Függőség

Felálltam, és egy magasságba kerültem Lindával. Remek, mellette legalább nem vagyok kerti törpe. Belém karolt újdonsült szerzeményem, és elindultunk felfelé egy lépcsőn. Viktor végigmért minket, csak a szemöldöke volt a bizonyíték, hogy meglepődött. A lépcsőfordulóban megálltam és megkerestem Tom hatalmas testét.

-          Tom! Menj, érezd te is jól magad.  – kiáltottam neki, ő csak biccentett és már mentem is Lindával.

Egy kisebb folyósora érkeztünk, ahol sok-sok ajtó rejtett el bizonyos szobákat. Lindával elkezdtünk csacsogni olyan semmit mondó témákról, végül nyíltan megkérdezte mit szeretnék csinálni.

-          Mik a lehetőségek?

-          Jacuzzi, szauna. De ha szeretnéd, megmasszírozlak.

-          Olyat szoktatok csinálni?

-          Soha. De rád nézek, és most először életemben fel akarom fedezni valakinek a testét, a te tested minden részét. – nézett mélyen a szemembe.

-          Jól van kedves, akkor menjünk oda, ahol ezt meg tudod csinálni. – mondtam, mire megcsókolt. Kezével elkezdett felfedező utat tenni, először a nyakamnál, majd a mellemnél, végül a nemi szervemnél.

Mögöttem egy ajtó nyílt, majd belökte, végül bent ránk zárta. Itt volt a jacuzzi, és mellette egy fotel, ami hófehér.

-          A picsába is a masszőrkedéssel. Azonnal akarlak! – mondta, majd elkezdte szinte leszabni rólam a ruhát, de ügyelt rá, hogy egyben maradjon.

-          Úristen, azért vigyázz, nehogy elszakadjon bármim is! – kérleltem.

-          Tudom, hogy te szoktál irányítani, de most hadd tegyem én! – nézett rám kérőn egy pillanat erejéig. – Finom leszek.

-          Nem mindig én irányítok… - suttogtam. A nyakamat harapdálta finoman, mellemet tapogatta. – Az üzletbeli irányításban profi vagyok. Az újságok erre céloznak.

-          Akkor én irányítok! – simított rajtam végig, de már a felsőtestem csupasz volt, a mellemet szopogatta a lány, és én is kezdtem megszabadítani a melltartójától.

-          Nem bánom, csak tedd ezt meztelenül. – szinte rekedten mondtam.

Linda lehúzta rólam a bugyit, majd elfektette remegő testem a kicsi fotelon, és körkörös mozdulatokkal ingerelte a csiklómat. Ezt csinálta hosszú percekig, majd átforgatott és elkezdett nyalni. Ezt szoktam hívni Eperfagylalt nyalásnak. Imádom, ha valaki ezt csinálja, imádom, ha kinyalnak. És Linda értette a dolgát.

Nyalt, nyalt, nyalt, egészen addig, amíg bírta szusszal, végül két ujjával belém nyúlt. Fel, le, körkörösen, minden hogyan alkalmazta fürge ujját, és kereste az érzékeny G pontomat. Azt nem fogod megtalálni, kis csaj, azt egyedül én találtam meg.

Jobban mondva kerestem. Úgy, ahogy egy könyvben olvastam. Hanyatt fekvés, térdemet felhúztam, és két ujjal matattam bent. Egy 20 forintos nagyságú bőrrészről van szó.

Miért csináltam ezt?

Mert konkrétan sosem tudtam, mi az, hogy elélvezni. Igen, létezik ilyen is, hogy az ember nem tudja, mi miért történik, és én voltam olyan szerencsétlen, hogy egy darabig nem is tudtam.

Mondjuk, ahogy Linda beljebb haladt bennem, egyre jobban közelített hozzá, de sikerült elkerülnie. Nos, ma sem jött el az a nap, hogy valaki megtalálja.

Mielőtt elértem volna a „csúcshoz” Linda kikapta a kezét, és betett egy nagyobb valamit, amin nagyon meglepődtem, a szemem kipattant és felnéztem Lindára. Ő csak kéjes fejjel a plafonra meredt, mintha már csak a látványomtól élvezne.

Lenéztem és egy rózsaszín vibrátor volt bennem, egyre közelítettem az orgazmushoz, és nem akartam egyedül lenni ebben, Linda puncijánál kezdtem matatni, rémülten nézett le rám, végül mosolygott, és engedte az ujjamat belé mászni. Sokáig csináltuk ezt így, bár semmi jel nem utalt arra, hogy telne az idő.

Végül elélveztem. Linda érezte, és az arcomon is látszódhatott. Kihúzta tehát, majd rám vetette magát és kinyalt újra.

-          Most te jössz! – suttogtam, majd felhúztam magamhoz, és csókolni kezdtem. Végül letéptem a tangáját és fürge ujjakkal szórakoztattam, majd lenyomtam a fotelbe, és az Eperfagylalt módszert alkalmaztam, és legvégén a vibrátort.

Mondanom sem kell gyönyörökkel gazdagodhatott ez a lány, mivel alig bírta leplezni óriási meg könnyebbülését.

Egymáson fekve feküdtünk a fotelben, és Linda simogatta kezem-lábam, mindenem.

-          Bee, ugye még visszajössz ide? – kérdezte aggódva.

-          Igen, egy darabig mindenképpen. Miért?

-          Mert soha senkit nem érdekelt, hogy én is eljussak a csúcsra. Te meg megtetted értem.

-          Oda vissza alapon működik ez nálam édes. – haraptam a seggébe és jajveszékelve sikított játékosan.

-          Imádnivaló vagy Bee.

-          Te is. – mosolyogtam rá. – Na, de öltözzünk, majd hamarosan visszajövök, de most pihennem kell.

-          Rendben. – kezdett feltápászkodni. Egy csókot nyomott a számra. – Hogy-hogy nem pasival akartál sexelni?

-          Te tetszettél meg elsőként, mikor beléptem. – mosolyogtam rá, majd felálltam és felhúztam tangámat, és ruhámat.

Linda követve a példámat, öltözött ő is. Mikor készen voltunk elindultunk lefelé, és Linda kezébe nyomtam két 20 ezrest. Nagy szemekkel nézett rám.

-          Mi az? Kevés? – kérdeztem.

-          Hát pont, hogy sok! – felelt. – Meg nem is tudom… Tőled most furcsa kapni.

-          Tedd el, ne legyél ilyen. Téged is ebből fizetnek. – mondtam majd lesújtottan nézett rám és lesütötte a szemét. – Sajnálom. – simítottam végig az arcán.

-          Semmi baj. – motyogta. – Várlak vissza! – mosolyogva indult fel a rúdra. Viktor végig figyelte a beszélgetésünket, ám nem hallhatott belőle semmit. Unottan nézte végig amint oda megyek Tomhoz, aki éppen kólát ivott és nézte a lányokat, majd megérkezve felpillantott rám.

-          Minden oké? – kérdezte.

-          Igen. Indulhatunk? – kérdeztem.

Ő csak bólintott és elindult kifelé, elköszönve mindenkitől. Ahogy én is. Viktor tett róla, hogy teljes mértékben elkerüljük egymás tekintetét, és egyáltalán nem köszönt el. Kezd felbosszantani.

Kinti levegő gyorsan átmosta a fejem.

-          Hol szállunk meg? – kérdezte Thomas. – Van olyan, hogy Hotel Fagus, Pannonia Hotel, Hotel Sopron és Wollner szálloda…

-          Melyik van a legközelebb? – kérdeztem. 

-          Hotel Sopron. Innen pár száz méter.

-          Akkor oda menjünk. – dalolásztam, és Thomas ajtót nyitott nekem, végül beszálltam.

Tényleg nem kellett sokat menni, csak egy körforgalom, végül egyenesen tovább, aztán balra, egy parkolóba. Ott Thomas kivette a csomagokat, majd bementünk a hotelbe és kertünk egy szobát.

Felmentünk lifttel, és megkerestük a helyünket, majd lepakoltunk. Még egy kicsit kimentem az erkélyre, és nézegettem a tájat, az eget. Kicsit gondolkodóba estem Viktor miatt. Vajon miért ilyen tökfej? Most tényleg csak azért, mert nekem több ilyen klubom van, mint neki? Elég gyerekes.

-          Minden oké Odett? – lépett ki mellém Tom.

-          Azt hiszem. – zagyváltam. – Fura ez a Viktor gyerek.

-          Talán igaza lesz a jósnak. – nevetett az én testőröm.

-          Ne legyen igaza, amúgy is részeges volt. Az én városom Budapest, nem szándékozom elhagyni senkiért, és semmiért. – mondtam határozottan.

-          Véleményed még változhat. – nézett a szemembe.

-          Nem hiszem! Nem akarok én senkitől sem függeni, és szerintem nem is kell. Rossz érzés, amikor valakire rá vagy szorulva. – biggyesztettem le az ajkam.

-          Nem tudom milyen érzés. – cukkolt.

-          Hogy te milyen érzelmes vagy! – nevettem.

-          Melletted jobb a sorsom, Bee. – nézett rám őszintén és egy puszit nyomott az arcomra. – Már nem is a fizetésemért aggódók igazán, hanem a te testi épségedért.

-          Édes vagy. – suttogtam.

-          Megmutassam mennyire? – kérdezte felvillanyozva.

-          Ma ne, Tom. – simogattam meg az arcát, mire behunyta a szemét. – Fáradt vagyok eléggé.

-          A végén kiderül szerelmes vagy! – hergelt.

-          Nem hiszem! – öltöttem rá a nyelvem.

Majd visszavonulót fújtam. Bementem a fürdőbe, becsuktam az ajtót, és meztelenre vetkőztem. Megindítottam a vizet, és beálltam a tusoló alá. Elkezdtem megmosni a testem minden egyes részét, és amikor a puncimhoz értem, öntudatlanul, de mégis csak elkezdtem magam simogatni. Talán jól esett volna mégis egy jó sex.

Szokásos, és bevált módszert alkalmaztam, csiklómat ingereltem, a tusolófejet ráirányítottam megduzzadó szervemre, és csak simogattam, körkörösen, össze-vissza, míg végül egy laza 5 perc alatt elélveztem.

Igen, nekem elég volt ennyi. Én tudom magamnak megcsinálni a legjobban. Nagy sóhajtások közepette kapaszkodtam a falba, és a lefolyót néztem… Fel sem tűnt, az elmémben egy arc lebeget, mégpedig Viktoré.

 

2. fejezet

Odett

 

Kint voltunk az Alpahparkban. Tom mindvégig szemét rajtam tartva, távolról lesegetett. Én meg csak néztem egy-két ruhát magamnak, szeretek új cuccokban díszelegni, ilyenkor úgy érzem, még szebb vagyok. Szerintem minden nő így van vele. Az új dolgok megváltoztatnak belül valamit.

Vettem magamnak sok ruhás-szoknyát, fehéret (mert az olyan ártatlan) és a kedvencem, a piros. Persze olyat is, ami fekete, és elől lehet lehúzni a cipzárt. Mostanság megszerettem a kék színt is, ezért sok ilyen színű ruhát is választottam. A szőke hajhoz meg jól is megy. Találtam olyan sexi tangákat, melltartókat, hogy egyből vettem vagy úgy 10 darabot.

A szemem mégis egy fűzőn akadt meg. Fekete-piros színe volt, csipkés, és volt hozzá minden, bugyi, és harisnyatartó. Ezzel húztam el az időt leginkább, de az eredmény magáért beszélt.

Tomot felcsaltam a férfi részlethez, és vettem neki egy halom inget, mert az olyan jól áll neki és nekem is tetszenek az ingek. Főleg a kockásak. Nem tudom miért, de lázba jövök az ilyenektől, az öltönyöktől, és mindentől, ami üzletember stílusú. Mondjuk ki, felizgulok.

Fizetés után lepakoltunk a kocsiba és beültünk egy kávéra, az egyik vendéglátóhelyre.  Alig voltak néhányan, egy szerelemes pár ült a sarokba, mellettünk pár székkel arrébb egy nő. Mikor leültem, igazán csak nézett a hölgy, vajon tudja, ki vagyok?

Kértünk hosszú kávét tejjel. Mikor megkaptuk, semmit mondó témákról beszéltünk Tommal, egyszer csak valaki mellettem megszólított engem, bár nem a nevemen.

-          Bocsánat, hogy zavarlak titeket, de volna egy kérdésem. Jobban jó pár. – mosolygott le ránk az egyedüli hölgy.

Magas, vékony, olyan harmincas éveiben járhat. Vöröses-lilás haja be volt göndörítve. Alapozó volt az arcán, a szája meggyvörösre kihúzva, barna szeme csillogott. Óriási karika fülbevaló lógott a fülében, aminek ezüst színe volt.

Ruhája egyszerű fekete topp volt és farmer, egy magas sarkú kíséretében. Egy pici táskát tartott a kezében.

-          A nevem Szekeres Anna. Modelleket gyűjtök, és jó magam is az vagyok. – vigyorgott.

-          Oh, az én nevem Fehér Odett és a sofőröm, testőröm, mindenesem Thomas Black. – mosolyogtam lazán. – Éjszakai klubokat vezetek. – harapom be a számat és bólintok közbe.

-          Na, ne… - döbbent le Anna. – Te jó ég! – leült a mellettem lévő székbe. – tudtam én, hogy valahol már láttalak, de fogalmam sem volt, hogy hol. Úristen, Odett, te káprázatos vagy és egy zseni! Hogy sikerült feljutni a csúcsra?

-          Hát… - néztem Tomra, aki már a nevetését próbálta vissza tartani. Igen, általában ez szokott lenni, a végén épphogy nem kérnek tőlem csókot. Vagy valami perverzebbet. De volt már rá példa, ahogy autogramra is. – Mindössze értek az emberekhez. Tudom a vágyaikat. – mosolyogtam.

-          Akkor nagyon érthetsz hozzá.  – bólogatott sűrűn. – El sem hiszem. Pedig már meg akartalak kérdezni, nem-e akarsz modellkedni, annyira gyönyörű vagy.

-          Köszönöm. – simítottam végig a kezén. – Te sem panaszkodhatsz.

Láttam az arcán a döbbenetet, Anna lesokallt az érintésemtől. Persze jó értelemben. Ezért már tudom, hogy milyen fajta lány lehet, illetve nő.

-          Mit szólnál, ha mondjuk, elmennénk együtt cipőt vásárolni? – kérdeztem tőle. – Most vettem nemrég ruhákat, ezután jönnek a drága cipők.

-          Benne vagyok! – felelt vidáman.

-          Egyébként tudsz valami pompás éttermet? Lassacskán éhes vagyok. – tettem a kezemet a hasamra.

-          Dehogynem tudok! – mondta egyből. – Majd elviszlek titeket. Ha szeretnétek, megmutatok egy-két látványosságot is.

-          Azt díjaznám. – jegyeztem meg.

Mindezek után fizettünk és mentünk a CCC-be.  Vettem jó pár magas sarkút. Én inkább nőies szoktam lenni. Jobban illik hozzám.

Vásárlás után elmentünk Mediterano-ba enni, és elkezdtünk borozni. Illetve Anna és én. Tom csak alkoholmentes koktélokat szürcsölgetett, de már hozzá volt szokva. Tünemény ez a nőszemély, annyira beszédes, annyira imádnivaló. Beszélgettünk a szakmájáról, a velejáró feszültségekről, és minden egyébről. Beleértve az én éjszakai klubjaimat is.

Egyre jobban akartam, hogy Anna feljöjjön hozzánk. Tomot elküldeném szaunázni vagy medencézni addig, de ez az Anna… egyszerűen az ujjai közé csavart. Éppen ezért nem is várattam tovább a dolgot, délutáni „pihenésre” vágytam és visszamentünk a hotelbe. Tom értette a célzást, ezért felkapott egy törölközőt és indult is. Anna addig megbontott egy újabb bort, valami vörös édeset, és töltött is nekünk.

-          Szóval Bee, mert hát ugye ez a beceneved – kezdett bele Anna és ledőlt az ágyra. –Van egy olyan sanda gyanúm, nem hiába jöttünk fel.

-          De nem ám! – vettem el tőle az egyik poharat és meghúztam. Végül letettem az asztalra és Annára néztem.

Kéjes, buja vágy öntött el, azt akartam lásson meztelenül és hozzám érjen. Egy pántos ruha volt rajtam, ami fekete alapon kék- fehér-rózsaszín orchideák voltak. Alattam nem volt melltartó. Megszabadultam a ruhámtól, hagytam, hogy lehulljon a lábam köré.

-          Honnan veszed, hogy szeretek lányokkal sexelni? – kérdezte tőlem kábán.

-          Hm – hümmögtem és elé léptem. – Mondtam, hogy ismerem az embereket, főleg a nőket. Már amikor először hozzád értem, láttam a szemedben a felfokozódó vágyat. – simítottam végig az arcát. -          Jó, hogy nem tettem. –nevetett. -Hihetetlen milyen profi vagy. – ingatta a fejét.

-          És lefogadom, hogy nem is sexelsz férfiakkal. Csak nőkkel. – mondtam és ő meghökkenve nézett rám. – Mi másért ülsz egyedül kávézóban? – felhúztam magamhoz. – Miért jöttél csak úgy velem? Fogadok, te is így tervezted ezt a napot, vagy legalábbis reménykedtél benne. Mondjak még okokat? Sokszor nézed a mellemet, nem is figyelsz férfiakra, Tom pillantását kerülöd…

-          Jó, elég Bee! – nevetett. – Igen, ez így van. – végre megérintette a mellemet.

-          Akkor ne húzzuk az időt Anna! - lihegtem a fülébe. Bekaptam a fülcimpáját, és játszottam vele. Majd belemarkoltam a hajába és finoman hátra rántottam és megcsókoltam az elképedt nőt. – Én irányítok. – mondtam ellentmondást nem tűrően.

-          Ó-oké. – remegett az ajka.

-          Vetkőzz! – utasítottam.

Lehúzta a topját, és én segítettem egy kézzel megszabadítani a melltartójától. Lehajoltam a melléhez, bekaptam és keményen szopogatni kezdtem. Majd felnéztem rá és újra megcsókoltam. A fürdőbe tereltem és megszabadítottam minden ruhájától. Beszálltunk a zuhanykabinba, oda, ahol én tegnap magamon segítettem, pedig bele se nyúltam a puncimba mélyen.

Anna széttárta lábát némi segítséggel, és egyből lecsaptam rá vad csókolózás közben, mélyen belétoltam az ujjamat, és ő majd felsikított meglepettségében. Hosszú percekig köröztem benne, míg végül letérdeltem elé és elkezdtem nyalni. Anna egyre hangosabban nyögdécselt.

Mikor már elégnek éreztem a játékot, felálltam és kitereltem egy törölközővel a lányt. Mentem nyomban utána, szárazra törölve, és az ágynál kötöttünk ki. Belöktem finoman Annát, majd előkerestem az én vibrátoromat.

-          Segíts már rajtam, hadd segítsek én is.

-          Ne izgulj szívi, benne van a forgatókönyvben. – mosolyogtam sejtelmesen.

Rámásztam Annára, és a 69 pózt alkalmazva folytattam a játékot. Anna belém nyalt, és én finoman, de határozottan kezdtem belé nyomni a szerkezetet. Ritmusosan járattam benne a vibrátort, míg végül elért a csúcsra és hangosan kiáltott.

