Szerintem ő ilyen...6 fejezet

-Hát persze.-mondta és hallottam a mosolyt a válaszában. Pont vele szemben volt a törölköző, odament érte majd megfordult és a szemembe nézett. De csak a szememet. De hiába, minden mást is látott. Olyan szinten zavarba jöttem, hogy azthittem elfelejtek lélegezni. Felém tartott és a kezembe adta, ami ki is józanított és gyorsan magamra tekertem.-Na most menj ki, szeretnék én is tusolni.-vogyorgot.

-Mi van?-vágtam ketté a tekintettemmel.

-Ashley figyel majd rád, no para!-vigyorgot és kiterelt. Az ajtóban megálltam, megfordultam majd felnéztem rá.-Vagy szeretnél velem tusolni?-kérdezte.

-Seggfej!-mondtam és otthagytam.

Kint az ágyon ki volt terítve számomra egy ruha. Na egy jó pár kérdés volt a fejemben. Honnan szerezték? Hogy fogok felöltözni, ha bármikor előjöhetnek? Honnan tudják a méretem? Miből gondolták, hogy ez tetszeni fog?

Mondjuk...eltalálták. Egy fekete top angyalszárnnyal és gatya. Kaptam egy cipőt is, ilyen belebújosat, koponya fejek voltak rajta. Ja és melltartó és tanga. Remélem, hogy nem vizsgált végig este...habár most már nagyon mindegy. Látott meztelenül.

Hát, most simán elmehettem volna modellnek, mivel ilyen gyorsan ruhát még nem vettem fel. Mikor a topnál tartottam pont jött valaki. Nem más volt mint Ashley. Hogy tudta, hogy mikor végzem?

-Ugye nem leskelödtél?-kérdeztem.

-Ki tudja.-vigyorgot.-Ám nem, ne izgulj. 

-Meddig fog ez tartani?-kérdeztem.

-A reggeli? Talán 10 perc ha nem lesz kajacsata.-poénkodott és helyet foglalt a fotelbe.

-Nem arra gondoltam!

-Figyu, mindez érted is van. Andy nem sűrűn ilyen, szóval vedd a lapot. De tudom, nehéz, hiszen amik történtek, az nem mindennapi. És erre nincsen megbocsájtás. Maximum ha kvittek lesztek, attól megnyugszol.-mondta Ashley.

-Én nem ölök embert.-mondtam mérgesen.

-Van olyan helyzet, amikor már megtudod tenni...és ha nem lenne következménye...te megtennéd?-kérdezte.

-Soha.-mondtam határozottan.

-Ez csak egy elképzelés volt. Mi sem teszünk ilyet, mi elég jól álcázzuk magunkat. Elég vicces dolgokat szoktunk művelni, és ártani senkinek sem ártunk.

-De akkor ki ölte meg a mamámat?-kérdeztem.

-Andy majd szépen elmondja.-mondta Ashley.

-Miből gondolod, hogy hiszek majd nektek?-néztem rá kérdőn.

-Megvannak a bizonyitékok. Majd azután ítélj kedvesem.-kacsintott.

Andy kijött felöltözve és majd' elküldtem a náthásba, hogy én nem tudtam nyugodtan felöltözni.

-Mi a téma?-kérdezte, majd lenyúlt az asztalra egy cigiért és a füle mögé dugta.

-A hüvelygombáról csevegtünk.-mondta Ashley és nevetett Andyvel együtt. 

-Remek!-mentem egy kört a fotel körül.-Nem elég, hogy a tegnapi dolgok lesokkoltak, most itt vagyok veletek, egy rakás idiotával aki nem hagy békén, és nem enged el!-elvettem Andy füle mögül a cigijét és meglepve nézett rám. Megrántottam a vállam, és kimentem volna az erkélyre, ha nem ugrik elém az árnyékom, Andy.-Most meg mi van?-kérdeztem.

-Csak annyi, hogy nem mész ki egyedül.-mondta, aztán előre ment és rágyújtott. Toporzékoltam a küszöbön.-Nem jössz?

-De.-feleltem durcásan.

-Hihetetlen milyen vagy.-jegyezte meg Andy.-Egyik pillanatban egy szendeszűz kislány, máskor meg egy vadmacska.

