Szerintem ő ilyen...1 fejezet

 

Nyilván amikor az ember elindul egy koncertre, nem arra  gondol, hogy a lehető legrosszabb dolog fog történni vele. De persze valamely szinten örülök neki, mert ezek nélkül talán sosem ismertem meg volna a nagy szerelmet.

Taxival tartottam a Black Veil Brides-ra, de előbb úgy gondoltam lepakolom a holmimat egy hotelbe, mivel két napra jöttem Bécsbe. Magam is amerikai vagyok, Pennsylvania-ba élek. Miért jövök ide őket meghallgatni? Utazásra vágytam és nem rég ismertem a bandát, nem bírtam várni míg egy közelebbi helyen fognak fellépni. Elnyerte a tetszésemet, már-már beleszerelmesedtem a zenéikbe. A taxis megállt, kifizettem majd kiszálltam. Csak egy kézitáska volt nálam váltó ruhával és némi tisztasági eszközökkel megpakolva. A sofőr nagyon végigmért mielőtt még elhajthatott volna. Végülis nem nagy kunszt, fekete acélbetétes bakancs és neccharisnya egy miniszoknya kiséretében. A felsőm halálfejes volt. Úgy öltöztem, hogy ne kelljen sokat cipekednem és indulásra készen álljak. A frizurámmal sok mindent nem kezdtem, csak be volt szárítva a vörös, derékig érő hajam.  

Megnéztem a mobilomat és már este 8 óra volt. Tavaszias idő ellenére nem volt túl melegem, és már nem is volt olyan világos. Egy óra múlva kezdődik a koncert, tehát sietnem kell. Körbenéztem merre is vagyok, és elindultam a google térkép szerint. Nagyon elmerültem a telefonomba és az utca nevekbe. Nem is figyeltem másra, a zene szólt a fülembe és gyalogoltam.

Egyszer csak valaki kiverte a kezemből a tapifont, repült vele a fülhallgatóm is. A táskámat kikapták a kezemből és riadtan néztem a támadómra, akit csak egy fél pillanatig láttam...Andy Biersack? Halucinálok vagy jól láttam? Kezemet lekötötték, a fejemre nyomtak valami zsák félét és elkezdtek tolni valamerre, végül benyomtak egy kocsiba. Félelmemben sikítoztam mint egy elvetemült. 

A fejemben kérdések hada állt, mi lesz velem?

Az életem egy másik ember kezében van. Fantasztikus! Miért nem maradtam otthon? Nem telt el 5 perc és már ki is szálltunk. Fogalmam sincs merre tartottam, ki fogta a kezemet, hogy ne fussak el.

-Meg ne merj szólalni, különben bajod lesz!-suttogta a fülembe az idegen.

Innentől kezdve sétálás, lépcsőzés és liftezés. Egy ujjabb séta, ajtó nyílik és csukódik. Mozgolódás és motoszkálás. A zár kattan. Én meg állok mint egy barom és valaki felemeli a karomat végül mintha...kikötözne? Hova a plafonra? Mi ez az egész? 

Lehúzták a fejemről a zsákot és dermedten figyeltem fel a férfira, aki nem volt más, mint Andy Biersack, a Black Veil Brides énekese, aki iszonyat megtetszett, a hangja is és a kinézete. Egyszóval minden. 

Hosszu fekete nadrágban volt, fekete bőrkabátba. Haja hosszu volt, mint mindig, oldalt lelógott és igen kócosan állt neki. Feketére volt kihúzva a szeme, a tipikus fekete vonal is rajta volt az arcán. Szívdöglesztő lett volna ha nem paráztam volna azon be, hogy elrabolt. 