Vártam fél percig, míg ő átforgatott.

-          Most én akarom! – mondta, és lejjebb kúszott, és folytatta a nyalást, majd a keze ügyébe került a segédeszközöm és belém nyomta. 

Hosszú-hosszú percekig csak csinálta, míg végül én is eljutottam a csúcsra. Anna felmászott mellém és csak a szememet nézte. Lágyan rám mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.

-          Édes vagy Bee. – mondta. – Annyira kívánlak!  Legszívesebben örökre így maradnék veled.

-          Én nekem is tetszett… - szedtem a levegőt szaporán.

-          De van egy olyan érzésem, hogy neked nem volt még elég. – jegyezte meg. – Mintha valami többre vágynál.

-          Anna, én… - kezdtem bele. – Nagyon szeretek nőkkel dugni, mert ők jobban átérzik a dolgokat… mármint értik mi miért van. Érted… te tudod, hol lehet érzékeny, mert te magad is érzed ugyanazt.

-          Igen, ez igaz. Jó magam én is kezdetben ezért, később meg azért, mert könnyebben elélveztem, mint egy férfival. Aztán még később meg azért, mert jó párszor átbasztak a hülye pöcsfejek. – mondta szomorúan. – De neked Odett, egy hős kell, egy igazi állat. Egy olyan férfi, aki a szívébe zár.

-          Ja, igen, csak tudod, azon az úton haladok, amin te már végigmentél. – vallottam be.

-          Ne tedd! – mondta egyből. – Meg fogod találni, aki neked, kell. Hidd el, te olyan szenvedélyes, tüzes kis nő vagy. Ígérd meg, hogy nem adod fel.

-          Jó, oké, ígérem. – nyugtatgattam.

-          Addig is… - simított végig kezemen, oldalamon. – Én itt vagyok neked, ha kellek, csak szólj. – adott egy csókot a számra.

-          Köszönöm. – leheltem.

-          De most megyek, beteg édesanyámra rápillantok. Ha gondolod, egyszer eljöhetsz, akár egy kávéra. Szívesen bemutatnálak neki. – mondta majd felállt és elkezdett öltözködni.

-          Jobbulást kívánok neki. – néztem végig Annán.

-          Átadom! – majd elővett egy tollat és egy cetlit, és valamit ráfirkantott. – Ez a számom. Mindennap elérsz, és bármikor hívhatsz.

-          Rendben Anna. – másztam ki az ágyból és találkozott a meztelen és a felöltözött test. – Zaklatni foglak, ugye tudod?

-          Ajánlom is! – puszilt meg. – Gyönyörű leány. – aztán megcsókolt. Már-már azt hittem megint…- Megyek. Így sose fogok eljutni. – nevetett, majd elindult kifelé, és én követtem.

-          Mit szólnál, ha holnap elmennénk wellnessezni? – szóltam utána.

-          Remek ötlet! – állt meg az ajtóban. – Ugye nem akarsz így lejönni?

-          Mert? – cukkoltam. – Na, menj csak, szia, Anna drágám!

-          Szia, Bee, várom a hívásodat!

Aztán ki is ment. Néztem riszáló fenekét, és csak most jutott eszembe… Bele kellett volna harapnom.

Az ajtó mellett pont elsétált egy srác, és elismerően füttyentet testem láttán. Fürdőgatyában volt, és egy törölköző volt a vállán, napszemüvegét letolta, hogy jobban lásson.

-          Na, de kérem! Ez nem kirakodó vásár. – jegyeztem meg vigyorogva.

-          Nem én állok meztelenül az ajtóban. – nevetett fel. – Nem szeretnél lejönni egyet csobbanni?

-          Hát… - néztem a kék szemébe, majd végig az arcán. 26-27 körüli lehetett, barna rövid haját felzselézte. Izmos felsőteste csábítóan sexi volt. Na, jó, talán. – Lenézhetek.

-          Lent várlak cica! – kacsintott.

Majd megindult, és én is becsuktam gyorsan az ajtót. Bementem a szobába, és keresni kezdtem a fürdőruhám. Narancsos korall színe van, egyszerű bikini, de mégis fantasztikus.

Felvettem, összeszedtem a törölközőmet és a papucsomat, meg a napszemüvegem és lefelé vettem az irányt. A liftben egy nő volt kisgyerekével, és nagy szemekkel bámulta hosszú hajamat.

-          Anya, ugye nekem is lesz ilyen hosszú hajam? – kérdezte a kislány, akinek már a válláig ért a haja. Szép szőke volt.

-          Persze, hogy lesz. Csak nem vágjuk le. – felelte anyja. Aki már rám is mosolygott, barna haját meg igazította és kék szeme ragyogott. Ők ketten is bikiniben voltak. Gondolom a medencéhez tartottak, legalább tudom, merre kell majd mennem.

Ahogy kiléptünk a liftből, elindultak kifelé a terasz felé és követtem a példájukat. Ragyogóan tűzött a nap. A medence vize hullámzott, ahogy úszkáltak benne páran, és kisgyerekek ugráltak bele. A medence körül kavicsos út volt, utána pedig fű, és messzebb egy kis játszótér. Napozóágyak sorakoztak a medence mellett, és megpillantottam azt a csávót, aki az előbb látott meztelenül.

Elindultam felé, majd a mellette lévő ágyat befoglaltam. Leterítettem a törölközőt és ledobtam magam rá. A férfi végignézte minden mozdulatomat, végül mosolygott, és idegesen a hajába túrt.

-          Ilyen testet vétek takarni. – mondta lenyűgözve.

-          Erre nem tudom, mit mondjak. – vihorásztam.

-          Nem is kell semmit. Innál esetleg valamit? – kérdezte vidáman.

-          Idáig boroztam. Maximum azt folytatnám. – feleltem.

-          Rendben, egy pillanat és jövök. – mondta és magamra hagyott.

Rendes fickónak tűnik, de nem szólom el magam előre. Két percig voltam egyedül, mire visszatért egy üveg bontatlan borral és két borospohárral, és egy nyitóval.

-          Egri Bikavér megfelel? – mutatta felém, mire bólintottam. Kinyitotta és töltött a két pohárba. Egyiket átadta, majd a mellettem lévő napozóágyra telepedett. – Egyébként a nevem Hettinger Dávid.

-          Fehér Odett. – kezet fogtunk. – De elég Bee-nek hívnod.

-          Valamiféle becenév? – kérdezte nyílt őszinteséggel.

-          Igen, amolyan művészi. – feleltem.

-          Művész? Csak nem valami művésznővel van dolgom? Esetleg hostess?

-          Nem, dehogyis! – nevettem és belekortyoltam a borba. – Üzletvezető vagyok.

-          Huh, a mindenit. – elámult. – Én meg dicsekedhetek egy egyszerű újságszerkesztésben.

-          Az pont jó, ha szereti az ember. – derültem rajta.

-          Nyílván, mivel eléggé leköti minden szabad percemet. – nevetett Dávid. – De most gondoltam szabit veszek ki. Bár egyedül nem olyan fantasztikus, mint képzelné az ember.

-          Hogy-hogy egyedül? – kérdeztem aranyosan.

-          Hát, úgy, hogy nem igazán tudtam volna bárkit is elhozni. – nevetgélt.

-          Azt én el nem hiszem. –ingattam nevetve a fejem. – Egy ilyen pasi, mint te…

-          Milyen?

-          Helyes. Kedves, udvarias. Izmos. – nevettem, mire ő is.

-          Nem minden a külső drága. – kacsintott. – De ha már engem így kitárgyaltunk, veled mi a helyzet? Hogy-hogy egyedül?

-          Nem igazán tudtam volna bárkit is elhozni. – ismételtem meg őt. Nevettünk.

-          Akkor mindketten pácban vagyunk. – jegyezte meg. – Mit szólnál, ha mondjuk, ma este elmennénk valahová bulizni? Esetleg koktélozni? Ismerek egy jó bárt.

-          Pompás ötlet, de előtte még lesz egy kis dolgom. – mondtam. – Ja és, tudnod kell. Van egy testőröm.

-          Most ugye viccelsz? – döbbent le, és nevetett.

-          Nem, nem viccelek. – feleltem. – Volt már rá példa, hogy majdnem elraboltak.

-          Te jó ég. – lepődött meg. – Csak nem modellügynökséget vezetsz?

-          Éjszakai klubokat. – mondtam egyből.

-          Azt… a - csodálkozott el újra. – Hát te titokkal vagy elárasztva. Felfedezek egyet, már is jön a következő.

-          Ez már csak így van. – kortyoltam a piámba.

Ezek után már csak a klubjaimról beszéltünk. Aztán mindenféle semleges témáról. Egy-két óra múltán elköszöntünk egymástól, megbeszélve, hogy 11-kor találkozunk itt a hotel előtt.

De előtte el kell mennem a Night Clubba.

Látni akarom Lindát. És idegesíteni akarom Viktort.

A nap hátralevő részében szépítkeztem, és kb. 9 után valamennyivel elmentünk a klubba, ahol Linda egyből a „karjaim közé” rohant. Megdicsérte bordó testre simuló ruhámat, és már vezetett is felfelé a szobába.

Viktor oda köszönt hozzám egy „hello” félét. Csúfosan nézte végig, ahogy felfelé haladunk a lépcsőn. Már csak azért is felidegesítem. Rendezett ingjén végigsimította a kezét és újra a pultba temetkezett Levente mellé.

Most egy másik szobában voltunk, ahol volt egy magas ágy. Egy paraván is díszelgett bent. Fent Linda már fel volt készülve rám. Volt már ott felcsatolható farok, bilincs és valami csiklóizgató is.

A paraván mögött valami, vagy valaki megmoccant, sikítva léptem hátrébb. Linda a kezét a számra tette és csitítgatott.

-          Nyugalom, ő Amanda. Gondoltam ma ketten kényeztetnénk téged. – mondta bazsalyogva.

-          Frászt kaptam. –szólaltam meg, mikor már elvette a kezét.

-          Minden oké odabent? – az ajtón túl hallottuk Viktor hangját. Ez most komoly? Tényleg feljött, mert meghallotta a sikolyomat?

-          Igen Viktor, nincsen semmi baj! – felelt Linda.

-          Rendben, csak okosan! – dörmögte és elment.

-          Nahát! – lépett elénk Amanda. – Ilyet még sohase csinált. – húzta fel ívelt szemöldökét.

-          Mármint ki? – néztem rá bambán.

-          Viktor még nem érdeklődött így, mikor már zárva volt a szoba. Ez furcsa. – gondolkozott Linda.

-          Jó hát… pont most léptünk be. Lehet azt hitte baj van. – agyaltam.

-          Ugyan már kiscsaj. – legyintett Amanda. Most mértem fel csak igazán. Vörös haja az álláig ért, barna szeme engem vizslatott. Nálam jóval magasabb volt és szép barna bőre mintha csillogott volna. Egy fűzőben volt és tangában. Van olyan sexi, mint amit én vettem! – Tetszel Viktornak.

-          Kizárt. – feleltem.

-          Miért? – kérdezi. – Gyönyörű vagy és „elérhetetlen”.

-          Nem hiszem. – ingattam a fejemet.

-          De, tényleg ez lehet az oka. – gondolkodott el most már Linda is. – De lényegtelen. Legalábbis itt és most, ebben a szobában. – közelített felém. – Szimpatikus Amanda? Kefélnél vele, ha úgy alakulna?

-          Szép nő. – mondtam neki. – Szeretem a lányokat, te is tudod Linda.

-          Nos, akkor, ma mi irányítunk. – lépett Linda mellé Amanda, majd végigsimított a kezemen. Linda megcsókolt, és Amanda a hátam mögé lépet, elkezdett kihámozni a ruhámból.

Amanda levette a ruhámat, és a tangámat, majd hátulról kezdett simogatni, míg Linda csókolgatott és a mellemet markolászta. Oda tereltek a magas ágyhoz, hanyatt fektettek. Linda a kezemet a fejem fölé tette és megkötözte. Amanda addig a lábamat kötötte ki, és fejével a lábam közé furakodott. Elkezdett nyalni, egyre erőteljesebben, még a csiklómat is megharapta finoman. Halkan felnyögtem. Linda a mellbimbómat izgatta, és néha megcsókolt. Végül előkerült a vibrátor és a számba nyomta Linda. Mikor már elég nedves lett, oda adta Amandának, aki határozottan belém nyomta és Linda a számra tette a kezét, újabb nyögések végett.

Majd mikor elhalkultam, Linda fölém guggolt és rám parancsolt, hogy nyaljak.

Úgy is tettem.

Pár perc múlva remegve szállt le rólam, és helyet cseréltek Amandával, aki szintén az arcom fölé guggolt. Nyaltam, ahogy csak tőlem telt, így legalább nem sikoltoztam.

Ez így ment percekig, izgatták a csiklómat, belém nyomták a vibrátort, majd egyszer csak leszállt rólam a lány és elkezdte feltenni a farkat magára.

Eközben Linda leszedte rólam a béklyómat, és hasra fordított. Majd újra kikötözött, kezem az ágyon, lábam az ágy lábához volt kényszerítve nagy terpeszben. Amanda a mű farkat a számba tolta, majd hátrament és a puncimba nyomta.

Nem tudom meddig csinálhatta, de már kezdtem bekábulni, mikor hirtelen valaki belemarkolt a hajamba és hátra rántotta. Persze mértékkel, de mégis elég durván.

Linda puncijával találtam szembe magam, és újra rám parancsolt, hogy nyaljak. Ez így ment egy darabig, míg végül…

Elmentem.

Hangos sikoltozás, Linda betapasztja a számat csókjával.

-          Ügyes voltál Bee. – suttogta a fülembe Amanda és kihúzta a szerszámot, és kezével megpacskolta érzékeny nemi szervemet. – Jó kanca.

-          Na, gyere, eloldozlak. – szólalt meg Linda, és tette a dolgát.

Elengedett, majd lassan, komótosan felöltöztem. Ezt egy piával le kell öblíteni, különben nem fogok magamhoz térni.

-          Köszönöm lányok! Fantasztikusan nyomtátok. – a kezükbe nyomtam rengeteg pénzt és kifelé vettem az irányt.

A két lány jött utánam, de ők nem a pulthoz mentek, hanem a rúdra fel. Egy-két fickó örült az új lányoknak.

Levente rám nézett, nevetett, majd készíteni kezdett valamit.

-          Ugyanaz jó lesz, mint a múltkor? – kérdezte.

-          Igen, valami ütős kell. – támasztottam meg magam.

-          Te fiúkkal nem is... ? – kezdett bele, mire Viktor előlépett rejtekhelyéről.

-          Hát. De. Szoktam. – zagyváltam.

-          Itt mégis jobban élvezed a lányok társaságát. – húzta fel a szemöldökét Levente. Viktor köhécselt és rá emeltem tekintetem.

-          Min múlatsz? – kérdeztem tőle.

-          Semmin. Csak ezen a társalgáson. – nevetett. – Levi, nem gondolod, hogy egy kicsit túl mélyen vájkálsz?

-          Nyílván nem mondja el, ha nem akarja. – rántott vállat.

-          Nem bízom a férfiakban. Ennyire egyszerű. – mondtam határozottan.

-          Tehát még… - nézett meghökkenve Viktor. – Szűz vagy?

-          Nem, dehogyis. – vágom rá.  Levente letette elém a piát, és kikaptam belőle a szívószálat, majd megemeltem a poharat és lehúztam. Előkotortam a pénzt, lecsaptam az asztalra és Viktor szemébe néztem. – Nem bízom senkiben, főleg olyan srácban, mint te, aki előítéletes és bunkó pöcsfej.

Levente röhögő görcsöt kapott, Viktor álla leesett. Mögöttem Tom kezét a vállamra tette.

-          Bee, lassan 11 óra. Menünk kell. – szólt közbe a testőröm.

-          Rendben, mehetünk! Sziasztok! – és faképnél hagytam a két hülyét. Jobban mondva egyet, a másik még éppen hogy normális.

Magamban jót rötyögtem. Ez kimondottan jól esett. Tudom, még nem is ismerhetem Viktort, de értek az emberekhez. Vágom a szándékait. Egy kicsit megkönnyebbültem. Mintha a lelkem szálldogálna örömében. Csak tudnám miért.

Beszálltunk a limuzinba és a hotel elé mentünk. Dávid már ott várt zsebre dugott kézzel, ám mikor meglátta ki száll ki a luxus kocsiból, egyből elismerően bólintott.

-          Én meg taxit akartam hívni. Jó, hogy nem tettem. –nevetett.

-          Én limuzinnal járok. Thomas kérése. – forgattam a szememet.

Rögtön be is mutattam Dávidot Tomnak. Kezet fogtak és méregették egymást.

-          Szóval… hová lesz a menet? – kérdezte Tom.

-          Béke út. Ott van egy Buddha nevezetű hely, finom koktélokkal és a kertben egy medencével. Lehet vízipipázni is. – mosolygott Dávid.

-          Rendben. – Tom eltűnt szemünk elől, gondolom, beüti a GPS-be.

Dávidot betessékeltem a limuzinba, és beültem mellé én is. 2 perc múlva már indult is a kocsi. Dáviddal egész végig csak beszélgettünk mindenféle témáról, majd egyszer csak megállt a jármű és nyílt az ajtó pár másodperccel később.

-          Megérkeztünk. – szólalt meg Tom.

-          Pompás! – mondtam és szálltunk ki.

Bementünk a Buddhába, és leültünk kint a medence mellé. Tom kint maradt, mondván dolga van, ha majd kell, hívjam. Ráhagytam, a furcsa kijelentésével és követtem Dávidot.

-          Tetszik ez a hely. – jegyeztem meg és lapozgattam az italválasztékos füzetet. – Jó kis helyeket tudsz.

-          Sok helyen jártam már ebben a városban. – mosolygott őszintén. Végigmértem a fickót, fekete felsőt vett fel, egy farmergatyát és azt hiszem Nike sportcipőt, aminek bordó színe volt. Dávid haja megint fel volt zselézve, engem fürkészett szép kék szemeivel. – Mit szeretnél inni?

-          Hm, szerintem Long Beach lesz a nyerő. – feleltem.

-          Rendben. – intett a pincérnek és leadta a rendelést. – Szóval a kis művésznőnk mivel múlatja itt az idejét Sopronban?

-          Hát… - piszkálni kezdtem a hajamat. El ne pirulj itt nekem, Bee! – Mikor mivel. Szeretek vásárolgatni. Megismertem néhány nőt. Holnap például wellnessezni megyek egy lánnyal.

-          Nocsak, nocsak! – kóstolta meg a koktélját. – Mindig is jó barátokat szerezni.

-          Igen, én nagyon társasági lény vagyok.

-          Mondjuk, nem hittem volna, hogy itt kötünk ki. – ámuldozott.

-          Miért?

-          Ahogy megismertelek, azért. Nem hittem volna, hogy lejössz. Elég bevállalósnak tűnsz. – szája félig mosolyra húzódott.

-          Talán egy kicsit az is vagyok. – rántottam meg a vállamat. – Ez van, ilyen a természetem, ehhez vagyok hozzászokva, nincs mese.

-          Tetszenek nekem az ilyen csajok. – vigyorgott.

-          Gondoltam. De melyik jobb, küzdeni érte, vagy egyből megkapni?

-          Mindig az izgalmas, ami elérhetetlen. – gondolkodott el.

