Szerintem ő ilyen...19 rész
Blair szemszöge
Jinxx haja ki volt borotválva oldalt. A kérdések: Vajon ki csinálta? Hol találtak borotvát? Miért nem verték agyon? Hogy merte az illető? A többiek miért nem szóltak rá? Jinxx most ideges lesz?
-Ez para…-húztam a szám.
-Na igen, most mit csináljunk?-kérdezte Ashley.
-Mi semmit nem tehetünk. Ja de, ne engedjük tükör elé.-nevetett halkan Christian.
Mindezek után össze pakoltunk, mert egy kicsit rumlis volt a ház, végül hagytuk, hogy Jinxx felébredjen. Nem tűnt fel még neki semmi, de érzem ebből még veszekedés lesz.
A fiúk leléptek, csak Andy és én maradtunk. Gyorsan letusoltam, aztán Andy is, végül ebédeltünk és elmentünk egyet vásárolni. Fekete ruhákat választottam, toppokat és nadrágokat. Kaptam egy bakancsot is, ami csatos volt és acél betétes. Nagyon tetszett!
Andy ingeket nézett magának, piros-fekete kockás, fekete-fehér csíkos és egy tűzpirosra esett neki a választás. Nagyon hamar kiválasztottuk mi kellett nekünk. Én annyira nem szeretek vásárolni. Mindig akkor vettem ruhákat, mikor már annyira rossz állapotban voltak a gönceim. Kiszakadt, kilyukadt vagy esetleg kiégett. Ami persze a cigitől volt, a harisnyámat is így lyukasztottam ki.
Este felé beültünk a moziba megnézni egy filmet, a Fuck you Tanár úr 2-öt. Nagyon élvezetes volt, szakadtunk a röhögéstől.
Befejezésképpen elmentünk a Burger King-be, aztán haza. Ez a szó, hogy „otthon” számomra még mindig új volt és félelmetes. Andy-vel úgy közlekedtünk a házba, mintha már évek óta ott laktunk volna. Mintha már egy jó ideje együtt élnénk. Különös érzés volt, mégis megindító.
Este olyan 11 fele megszólalt újra a telefon és Jinxx szét szidta a fejünket, mondjuk leginkább Andy-ét. Ki tehette ezt vele, persze egyikünk sem tudta a választ. Miután kitombolta magát, közölte velünk, hogy holnap be kell menni a stúdióba, mert próbájuk lesz.
Így előbb feküdtünk le aludni. Nem mintha hajnalokig fent lennénk mindennap, de reggel 10-re ott kell lennünk. Végül elnyomott az édes álom…
-Ámomban-
A kezem szorosan ki volt kötve az ágyhoz, ahogy a lábaim is. Nem bírtam egyszerűen megmozdulni. Az egész olyan élethű volt, hogy már-már majdnem azon kezdtem gondolkozni, vajon ez most igaz? Megtörténik? Nem voltam vele egészen tisztában. Andy nem volt sehol, nem hallottam az égvilágon semmit és nagy volt a sötétség.
Egy váratlan pillanatban megmozdult valami az ágy mellett. Nem tudtam meghatározni mi lehetett, de abban olyan biztos voltam, hogy rosszat akar nekem, nem hiába vagyok így az ágyon. A sikításom bezengte a szobát.
-Azt hitted megmenekülhetsz?-morogta egy erős férfihang.-Amit én elkezdek, azt mindig befejezem.
-Ki vagy te?-ordítottam.-Mit akarsz?
-Már nem is emlékszel?-lépett hozzám a fickó, aki a fotós volt.
-Peterson?-néztem tágra nyílt szemekkel.-Miért csinálod ezt? Hol van Andy?
-Megöltem.-felelt szimplán.
-Mi?! Az nem lehet! Hol van Andy?-kiabáltam.
Félre húzódott és Andy a falnak dőlve, csupa véresen és lehajtott fejjel ült. Mindezt azért láttam, mert a hold pont úgy sütött be az ablakon keresztül.
