Szerintem ő ilyen...4 fejezet

Elnyomtam a cigimet és bementem a szobába. Az erkélyt, a bejárati ajtót lezártam. Nehogy megpróbáljon megszökni, mert ebből még kijöhetek problémásan is. Beállítottam az ébresztőt 9 órára, nehogy előbb felkelljen mint én...bár elnézve, nagyon mélyen alszik. Csak az a baj, hogy nem ismerem kellően, hogy tudjam mikre képes. De hát...most itt lesznek ezek a hetek, mivel el akarom kapni a gyilkost és addig Blairt nem engedem magam melöl, nehogy baja essen miattam.

A ruhája rajta volt. Szemét leszek, de leveszem róla, de csak fehérnemüig. Nincs rosszabb bakancsba felkelni a világon, ja és ugyanabban a pózban és koszos ruhával persze...ki tudja hány órát lógott a plafonról.

A szomszéd szobában meghallottam, hogy a srácok már mélyen alszanak. Valamelyikük horkolt is. Hát elfáradtunk...ma sokáig elvoltunk, de engem a feszültség tart ébren.

Lehúztam Blair topját. Egy fekete melltartó volt rajta, rajta egy csontváz kéz. Hmm...imádom az ilyet. Megszabadítottam a bakancstól, ami 15 soros volt. Ez egy átok, ez a bakancs. Mindig ki-be fűzögetni. Persze nem vagyok ellene. Rock alap. A szoknyát is lehúztam, és a harisnyát is nehezen, mivel össze volt szaggatva és folyton beakadt a körmöm. Sokszor azthittem felébred, mindig felsziszent ha hozzá értem hófehér bőréhez. Így hatnék rá, még alva is? 

Méregettem így...kár hogy nem pucér! De tényleg nem leszek geci, nem húzom le róla és nem is kukkolom meg. Habár nem tudná. Egy pillanatra majdnem elgondolkodtam ezen, de nem tehetem! Ki tudja, amikor mesélte, hogy az a fickó hozzáért, nem részletezte, mondjuk ki részletezné? De úgy mondta, vagyis úgy próbálta előadni...vagy nem is tudom...mint aki még nem érzett ilyet. Pedig ő már 19. Áhh,kizárt! Csak rá kell nézni, sokan megfordulhatnak utána...

Lehúztam a felsőmet és eldobtam a szobába. A gatyámtól is megszabadultam ami lazán a földre esett és arrébb rúgtam. Könnyen mellécsúsztam az alvó lány mellé, betakartam és figyeltem. Hallgattam ahogyan lélegzik. Néha megugrott. Ohha, ez általában az idegesség jele. Lehet érhette valami trauma? Pompás, hát már senkise lehet boldog az életben? 

Egyvalamire tudtam gondolni. Nem tudom mi a jövőképem a koncertek és a vad bulizások mellett...de ahogy ránéztem erre a szépséges lányra, csak arra tudtam gondolni, hogy most vele kell lennem. Segíteni őt, és ha akarja majd elengedni. Hagyok neki választást, ami persze ledöbbentett. Mindig az van amit én akarok. Persze nem vagyok erőszakos és mindent akaró, de ha egy csajról volt szó, vittem és ő hagyta. 

Egy idő után lehunytam a szemem. Hallgattam ahogyan a ház lélegzik...minden kis zajra felfigyeltem. Azt hiszem most igen filozófikus vagyok, de nem számít. Csak rendeződjön minden kis apró részlet...és legyen boldog Blair...