-          Hát igen, én is ezt vallom. – magyaráztam. – Mindig az kell nekem, ami nem lehet az enyém. Így még izgalmasabb. De sokszor csalódás… mindegy, legalább nem örökös mókuskerék.

-          Ez is igaz. Attól függ mi az embernek a szándéka. Mi célja vele. – mosolygott rám kedvesen.

-          Szóval, neked mi is a célod Dávid?

-          Szeretnék józanul gondolkodni, de melletted lehetetlen.

-          Akkor ne gondolkozz. – nevettem.

Csak beszélgettünk, beszélgettünk és hamar elment az idő. Az alkohol megtette a hatását, nem igazán tudtuk a határokat megszabni. De úgy érzem nem is kell, egyre jobban kívántam Dávidot, és ez nem is változott az éjjel.

Mikor visszahívtuk Thomast, beszálltunk a limuzinba és egy percig sem vártunk. Egyből vad csókolózásba kezdtünk. Kezével végigsimította a hátamon, egészen a derekamig, végül a fenekembe markolt. Innen már nincs visszaút Dávid, teljesen behálóztalak!

Mély sóhaj, hangos nyögések, az ablak már kezdett bepárásodni.

-          Ugye feljössz hozzám? – kérdezte rekedtesen Dávid.

-          Akarod?

-          Még szép, hogy akarom! – vágta rá.

Megállt a kocsi, türelmet és határozottságot erőltettem az arcomra, legalább bírjam ki az ágyig!

Kiszálltunk, és Dávid megfogta a kezemet. Furcsa érzés, de mégis jó, mintha már az övé lennék. Büszkén haladt velem befelé, és a recepción jól megbámult minket egy férfi. De azért volt olyan rendes, hogy nem felejtett el nekünk köszönni.

A liftben tartottuk a távolságot. Mintha neki is uralkodnia kellene önmagán. Végigmértem újra mindenét, és egyre biztosabb voltam benne, hogy jó kezekben leszek.

Kiléptünk liftből, és követtem őt, megállt egy ajtónál, majd kinyitotta és előre engedett. Előre mentem, mert ugyanolyan lakosztály volt, mint az enyém. Könnyűszerrel megtaláltam a szobát, ahol egy hatalmas francia ágyat találtam. Hallottam a zár kattanását, majd a lépteket, ahogy mögém ért Dávid.

Elhúzta a hajamat és megcsókolta a vállamat, végigment a nyakamon és kezével a fejemet oldalra irányította, hogy az arcomhoz is hozzáférhessen. Végül újra megcsókolt, nyelve pontosan tudta mit akar, nem volt kérlelő, inkább parancsoló. Igen, ezt akarom, ezt szeretem! Megfordított, majd a hátamon elkezdte lehúzni a cipzárt, és letolta rólam, hogy ő nyugodtan felfedezhessen rajtam mindent. Mivel nem volt rajtam melltartó, könnyű dolga volt, mellemet azonnal masszírozni kezdte, végül lehajolt és erőteljesen szopni kezdte a mellbimbómat. Halkan felsóhajtottam, valahogy ez más volt, mint a régebbi alanyokkal.

Lehúztam róla a felsőjét, és én is nagy felfedezésekbe kezdtem, kitapintottam az izmait, simogattam mindenütt.

Hirtelen felkapott, és elindult velem az ágy felé, aztán bedobott, és lehúzta rólam a tangát. Széttárt lábakkal feküdtem előtte, és ő lehúzta magáról a nadrágot és az alsógatyát. Majd a lábam közé furakodott és elkezdett nyalni, a takaróba kapaszkodtam, olyannyira értette a dolgát. Már-már csillagos volt a szemem, azt hittem megfulladok. Csinálhatta ezt hosszú perceken keresztül, végül benyomta egy ujját, majd kettőt és ki-be húzogatta, már-már közel jártam a csúcshoz. De ő nem hagyta, hogy ilyen hamar elmenjek. 

Hatalmas férfiasságát közel vitte a számhoz, és bekaptam. Fejét felvetette, és nagyokat lélegzett. Hűha, ilyen hatással lennék rá? Vajon közel jár ahhoz, hogy elélvezzen?

Leült mellém, majd felkapott és az ölébe ültetett, belém tapasztalata. Imádom, imádom, imádom ezt!

Egyszer csak váratlan letett az ágyra, alig voltam tisztában a világ fogalmával, szinte olvadoztam az ágyon. Ő meg újra talált egy módszert, miként kényeztessen nyomva a farkát. Szóval mikor azt hittem én fogok irányítani, meg emelkedett velem együtt és ki-be döfködte az óriási szerszámát. Mintha nekem szabták volna. Minden pillanatban bennem volt a félelem, hogy le fog ejteni, de ő minden gond nélkül tartott a kezében.

Ellazultam. Éreztem nem bírom sokáig… Dávid piszkosul jól sexszel. Van

tovább. Rám parancsolt, hogy térdeljek le, és kapaszkodjak az ágy támlájába. Úgy is tettem, ő meg határozottan belém vetette újra magát és csak döfött, döfött és nem hagyta abba egy percig sem.

Egy pillanatra abbahagyta, majd feltett egy asztalra, és ott folytattuk. Nem bírt leállni. Nem akarta befejezni. Hangos kiáltásom jelezte a kedves szomszédoknak, igen jó dugni éjjel 2-kor.

És aztán… aztán elmentem. Teljesen, kifacsarva, véglegesen eldőltem volna, de Dávid megfogott gyorsan, és elfektetett az ágyon. Éreztem az ő testnedvét lefolyni a lábamon.

Nem bírom tovább.  Remélem neki is elég volt. És jó is. Remegve néztem végig, ahogy mellém fekszik és elkezdte simogatni a hátam. Megnyugtató volt.

Őszintén szólva, nem tudom miért nem bírtam huzamosabb ideig. De ténylegesen éreztem, a megnyugvást.

-          Jó volt? –kérdezte.

-          I… igen. – dadogtam.

-          Van egy olyan érzésem rég sexeltél.

-          Ja… - mondtam és felnevetett.

-          Isteni vagy te lány. – adott puszit a vállamra.

A szemem lecsukódott. Nem kellett semmi erő, hogy elaludjak. Éreztem még, hogy rám tesz egy takarót Dávid, és mosolyogva pihentem, míg nem jött az édes álom.

Azt hittem, hogy csak elbóbiskoltam, de tévednem kellett. A nap beszűrődött a függöny mögött. Reggel van. Én meg azt gondoltam, maximum 5 perc telhetett el. Te jó ég! El kell mennem!

Megcsörrent a telefonom, és gyorsan felkaptam, majd felvettem. Thomas volt az. Addig nem beszéltem bele, amíg ki nem kerültem a szobából. Tom hangja ideges volt, nem kicsit.

-          Legalább szólhattál volna, hogy reggelig tervezel ott lenni! – mondta ingerülten.

-          Tudom, de ez véletlen volt. Elaludtam. – szólaltam meg ártatlanul.

-          Akkor, minden oké? – kérdezte picivel higgadtabban.

-          Azt hiszem. – haboztam. – Ne haragudj Tom, nem direkt volt. Mindjárt felmegyek, aztán megbeszéljük.

-          Ahogy akarod. – mondta majd lenyomtam.

Visszaosontam a szobába, szerencsére Dávid még aludt. Nem is tudom mit mondhatnék neki. Ja, bocs, ez csak egy kalandnak gondoltam? De várj, miért hiszem azt, hogy ő komolyabban gondolná?

Felöltöztem hangtalanul, a magas sarkút kézbe fogtam és rápillantottam Dávidra. Kisimult arca nyugodt volt. Egy görög istent hagyok itt az ágyban. Szegényem, remélem, ne gondolja komolyan… Írjak neki egy levelet, hogy sietnem kellett? Legalább ennyi emberség legyen bennem.

Előkerestem egy cetlit és egy tollat a konyhában, hála istennek találtam és gyorsan rá firkantottam, hogy ne haragudjon, de sietnem kellett, még wellnessezni kell mennem. Mivel megígértem. Puszi, Bee.

Ennyivel remélem, beéri. Letettem a pultra, majd odamentem az ajtóhoz, és próbáltam kinyitni, de sikertelenül. Bezárta. Hol a kulcs? Oldalra kaptam a fejem, meg is találtam, majd gyorsan kinyitottam, és leléptem.

-          Fúúú. – sóhajtottam, majd mentem a lifthez.

Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam egy gombot és bezárult. Hátradőltem a liftnek, és nagyokat lélegeztem. Ilyet nem sűrűn csinálok, de saját magamnak rosszul esik, milyen bunkó vagyok.

Mikor elszámoltam a lelkiismeretemmel, már éppen a habos vízben áztattam magam. A saját lakosztályomban. Tommal megittunk egy békítő kávét. Most meg csak fekszek a jó meleg vízben, és pihenek.

A hajamat szárítva zártam le az eseményt és indultam a szobába a telefonomért, hogy felhívjam Annát. Mikor felvette, nagyon megörült nekem. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva összeszedjük a Mária szobornál, majd elindulunk Sárvárra. Hamar összekaptuk magunkat Tommal, majd elindultunk Annáért. Már nagyon vártam a találkozást.

Odaérve a szoborhoz, Anna egy tekintélyes ruhában feszített, piros színe volt, a testére simult az anyag. Hm, ezt élmény lesz leszedni róla. Beszállt a limuzinba, és egy puszit nyomott az arcomra, majd elindult a csodajárgány.

-          Hu, de hiányoztál drágám! – ragyogott fel az arca.

-          Te is nekem! – mondtam örömittasan. – Örülök, hogy ma veled tölthetem a napomat.

-          Én is nagyon! – mondta vidáman. – Mesélj, történt veled valami érdekes tegnap óta?

-          Hát, őszintén mondom, igen! – mondtam sejtelmesen.

-          Na, mesélj! – kérlelt.

El is kezdtem mesélni, mi volt Dáviddal. Nagy szemekkel bólogatott. Hát igen, gondolom meglepte, hogy milyen hamar sikerült egy faszit találnom.

-          Nem semmi! – hüledezett. – Te aztán nem pazarolod az időt drágám. De ma mégis velem vagy. Miért?

-          Veled akarok lenni. – feleltem őszintén. – Nem tudom, valahogy Dávid nem az, akire én vágyok. Valami hiányzik ebből az egészből.

-          Hm, értem. Bár mondjuk furcsa, de te neked kell érezned.

-          De jól éreztem magam vele! Nehogy azt hidd, hogy csak nőimádó vagyok.

-          Én elhiszem neked drágám. – simogatta meg az arcomat. -  De örülök neki, hogy ma veled lehetek. Ha jól számolom, 1 órás az út. – mondta és keze elindult a lábam közé, ahol könnyen befurakodott, mert hófehér szoknyám nagyon laza volt, akár egy tütü a balerinának. Finom, puha meleg keze lehúzta rólam a tangát, és nyugodt mosollyal nyugtáztam, itt és most nyalás, falás lesz. A szívem őrült ritmusba kezdett verni. Anna elém térdelt és hamvas ajkaival megcsókolta a puncimat. Felnézett rám és csak mosolygott.

-          Olyan szép a puncid Bee! És olyan finom… - majd bele is nyalt.

-          Igen… - sóhajtottam.

Nyalta a csiklómat, mindenemet, körkörösen, mindenhogyan. Ujját is belém nyomta, és izgatott, de nem hagyta, hogy elmenjek. Mire készül? Miért nem engedi? Azt akarja, hogy egésznap kívánjam?

Ezt csinálta egészen addig, amíg oda nem értünk Sárvárra. Szomorú voltam, de reménykedtem. Bent folytatjuk. Mert ha ő nem, én biztosan letámadom.

-          Majd folytatjuk. – csókolt meg.

-          Addig csak szenvedjek?

-          Annál jobban akarod.

-          Én amúgy is akarom, kívánlak. Ez nem elég? – kérdeztem.

-          Egyszer majd megtudod, miért csináltam ezt. Hozzá kell szoknod. Majd megtudod, ha feljössz hozzám. – markolta meg a mellemet és alig bírtam türtőztetni magam.

-          Mikor mehetek? – kérdeztem. – Holnap? – szinte könyörögtem a tekintettemmel.

-          Ha meg felelsz az elvárásaimnak. – nevetett.

-          Bármit megteszek. – makogtam. – Mit szeretnél?

-          Csókolj meg! – kérte, és vadul megcsókoltam.

-          Jól van! – simogatta meg a puncimat, és egy elhittem… - Bent azt kell tenned amit, mondok. Ez egy játék.

-          Oké. – vigyorogtam.

 

Kiszálltunk a limuzinból, majd befelé vettük az irányt. Vettünk jegyeket és mentünk a z öltözőbe. Annával bementünk egy fülkébe, és én csak lestem minden kívánságát.

-          Én foglak levetkőztetni. – suttogta, majd megcsókolt, de túl hamar elengedett. – Fordulj! – kért meg, úgy is tettem. Lehúzta hátul a cipzárt és immár totál meztelenül álltam. A tangámtól megszabadított, és általában nem hordtam melltartót. – Fordulj meg, nézz rám. – kért finoman, majd úgy is tettem. – Most vetkőztess le te engem. De nem érhetsz hozzám, nem foghatod meg a mellem, sem a puncimat.

-          Jó. – mondtam és levetkőztettem. Most már ketten álltunk meztelen az öltözőbe.

-          Most pedig… - mosolygott ravaszul. – Izgasd magad. De nem mehetsz el, amint látom, hogy olyan arcot vágsz, mint mikor elmész, elveszem a kezed. És akkor holnap… sajnos nem jöhetsz fel hozzám.

-          Jó, ígérem, megteszem. – mondtam és kezemmel elindultam a nemi szervemhez, egyik lábamat feltettem a székre, és izgatni kezdtem magam. Nagyon nedves voltam, tetszik ez a játék. Ki akart belőlem sokszor törni a vágy, de nem hagytam, hogy elmenjek, hiszen akkor elbuknám a játékot.

-          Várj egy picit… - mondta és lehajolt a puncimhoz, majd kinyalt. – Hú, de nedves vagy! Kibaszottul élvezed ezt drágám! Szereted, ha irányítanak?

-          Imádom a lehetetlen helyzeteket. – mondtam. – És igen, szeretem, ha irányítanak.

-          Akkor a holnapit élvezni fogod. – vigyorgott. – Oké, most öltözz fel, vedd fel a fürdőruhád.

-          Jesszus Anna, el kell mennem, nem bírom már! – rimánkodtam.

-          Ki kell bírnod. – mondta és karba tette a kezét. – Ha még tovább sírsz itt nekem, kapsz bűntető feladatot!

-          Ne már, kérlek Anna!

-          Odett, csitt! – nyomott neki a falnak majd kezével oda nyúlt a lüktető puncimhoz. – Ha nem hagyod abba, keresek valakit, akit a jelenlétemben le fogsz szopni!

-          Ugyan már nevettem. Senki se vevő rá. – makogtam, de Anna sejtelmesen elmosolyodott.

-          Te akartad. – mondta és indult volna kifelé, ha kezét el nem kapom, már kint állna meztelenül.

-          Jó, kibírom, de nem menj ki így. – dünnyögtem, és előkerestem a fürdőruhám, majd felvettem.

-          Jó kislány! – mosolygott, majd felvette ő is a fekete bikinijét. Az enyém továbbra is narancsszínű.

Kimentünk, és Tom már várt minket a folyosónál. Rá mosolyogtam feszülten, neki le is esett, valamiért szenvedek. Kérdőn felhúzta a szemöldökét, de csak ingattam a fejemet.

Bementünk a vízbe és leültünk. Elkezdtünk beszélni semleges témákról, legalább terelődjön a figyelmem. De Anna mindig egészen véletlenül „hozzámért”. Kezdett Tom rájönni mi folyik közöttünk és csak mosolygott rám bambán. Ha-ha! Ezért még meglakolsz, hogy kinevetsz!

Anna felvetette az ötletet, hogy szaunázzunk. Rajta kaptam az ötleten, és indultunk is felfelé a kijelölt helyre. Tom azt mondta, lent megvár minket.

Anna leült a kőre és maga mellé mutatott. Csak ketten voltunk, és bármikor bárki jöhet, de már ez sem érdekelt.

-          Gyere pici lány, segítek rajtad. Eleget bírtad, holnap meg beviszlek a játszószobámba. Tetszeni fog. – leültem mellé, és eldöntött, majd újra a lábam közé furakodott és eltolta a bugyit, majd elkezdett nyalni. Belém is nyomta a nyelvét, már amennyire belém tudta. Nem kellett sok, hamar elélveztem, és Anna nevetni kezdett.

-          Mi az? – néztem fel rá.

-          Ez igen látványos volt.

-          Szerinted miért könyörögtem ennyit?

-          De most már jobb? – kérdezte.

-          Sokkal jobb… - éreztem, ahogy távozik a feszültség belőlem. – Most én jövök! – felpattantam, Anna ellenkezett, de nem érdekelt, szétnyitottam a lábát, elhúztam a bugyit és alkalmaztam az Eperfagylalt üzemmódot.

-          Bee, ha bejönnek, én nem tudom, mit csinálok!

-          Semmit, majd én felállok. – izgattam tovább.

Már ő is nagyon nedves volt, ő meg az irányítást szereti. Pár perc alatt ő is elélvezett. Ködös tekintettel nézett a „távolba” és mellé telepedtem. Mindketten megkönnyebbülve ültünk és a semmibe meredtünk. Ez aztán izgalmas volt!

-          Imádlak Bee. – suttogta. – Rég csináltam ekkora őrültséget. – nevetett.

-          Én is imádlak Anna, ha tudnád mennyire! – mosolyogtam rá. – És jó veled ilyeneket csinálni.

-          Én is élvezem, minden egyes percet! – csókolt meg. – Akkor holnap feljössz?

-          Igen! – vágtam rá. – Kíváncsivá tettél.

-          Oké. – vigyorgott. – Tudom hülye kérés lesz, de ne vegyél fel ruhát, csak egy nagykabátot, ilyen eső kabátot. Alatta ne legyen semmi. És ahogy majd bejössz, meztelennek kell lenned. Ne izgulj, csak én lakok ott. De ahogy belépsz azon az ajtón, nincs menekvés, azt teszed, amit mondok. Az ajtót is bezárom, a kulcsot eldugom. – vigyorgott és elnevette magát az elképedt arcomon.

-          Nem megölni tervezel, ugye?

-          Dehogy is! – nevetett tovább. – Ebédre meghívlak, ott megbeszéljük a dolgokat. Utána csak az enyém leszel.

-          Jó. – motyogtam.

-          Olyat nem teszek veled, amit nem akarsz. – simogatta végig a kezemet.

-          Rendben. – mondtam. – Hú, de várom. – vallottam be őszintén.

Mindezek után kimentünk újra a vízbe és Tommal beszélgettünk továbbra is. Egyszer elmentünk a benti étterembe, ettünk rántott sajtot és Annával ittunk egy koktélt. Estig ott maradtunk, jobban mondva 8-ig. Utána visszamentünk Sopronba, Annát kiraktuk a Mária szobornál és visszamentünk a hotelba. Ott újra meg fürödtem, megszárítkoztam, majd elmentünk a Night Clubba.

Bent ültem a fotelba és néztem a lányokat, ahogyan táncolnak. Levente hozott nekem egy koktélt, és megdicsérte a ruhám. Testre feszült, nagyon mini volt, csillogó fekete anyag.