Körbenéztem, egy hotel szobájába lehettünk. Minden szép és tiszta volt, az ágy érintetlen. Táskák voltak lepakolva, a dohányzóasztalon voltak újságok, egy pár dedikált CD és pia nem kis mennyiségben. Gondolkodtam mit tehetnék, ha kiszabadulnék. Volt egy erkély, de ki tudja hányadikon vagyunk. De várjunk, ha egy hotelbe vagyunk akkor Andy hogyan hozott fel zsákkal a fejemen? Lehet ez már nem is szokatlan tőle, mert minden héten ezt csinálja? Csak nem...meg igazából sok jótékonysági dolgot tesz, például kiállt annak idején a melegekért, biszexuálisokért és a leszbikusokért. De ezt is csak olvastam, ki tudja hogy is van ez? 

Lényegtelen, azt tudom, hogy itt vagyok előtte ártatlanul, védtelenül és ki tudja mit akar velem tenni. 

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem remegő hangon. 

Láttam az arcán, élvezi a dolgot. Szóval nem ez az első alkalom, mikor ez történik?

A közelembe jött, arcomat fürkészte. Kék szeme sugárzott.

-Szórakozni.-felelt egyszerűen majd felnevetett.

-De ahhoz minek kellett elrabolnod? Te nem ilyen vagy, teljesen máshogy adod magad elő!-probáltam hatni rá.-Engedj el kérlek! Nem fogok senkinek sem szólni, csak eressz el!-könyörögtem.

-Ezért a húzásomért már fel is tudsz jelenteni, szerinted elengedlek?-húzta fel a szemöldökét.

-Mit akarsz velem tenni?-kérdeztem és már-már elkezdtem sírni is.

-Majd megtudod Blair.-mosolygot sejtelmesen és körülöttem keringett, akár egy keselyű.

-Honnan tudod a nevem?-néztem rá döbbenten.

-Ennek oka van drágám.-elkezdett kutatni a táskámba, megkereste a papírjaimat.-Ohh, Blair. Blair Woodson. 19 éves...jó évjárat.-ledobta a cuccaimat a fotelba. Aztán felém tartott.-Ez az a kor, amikor szabadnak érzed magad, de már nem annyira,mert...-elém ért.-Mert be fogod fejezni a sulit és...-a keze olyan helyeken járt, ahol abszolút nem kellene.-Elkezdesz dolgozni...keményen.-és jól végigsimitott ott lent. Meglepett az érzés, hirtelen volt jó és rossz is egyszerre. 

-Ne nyúlj hozzám!-bokán vertem.

-Kis vadmacska!-nevetett.-Bár most ez ide nagyon kevés...és van egy rossz hírem a számodra kislány.

-Mi? Miről beszélsz?

-A nagymamáddal élsz együtt, ugye?-kérdezte.

-Mert?

-Mert ő már nem él.-felelt egyszerűen.

-Hogy micsoda? Miket mondasz?

Andy a kabátja belső zsebébe nyúlt és elővett egy boritékot, amiből kiszedett képeket és megmutatta...amin a nagymamám fekszik a földön...holtan...a vér tocsák és...úristen! Megölte a mamámat!

-Te szemét!-orditottam. Probáltam egy jól célzott ütéssel ártani neki, sikertelenül.

 Az asztalra tette a képeket, majd visszajött hozzám és adott egy pofont. Megfogta az arcomat és jól közel hajolt hozzám.

-Ha mégegyszer letámadsz, én esküszöm neked, nem éled meg a holnapot!-fenyegetett.-Ne próbálj megszökni, ne próbálj kiabálni, mindent elintéztem, hogy ne juss innen ki.-elengedett és megvetve figyelt rám.-Most elmegyek és lenyomok egy koncertet. Azután visszajövök és gondoskodok rólad.-vigyorgott.-Ja igen, te erre a koncentre jöttél...sajnálom, hogy nem hallgathatsz végig...mondanám, hogy pótoljuk, de nem éled meg azt. Na pápá édes, majd jövök!-mondta és az ajtóhoz ment, kinyitotta és elment. Kattant újra a zár és hallottam lépteit.