-Még nem döntöttem milyen legyek veled.-gyújtottam meg a cigim.

-De milyen vagy valójában?-kérdezte.

-Hát...-ránéztem és láttam, hogy öszintén figyel rám és érdeklödve.-Igazából nem vagyok céltudatos, de elég határozott vagyok. Néha vannak olyan percek mikor tisztára gyengének tűnök és ezt probálom leplezni. De szerintem minden ember ezt csinálja.-mondtam.

-Álca.-fújta ki a füstöt.

-Persze most azért vagyok ilyen hullámvölgyben lévő, meg hisztis meg minden, mert...megölték a mamámat. Viszont mellettetek lehetetlen akár sírni is, mivel egyfolytába csináljátok a baromságokat.

-Ezt bóknak veszem.-mosolygot.

-Tőlem. Én már nem tudom mi folyik itt. Azt se, hogy mi lesz velem. Teljesen elrontott ez a tegnapi...-néztem a földre.-már-már könnyeztem.-Tudod, én már elvesztettem a szüleimet. Egy ostoba autobalesetben haltak meg...és most meg...-töröltem le arcomról a könnyeket.-Egy pszichopata gyilkos elvette tőlem a mamámat is...és nem értem miért.

-Csss...nyugodj meg...-jött felém, de megtorpant.

Pedig hirtelen most ölelésre vágytam. Néztem a szemébe és minden fajta érzelmet megtaláltam...félelmet, dühöt, reményt és sajnálatot. Elnéztem másfele, mert alig bírtam vissza tartani, hogy ne bőgjek.

-Skacok...-jött ki Christian.-Gyertek be és szerintem meséld el Blairnek az igazságot. Megjöttek a bizonyitékok.-mondta lehangoltan.

Mindig probáltam különbséget tenni az 5 srác között, de olyan nehéz volt. 

Ashley a banda basszusgitárosa és háttér énekese. 29 éves. Barna szeme van és fekete haja. Mindig feketébe öltöznek, midegyikük. Szóval erről nem is tudnék mondani sokat, koponyák, szegecsek, festékek és körömlakk sosem hiányzott. Persze a hétköznapokban mellőzték, ha nem volt annyira fontos.

Jinxx, akit igazából Jeremynek hívnak, kék szemű volt és szintén fekete hajat viselt. 28 éves és gitáros, de szokott hegedülni és az egyik klippben zongorázik. 

Jake 28 éves és ő is gitáros, dalszövegíró. Szeme barna és fekete a haja. 

Christian szintén barna szem és fekete haj, ő a dobos és 29 éves.

Szóval néha nem tudom ki kicsoda, de igyekszem őket megjegyezni. Mondjuk Andyt volt a legkönnyebb felismerni.

Bementünk a szobába. Leültünk mindannyian, Jack egy kávét tolt elém. Kérdőn néztem rá.

-A tiéd.-mondta.-De jó lenne ha ennél is.-jegyezte meg.

-Köszönöm.-megfogtam a bögrét, úgy kapaszkodtam belé, mintha ettől függöt volna az életem.

Andy mellettem ült és az asztalról elvette a nagy sárga boritékot, amit nem is tudok elképzelni, hogy ért ide ilyen hamar. Lehet valaki csak ezért ült fel gépre, hogy elhozza? Kinyitotta és képeket vett ki belőle, meg egy teli írt nyomtatott lapot. A fotókon egy csávó volt, vagyis több csávó, egyszer Andy, máskor egy hétköznapi ember, valamelyiken celeb és néha csőves is. Nem tudtam értelmezni.

-Ez most mi?-kérdeztem értetlenül.

Andy végig olvasta magába a lapot, majd hátradőlt és először döbbenet, majd a mérges arc következett.

-Andy, mondjad már mi van!-kérte Jack.

-Nos, az a nagy helyzet...-kezdett bele Andy.-Hogy ez a férfi bármilyen alakot fel tud venni. Ez a specialítása. Szóval, hogy keresel meg egy olyan embert, aki mindig másképp néz ki és nem tudod, milyen a külseje igazából?