 

Sokat gondolkoztam Dávidon. Egy levelet hagyott nekem a recepción, hogy köszönöm Bee. De csak ennyit. Semmi többet. Nem zaklatott, nem kérdezett, csak lelépett. Vajon tudta, hogy ebből semmi komoly nem lesz? Hihetetlen ez a fickó.

Figyelmemet Lindára irányítottam. Valahogy ma bőven elég volt az is, ahogy őket néztem. Valami belül megváltozott. Nem tudtam mi, és nem is értettem.

Viktor leült mellém. Kimaradt egy szívdobbanás. Ránéztem és ő halványan elmosolyodott. Haját hátul összekötötte, fekete ing volt rajta, és szintén fekete nadrág. Tekintetét belém fúrta, és egyre jobban éreztem magam meztelennek.

-          Szívni fogod a vérem, vagy mi célból jöttél ide? – kérdeztem feszülten.

-          Ez az én klubom, és pontosan tudom, hogy itt a legkényelmesebb a fotel. – vigyorgott.

-          Egészen véletlenül nem pontosan ugyanolyan fotelok vannak mindenhol? – húztam fel a szemöldököm.

-          Most meg mi a franc bajod van? Ide ülök, hogy normálisan beszéljünk, erre meg nekem ugrassz. Nem dugtál eleget, vagy mi van?

-          De bunkó vagy! Na, épp ezért nem akartam veled beszélgetni. – fordultam a másik irányba.

-          Nyugodj meg szépen Bee… - közelebb csúszott hozzám, hangját egész közel hallottam. – Csak van egy olyan érzésem, hogy nagyon szeretnél egyet sexelni. És mivel én ismerem a női érzelmi világot, úgy gondoltam… - szájával a vállamat súrolta és bele borzongtam.

-          Elment az eszed? – fordultam felé. – Nekem nem kell olyan csávó, mint te! Aki…

-          Sexi, helyes, és egyszerűen tökéletes?

-          De nem így van!

-          Ahogy tegnap este elmentél… Tudom, hogy nem adsz esélyt a férfiaknak. Fogadok jobban elvagy nőkkel, mint ellenkező nemmel. Arra is fogadni mernék, hogyha le is fekszel férfiakkal, nem érzed azt a tökéletességet, mint amit várnál. – nézett keményen a szemembe, egy pillanatra megreszkettem. Kezét a combomra tette, azt hittem meg gyulladok!

-          Fejezd be! – vinnyogtam.

-          Adsz nekem egy esélyt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-          Idáig tudomást sem vettél rólam, most meg azt gondolod, hogy az öledbe ugrok és minden tuti lesz? – néztem rá döbbenten. Keze feljebb csúszott, és kezdte átvenni az irányítást a testem felett. Ellöktem a kezét.

-          Ugyan már, látom most is mit válltok ki belőled! – nevetett. – Nem fogom sokáig ostromolni a várad, mert hamar beadod a derekad. Aztán majd nyüszíteni fogsz alattam, hogy hagyjam abba, mert nem bírod tovább. – suttogta a fülembe, keze újra a combomon volt és haladt felfelé, egészen a bugyimig. – Eljutsz majd egészen a csúcsig, a G pontodat is megtalálom, és soha nem menekülsz előlem. – simított végig a tangámon és nagyokat pislogtam. – Sokkal tovább leszel nálam, mint akárkinél eddig. És nem akarod, hogy majd elmúljon. Tudom.

-          Elég! – álltam fel hirtelen. – Ez nem így működik!

-          Csak nekem ellenkezel? – cukkolt.

-          Semmi közöd hozzá!

-          Kifogytál az érvekből? – kérdezte vigyorogva.

-          Szemét!

-          Mi folyik itt? – lépett közbe Tom.

-          Semmi. Kérlek, Tom fizess, és menjünk. – mondtam, majd kifelé vettem az irányt, felszabtam szinte az ajtót és kimenekültem Viktor bűvköréből. Mindenki végigleste a mutatványt, még Linda is. Pánikszerűen utánam futott és elkapta a kezemet.

-          Mi történt? – kérdezte félve. – Bee, ne haragudj Viktorra, de kérlek, járj vissza az este. Szeretnélek boldoggá tenni.

-          Én nem is tudom, kire haragszok igazán! – vágtam rá. – Aaaa, szétrobbanok mindjárt!

-          Nyugodj meg kérlek! – átölelt és csitítgatott. – Ha akarod, kibaszhatunk Viktorral, érted megtenném! De kérlek, gyere minden este, amíg a városban vagy!

-          Nem értem miért dühit fel ennyire ez a bunkó, pöcsfej…

-          Nem szokott ilyen lenni. Általában nagyon normális.

-          Oh, akkor csak engem tisztel meg a bunkóságával? Pompás!

-          Ígérd meg, hogy visszajössz. Kérlek… - könyörgött már szinte Linda.

-          Jó, megígérem.

-          Tényleg legyen így…

-          Nyugi Linda. Így lesz.

-          Ha szeretnéd csempészek hashajtót az italába. – nézett rém szép szemeivel. – De ha van jobb ötleted, mondjad!

-          Ne, Linda nem kell. – legyintettem.

Eközben Tom megérkezett. Tisztességes távolból figyelt rám. Hagyta, hogy nyugodtan beszéljek Lindával.

-          Ha legközelebb jössz, hogyan szeretnéd, ketten legyünk, esetleg többen?

-          Ahogy érzed.

-          Rendben, felszerelkezek némi eszközzel és csak kényeztetni foglak. – mosolygott. – Na de menjetek, nem tartalak fel titeket. – indult befelé.

-          Jó éjt Linda! – intettem.

-          Jó éjt nektek is. – vigyorgott, majd bement.

Ezek után csak beültünk a limuzinba és mentünk vissza a szállásunkra. Tom békén hagyott, még akkor is mikor ágyba bújtunk, érezte bármikor robbanhatok. Alig bírtam elaludni. Csak a plafont bámultam.

Viktor arca lebegett az elmémben. Hihetetlen egy fickó, felhúz 1 perc alatt. De miért? Sose voltam ennyire ingerült semmitől. Mintha Viktor tudná a legjobban, hogyan tud kiakasztani. Érzelmi hullámaim veszélyesek voltak mára. Jobb lesz, ha elkerülöm ezt a pöcsfejet, mert mindig így járok, ha a közelébe kerülök. Ideges leszek tőle.

Végül elaludtam. De persze, Viktor benne volt az álmomba. Dugtunk. Keményen.

3. fejezet

Odett

 

Anna elküldte a címét, hogy merre lakik.  Tom elvitt, és megbeszéltük, hogy csak este fogom újra keresni. Ahogy kérte Anna, kabátot vettem, és semmi nem volt alattam. Kicsit különös érzés volt, de szerencsére a limuzinba nem számított. Sőt! Addig ki is gomboltam, amíg oda nem értünk. Meleg volt. Szinte nyár. Csak egy táskát vittem magammal, amiben volt zsebkendő, telefon, és egy-két smink cucc.

Mikor kiszálltam a Várkerületen, egy S market bolt mellett kellett el mennem, egy kis utcába, át egy nagy kapun. Balra volt egy lépcső és felmentem, majd a másodikon végig mentem egy kicsi folyosón és kopogtam az ajtón.

-          Gyere be! – kiáltott a jól ismert hang.

Bementem. Levettem a kabátot és a fogasra akasztottam. Totál meztelenül elindultam a hang irányába, ahol hallottam egy nyugtató zenét.

Anna a konyhában éppen megterített, és az étel az asztalon gőzölgött. Takaros kis konyha volt, fehér konyhabútorok és virágos képek a hófehér falon. Minden olyan tiszta volt és tökéletes. Anna felnézett rám és felém suhant, egy csókot adott.

-          Szia, szépségem! Hogy vagy? – kérdezte.

-          Szia. – vigyorogtam. – Remekül.

-          Rendben. Foglalj helyet, addig bezárom az ajtót. – ment is el.

Leültem az üveg asztalhoz és vissza is jött. Mosolygott nagyban, és leült velem szemben majd elkezdett kaját szedni magának, végül én is. Volt rizs, sült krumpli, és mindenféle hús, hal és saláták.

-          Igazán kedves vagy, hogy ilyen remek kajával fogadsz. – mosolyogtam.

-          Ez csak természetes. Egy ilyen nőt, mint téged, csak kényeztetni kell. És jól megkúrni. – nevetett.

-          Oh, igen! Az a kedvencem. – nevettem.

-          Szóval – kezdett bele. – Épp ezt fogom tenni veled étkezés után, de teljesen máshogy, mint eddig. 

-          Értem. Fájni fog?

-          Nem. Igen. Szerintem nem. – vigyorgott és megállt a villa a kezembe.

-          Nyugalom! – mosolygott megnyugtatóan. – Van egy szó, amit felhasználhatsz, ha valami nem tetszik. Az lesz a csillag szó.  De mivel lehet, a tűrés határod hamar feladnád, így egy órában csak egyszer mondhatod ki.

-          Hogy érted, hogy egy órában? – néztem rá riadtan.

-          Úgy, hogy 2-től kezdődően egészen 6-ig kínozni foglak édesem. De élvezni fogod. – vigyorgott.

-          Ú… úgy érted, hogy 4 órán keresztül?

-          Igen. – felelt. Átnézett az asztalon, a nemi szervemre irányította tekintetét. Kezdtem izgulni.

-          De hiszen… annyi ideig nem fogom bírni. – dadogtam.

-          Úgy fogom csinálni, hogy bírd. – kacsintott. – És nem csak egy orgazmussal kell számolnod. Tényleg Bee, megtaláltad már a G pontodat?

-   Én igen. De más nem. – néztem a szemébe.

-   Akkor megkeresem nyuszikám. – látszott tekintetében az elszántság. – Mert nem tudom, eddig hányan voltak olyan bénák, hogy nem találták meg. Fogadok, hogy már az első órában meglesz.

-   Úristen Anna, kezdek félni.

-   Felesleges. – dőlt hátra. – Ha élvezni fogod ezt a napot, megígérem neked, hogy bármikor jöhetsz. És megcsinálom neked, csak kérned kell.

-   Mit kérsz cserébe?

-   Azt, hogy nekem szerezz örömöt. Hallgass rám, bármit kérek, megteszed. Nincs nem, se de. – mondta.

-   Te ilyen irányítás mániás vagy?

-   Igen, szeretem a domináns szerepet.

-   Hű. – csak ennyit sikerült kipréselnem magamból. Újra a puncimat nézte és megnyalta szája sarkát.

-   Élvezni fogod. – mondta. – Akkor benne vagy? Ha rábólintasz, nincs vissza út!

-   Jó. – nyeltem egyet. – Benne vagyok.

-   Rendben. Megettél mindent? – kérdezett és bólintottam. – Oké. Akkor elpakolok, de te maradj itt ülve.

-   Rendben. – nyeltem újra.

Elpakolt mindent és üres volt az asztal. A mosogatóba tette a koszos tányérokat. Letörölte az asztalt.

-   Ülj fel rá. – kért.

-   Hogy mi?

-   Ülj fel rá és izgasd magad, de nagyon finoman.

-   Miért pont az asztalon?

-   Bee, arról volt szó, hogy engedelmeskedsz. – figyelmeztetett. – Van büntetés is számodra, ha nem fogadsz szót. Elkezdődött a játék, szóval pattanj az asztalra és simogasd magad!

-   Jó, jó, jó! – álltam fel és felmásztam az asztalra, majd csináltam is, amit kért. – De amúgy ez miért jó? – kérdeztem ártatlan tekintettel, majd kicsit benyomtam az ujjamat a puncimba. Lehet el kéne élveznem, mielőtt ő elkezdi, mert ha azt csinálja velem, mint tegnap… Megőrülök.

-   Engem is fel kell izgatnod. – vont vállat, majd leült velem szembe a székre. – Egyébként tőlem elélvezhetsz az asztalon, de fel kell nyalnod utána.

-   Nem fogom „lepisilni” az asztalod. – néztem rá nagy szemekkel. – Ritkán olyan látványos az orgazmusom.

-   Én szóltam. – mosolygott. Majd elkezdte levenni a ruháját. Egy rózsaszín topp volt rajta, és egy melltartó, mindegyiktől megszabadult. Utána lehúzta a fekete kis rövidnadrágját és a tangát, most már rendesen láttam szőrtelen nemi szervét. – Egy pillanat és jövök. – mondta, majd felállt és átment egy másik szobába. Igyekeztem eljutni a csúcsig, de most valamiért rohadtul béna voltam, és csak felizgatni sikerült magam. Anna hamar visszajött, és több dolog volt a kezében, amit nem is bírtam beazonosítani. A szemkötő biztos, meg egy nagyobb golyós akármi, ostor és valami kötél is, meg egy nagyobb doboz, amiben bármi lehet. – Feküdj rá az asztalra hasast. Kezeiddel kapaszkodj az asztal sarkaiba, lábad az asztal lábához közel legyen… – mondta és rá feküdtem, úgy ahogy kérte, majd elkezdte kikötözni a kezemet és a lábamat, amin csak lábujjhegyen tudtam állni, mert magas volt így nekem az asztal. Testem reszketet. De már nagyon akartam szenvedni Anna keze alatt. Mikor kikötözött, végig simított a hátamon, a seggemen, egészen a puncimig, ott egy pillanatra bedugta az ujját, gondolom arra volt kíváncsi mennyire vagyok nedves. Eléggé. Anna elém lépett, majd bekapta az ujját, gondolom, amelyiket bedugta az előbb. Élvezettel nyalogatta, mintha csokoládé lenne rajta– na, és most jól figyelj. Innentől kezdve bármit kérek, úgy kell válaszolnod, Igenis úrnőm. Megértetted?

-   Igen.

-   Úgy látom nem. – lépett mögém, majd az ostorral rácsapott a fenekemre.

-   Igenis úrnőm. – lihegtem tehetetlenül. Éreztem, ahogy bizseregni kezdett a puncim.

-   Ez egy játék Bee. Igyekezz jól teljesíteni. – belém nyomta megint az egyik ujját, majd hallottam a hangos cuppanást, ahogy újra megkóstolta. – Finom vagy.

-   Igenis úrnőm. Jó leszek… – mondtam, mire kezével széthúzta a nedves puncimat, majd játszani kezdett a csiklómmal.

-   Elélveztél? –kérdezte.

-   Nem sikerült úrnőm. – feleltem mire felnevetett.

-   Hát kár érte. Neked. Nekem nem, mert most sokáig elhúzhatom az orgazmusod kicsi lány. – izgatott tovább, majd abbahagyta.

Keserűen markoltam az asztalt. Arckifejezésem láttán pont a nagyajkakat csapta meg az ostorral, mire hangosan kiáltottam.

-   Igen, be kell majd tapasztanom a szádat. – húzta a száját.

-   De ugye nem azt szándékozod ütni egész végig? – kérdeztem remegve.

-   Csitt! Te csak akkor beszélhetsz, ha megengedem. – csapott rá a kezével a fenekemre.

-   Igen úrnőm. – motyogtam.

Anna bele tett számba egy szájgolflabdát és még ellenkezni sem volt időm. Innentől kezdve nem hogy beszélni nem tudtam, de magát a vörös szót kimondani sem, ami idáig lélekben összetartott. Most kezdtem csak még inkább izgulni.

-   Bee, tudom, most nem fogsz tudni beszélni, ezért bólogatással válaszolj nekem. – Anna elém lépett meztelen, a kis fekete ostorával. Az egyik kezében játszadozott a kezében lévő tárgyal, és még inkább ijesztő volt, a másik kezét a háta mögé rakta. Valamit rejteget? Kezdtem aggódni. Egy rossz válasz és egy ostorcsapás. Igyekeztem nyitott maradni, és az elvárásainak megfelelni. – Dugtak már seggbe?

Nagyra nyitottam a szemem és ingatni kezdtem a fejem. Na, most fogom ezt megkapni. Valamit feltol a fenekembe, és kíváncsiság gyötört, meg némi izgalom és rémület.

-   Meg szeretnéd tudni milyen érzés? – kérdezte sejtelmes mosollyal. – Bee, nem kell félned, finoman bánok veled. És mivel tudom, hogy ez az első alkalom, ezért rövid időre hagyom bent. – elém lépett és megsimította a fejemet. – Benne vagy? – kérdezte, mire bólintottam. – Remek! Már nincs visszaút. – vigyorgott ravaszul. – Ezt tolom beléd! – húzta elő a háta mögül a szerkezetet. – Ennek a hivatalos neve lüktető anál szerető. Nyugi, ez egy zselés anyag, elsőnek ezt szoktam alkalmazni. – vigyorgott.

 Jobban megnéztem magamnak a tárgyat, áttetsző lila anyagból készült, hosszú pálca féle, amin ezek a nagy bogyók, gyöngyök voltak. Pánik futott végig a gerincemen, bele gondolva, hogy ez most belém kerül. Nem hogy inkább átnedvesedett, puncimba tolna bele valamit, amiből már úgyis ki kívánkozott a feltörő orgazmus.

-   18 cm hosszú. – világosított fel. – Az átmérő egy-két centi. Nem vészes.

Hogy nem vészes?! Már késő volt ellenkezni, Anna a farpofám felé tartott, és hallottam, amint valamit kinyit, majd a fenekemet széthúzza és bekeni vele. Te jó ég, de hideg! Anna amint szétkente, éreztem, ahogy az ánuszomba kezdi bele tolni egyik ujját és ez az újdonsült érzés megijesztett. Legszívesebben kiszabadultam volna, és elmenekültem volna. De a kezem és a lábam ki volt csomózva, semmi esély nem volt a kibúvóra. Mivel lábujjhegyen álltam, még intenzívebb volt az érzés. 

-   Lazulj el kicsi lány! – simított végig a hátamon Anna, majd éreztem, amint az anál eszközt nyomja belém. Legszívesebben sikítottam volna, de a golyó nem engedte. Csak hörögtem. – 8 bogyó van. Mindegyik egyre nagyobb. Ez volt az első. – világosított fel. – Kettő. –hörögtem. – Három. – már az asztalt kapartam. – Négy. – éreztem, hogy ez mennyire természetellenes. – Félidő. – mondta és kezével a csiklómat izgatta. Legalább arra koncentráltam. Éreztem, amint jóleső érzés kerít hatalmába. Elélveztem pillanatok alatt. Mélyeket lélegeztem és Anna a hajamnál babrált. Nem tudtam mit művel, de nem volt erőm rá koncentrálni. – Befonom, mert zavarni fog. – mondta és az arcomból kisimított egy tincset. Aztán csak fonta. Két percig tartott a „pihenő”. Anna egyszer csak megmozdult és folytatta a „kínzást”. – Öt. – és beljebb nyomta, meglepettségemben újra csak nyiváltkoltam. – Hat… hét… Nyolc. – szinte szétkarmoltam az asztalt. – Bent van az egész. – mondta büszkén. Én meg csak mélyeket lélegeztem, és próbáltam hozzá szokni ehhez az egészhez. – Most pedig – kezdett bele. Aztán izgatni kezdte a nedves csiklómat, és jól mélyen belém nyúlt az ujjával. Ez jobb érzés volt, de megint nem engedte, hogy elélvezzek. Szenvedtem. Kibaszottul. Legszívesebben őrjöngtem volna. Hirtelen kikapta a kezét, mielőtt még elmentem volna, kezdett kiborítani. Kiment a konyhából. Ijesztő volt egyedül ez a pár másodperc… Aztán megint hallottam, ahogy valamit bütyköl és egy berregős hangú eszközzel közelített felém. Te jó ég, mi ez már megint? Mennyi sex kelléke van? Végig próbál ma rajtam mindent? 

