Szerintem ő ilyen...2 fejezet

Szinte most fogtam fel mit mondott... Reményvesztetten és mindenféle érzelemmel megkeverve elkezdtem zokogni, sokkos állapotomba még el is vesztettem a fonalat, az eszemet, a lelkemet és mindent, ami emberként tart össze...

Teltek az órák, és én fel se fogtam. Csak bőgtem, tudtam ez a vég. Egyáltalán hogyan juthatott ez az eszébe? Miért tette ezt? Miért ölte meg a mamámat? Miért rabolt el? Miért jó ez? Jöttek a "miért" kérdések...

Már lassan éjfélt ütött az óra. Mikor elég józan voltam ahhoz, hogy megpróbáljak kiszabadulni, igyekeztem kihúzni a kezemet a kötélből, de olyan szoros csomót kötött rá, hogy esélyem sem volt szabadulni. Ráncigáltam a béklyómat, hogy a plafonból ki tudjam húzni a kampót, amin nyílván vagy egy lámpa lógott, vagy virág vagy tudom is én...de az sem ment. 

Fél egy...a bulinak fix, hogy vége, csak tuti vedel a banda, ami furcsa is, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt elnéznék Andynek. Már szinte időm sincs a menekülésre. Sem erőm. Lehorgasztottam a fejem, már fájtak a kezeim...nincs semmi ami helyrehozhatja ezt. Nekem végem. Még ma.

Léptek. Felkaptam a fejem. Ne,ne,ne! Nem akarom én ezt! Ha már meg kell halnom, akkor gyorsan de ne megalázkodva! Hiába rántottam a spárgán, semmi.

A zár kattant és Andy belépett, meg is torpant.

-Ne,ne kérlek!-elkezdtem ríni újra.-Eressz el!

Andy nagyon lesett és a banda többi tagja is kábultan figyelt, mire észbekapva beléptek mindannyian és gyorsan bezárták az ajtót. Ugyanugy mindenki feketében volt, mellényben és kifestve. 

Andy felém tartott és hiába, én akkoris védekezni fogok. Bár eléggé más volt a tekintete, mintha nem is akarna bántani.

-Gyere, majd én...-belekezdett a mondokájába és jól tökön rúgtam, amitől egyből összerogyott.

Jake és Ashley felnevettek, Jinxx  és Christian felsegítették Andyt.

-Ez mégis mi volt?-kérdezte Andy megrökönyödve.

-Jól tökön basztak!-nevetett Jake.

-De te ki vagy? Hogy kerülsz ide? Meg egyáltalán ki kötözött ki?-kérdezte Christian.

-Hát Andy!-vágtam rá.-Mintha nem tudná...-pityeregtem.

-De hát én...nem hoztalak ide, nem is kötöztelek ki.-nézett rám Andy, aki még mindig fogta azt a helyet, ahol írtóra fájhatott neki.-Te nem vagy százas! Le akartalak szedni onnan, erre meg...waaa...-nyögött nagyokat, végül felállt egyenesbe.

Valamelyik srác eloldozott, de csak úgy tudod, hogy levágta a huzalt és én egyből leestem a földre. Órák óta így vagyok. Nem éreztem a kezemet, zsibbadt, vér is megállt az ereimben. Christian már nyúlt értem, mire hátra másztam. Látta, hogy félek, ezért inkább hagyott. 

Andy leguggolt elém és felmért. Végignézett a bakancsomon, a ruhámon és az arcomon. Semmi rossz szándék nem tükröződött benne, inkább milliónyi kérdés. Akárcsak bennem.

-Mit akartok velem tenni? Nem volt elég?-kérdeztem.

-Blairnek hívják.-mondta Jinxx.

-Figyelj ide Blair, tudom nehéz lesz, de muszáj egy kicsit gondolkodnod.-kezdett bele Andy. Jake felnevetett majd mikor mindenki ránézett suttogva bocsánatot kért.-Meséld el nekem hogyan kerültél ide. 

-Jöttem a szaros koncertedre, mikor az utcán rámugrottál, mindent elvettél tőlem és betuszkoltál egy kocsiba. Majd felhoztál ide és kikötöztél ami írtóra fájt!-törölgettem az arcomat.

-Csss...nyugodj meg...hogyan van tovább?-kérdezte Andy.

-Elkezdtél velem szórakozni, ahogy te mondtad és nyúlkáltál, meg minden. Majd megmutattad, hogy megölted a mamámat! Miért?! Mire volt ez jó?-szipogtam.-Meg most minek mondjam ezt el? Élvezitek?

-Baszki...-suttogot Jinxx.-Ezeken a képeken tényleg ott van...

Nem tudta befejezni, mert akkor és abban a pillanatban felugrottam és futottam az erkélyajtóhoz, de valaki visszarántott. Andy volt az, és határozottan betuszkolt a szoba közepére. Nem tudom honnan van ez a sok energiám, sokáig csüngtem. Az ajtónál álltak a többiek és csapdába kerültem.

-Engedj el...-kérleltem.

-Blair...-emelte fel Andy a kezét.-Nem fogunk bántani. Ezt nem én tettem.

-Hát ki? Mindennap mászkál egy klónod a városban és csak úgy embereket öl?-vetettem oda neki.

-Figyelj rám!-jött volna hozzám én automatikusan elkerültem. Fotel mögött leltem "biztonságra".-Biztosíthatlak, hogy ez nem én voltam. Nem tennék sosem ilyet. Utána járok, hogy mi volt ez és minden erőmmel vigyázni fogok rád!-át akart mászni hozzám, és én jól bevertem a fejemet a falba, mert annyira kapkodtam. 

Ennyi, az agyam leblokkolt és annyit éreztem kifut az erő a lábamból és összeestem, de Andy elkapott. Felemelt és csak néztem, néztem...ez a tökéletes kinézet mit takar el tőlem?