-De akkor ezeken a képeken honnan tudják, hogy csak ő van?-kérdezte Jinxx.

-Ugyanazok az esetek, mindig felnyomják a rendőrségen, de sose tudják elkapni, mert addigra valaki más lesz.-mondta Andy majd sóhajtott egy nagyot.-Akkor tudjuk lebuktatni, amikor támad, megfogjuk és bevisszük.

-De azt mondd meg nekem, miért tette ezt velem?-kérdeztem.

-Azért, mert engem akart bűnbe ejteni, mert a hírességeket szokta kicsinálni, börtönbe dugni vagy diliházba küldeni. Ennek az az oka, hogy nem bírja elviselni az olyan embereket, akik állítása szerint rossz benyomást keltenek, vagy egyszerűen nem tetszik neki és el akarja tenni láb alól. Neki nem a pénz a lényeg, hanem a hatalom. Ha tehetné, ő uralná a világot, de akkor káosz lenne.-mondta egyhuzamban Andy.

-De akkor, itt most nem Blairnek akar ártani, hanem neked, a lány csak egy eszköz.-gondolkodott Christian.-Az ő szempontjából.-nézett rám.-Neki csak az eredmény a lényeg, te neki csak járulékos veszteség vagy.

-Hát...szuper.-jegyeztem meg.

-Rohadtul nem számít mit akar velem tenni az a barom, nem kellett volna Blairt belevonnia a dologba! Ezzel a tudattal én érzem magam leginkább szarul.-szorította ökölbe kezét Andy, majd rácsapott az asztalra.

-Hogy teszel valakibe kárt, ha nem vonsz bele másokat? Fizikailag nem akart tőled semmit. Csak azt, hogy tönkretegyen.-vonta le a következtetést Jack.

Én csak felálltam és elvettem egy cigit, majd kimentem az erkélyre és meggyújtottam. Mindezt zombi üzemmódban. Szóval csak egy eszköz voltam? Az igazi Andy nem akar bántani, sőt! Meg akar védeni... 

Most mi lesz? Nincs hová mennem, Úgy érzem emberektől függök, hogy túléljem ezt valahogy...ráadásul tényleg kell nekem gyám, mivel 21 éves koromig ez a kötelesség. Na és ki lesz az? Újjabb szülök? Akik leszarnak? Vagy akik apácaként tartanak egy házba? 

Egyrejobban éreztem, hogy a düh és a méreg kering ereimben. Már nem a félelem, a gyász, hanem a tudat nélküli élet volt a cél. Ha nem lesz mellettem senki, akkor soha nem fogok tudni újra szeretni és pozitív dolgokat megtalálni a világban. De mindez nem érdekel...nekem nem lényeges. Mégis mi tudna életben tartani? 

Fogtam magam és kiültem a korlátra, az adrelain egyből uralta a testemet és kezdtem némileg érezni félelmet ebben a magasságban.

-Ne!!!-kiabáltak odabentről. 

Az ajtó kinyílt és valaki megfogta a kezemet. Melegséget éreztem, valamiért ki is rázott a hideg.

-Nyugi...-bambultam a semmibe kábán.-Nem terveztem leugrani. 

-Blair, gyere le kérlek! Nem vagy önmagad!-akart észhez téríteni Andy.

-Honnan veszed?-kérdeztem.-Nem is ismersz...

-Ennyire már igen.-felelte halkan.-Szóval vagy magadtól visszamászol, vagy én húzlak vissza.

-Nekem már minden mindegy. Felesleges vagyok...-suttogtam.

-Ez nem igaz!-mondta Andy, majd magabiztosan felemelt és letett maga elé. Én csak belé kapasszkotam és elkezdtem sírni. Átölelve mondogattam, hogy sajnálom, bocsánat, nem akartam, meg effélék. Nem is tudtam mit csinálok, mit teszek a korláton, ha nem jön, még véletlenül is leeshettem volna, úgy, hogy nem akartam meghalni. Többiek sokkolva figyelték az eseményeket az ablakon keresztül. Nem is tudom ki volt ennyire figyelemfelkeltő, Andy, aki sose tett ilyet senkiért állítólagosan, vagy én aki kiült az erkélyre?