-   Ez tetszeni fog. – jegyezte meg, majd szépen a puncimba nyomta a berregős eszközt. Csiklóizgató. Nem bírtam magammal hörögtem, csapkodtam, próbáltam kiszabadulni, de nem lehetett… Anna kikötözött rendesen. Közben a két ujját belém nyomta, és össze-vissza körözött bennem, egyre mélyebben egyre intenzívebben, mire… Megtalálta a kibaszott G pontomat! Óbégattam elég rendesen, és körülbelül fél perc alatt hüvely orgazmusom lett, spriccelt belőlem a nedv, ami úgy folyt lefelé a lábamon, mintha bepisiltem volna. Anna befejezte a tortúrát, kivette az ujját, majd lenyalta a lábamról a folyadékot. Aztán elém lépett és levette a szájgolflabdát, és az ujját a számba nyomta.

-   Tessék, meg van a G pontod. – mondta büszkén. – Szopogasd le, mivel a tiéd. – parancsolta és úgy is tettem. Sosem kóstoltam még magam, de kimondottan ízlett az én nedvem. Anna miután kihúzta az ujját, arrébb ment és valamit felvett a székről. Visszajött hozzám és bekötötte a szemem. Nem szóltam egy mukkot sem, nem akartam ostort. Meg nem mintha lett volna hozzá erőm egyáltalán. Aztán eloldozta a kezem, majd hátra fogta, és bilincset tett a csuklómra. A lábamat is eloldozta, és segített felállni, seggemben az anál dugóval. Furcsa érzés volt így állni. – Gyere velem. – majd kezét a hátamra tette és előre nyomott.

Nem tudom hová mehettünk, de Anna mindenre ügyelt. Nem tudtam semmiről, az egész meglepetés lesz. Izgultam. A puncim nedves volt és csiklóm megduzzadt.

-   Ülj le ide. – mondta és lenyomott. Baszki, az anál bigyót még jobban érzem! Mintha beljebb is csúszott volna. Kirázott a hideg. – Tárd szét a lábad, amennyire csak tudod. – utasított, úgy is tettem. Lejjebb húzott a csípőmnél, így a fenekemhez is hozzá férhetett. Kikötötte a lábam, szinte vízszintesen voltak a combjaim. Hiába, sokszor spárgáztam régen, nagyon nyúlékony vagyok. A bilincset egyik felét leszedte rólam, majd előre rakta a kezemet és újra megbilincselt. – Most pedig dőlj hátra.

-   Igenis úrnőm. – hátradőltem.

-   A kezed tedd a fejed fölé. – úgy is tettem, majd ő feljebb húzta és teljesen kikötözte. Még rángatni se tudtam volna.

Egy sercegős hangra lettem figyelmes. Nem mertem megszólalni. Nem is akartam. Egyszer csak éreztem, ahogy valami hozzá ér a csiklómhoz és hangosan felsziszegtem, hátam ívben megfeszült.

Mintha valami sokkoló lett volna. Láttam ilyen dolgokat, amolyan elektrosokk pálcák, aminek a vége egy kicsit megráz. De elég érzékeny helyen nagyon is erőteljes. Anna újra lecsapott rám, és ugyanaz volt a reakcióm, mint az előbb. Aztán a nagyajkamhoz ért, ott is elég fájó volt, de mégis kívántam. Majd a combomnál, a hasamnál, és minden egyes alkalommal megugrottam, és halkan felsikítottam.

-   Hogy bírod? – kérdezte Anna.

-   Egész jól úrnőm. – feleltem.

-   Akkor most fordítunk a kockán. – mondta merészen.

Oh! Bár ne mondtam volna ezt. Valamit matatott, majd a puncimba csíptetett egy hideg tárgyat. Felsikkantottam. Mi ez? Valami csipesz? Széthúzta vele a nagyajkakat. Aztán a megmerevedett mellbimbómba is rátett csipeszt, amit egy lánc kötött össze. Tudtam, mert a forró testemen pihent a hideg lánc. Aztán a puncimnál éreztem, amint belenyom egy hatalmas mű farkat, ami valamiért egyből a G pontomat érte…

-   Ne kiabálj, mert vissza teszem a golyót a szádba! – parancsolt rám Anna.

-   Igen is úrnőm, de a G pontomnál érzem…

-   Akkor is csöndben kell lenned. Különben büntetést kapsz. – nyomta újra belém a szerkezetet és újra síkoltottam.

Ekkor hagyta bent a vibrátort, berreget, és izgatott, a G pontomat nyomta  egyfolytában, mire Anna a számba tette a golyót. Nem bírtam sokáig, újra éreztem, ahogy szétrobbanok belülről, és mikor már majdnem megvolt, kihúzta belőlem a vibrátort. – Mivel nem fogadtál szót – kezdett bele - ezért nem engedem, hogy meg könnyebbülj… egyhamar. Éppen ezért… - elkezdte kihúzni az anál dugót, és minden egyes bogyónál hörögtem.

Nem voltam hozzá szokva. Egyáltalán nem. Anna gyanúsan csöndben volt. Valami nagyon nem volt rendben. Ebben a pillanatban lehúzta a szemfedőt és tekintetünk össze fonódott. Sejtelmesen elmosolyodott, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és kivette a számból a labdát.

-   Egész jól bírod. – jegyezte meg. – Már félidőben járunk.

-   Remek… - lihegtem.

-   Újra megpróbálom ezzel a vibrátorral. – mutatta felém.

Egy nagyon ferde tárgyat mutatott, ami kimondottan a G pont alkalmazására találtak ki. Anna az ujjával megtalálta… és most egy eszközt használ fel rá. Atya úr isten!

– De ha nem bírsz ki 4 percet nyögdécseléssel, addig bele ülök az arcodba, és nekem kell örömöt okoznod. Megértetted Bee?

-   Igen, úrnőm. – dadogtam.

Belém nyomta az eszközt, és bírtam vagy úgy 1 percig, mire felmászott hozzám.

-   Nyalj! – mondta, mire úgy tettem. Anna is nedves volt. Ennyi fel tudja izgatni? Nem semmi ez a nő! Nyalhattam vagy 10 percig, körbe, össze-vissza, finoman harapdálva mire elélvezett, és az arcomra folyt a lé, végül kinyaltam az orgazmusát. Ezután visszament a lábam közé, és újra próbálkozott. Mindig csak egy perccel bírtam tovább, és Anna kinyalása még tovább húzódott. Minden egyes alkalommal nedvesebb lett az arcom.  Mikor sikerült addig a percig kibírnom, amit ő mondott, engedte, hogy elélvezzek.

Óriási megkönnyebbülés tört rám. Ezután leszedte a csipeszeket, és pihenhettem egyet. Anna leszedte a bilincsemet, eloldozta a lábam és már szabadon mozoghattam, de nem tudtam felkelni. Anna elkezdett felvenni magára egy felcsatolható péniszt. Mikor feltette, odajött hozzám, és segített felállni.

-   Gyere, most már sokkal kényelmesebb lesz. Feküdj le a fotelba, és most jól megduglak. – mondta, majd oda terelt a díványhoz.

Eldőltem és  Anna rám vetette magát, szét csókolt mindenhol, mindenütt és innentől kezdve csak is érzelmes gyengédséggel bánt velem. Kutyapózba kezdtük, aztán hanyatt feküdtem, a derekam alá párnát tettünk, és úgy csinálta. De mindezt már olyan óvatosan, mintha azt hinni, összetörök… Mikor sikerült elélveznem, kidőltem. Mint aki egésznap csak futott… fojt rólam a verejték és Anna csókokkal árasztott el. Pihentem újra, majd Anna lába közé másztam és nyaltam-faltam finom punciját. Mikor ő is elélvezett csak feküdtünk hosszú perceken keresztül…

Végem volt. Tökre ki voltam facsarva, akár egy citrom.

-   Nincs vége, mielőtt az hinnéd. – mondta majd felállt és magával húzott.

-   Anna, én nem bírom tovább. – makogtam.

-   Nem érdekel, egyet még ki kell bírnod. Utána letelik az idő. Gyere! – mondta és követtem.

A szobában volt még egy ágy. Anna oda terelt, majd fogta a golflabdát és végignyalta, majd a számba nyomta. Az ágyra lökött és hasra dőltem, majd a két lábam kikötözte, jó nagy terpeszben, de a kezem szabadon maradt, azzal nyugodtan csinálhattam bármit.

Aztán Anna belém vetette a péniszt és megállás nélkül nyomta. Ez ment úgy 10 percen keresztül, már ütöttem, vertem mindent, kiabáltam és imádkoztam, hogy legyen vége. Mire orgazmusom lett és Anna békén hagyott.

Most már tényleg nem bírom. Elég volt. A puncim megadta magát. Nem bírja. Nedves, duzzadt, piros és fáradt.

Anna eloldozott és mellém feküdt.

-   Letelt a négy óra… - lihegte.

-   Szuper… - makogtam.

-   Menjünk és tusoljunk le. – mondta.

-   Még… egy… perc…

-   Jól van, nem sürgős. – nevetett.

Vártam vagy úgy 5 percig, mire sikerült észhez térnem. Végül elmentünk egyet tusolni. Hajat is mostam, az egész testem jól átmostam, majd megszárítkoztam és elterültem a kanapén. Anna előttem keresett a szekrényébe ruhát. Majd felém is dobott egyet, egy piros szoknyát, fekete felsővel. A szoknya szűk volt, a felső szintén. A topnak volt kimondottan szivacsos része a mellnél, így bárki felvehette melltartó nélkül.

-   Ezt miért? – kérdeztem.

-   Vedd fel. – mosolygott. – Ne kelljen már kabátban ki menned az utcára. A tiéd lehet.

-   Nem fogadhatom el.

-   A francokat! Ez a legkevesebb. – vágta rá.

-   Hát, köszönöm. – mondtam és bele bújtam. Tökéletesen illett rám.

-   Akarsz velem még egyet sétálni, vagy menekülőre fogod a dolgot? – kérdezte.

-   Sétálhatunk. – mosolyogtam. – Dehogy menekülök, fantasztikus volt. Csak néha éreztem azt, hogy ki kell szabadulnom. – nevettem.

-   Akkor tetszett?

-   Nagyon is!

Szuper. – örült. – Akkor menjünk.

Kimentünk a házból, és végig mentünk a Várkerületen. Mindenhol kis butikok voltak, meg fagyi árusok és kiülős, teraszos helyek. A külföldieknek kedvezett, bárki ide tévedt, mindig talált valami érdekeset számára.

Mivel én sem vagyok jártas errefelé, ezért hagytam hadd vezessen Anna, aki profi módon vágott mindent. Felmentünk a Tűztoronyba, megnéztük a Fabricius házat, és elnyaltunk egy fagyit a Fő téren.

Végül egy teraszon kötöttünk ki, és egymással szembe ültünk.  Museum Caffé-ban, ahol kértünk magunknak italt. Valami limonádét kértem, ami epres volt, Anna meg áfonyásat.

Végignéztem a teraszon, bal oldalt volt nekünk egy fal, és végigfutott mellette a terasz maga, egy üvegház körül. A kávézó üvegfalú volt. Kintről is beláttunk simán. Nagyon modern az egész. Tetszett.

Aztán megnéztem magamnak az embereket. Alig voltak páran, mellettünk egy pár, tovább egy 4 fős férfitársaság és a sarokban… Na, ne! Az ott Viktor!

-   Basszus! – kaptam a fejem elé az itallapot.

-   Neked mi bajod? – húzta fel a szemöldökét Anna.

-   Aki a saroknál ül férfi, az a bajom! – feleltem, de az álcám továbbra is fent volt.

-   Az a hosszú hajú? – kérdezte, majd le akarta venni a füzetet előlem, mire megpillantott Viktor, és gyorsan visszatettem magam elé.

-   Észrevett! – mondtam riadtan.

-   Bee, az a fickó első osztályú fazon. – jegyezte meg Anna.

-   Beszélj vele két percet, meglátod, nem fog tetszeni. – szűrtem ki a fogaim közül.

-   Remélem nincs igazad, mert nagyon helyes. Nyomul rád vagy mi? – kérdezte, mire felnevettem. – Most mi bajod?

-   Az, hogy gyűlöl, de tegnap kijelentette nyomulni fog. Ennek mi értelme? – kérdeztem mérgesen.

-   Jaj, te lány! – nevetett Anna. – Nyílván akkor csipkelődött, meg gondolom próbálkozott nálad, ha ilyen paprika vörös fejjel próbálsz meg elbújni előle.

-   Fejezd be! – nyivákoltam. – Nehogy meghallja…

-   Kissé gyerekes vagy ebben a pillanatban. Te jó ég Odett, ez a csávó totál elcsavarta a fejed! – nézett rám döbbenten Anna.

-   Css! – tettem az ujjam a szájára.

-   Szóval igen? – kérdezte izgatottan.

-   Nem! Igen! Fogalmam nincs… - leejtettem az itallapot, majd a kezembe temetkeztem. – Kikészít, csak annyit tudok.

-   Meg szerezheted a lottó ötösöd Bee. – suttogta a fülembe. – Meséld el mi történt vele kapcsolatban, és többet tudok mondani. – kért rá.

Elmondtam neki mindent. Tényleg mindent. Ahogyan bánt velem, ahogy beszéltünk, és ahogy hozzám ért. Tiszta libabőr lettem.

-   Szóval most már érted? – kérdeztem.

-   Oh, hogyne. Viktor beléd van esve, csak erősen titkolja. Valószínűleg tényleg azért féltékeny, mert neked is ilyen klubjaid vannak, mint neki, csak több.

-   De akkor ő volt a gyerekes, amiért így bánt velem. – mondtam komolyan.

-   Indulat. Csak ennyi. Hirtelen felkapta a vizet. Főleg, hogy pofán röhögted az első alkalommal. A fiúk nem bírják elviselni, ha egy nő többet keress náluk, többre jut az életben… nem szeretik, ha nem ők a „főnökök”. – hadarta Anna. – Nézz rá Odett, most is téged figyel. – súgta a fülembe, mire felnéztem és Viktor sejtelmes mosollyal figyelt, majd ingatta a fejét végül poharat emelt. Gyorsan lehajtottam a fejem. – Látod Bee, 28 éves fejemmel kiismertem a fickókat, és a lelkivilágukat, mégis olyan nők izgatnak fel, mint te. Ne akarj így járni, szülessenek gyerekeid, legyen otthonod, és férjed. Ezt kívánom neked.

-   A munkánk eleve az éjszakáról szól, nem hiszem, hogy fel tudnánk adni.

-   Épp ez az, együtt alapíthatnátok valami fenomenális dolgot, majd felbérelnétek egy kis főnököt, aki viszi az üzletet, ha ti éppen babáztok.

-   Na azért ne haladjunk ennyire előre. – néztem rá komiszan.

-   Én leszek majd a tanúd! – nevetett Anna.

-   Csitt! – fogtam be a száját.

Valaki mellénk lépett és letett az asztalra kettő koktélos poharat, amiben pirosos pia volt. Felnéztem a fickóra, aki mellesleg pincér volt, és már szóra nyitottam a számat, hogy nem is rendeltünk semmit.

-   Az a fiatalember küldte a sarokban. – bazsalyogott a pincér fiú, aki szerintem tanuló lehetett, annyira fiatal volt. Barna haja fel volt zselézve, kék szeme sugárzó volt, és borostás arca sexin állt neki.

-   Hát izé, ő… - makogtam.

-   Köszönjük! – vágta rá Anna.

A pincér eltűnt a szemem előle, rá néztem Viktorra aki éppen két kezén támaszkodott, a szája eltakarva, de szeme mosolygott. Én csak meglepve ültem ott, mint egy fakutya.

-   Emeld meg a poharat, és jelezz neki. – bökött oldalba Anna.

-   Nem tudom, hogy…

-   Ugyan már Bee! – arcomat oldalra fordította, hogy a szemébe nézhessek. – Nem kell egyből megadnod neki magad. Játssz egy kicsit vele. De ez most mindenképpen meg kell köszönnöd.

-   Jó. – sóhajtottam.

Megemeltem a koktélomat, majd biccentettem Viktornak, aki most már nagyon örült a fejének. Hülye pöcs. Majd koccintottam Annával és ittunk. Meg kell hagyni, a pia tökéletes. Talán ért ehhez is. Vajon még mihez? Milyen lehet az ágyban? Te jó ég, Bee, fejezd be! Nem kell mindent elhinni.

Annával beszélgettünk sablonos témákról, vagy úgy egy órán keresztül. Végül megjelent mellettünk Viktor és egy másik fickó, akit nem ismertem. Felnéztem rájuk, és kérdőn felhúztam a szemöldökömet.

-   Leülhetünk a hölgyekhez? – kérdezte Viktor.

-   Persze! – vágta rá Anna.

Viktor beült mellém, a másik fickó Anna mellé. Felmértem a helyzetet, ebből egyáltalán nem jövök ki jól.

Az idegen fickó nagyon sötét hajú, elég magas, és csupa izom. Talán kidobóként dolgozhat. Szeme zöld, ami olyan világos volt, hogy már szinte világított. Fekete pólót viselt, farmert és elegáns cipőt (ezt akkor vettem észre, mikor mellettünk álltak).

Viktor sötétkék ingben, fekete gatyában volt és a jól ismert cipőjében volt, ami még mindig makulátlan volt. Haja ki volt engedve, és szerintem frissen mosott, mert áradt belőle a sampon illat. Parfümje továbbra is Hugo Boss.

Mély levegőt vettem, és az egyik kezemre támaszkodtam, az öklömet próbáltam „szagolni”, mert Viktor illata… nos, az őrületbe kergetett!

-   Bemutatom nektek barátomat, Molnár Csabát, aki már évek óta dolgozik nálam. Most jött vissza nyaralásból. – kezdett bele Viktor.

-   Örülünk neked Csaba. – mondta vidáman Anna. – Jó volt a nyaralás?

-   Igen, fantasztikus. – felelt. – Családommal leugrottunk egyet Balatonra.

-   Jó lehetett. – mosolygott Anna, és gyanúsan néztem rá. Miben sántikál? Nyílván Viktor észrevette és oldalba lökött.

-   Csaba, ő itt mellettem Fehér Odett, nálunk elég gyakran megfordul. – vetette közbe Viktor, Csaba felhúzta a szemöldökét. – Nyílván a munkahelyi tapasztalatokat gyűjti, mert neki is van ilyen klubja.

-   Oh, így már érthető. – mondta Csaba.

-   Bee, bemutatod a barátnődet? – kérdezte Viktor. Érdekesen ejtette ki a „barátnő” szót, ez mindenkinek leesett.

-   Persze, ő Szekeres Anna. Jó barátnőm. – mondtam lazán. – Fantasztikus, hogy ide jöttetek srácok, de nekünk lassan mennünk kell. Illetve nekem.

-   Van programod az estére? – kérdezte Anna.

-   Ő, igen, volna. Remélem nem nagy gond. – néztem rá feszülten.

-   Igen, volt, de lemondtad. – erősködött Anna.

-   Arra emlékeznék. – mondtam határozottan.

-   Odett – szólalt meg Viktor. – Kicsit arrébb megyünk beszélni?

