Szerintem ő ilyen...3 fejezet

Fogalmam sincs mi folyik itt. A mai napom kész katasztrófa. Koncerten majdnem leestem a színpadról, a cigimet fordítva gyújtottam meg idegességemben, a gatyám szétszakadt egy rossz mozdulat miatt, most meg itt van egy lány a hotel szobánkban, aki ki volt kötözve és elég drasztikus történettel állt elő.

Kimentem az erkélyre, rágyújtottam és próbáltam gondolkodni, de csak az nyílalt a fejembe, hogy mi van Blairel. Nagyon ártatlannak tűnik, eszméletlen a kisugárzása és nem tűnik ostobának, hogy kitaláljon efféle meséket. A képek meg igazolják a szavait. 

Jobban utána jártam a dolgoknak, felhívtam az ügynökömet, felkerestettem Blair otthonát, ahol holtan találták a mamáját. 

Mindez úgy van előadva, hogy én tettem. Nem elég a sok pletyka, a sok hazugság, szaftos hitregék rólam még így is megpróbál valaki bemocskolni engem és a bandámat, hirhedtnek beállítani.

Átnéztem az ablakon, Blairt figyeltem, aki totál készen volt, ájultan feküdt az ágyon. Azt hiszi én voltam. El sem engedhetem, mert egyből menne a rendőrségre egy olyan váddal, aminek igazság tartalma nincsen.

A harmadik cigimet kezdtem el szívni és meredten figyeltem a messzeségbe. Ha megtalálom ezt az embert, tönkreteszem. Egy 19 éves lány életét tette szarrá, egy hülye okkal. Márpedig ennek nem lehet jó oka, mivel ölt.

Kinyílt az ajtó és Jack mellém állt. Rágyújtott majd engem felmért, majd ő is meredten nézte ezt a pocsék tökéletes tájat.

-Ugye tudod, hogy akárki tette ezt, azt meg kell keresnünk és addig viszont nem engedheted el Blairt?-kérdezte Jack.

-Persze hogy tudom.-feleltem és belemarkoltam a korlátba, ujjaim már-már hófehérek voltak.-Nem tudom ki volt az, de ha megtalálom úgy szétverem a mocskos fejét. Ha nekem akar ekkora zűrzavart, miért nem hozzám indult elsőnek, miért kellett belevonnia ezt a szerencsétlen lányt?

-Akinek megígérted, hogy vigyázol rá, ami nagy szó.-mondta Jack.-Mégis miért? Nem sűrűn szoktál ilyet ígérni, de ha igen, akkor azt komolyan is gondolod.

-Tartozom neki ennyivel. Ha már a mamájával élt, akkor meglehet, hogy a szülei elváltak vagy ami még rosszabb, meghaltak. Ezzel a tudattal választhatta a rock életet. Biztos vagyok benne, hogy senkibe se bízik meg könnyen.-gondolkodtam.-Láttuk a táskáját, csak rockker ruha és bár a franc se tudja miért, Amerikából jött, hogy lásson minket. Annyi szent, hogy nem az eszéről híres, mivel 19 évesen elindult egy ilyen útra totál egyedül. Nagyon feltünő a vörös hajával, és meg kell hagyni...szép csaj.

-Szép...de Andy, most mit akarsz ezzel mondani?-kérdezte Jack és kezét a korlátra támaszotta.-Fogadjunk ha felébred neked ugrik. Menekülni fog tőled, amíg nem dugsz az orra alá egy bizonyitékot, hogy nem te tetted. Még jó, hogy van alibid és körülbelül pár százezer tanúd.

-Engem most ez nem érdekel...-kezdtem bele.-Iszonyat szarul érzem magam, mert ez történt vele.-néztem az alvó Blairre.

-Hiába, a te szíved fog a sírba vinni.-fújta ki a füstöt Jack.-Gyere be, aludj. Holnap elrendezzük a dolgokat.

-Várok egy hívást.-feleltem egyből.

-Ó-ó egy kérdés...a kaját felhozatom nektek ha nem para, mert ha leviszed nyúl cipőt húz a lány.

-Ez legyen a legkisebb problémám...-motyogtam.-De jó.

Jack elhagyta az erkélyt és csak a város maradt, meg a zaj.

Megszólalt a telefonom, felkaptam és hallgattam mit mondd az ügynököm. Az információk lefagyasztottak és csak annyit tudtam tenni, hogy elszívtam még egy cigit. A kép összeállt. 

Méreg és düh ködje szállt le rám. Ezt ha holnap megtudja a banda és Blair...szerintem elsőként százas szögbe verik majd a fejüket. 

-Köszönöm.-mondtam a telóba.-Küldje el az adatokat és a képeket.-kinyomtam a mobilomat és zsebre dugtam.

Felnéztem az égre és azon agyaltam most mit fogok tenni. Egy őrült fazon, aki nekem akart keresztbe tenni, lekoppintotta a kinézetem és eljátszotta, hogy én vagyok az, aki elrabolta Blairt és megölte a mamáját. Oka: ki akar vonni a forgalomból. Erre én mit mondok? Dögöljön meg az a faszfej!