-   Menjünk. – mondtam zaklatott hangnemben.

Felálltunk, majd követtem Viktort. Bár nem tudom miért. Semmi értelme az egésznek.

Egy félreeső zugba értünk. A falnak dőltem és belenéztem Viktor szemébe. Ő előttem állt meg egy méterre karba tett kézzel.

-   Ne haragudj rám. – szólalt meg váratlanul.

-   Mi… ? –néztem rá ártatlanul.

-   A múltkoriakért. – nézett mélyen a szemembe.

-   De hát…

-   Bee, ne akarj vitázni, kérlek. Nem azért csinálom ezt az egészet. – magyarázta, majd közelebb lépett. Mentem volna hátrébb, ha lett volna hová. Viktor egészen közel jött hozzám, már bepréselődtem a falba. – Tényleg sajnálom, hogy olyan bunkó voltam. Nem kezeltem éretten a dolgot, de annyira felkavart, hogy kinevettél, és a többi. – mondta leginkább szomorúan. Mennyi érzelmet megmutat! Hihetetlen.

-   Egyelőre nem bízom benned. – mondtam nyugtalanul.

-   Rendben, akkor igyekszem. – nézte a számat, mire beharapta sajátját. – Ugye itt maradsz? – kérdezte félve.

Lassan, de határozottan bólintottam, mire megörült nekem. Kezét a hátamra tette, majd visszaterelt az asztalhoz.

-   Örülök, hogy így döntöttél. – mondta, mikor visszaültünk.

Egész jól elbeszélgettünk négyen. Szólt a zene, a pia gyorsan fogyott, csillapíthatatlan szomjunkat semmi sem oldotta. Már-már arra eszméltem, hogy be vagyok rúgva, de ahhoz elég józan, hogy tudjam követni saját gondolatmenetemet. Viszont erőteljesen éreztem, hogy Viktor a kezét a combomon pihenteti. És mindig, véletlenül egyre feljebb csúszott.

Végül kimentem a mosdóba, mert már nagyon kellett, na. A tükörben igazítottam a hajamat. A toppom továbbra is tökéletes volt, ahogy a szoknyám is. Már kevésbé zavart, hogy nincs rajtam bugyi.

Kifelé vettem az irányt, ajtót nyitottam, mikor hirtelen valaki neki csapódott a túloldalán. Nagyon megijedtem. Kinéztem ki volt olyan eszes, hogy nem fért el ezen a rohadt folyosón.

Egy férfi volt, az orrát fogta, és rám emelte a tekintetét. Elvette a kezét, és egy vércsík fojt le az orrából.

-   Jézusom, ugye jól vagy? – léptem elé, és zsebkendőt kerestem, de hiába.

 A csávó részeg volt, nem tudhatta világát. Erős alkohol szag áradt testéből. Korombeli lehetett, amolyan 26-27 körüli. Mérgesen nézett rám barna szemével és minden átmenet nélkül megindult felém, a falnak nyomott a vállamnál.

-   Nem tudsz figyelni te idióta? – köpte a szavakat.

-   Már ne is haragudj, de én nem látok át az ajtón, míg te szabályosan láttad, ahogyan nyílik. – mondtam feldúltan.

A kezét megemelte, a vér belém fagyott. Meg akar ütni? Most mit tegyek? Rúgjam tökön, esetleg üssem meg az orrát? Az biztos fájna neki. De hát nem vagyunk egy súlycsoport. Alig érezne belőle bármit. Teljesen leblokkoltam. Az agyamban megszólalt egy vészcsengő. Hajolj ki előle, vagy üsd meg, bántsd, vagy akármi, még a futás is elég!

 Valaki elrántott tőle, és az ismeretlen fickó keze a falba ütközött. Ami be is horpadt. Te jó ég! Ha ez az arcomat éri, itt és most ingyen átalakította volna a fejemet.

Viktor lépett közbe. A háta mögé terelt. A szívem hangosan dübörgött, és Viktor árnyékában voltam. Elég közel éreztem magam hozzá. Mintha ő lenne a pasim. Testőr, vagy talán pajzsom. Testvérem. Akárkim. Aki meg akar védeni mindenkitől.

-   Mi a faszt képzelsz? – üvöltött Viktor. – Hogy merészelsz kezet emelni egy nőre?

Ebben a pillanatban fogtam fel csak igazán a dolgokat. Viktor mellett biztonságban tudom érezni magam, erre most jöttem csak rá. A hangjától viszont összerezzentem. Mély volt, állati ösztönös, bedurvult hang. Felhúzta magát, mert valaki meg akart ütni. Féltett.

-   Kurvára leszarom! –felelt a csávó, mire Viktor megütötte ököllel, pont a vérző orrát, és kiterült a földön. Csak egy ütés volt, és eldőlt. Nagyon erős ez a csávó. Mondjuk az ellenfele meg részeg. De ha én ilyet tettem volna, attól nem ez lett volna. Mint a légy, ahogy nekicsapódik az üvegnek. Semmi változás.

Eközben megérkezett az üzletvezető (aki elég feldúltan kérdezte, hogy mit csinálunk az ő kávézójában), és már ő is ordibált, Viktor is, meg Csaba is, aki nem tudom mikor érkezett. Nem tudtam felfogni miről kiabálnak. Csak a vérző fejű fickót lestem a földön.

Mikor már mindenki ki kiabálta magát, és úgy döntöttek nem hívnak rendőrt, Csaba és Viktor elmondta a tulajdonosnak, hogy mi is történt. A részeg fickóhoz mentőt hívtak, és feltették egy székre.

Nagy volt a felfordulás. Anna kint szoborrá változott és úgy nézte az eseményeket, én meg Viktor mögött álltam lefagyva.

Kissé be pánikoltam. Ha Viktor nem lép közbe… én megyek a kórházba. Megtámaszkodtam a falnak és mélyeket lélegeztem. Ez igen közel volt. Ittam is, még intenzívebb a dolog. Nem bírtam gondolkodni, folyton átéltem a történteket. Lehunytam a szemem és próbáltam egyenletesen lélegezni. Valaki megérintette az arcomat, mire felnyitottam a szemem, és Viktorral néztem szembe.

-   Köszönöm, hogy nem hagytad… - suttogtam. Majd átöleltem, és már a könnyekkel küszködtem. Tudtam Viktor meglepődött, hogy hozzáérek, azért lassan, de biztosan átkarolt.

-   Már amikor feléd lépett, elindultam. Még jó, hogy időben értem ide. – cirógatta a fejemet. Végül megpuszilta. – Ugye jól vagy? –kérdezte.

-   Azt hiszem… - dadogtam és lenyeltem a könnyeimet.

Oda lépett hozzánk a tulajdonos, aki kopasz volt és kisebb nálunk. Ingben volt, azaz úri öltözetben. Sajnálkozva nézett rám, majd egy zsebkendőt adott.

-   Köszönöm. – mondtam.

-   Sajnálom az előbbieket. Ez a férfi nem normális. Tudom, most nem igazán szeretnének maradni, de ha mégis megtennék, a mai estéjüket állom. – mondta azon igyekezve, hogy jó benyomást keltsen. – De ha még sem, akkor itt ez a kártya. – nyújtotta. – Legközelebb, ha jönnének mindent a cégünk áll. Csak kérlek titeket, ezt ne igazán híreszteljétek.

-   Rendben. – vette el a kártyát Viktor. – Szerintem az lesz a legjobb, ha hazamegy mindenki. Majd jönni fogunk. – mondta hidegen.

-   Köszönöm, és még egyszer bocsánatért esedezem. – mondta szomorúan. – Igyekezni fogunk, hogy többé ne forduljon elő.

Ezek után kimentünk a helyről. Annát összeszedtük, vagyis Csaba hozta, engem meg előre engedett Viktor és lementünk az utcára. Friss levegővel telt meg a tüdőm, kezdett visszatérni belém a lélek.

-   Hazaviszlek. – jelentette ki Viktor.

-   Nem kell. Hívom Tomot, majd lassan itt lesz.

-   Kint áll a kocsi a parkolóban. Hamarabb visszajutnál… ahol most laksz.

-   De te ittál. Csaba is. – álltam elé karba tett kézzel.

-   Józanok vagyunk Bee. Erre főleg kijózanodtam. – mondta idegesen.

-   Kérlek, ne vezess így. – dünnyögtem.

-   Netán aggódsz értem? – lepődött meg.

-   Viktor… - ennyit tudtam mondani, mert megcsörrent a telefonom. Tom az. Felvettem és oda hívtam a Mária szoborhoz. Aztán letettük.

-   Akkor elkísérlek. – mondta ellentmondást nem tűrően.

-   Jó. – mondtam. Láttam amint Viktor válla meg-megremeg. – Minden oké? – kérdeztem.

-   Igen. – felelt.

-   Én viszont haza kisérem Annát. – jelentette ki Csaba.

-   Jó, utána szólj merre vagy, összeszedlek. – mondta Viktor.

-   Lehet arra nem lesz szükség. – mondta Anna.

Ezen meglepődtem. A fiúellenes, aki lányokat szereti, aki csak nőkkel, sexszel. Aki ma jól megkínzott és megdugott, egy férfival lesz ma este az ágyban. Mily meglepő.

-   Ahogy érzitek. – rántott vállat Viktor.

-   Bee, jól vagy? – kérdezte Anna tőlem. – Olyan hulla sápadt vagy.

-   Ezért kell lepihennie. – vetette közbe Viktor.

-   Kialszom magam, és minden jobb lesz. Holnap beszélünk, menjetek csak. Jó éjt! – intettem, és mindenki elköszönt a másiktól.

Csak Viktor maradt, a sötétség és én. Egy ideig csak egymást néztük kábán. Mintha nem tudnánk elhinni a mai napot.

Viktor arcáról megint nem lehetett leolvasni semmit. Mintha nem akarná, hogy meglássam az igazi énjét. Vajon direkt csinálja? Rejteget valamit? Akarom én tudni? Egy éjszaka során teljesen megváltozott róla a véleményem. Pedig aztán… a veszekedéseink inkább voltak tinédzseres viták. Mintha azon kaptunk volna össze, hogy miért nem kaptam meg a napi sexet. Vagy puszit. Vagy csokit. Mindegy, hogy mit. Vicc az egész, én mondom.

Szeretni téged úgy lesz erőm, ha megbízom benned. Te vajon te tudnál úgy szeretni, mint ahogy én egyszer? De csak egyetlenegyszer? Mert csak egy szerelmem volt, az is kimúlt.

-   Min agyalsz? - kérdezte váratlanul.

-   Azon, hogy-hogy jutottunk el idáig.

-   Meddig?

-   Hogy már nem utállak. – mondtam meggondolatlanul.

-   Meg volt rá az okod. – nyugtatott meg. – De menjünk. Lassan itt lesz az a Tom.

Elindultunk csendben egymás mellett, és csak a lépteink zaját lehetett hallani. Egészen a szoborig csendben ballagtunk, sőt, ott se beszéltünk. Majd mikor leállt egy limuzin, csak akkor szólalt meg Viktor.

-   Holnap este jössz? – kérdezte.

-   Tudod nagyon jól miért szoktam oda menni. – makogtam.

-   Hát… igen. – mondta lesújtva.

-   De megyek. Majd olyan tíz fele.

-   Jól van. – átölelt. – Vigyázz magadra Bee. – puszilta meg a homlokomat. – Így is veszélyesen gyönyörű vagy. Feltűnő szépségeddel sokszor nagy bajban leszel, ha nem vigyázol, és nem vigyáznak rád.

-   Mintha ezt már hallottam volna. – mondtam a vállánál. Viktor csak egy kicsivel volt magasabb, mint én.

-   Azért mert igaz. Na, de menj. Majd holnap találkozunk. Jó éjt! – köszönt el. Elengedett.

 

-   Jó éjt Viktor. – búcsúztam el.

4. fejezet

Odett

 

 

Este volt és 10 óra. A Night klubban ültem. Viktor mellém telepedett. Hozatta sorban a koktélokat, egész jól éreztem magam.

Már azon kaptam magam, hogy én is beálltam táncolni a lányok közé, némileg jobban felöltözve. Egy kék testre simuló ruhát vettem fel.

Viktor bámult engem, Levente a pultban bulizott és Lindával szórakoztam a rúdon. Így mulattunk négyen. Nem is kellett több.

Ma Tommal megbeszéltük, hogy itt hagy Viktornak. Furcsa, mert idáig erre nem volt példa. Igazából a Museum kávézót sem meséltem el neki, de nem is kell, ha már ekkora „pórázra enged”. Tényleg félt engem, és néha túlzásokba is esik. De ez a klub nagyon védett. Viktor meg… hm… nos!

Úgy néz, hogy mentem fel fal a szemeivel. Keze a szájánál jár, nem látva mit művel finom ajkaival. Mi? Ez most komoly? A végén kiderül, hogy vágyok rá. Na! Az lenne csak drasztikus. De nem tudom, mi hoz lázba leginkább, szép hosszú haja, vagy a sötétség, ami körül öleli, esetleg a tekintete, vagy a Hugo Boss illata? Istenem, megörülök tőle!

Valahol mégis félek. Mi van, ha csak játszani akar velem? Ha ez nem lenne komoly, fájna utána. Ebben valamiért olyan biztos vagyok, mint abban hogy nő vagyok. Nem akarok csalódni. Nem akarok úgy szeretni, hogy nincs értelme. Szeretném, ha valakit megszeretek, az velem maradna, és nem lelépne. Utálom, ha egy idő után unalmassá válik egy kapcsolat. Miért nem lehetünk sosem megértők egymással? Miért jó az újdonság? Miért érzem ezt a szabadság vágyat? Miért nem lehetek korlátlan hatalmú? Sok a kérdés. Kevés a pia.

Lemásztam az asztalról és Viktor felé vetettem az irányt, ahol újabb kör ital várt. A pasi elkapta a kezemet és belerántott az ölébe.

-   Hé! – sikkantottam. – Arról nem volt szó, hogy helyben megdugsz!

Viktor hatalmasat nevetett és egy puszit nyomott az arcomra, ami valamiért kimondottan jól esett. A szívem őrült ritmusban járt, de valahogy jobban érdekelt Viktor világosbarna szeme. A pupillája körül olyan világos, de ahogy egyre kijjebb ér, úgy sötétedik.

-   Babám, olyan édes vagy, ha ittas vagy. – nevetett tovább.

-   Nem is vagyok ittas. – mondtam komoly tekintettel, de Viktort nem lehetett meggyőzni. – Csak jól érzem magam. És ha már itt tartunk, Lindával is szeretném jól érezni maga, szóval… - meghúztam a kezem ügyébe került koktélt, majd felálltam. – Mindjárt jövünk.

-   Ne hagyj itt! – kért a férfi, mire meghökkenve néztem vissza.

-   Netán félsz? – húztam fel a szemöldökömet.

-   Ne Lindával… Inkább velem csináld. – állt fel. – Majd én teszek arról, hogy jól érezd magad.

-   Ne, ne, ne! Lindánál elígérkeztem. – hátráltam.

-   Hát… - tette kezét csípőre. – Azt ugye tudod, hogy pillanatok alatt meggyőzlek erről, hogy inkább velem legyél.

-   Nem. – vágtam rá kislányosan. – Nem kapsz meg ilyen könnyen. - öltöttem ki a nyelvem, majd kézen ragadtam Lindát és szinte rohantam is fel.

Viktor tényleg rábeszélne akármire. De rettegek tőle, fel nem foghatom miért. Testem, lelkem beleremeg, ha csak bele gondolok, hogy egy pillanatig is csak játszik velem. DE nem volt időm sokáig ezen gondolkozni, Linda szinte belökött a szobába és letepert.

Elterültem egy ágyon, ahol már Linda el is kezdett kikötözni. Oh! Ma ilyen játékot űzzünk? Teljesen átadtam magam a vágynak, vártam Linda ügyes kezének fürgeségét. Amikor rendesen kikötözött, kezemet a fejem fölé, lábaimat az ágy végébe, elkezdte masszírozni a mellemet, és már épp kezdte volna leszedni a ruhát, amikor valaki hirtelen feltépte az ajtót.

Csak a sziluettjét láttam. Linda sikítva hátraugrott, én meg csak a szememet meresztettem, mikor rájöttem ki is jött be. Viktor.

Kikötözve, teljesen kiszolgáltatottan feküdtem. Remek, amolyan Viktor fajtának kész svédasztal.

-   Linda, menj kifelé, vendégek jöttek. – parancsolt rá Viktor a megszeppent lányra.

-   De, hát… Én Odettet vállaltam be.

-   Semmi kifogás! Menj kifelé, míg szépen kérlek! – már-már kiabálta.

-   Jó. – dünnyögte. – Sajnálom Bee. – simított végig a kezemen a lány és lelépett.

-   Linda! Legalább engedj el! – vinnyogtam utána. De mind hiába, Viktor bezárta az ajtót. – Ez nem szép tőled. – mormogtam az ágyon. Habár a pia annyira kikészített, hogy ki tudja… Lehet nem is bánnám, ha Viktor jól megdugna.

-   A helyedben… - közelített felém. – Csak okosan beszélnék.

-   Szóval nyeregben érzed magad, amiért sikerült kikötözve megtalálnod. – nevettem fel. – Viktor, te akkor sem tudnál velem mit kezdeni, ha szabadon mozgok. Ilyenek a mai pasik.

-   Oh! – tapsolt. – Tehát belátod, hogy te előszeretettel kefélsz lányokkal, mint férfiakkal. Hm… - simogatta meg a kezemet. – Megmutassam, mit tennék veled, ha csak a bőrödhöz érnék? Nyugi, semmi tapizás. Egyelőre.

-   Tőlem. – rántottam vállat. – Semmi újat nem tudsz mutatni.

-   Ahogy akarod. – odament egy szekrényhez, ahol elővett valami kis 10 centis akármit. Mikor közelebb jött, akkor vettem észre, szikét tart a kezében.

-   Úristen! Meg akarsz ölni? – néztem rá nagy szemekkel.

-   Lökött lány! – nevetett, majd a ruhám végénél kezdett matatni, a szikét kitolta és óvatosan, de határozottan végigment a ruhámon, pont a közepénél.

-   Hé! – néztem le rémülten. – A kedvenc ruhámat vágtad szét!

-   Majd kapsz egy másikat. – kacsintott.

Viktor mélyen a szemembe nézett, majd elmosolyodott. Finoman végigsimította a hajamat egészen a nyakamig.

-   Te mindig ilyen vagy? – kérdeztem váratlanul, de nem is tudom minek, és egyáltalán mire célozva.

-   Nyílván nem szabtam volna szét a ruhád, ha egy egyszerűbb darabot veszel fel… De így izgalmasabb, nem gondolod? – kirántotta alólam a ruhát. Meglepődve pislogtam. Kezdtem izgulni, pedig még szinte hozzám sem ért.

Viktor leült mellém, és kezét az oldalamon kezdte óvatosan végigkarmolni. Ahogy végighaladt, hangosan vettem a levegőt. Viktor a szemembe nézett, és mosolygott. Végül a hasamnál játszadozott, majd a lábamnál, a combok belső felében, aztán újra felfelé haladt, egészen a melleim közé. Megmoccantam, iszonyúan jó érzés volt, akartam, hogy csinálja.

A szikével szétvágta a melltartómat a közepénél, szétnyitotta, és immár a mellem is szabad volt, oldalán végigsimított, szórakozott a bimbókkal is. Libabőrös lettem. Hangos sóhajtások közepette jöttem rá, Viktor nem úgy bánik velem, mint egy darab hússal. Feltérképezi a testemet, gyönyörködik benne, megvárja, míg felfokozódik bennem a vágy, és csak azután támad le. Illetve támadna, mert csak önelégült mosollyal figyel.

-   Mi van? – kérdezem bambán.

-   Ennyi. Már is tudom, hogy nem vagy menthetetlen.

-   Remek. – nevetek. – Több nem is lesz?

-   Ittas vagy drágám. – puszilja meg a homlokomat, majd elkezdett kioldozni.

Félelem hullám járta végig a testemet, és mikor szabad voltam, annyira, amennyire csak tudtam, Viktor arcát kémleltem.

-   Köszönöm. – makogtam. – Igazából nem vagyok nagyon részeg, de ja… - dörzsöltem meg a szememet.

-   Na! Még álmos is vagy. – közel vont magához és simogatta a hátamat. – Rossz kislány. Meg kell tanulnod mértékkel innod.

-   Viktor, ugyan már, te hoztad nekem a piákat. Ráadásul keveset ittam.

-   Nem vagy te könnyen kijátszható. – vigyorgott.

-   Alkohol nem tesz hülyévé, de kösz a kedvességed. – beledőltem az ölébe. Viktor felemelte államat. – Csak álmossá. – hunyorítottam.

-   Gyere, hazaviszlek.

-   Pucéran? Felejtsd el!

-   Szerzek ruhát.

-   Az öltönyödet akarom. – vágtam rá.

-   Jó. – Nevetett, majd levette és rám terítette.

-   De valami a lábamra is kéne.

-   Nos, a gatyámat nem adom. – nézett rám rémülten, majd mindketten nevetni kezdtünk. Viktor körbenézett, és talált egy rövidnadrágot. – Segítek rád adni.

Felálltam, és nagy nehezen belebújtam némi segítséggel.

-   Remek! – makogtam. – Azt fogják hinni, szét dugtuk a fejünket.

-   Higgyenek, amit akarnak. Te már az enyém vagy! – csókot nyomott az arcomra, és kiterelt a szobából.

Lent elismerő pillantásokat küldtek Viktor felé, Linda rémülten vizslatott engemet, de nem jött ide hozzám. Volt két idegen fickó, vakargatták a fejüket. Levente csodálkozott. Kit érdekel? Eléggé szétterjedt bennem az alkohol, hogy leszarjak mindent, és mindenkit.

Viktor kitessékelt a klub elé, és bepattantunk egy limuzinba. Nincs messze a hotel… Mára már nem lesz több Viktorból. Akinek meleg keze, az én jéghideg kezemen pihen. Felnézek rá, egyenesen a szemébe… Te jó ég, elcsavarta a fejemet.

Fel se tűnt, a limuzin megállt. Vajon mióta? Az időérzékem már rég csődbe ment.

-   Mondanám, hogy felkísérlek, de ha továbbra is így nézel, nem tudom megállni, hogy ne teperjelek le.

-   Akkor ne tedd. – vágtam rá.

-   Odett… - mosolygott a bajsza alatt. – Holnap ki tudja milyen érzések keringenek majd benned, nem szeretném, ha olyat tennél, amit nem akarsz. Szóval, ha holnap is akarod, azt úgyis tudni fogom. De amilyen makacs vagy… - nevetett. – Még magadnak se vallod be. Így hát, majd akkor teszek veled bármit is, ha rá bólintasz. Remélem, nem felejted el, amiket most mondtam. Ki tudja, talán ez a Viktor nem is olyan seggfej?

-   Tündéri vagy. – mondtam, mire feltűnt, hogy Tom a bejáratnál vár. – Várj, ő honnan?

-   Írtam neki. – mondta Viktor.

-   Tyű. – ennyi tellett tőlem. – Köszönöm.

-   Majd holnap. – kacsintott, és puszit nyomott az arcomra.

-   Jó éjt Viktor. – makogtam.

-   Jó éjt Bee. 

Kiszálltam a limuzinból, és befelé vettem az irányt a hotelbe. Viktor zavarodott pillantását a tarkómban éreztem. Teljesen behálóztam őt, ahogy ő is engem.

Fent kiterültem az ágyban, és mély álom fogadott.

Reggeli fény beragyogott a függönyön keresztül, és meglepve fixíroztam, hogy egy öltönyben vagyok. Melltartóm sehol. Egy rövid flitteres piros színű gatya. Mi történt az este?

Eszembe jutott minden. Tényleg minden. A koktélok, a táncolás, Lindával való kikötözés… és… és… Viktor!

Beletúrtam a hajamba, aztán arccal a párnának estem. Mit műveltem? Már megint.

De valamiért, ha Viktorra gondoltam, nem elszégyelltem magam, hanem izgultam. Szívem őrült ritmusba kezdett verni, mint aki… szerelmes! Na, azt már nem! Hiszen mennyi ideje is ismerem?

Kimásztam az ágyból, és bementem a fürdőbe rendbe szedni magam. Gyors tusolás, kávé a teraszon, most már rendesen felöltözve, egy szűk szoknyába, ami mintás, világosbarna övvel, fehértoppal. Barna szandált vettem fel, ami egy kicsit magasított talpú.

Mi történik velem? Agyalok Viktoron, az estén, hogy mi lehetne kettőnk között, azon, hogy ma láthatom őt… Ez így nagyon groteszk. Nem régen még féltem tőle, tartottam a távolságot, nem akartam, hogy az ujjai közé csavarjon. Most meg… a karjaiban akarok lenni.

-   Meg se merem kérdezni mi volt az este. – jelent meg Tom mellettem.

-   Igazából az a vicc, hogy semmi. – nevetek. – Viktor… teljesen más velem.

-   Üzent hajnalban. Meg is lepődtem. – jegyezte meg Tom. Felmértem a mindenesem, abban az ingben volt, amit neki választottam. A kezében volt a kulcs.

-   Hol jártál?

-   Boltban. Vettem reggelit.

-   Nem tudok még enni. – néztem a távolba.

-   Nem kell egyből…

-   Nem tudok semmit sem! Izgulok, félek és nem is tudom…

-   Jól van, látom Viktor elérte a célját. – kuncogott Tom.

-   Mit is?

-   Majd megtudod Bee. – mosolyogott sejtelmesen. – Viszont jó lenne bemenni a városba. A tegnapi ruhádnak nyoma veszett.

-   Igaz. De nekem nagyon gyanús vagy Tom. – méregettem. – De sebaj! – vágtam rá. – Most úgy érzem, teljesen a felhők között járok. – betáncoltam a szobába és felkaptam a korall színű táskámat, majd indultunk lefelé Tommal.

 A bejáratnál megpillantottam Viktort, és köpni, nyelni nem tudtam. Ledermedve álltam meg előtte.

-   Szia. – habogtam.

-   Csak egy, szia? – derült rajtam.

-   Miért jöttél? – kérdeztem és próbáltam össze szedni magam.

-   Tartozom egy ruhával. – ért fülig a szája.

-   Hát, szerencséd van, pont ruhát megyek venni. – mondtam.

-   Tényleg? – kérdezte szüntelen mosolygással. – Akkor elvihetlek?

-   Hát, nem is tudom. – húztam az agyát. Hátra néztem, Tom a liftnél integetett. Összebeszéltek. – Mivel Tom menekülésre fogta a dolgot, tőlem mehetünk. – vigyorogtam.

-   Én is így gondoltam. – megérintette a hátam, biccentett Tomnak, majd kifelé vettük az irányt.

Beültünk Viktor kocsijába és indultunk is. Körülbelül 5 percnyi utazásba volt részem, és elérkeztünk a Plázához, amit mellesleg Viktor mondogatott egész úton, hogy milyen jó lesz, mert minden egy helyen van, és majd kávézni is tudunk.

Szívem egész idő alatt őrült ritmusban vert, és csak remélni tudtam, hogy nem árulom el magam, mennyire izgulok, és zavarban vagyok.

Ráadásul Viktor illata… Mámorító, fenséges és nagyon jól áll neki a sötétkék nadrág, egy elegáns fekete cipővel, ja és egy egyszerű fekete pólóval, de a nyakán ott pihent az a híres ezüst nyaklánc.

Viktor karja egészen fantasztikusan sexi, egészen kellemesen izmos. Főleg a kézfeje vonta el a figyelmemet. Valamiért nagyon tetszenek a tenyerek. Fogalmam sincs, hogy miért. Az egész férfi önmagában tökéletes.

Pont nekem való. Döbbenten hallottam meg ezt a mondatott a fejemben. Valamiért elhiszem, hogy hozzám illik. Vajon képes lennék vele normális kapcsolatra? De mi is a normális? Mondjuk az, hogy mindketten éjszakai klubokat vezetünk, az kicsit durva… vagy furcsa. Együtt is tudnánk vajon? De hová is gondolok?

Bementünk a boltba, Viktor nagyon méregetett, síri csendben ballagtam mellette. Teljesen elvonta a figyelmemet a sok gondolkodás. Vissza az életbe, Bee, ha kérhetem!

-   Minden oké? – kérdezte végül.

-   Persze. Csak gondolkodtam. – mondtam egyből.

-   Oké, mit szólnál, ha most először bemennénk a H&M- be? – kérdezte.

-   Nekem jó, menjünk. – feleltem majd indultunk.

Viktor sokkal többet szórakozott a ruhák között, mint én, ami meglepő. Általában a vásárlás nekem belefér egy órába, de csak ebben az egy boltban töltöttünk másfél órát, és mentünk a következőbe, ami tele volt elegáns cuccokkal. Viktor meg is találta nekem a ruhát.

Tört fehér színe volt, arany csipkével a tetején. A szoknya része combközépig ért, a karjaim feléig futott az anyag, mintha csak rejtegetnék valamit.

-   Direkt ilyen hosszú mindenhol? – kérdeztem, és nevettem Viktor ledöbbent arcán. Az öltözőben voltunk, a tükörben méregettem magamat. – Tetszik nagyon egyébként! Csak általában ujjatlant hordok. Ennyi az egész.

-   Jól áll neked. – nyugtatott meg. – Ki emeli szép alakod, nem túl nagy a dekoltázs, és van mit keresni rajtad, és szinte kívánja az ember, hogy többet lásson a testedből.  – cirógatta meg a hátamat. – Mi kell még?

-   Azt mondod, hogy ez a ruha felizgatja a fantáziádat?

-   Azt. – derült rajtam.

-   Akkor kell nekem.

-   Díjazom e nemes ötletet. – kacsintott. – De ezt tőlem kapod. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően. – És ma arra gondoltam, hogy ketten lehetnénk az este. Vannak remek ötleteim, mivel üthetnénk el az időt. – mondta sejtelmesen.

-   Oh! Mivel is?

-   Meglepetés. – húzta fel a szemöldökét hívogatóan, majd a hátamnál elkezdte lehúzni a cipzárt. Finoman, óvatosan bánt velem, akár egy porcelán babával. Bele borzongtam az érintésbe, és már újra akartam érezni Viktort. Érezni őt mindenhogyan, akár itt és most.

Látta rajtam a vágy kibontakozó formáját és szinte felrobbantam. Nem akarok várni! Annyi idő nincs! Most kell és kész!

Megfordultam és azonnal megcsókoltam. Egy pillanatra megálltam, felnéztem a szemébe, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy tetszik neki és akarja… Folytattam. Én a tűz, te a benzin, itt úgy érzem káosz lesz.

Csókja először kérő volt, végül ugyanúgy bele lendült, mint én. Hátrébb léptem, már az elválasztó fal nyomta a hátamat. Viktor beletúrt a hajamba, simogatta a kezem, az oldalamat és nem állt szándékában abbahagyni. Te jó ég! Itt fogunk először… ?

Mert egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ennek vége lesz.

Csókolgatta a nyakamat, és lejjebb húzta a ruhámat, egészen addig, amíg sikerült megszabadulni tőle. Haladt lefelé a dekoltázsom fele, és halkan nyögdécseltem. Akarom őt!

-   Viktor én… - sóhajtottam kéjesen.

-   Tudom, én sem bírom. – megcsókolt. – Úgy kívánlak Bee, hogy szinte felrobban a tököm.

Hangosan felnevettem, majd ő is. Nem tehetjük itt, nem lenne helyén való. Bee, aki most normális lett? Aki normális kapcsolatra vágyik?

Fülemnél játszadozott a nyelvével, és egész testem libabőrös lett.

Valaki elhúzta a függönyt, és egy csaj nézett velünk szembe, aki nyomban paprikavörös lett. Kisebb volt nálunk, nagy barna szeme tágra nyílt.

-   Sajnálom! – rántotta vissza a függönyt, majd újra nevetni kezdtünk Viktorral.

-   Azt hiszem – súgta Viktor a fülembe – jobb lesz, ha akkor játszadozunk, amikor senki nem tud zavarni minket. Lesz rá alkalom, ígérem.

-   Oké – lihegtem.

-   Öltözz fel, kint megvárlak. – mondta, majd felvette a ruhát és kihátrált mosolyogva.

Hm, ez a szerelem bekerít ügyesen, valahogy rám talált. Nagyot fordult bennem a világ. Túl szép, túl gyönyörű. lelkem vidám, és szálldogál.

Ez egy új érzés. Mintha megtaláltam volna a másik felem. Tényleg a fellegekben járok.

 

Sikeresen felöltöztem a hatalmas rózsaszín ködben, végül kimentem. Viktor már fizetett, és csak rám várt. Ahogy felé haladtam, éreztem… ebben a pillanatban minden tökéletes!

5. fejezet

Odett

 

 

Viktor folyamatosan meglep. Elmentünk újra egy étterembe, ahol megint belakmároztunk, aztán megmutatott egy kilátót, a Sörházdombi-t. Az egész várost láttam, a ragyogó fényeivel, a sok templomokkal és megannyi házakkal. Egyre jobban terjeszkedik a város.

Meghitt hangulatunkat talán az szakította félbe, ha valaki feljött, és hangoskodott. Pedig Viktor mögöttem állt és átölelt, én meg elméláztam a látványos világban. Megmutatta az összes épületet, amit ismert és kedves szavakat suttogott a fülembe. Ennél jobban már nem is tudott elvarázsolni. De talán meg fog még lepni, hiszen sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen romantikus alkat.

-   Nagy, hogy tetszik? – kérdezett váratlanul Viktor.

-   Fantasztikus az egész. Nyílván látod, hogy teljesen megfog az egész.

-   A randi? – hallottam hangjában a mosolyt.

-   Az is! – nevettem. – Minden olyan csodálatos! – áradoztam. – Rég volt ilyen jó.

-   Hát… nekem is. – nyomott puszit az arcomra. – Örülök, hogy megismerhettelek.

-   Ez olyan mintha most búcsúznál…

-   Pedig nem! – vágta rá egyből. – És nagyon remélem, hogy nem jön el olyan hamar a búcsú, mint hiszem.

-   Félsz?

-   Őszinte leszek Odett. – fordított meg és a szemébe néztem. – Nem akarom, hogy elmenj.

-   Hiszen még alig ismersz… - makogom.

-   Érzem Bee. Na, mindegy. – nevetett. – Majd lesz valahogy. Most pedig… irány a koktélbár.

-   Koktélbár? – nézek rá tágra nyílt szemmel.

-   Igen, miért?

-   Táncolni is lehet?

-   Ha akarsz, olyan helyre is mehetünk. – vigyorgott.

-   Szuper, most már csak ilyesmire vágyom! – áradoztam, majd lefelé indultunk a lépcsőn.

Sikeresen leérkezve beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk valami Buddha nevezetű helyre. Ami egészen fantasztikus a maga módján. Bent és kint is lehetett koktélozni, mi a kinti teraszt választottuk, ahol a kertben még medence is volt, és Hawaii stílusban koktélbár. Lehetett vízipipázni is, de egyelőre csak italokat rendeltünk. Nagyon hangulatos kis hely volt, sok-sok kis lámpa, kényelmes fotelok és Pazar virágok. Tetszett az egész, de legjobban az, hogy Viktorral lehetek.

Nem sokáig időztünk itt, Viktor limuzint hívott és elmentünk egy szórakozóhelyre, aminek Sky volt a neve. Ott táncolhattam, és csodák csodájára, Viktor is táncolt velem. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Mindennek örültem, ami vele kapcsolatos, amit tett nekem.

Az egészben az volt a fura, hogy este végére nem akart sexelni. Elképedtem, mikor hazavitt, felkísért és egy csókkal búcsúzott.

Reggel a kádban ébredtem fagyos vízben.

-   Bassza meg! Bassza meg! – álltam fel és elindítottam a meleg vizet, majd tusolni kezdtem.

-   Bee, minden oké?

-   Nem, kurvára nem! – mérgelődtem. – Elaludtam a vízben.

-   Gratulálok hozzá.

-   Ne idegesíts! – kiabálom.

Mikor újra felmelegedtem, gyorsan hajat szárítottam, és befújtam magam parfümmel.

Ma Annával leszek, kapcsoltam. De ha most is játszadozok vele, akkor Viktorral kicseszek? Végül is, ha nem tudja meg, nem fáj neki. De mi van, ha keresni fog?

Most emiatt nem kell megváltoznom. Vagy igen? De hát még csak egyszer randiztunk! Nem köteleződtem el. Ezt le is zárom.

Belenyílalt a fájdalom a fejembe. Kimentem a fürdőből, meztelen, nem érdekelve, ha Tom meglát. A szobában keresni kezdtem az egyik nesze szeremben gyógyszert. Mikor megtaláltam az advilt, felhajtottam egy pohár vízzel a konyhában. Végül kávét készítettem.

-   Bee, arra gondoltam, hogy… jesszus, mit pucérkodsz itt? – hökkent meg Tom.

-   Netán zavar? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-   Ingerült vagy?

-   Talán egy kicsit. De ne piszkálj, mert nem akarok szemét lenni. – mormogtam, majd kiöntöttem a kávét egy bögrébe, cukor nélkül, tej nélkül, és lassan, de biztosan ittam. Nem túl forró, nem túl hideg, pont kellően meleg.

Tom előtt zavarban kéne lennem? Valahogy nem sikerül. Annyira hozzá szoktam Tomhoz, hogy már szinte semmi sem titok.

Tom csak a szemembe nézett, bár láttam a küzdelmet, hogy lefelé irányítaná legszívesebben a szemét.

-    Ma megyek Annához. – jelentettem ki.

-   És Viktor?

-   Mi van vele? – kérdeztem feldúltan.     

-   Semmi! – tette fel ártatlan a kezét. – Én nem foglak kioktatni. Mikor induljunk? –kérdezte, mire megittam a kávémat.

-   Most. – feleltem, majd kifelé vettem az irányt. Felvettem a kabátomat, egy magas sarkút és tipegtem kifelé a folyósora. Tom loholt utánam.

-   A táskád te lány! – kiabált, majd utolérve a kezembe nyomta.

-   Kösz!

Anna ajtaja előtt álltam. Ha belépek, nincs visszaút. Ő lesz az „úrnőm”. Kérdések hada állt előttem. Megtegyem? Vagy csak mondjam meg neki, hogy nem? Miért? Elmesélném neki Viktort, akivel még le sem feküdtem? Aki még csak nem is a pasim?

Mély sóhaj.

Kopogtam. Az egész testemet átjárta a bizsergés. A fejem némileg még lüktetett, de kezdett csillapodni a fájdalom. Anna kinyitotta az ajtót, majd leesett az állam. 

-   Szia, Bee. – mosolygott kéjesen.

-   Szi… szia… Extrém jól nézel ki. – mondtam már-már izgatottan.

Anna egy fűzőt viselt, amiből a melle kilátszott. Tanga nem volt rajta, csak harisnyatartó és a kezében egy ostor pihent.

-   Na, gyere be, mire vársz? – kérdezte száját megnyalva.

-   Annyira beizgultam, hogy itt és most kinyalnálak… - olvadoztam.

-   Bent megteheted. – húzott be aztán bezárta az ajtót. Levettem a kabátot, majd felakasztottam a fogasra.

-   Vesd magad az asztalra! Magas sarkú marad.

-   Igen is úrnőm! – feleltem, majd mentem is.

Anna mögöttem haladt, és szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy a fenekemet nézi.

Az üvegasztal üres volt, makulátlan és tiszta. Ráhajoltam, és a hideg üveg szinte taszított. De nem érdekelt, már annyira izgultam, hogy bármit elviselek. Anna meg simogatta a puncimat, majd végig a hátamat és az ostorral rácsapott farpofámra.

-   Lábakat szét! – mondta, mire úgy is tettem.

Ekkor a kezével csapott oda a puncimra, hangosan felszisszentem. Te jó ég, ez a nő kikészít! Csinálta ez vagy 5 percig, mire végre valamit előkeresett, és ujjaival a nemi szervemet kezdte izgatni. Érezte, hogy sokat nem kell tennie, hiszen írtóra benedvesedtem.

-   Hihetetlen, hogy ez téged mennyire felizgat. – motyogta. – Pár perc alatt olyan nedves leszel, hogy az valami eszméletlen. Tud még valaki ilyet tenni veled?

-   Talán… talán Viktor.

-   Akkor pedig képzeld el, hogy Viktor vagyok. És most pedig… - belém tolt valami nagyot. Sikítottam. Egy hatalmas műpénisz, ami olyan jó érzés volt, hogy belém döf… Hogy hirtelen…

-   Anna én… - de addigra már késő volt. Spricceltem mindenfelé, annyira elélveztem. Pedig csak… Viktorra gondoltam.

-   Bee, kincsem! – nevetett. – Mégis ki ez a Viktor?

-   Ő… én… mi… - próbáltam felegyenesedni, de mind hiába. – Tudod, az a Viktor, aki ott volt Museum-ba. – hadartam.

-   Lefeküdtetek?

-   Nem. – nevettem. – Nem igazán.

-   Szerelmes vagy! – jött oda hozzám és a szemembe nézett. – Elcsavarta a fejed.

-   De még hogy… - nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt bevallottam.

-   Akkor… jobb lesz, ha okosan járkálsz ide át. Nem azért mert Viktor, hanem önmagadért. Te Viktorra vágysz. Szóval kisanyám, tusolj le, menj vissza a hotelbe, vedd fel a legszebb ruhád és feküdj le vele, még ma!

-   Nem lehet… - sóhajtottam és sikerült felállnom.

-   Mert miért ne lehetne?

-   Mert ő egy úriember, aki nem támad le.

-   Hű. – dobta le az ostort. – De mocsok! – nevetett.

-   Nem!

-   Már véded is?

-   Nem!

-   Jaj, Bee, te totál elvesztél!

-   Igen… - mondtam végül. – De ne fejezd be! Viktor és én… még nem járunk. És hát… nem fogok vele ma sexelni… szerintem. Kérlek, folytassuk. – könyörögtem a tekintettemmel.

Majd közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Viszonozta. Szóval nem ez a vége. Hajába túrtam. Kezemmel a punciját kezdtem izgatni, és egyre jobban akartam a folytatást.

Anna is izgatott, és már megint a csúcs közelébe jártam, mire befejezte.

Rendben van Bee. Neked nem lehet ellenállni. – mondta, majd visszaterelt az asztalhoz. Újra lefeküdtem, de most kezemet kikötözte. Lábamat szintúgy. – Van egy újdonságom. – nyúlt belém mélyen, és a G pontomat nyomkodta. – Tetszeni fog. – széthúzta a fenekemet, és hideg krémmel kenegette az ánuszom. Majd valamit belenyomott, de ahogy az is bekerült, egyszerre egy másik is bement a puncimba. Hatalmas meglepetés volt. De ez még nem volt minden… a csiklómat is izgatta ez a valami. Egyszerre három hatás…

-           Na, hogy tetszik? – kérdezte Anna.

-           Piszok jó… de mégis mi ez?

Kihúzta belőlem, és megmutatta. Ez egy háromágú vibrátor volt. A középső pénisz formájú kar, formás, erezett felszínnel. A másik keskeny, anális vibráló gyöngysor, és a harmadik kar pedig nyuszi formájú puha, csiklandozó fülekkel.

-           Hát ez kemény. Miket be nem szerzel…

-           Muszáj. – mosolygott. – A farok részét kapd be.

-           Igen is úrnőm! – bevettem a számba és szopogattam. Éreztem saját nedvemet. Majd mikor kiszedte, hátra ment és újra kaptam az ívet. De most már be is kapcsolta. Azt hittem szétrobbanok, mivel eléggé gyorsan történt mindez.

Mindeközben Anna felmászott az asztalra és az arcom előtt volt a nemi szerve.

-           Most pedig nyalj ki. Ha elélvezek, kiveszem a vibrátort. Ha nem, nos, tudod, benned marad, míg az egész konyha el nem árad a te ízes nedveddel.

-           De ez… így nehéz… - makogtam.

-           Csináld, mert egyre kevésbé fogsz rá tudni koncentrálni! – utasított.

-           Rendben úrnőm! – vágtam rá, majd belé nyaltam. Izgattam, ahogy csak tudtam, játszadoztam a csiklójával, körkörösen nyaltam, szinte faltam finom punciját. Ahogy csak sikerült, belé toltam a nyelvem. De sokszor le kellett állnom, mert nem tudtam koncentrálni. Anna ilyenkor vissza nyomta a fejem, és az egész arcom csupa nedvessé vált. Anna nem adta fel egykönnyen. Szerintem ez eltartott egy órán keresztül, mire végre orgazmusa lett. Én meg, nos… fojt le a lábamon a saját orgazmusom, mint a vízesés.

Anna kihúzta belőlem. Eloldozott, és cipelt be a szobába, ahol meglepő látvány fogadott.

Időm se volt ellenkezni, már tette is a dolgát. Betapasztotta a számat száj golflabdával.

A falról lógott egy kötél, alatta egy szék volt, és mindez a fal mellett ahol karikák voltak, mintha oda is ki kéne kötözni valamit.

A székre leültetett, kezemet felemelte és megkötötte. A fenekemet előrébb húzta a széken, és a két lábamat megkötötte, külön-külön a karikára. Óriási terpeszben voltam előtte, ironikus, de akár egy nyitott könyv. Most mindent láthatok, mit fog tenni velem és még csak ellenkezni se tudok. Tehetetlen Bee. Nesze neked, inkább mentél volna haza! Most innen egy darabig nem szabadulsz, kéjlány!

Anna nem vacakolt. Az ágyról levett egy játékszert, (megjegyezném, tele volt a játékaival) és felém közelített a csiklóizgatóval. Szinte kipattant a szemem.

-           Látom, már alig bírod. De itt és most azt akarom, hogy úgy elévezz, mint aki pisil. Szó szerint. – felnevetett döbbent arcomon. – Eljutunk arra a szintre, ne izgulj. Vagy ha nem, felhívom Viktort, hátha neki sikerül! – nevetett. Én pedig sűrűn ingattam a fejem és Anna odanyomta a puncimhoz kegyetlen módón a csiklóizgatót, majd ujjával benyúlt a vaginámba.

Ha tudtam volna, akkor sikoltoztam volna, de csak egyszerű hörgés hallatszott a szobában, már a nyálam kezdett lefolyni, és úgy éreztem, nem bírom tovább. De Anna nem szándékozta befejezni a játékot, így csak egyre gyorsabban és erőteljesebben csinálta a mozdulatot. Nem tudom mennyi ideig csinálhatta, de a fejem lehanyatlott, és hirtelen befejezte. Azt gondoltam vége, de tévednem kellet. Egy hatalmas péniszt tolt belém, és az is vibrált. Ki-be, ki-be… majd szünet, és most már a seggembe is beletolt egy gyöngysort. Sokkoló volt az egész, nem bírtam már… az utolsó utáni pillanatban, amikor már azt hittem leszabom a láncokat, akkor kezdtem elélvezni, körülbelül úgy, mint egy szökőkút.

Anna ekkor elvette a csiklóizgatót és gyönyörködött a látványban. Mikor teljesen kiürültem, eloldozott, leszedett a falról, kiszedte a játékszereit, kivéve a gyöngyöket, és térdre kényszerített. A hajamba markolt és a fejemet felfelé irányította.

-           Azt akarom, hogy nyalj ki. – mondta izgatottan és parancsolóan.

-           Igen is úrnőm! – feleltem remegve, majd széthúztam a punciját és nyalogattam. A hajamat keményen fogta, nehogy egy másodpercre is befejezzem, amit nem is akartam, mert a végén úgy megbüntet… Egyszer csak hátra rántotta a fejemet, majd a hajamnál fogva húzott, én meg másztam utána.

Egy kisebb ülőhelyre vitt, ahol a garnitúra mind a négy lábán bilincsek voltak. Szerencsére nem engemet kötözött ki, csak leült és széttárta a lábait. Nyalhattam tovább, de most már a kezemmel bele nyúltam a puncijába, hogy hatásosabb legyen. Nem engedte sokáig csinálni, így hát mikor felállt, lenyomott a kis fotel szerűségre, amire fel kellett térdelnem, és előre dőlnöm.

-           Ha elmersz mozdulni, akkor iszonyú büntetésben lesz részed. – mondta majd elkezdte kihúzni a gyöngyöket. Minden egyes húzásnál megrándultam, de igyekeztem úgy maradni.

Anna elment, de meg sem moccantam. Kétségbe esetten kapaszkodtam a kis fotelbe, és mikor visszajött, jól megdugott. Hajamat újra fogta, és már-már könyörögtem, hogy fejezze be, mire újra elélveztem. Ekkor elém lépett, és kérte, hogy szopjam le. Újra éreztem saját nedvemet. Anna fogta a fejemet, hogy nehogy befejezzem.

-           Jól van kislány. Már csak egy utolsó menet van hátra, és ha azzal végeztünk, vár rád egy feladat. – simogatta a fejemet, majd kivette a műfarkat a számból, lehajolt és megcsókolt.

Ezután mögém lépett és a fenekembe tolta a farkat, mire felsikítottam, és ő befogta a számat. Minden egyes lökésnél úgy éreztem, hogy elég, nem kell… de rázott közben a hideg is, Anna meg a hosszú hajamat húzta hátra, a másik kezével befogta a számat, és ez ment végtelen percekig. Egyszer csak lehanyatlottam a fotelre, és Anna kihúzta belőlem a péniszt. Végem volt. Ezek után nem tudom, mit akar tőlem, de én már nem fogadok be több dolgot magamba.

Anna simogatta a hátamat, a puncimat, mindenemet, hogy megnyugtasson. Én csak egy dolgot akartam. Pihenni. Semmi több.

A másik szobában megcsörrent a telefonom. Felpillantottam Annára, aki mintha tudta volna, mit akarok, felpattant és elment érte. Mikor visszajött, kezembe nyomta. Viktor. Felvettem és beleköszöntem.

-           Szia! – szólalt meg egyből. – Hát te meg hol vagy?

-           Miért? – hirtelen felültem.

-           itt vagyok a hotelnél, Tom azt mondta elmentél. Meg akartalak lepni, csak hát…

-           Jaj, ne haragudj. Annával vagyok. Mindjárt megyünk egyet kávézni, aztán utána ráérek, ha még úgy gondolod.

-           Rendben. Hova menjek érted?

-           Az El gusto-hoz. 1 óra múlva.

-           Jól van. Szia!

-           Szia! – köszöntem el, majd leraktam.

Nagyot sóhajtva tettem le a mobilomat.

-           Akkor jobb lesz, ha szerzek neked ruhát. – vizsgálgatott Anna. – És egy tusolás sem árt. – mért végig.

-           Hát, jó volna. – motyogtam kábán. – De te mit akartál? Mondtad, hogy van még egy feladatom.

-           Áhh, mindegy, Viktor fontosabb. – legyintett, majd felállt és húzott magával.

-           Anna. – néztem végig az arcán. – Mit akarsz?

-           Szerettem volna, ha segítesz még rajtam. De egy óra alatt…

-           Van időnk. Gyere! A fürdőbe megcsinálom. – húztam magammal.

Bent a fürdőben álltunk egymással szemben. Anna engem kémlelt, ám bár kissé kedvetlenül.

-           Mi a baj? –kérdeztem.

-           Lehet ez az utolsó együtt létünk.

-           Nem, ez nem igaz. Bármikor átjöhetek hozzád. – mondtam.

-           Te nem érted ez Odett… - mondta letörten.

-           Akkor magyarázd el. – kértem.

-           Amióta ismerlek, azóta erős vágy él bennem, hogy te igazán hozzám való vagy. Bármit teszünk, az olyan jó. Én azt hiszem, sőt! Tudom, hogy beléd szerettem.

-           A… Anna… Én is szeretlek! - mondtam.

-           Ha nem sikerülne Viktorral…- lépett közelebb és megérintette a kezemet. – Ígérd meg, hogy hozzám rohansz.

-           Meg ígérem. – feleltem. – A tiéd leszek.

-           Csak ezt akartam hallani. – makogta.

-           Anna, most kérlek, hagyd magad. Hagyd, hogy szerelemmel segítsek neked. – lehúztam a cipzárt a fűzőn, majd ledobtam a földre.

Leguggoltam és leszedtem a harisnyatartót, a harisnyát, végül betereltem a zuhanykabinba, és elindítottam a vizet. Végül megcsókoltam Annát, izgatni kezdtem csiklóját és teljesen belefeledkeztünk az időbe…

Csak arra eszméltem, hogy Anna kéjesen nyögdécsel, és ahogyan elélvez, azt mind lemossa a víz. Nem engedtem könnyen szabadulni. Letérdeltem elé. Feltűnt, hogy imádja, mikor „alsóbb rendű” vagyok.

-           Szeretlek Anna. – mondtam.

-           Én is Bee, pici méhecském. – mondta eufórikus állapotban. 

-           Emeld meg az egyik lábad! – kértem és úgy is tett.

-           Ne kímélj Bee! – kérlelt, mire nyelvemmel izgatni kezdtem a vagináját. Hamar vége lett, az arcomba ment az orgazmusa. Lenyaltam a szám, majd felálltam és megcsókolt.

Mikor sikeresen végeztünk, kimentünk, megszárítkoztunk és Anna adott ruhát. Egy piros feszülőset, ami ujjatlan volt. Nem kellett hozzá melltartó. Kaptam egy tangát, és mikor szalonképesek voltunk, elindultunk.

Az El gustoban ittunk egy kávét, nem sokkal később Viktor is csatlakozott. Beszélgettünk semleges témákról, mire beesteledett.

-           Lányok, mit szólnátok, ha buliznánk tovább, egy teljesen más helyen? – kérdezte Viktor.

-           Nekem jó. – feleltem.

-           Ha nem zavarok, oké. – mondta Anna zavartan.

-           Dehogy zavarsz! – vágtam rá.

-           Bulizzunk egy jót! – állt fel Viktor, majd mi is.

Fizettünk és mentünk.

Hát persze, hogy az éjszakai klubban kötöttünk ki, ahol Viktornak mindent lehet. Ihattunk amennyit akartunk, szórakozhattunk és hangoskodhattunk, ha arról volt szó. Kicsit érdekes volt, hogy egy helyen látom Annát, Viktort és Lindát. Mindegyikük fesztelen volt. Így hát hagytam magam, hogy egy kicsit lazítsak és érezzem a pia hatását. Már ott tartottunk, hogy Annával egy rúdon táncoltunk, Levente és Viktor tátott szájjal nézte a kis mutatványt. Nem tehettem róla, de valahogy mindig közel voltam Annához, akinek vagy a csípőjét átkaroltam, vagy a kezéhez értem. Ő is hozzám ért. Mindenhol, és mindenütt. Viktornak ez feltűnt.

A folyóson kötöttünk ki Viktorral. A két kezével a falnak támaszkodott, bekerített hatalmas testével és vonzó parfümjének illata kábulatba vont.

-           Tudom, hogy van köztetek valami Annával. – jelentette ki.

-           Mi… miről beszélsz? – kérdeztem riadtan.

-           Annáról és rólad. Kíváncsi voltam, ha összehozlak így titeket, mit alkottok.

-           Te… te csak erre voltál kíváncsi, mit teszek Annával? Viktor, ez azért vicces… - mormogtam. – A barátnőm.

-           Nincs is ezzel semmi baj, de több van köztetek, mint barátság.

-           Engedj ki innen. – bújtam ki a keze közül.

-           Odett, most mi van? Nem azért mondtam, hogy megbántsalak. – nézett rám értetlenül. – Miért nem hagyod magad nekem? Miért egy lányra bízod magad?

-           Viktor, én tudom, mit akarok! Te meg csak ki akartad deríteni azt, hogy… Jesszus! Megőrülök! – rohantam lefelé a lépcsőn.

-           Persze, rohanj el! – kiáltott utánam.

Leszaladtam a lépcsőn, átmentem a kis helyiségen, majd kirohantam az ajtón. Anna utánam kiáltott, de kimentem.

Hideg levegő várt kint, szinte már fáztam. A járdán lejjebb lépkedtem. Csendes volt minden. Csak egy autó haladt errefelé, és mikor mellém ért, hirtelen megállt csikorogva. A kocsi teljesen fekete volt, az ablakai sötétítettek. Az ajtó kinyílt, és egy fickó szállt ki belőle, akinek az arcán a szájától egészen a halántékáig egy seb volt. De maga a fickó nem nézett ki rosszul, mintha nem is tudom… talán olasz lenne? A haja sötét volt, ahogy a ruhái is. Elkezdett beszélni hozzám, de nem értettem, nem magyarul szólalt meg. Nagyon érthetetlen nyelven.

Majd elkezdett felém jönni, mire észbe kaptam, már futottam is el, de hamar utolért, a derekamnál megragadt, majd a hátára dobott. A fél cipőmet elhagytam. Sikoltoztam, ütögettem a hátát, mire bedobott a kocsiba, de még a lábam kilógott, azzal küszködött a fickó. A másik oldalon ült egy csávó, aki gyorsan megragadta a karomat nagy ütögetésem közepette.

-           Bee! – kiabált egy női hang. – Odett!

A fickó, aki elkapott, gyorsan benyomott, valamit nézegetett kint, de nem sokáig, beszállt és elindultunk. Ekkor eszméltem rá… Elraboltak.

A félelem minden hullámával végig söpört rajtam. Ki akartam szabadulni, de azonnal. Aki hozzámért, megütöttem, és a kilincsért nyúltam, de lefogtak. Kiabáltam, mindennel próbálkoztam, mindhiába…

Nem bírtam elnyugodni, ezért az egyik fickó az arcomba nyomott valamit, amitől nyomban elájultam.