Nem hittem a szememnek, nem tudtam úrrá lenni az érzéseimnek, elkezdtem bömbölni, mint egy kisgyerek, mire arra eszméltem rá, hogy Peterson rám ugrik és befogja a számat.
-Te tetted ezt életem legszebb játékává! Mindez miattad van, mert annyira küzdesz ellene, hogy az már varázslatos! Te vagy az, aki a legjobb ellenfelem. És te vagy az, aki talán életben marad, hogy élvezni tudjam az létemet!-nevetett fel és én bele haraptam a kezébe. Óbégatott, és riadtan nézett a kezére, ami csupa véres volt. Ahogy az én szám is. Ekkorát haraptam?
Végül elkezdett rángatni és a nevemet kiabálni.
Hirtelen pattant ki a szemem, Andy-vel néztem szembe. Hirtelen azt sem tudtam mi van, ezért inkább ültem fel és akartam kiugrani az ágyból, de Andy visszatartott és megfogott.
-Blair, mi van veled?-kérdezte félve, izgultan és fájó tekintettel.
-Nem tudom!-mondtam egyből.-Azt hittem ez megtörtént! Holtan feküdtél itt a szobában és Peterson…-felnéztem Andy-re.-Ő volt az!
-Mi? Miről beszélsz?-tartott a karjában óvatosan.
-Peterson volt a gyilkos! Akkor ez... Fel térképezi a helyet ahol vagyunk! És be akar törni! Úristen Andy, nem akarok itt lenni!-pityeregtem.
-Kicsim, nyugodj meg!-csititgatott.-Nem lesz semmi baj. Kint vannak a biztonsági őrök és a kutyák. Riasztó is van.
-Mi ilyen nedves?-néztem értetlenül fel rá.
-Te sírsz és én véres vagyok.
-Hogy micsoda???
-Megharaptál.-nézett a kézfejére.
-Ennyire?-néztem a sebre, ott volt a harapásnyom. Majdnem kiharaptam egy darabot.-Te jó ég! Gyere!-fogtam a karját és bevittem a fürdőbe.-Most meg! Egy perc és jövök!-parancsoltam rá és futottam le a konyhába az elsősegély dobozért. Vissza rohantam hozzá, már éppen törölgette a kezét.
-Mit akarsz te azzal csinálni?
-Hát bekötni a kezed te okos tojás!-vágtam rá.
-Nem kell!
-Jaj, ne csináld már azt, amit általában minden fiú! Bekötöm és kész! Amugyis csak össze véreznél mindent.-kivettem a dobozból egy kötöszalagot és megfogtam Andy kezét. Végignéztem az alkotásomon és már inkább mosolyogtam, mint sírtam.
-Mi az?-nézett le rám az én szerelmem.
-Megharaptalak álmomban.
-Kissé morbid, de tűrhető.
-Ne haragudj.-tekertem rá gyengéden és lágyan ezt a szalagot.
-Nincsen semmi baj. Szerencsére nem rágtál ki belőlem egy darabot.
-Hála az égnek, hogy nem.-néztem rá nagy szemekkel.
-Eléggé fájt, ilyen még az életbe nem volt.-ingatta a fejét.
-Tényleg sajnálom!-sütöttem le a szememet.
-Blair…-fogta meg a vállam.-Nincs semmi baj. Tudom, hogy álmodtál. Azt is, hogy mit. De tényleg Peterson volt az?
-Igen.-bólintottam.
-Jack azt mondta utána néz. Ma rákérdezek mit tudott meg.-mondta egyhuzamban.-Viszont ha már felkeltünk…és 8 óra van, mit szólnál ha lefürdenénk?
-Őőő… mi ketten? Egy kádba?
-Nem te a szomszédba.-nevetett.-Ezt kérem kárpótlásként, amiért megcsócsáltál.
-Van egy jó indokod…ez a te szerencséd. Jó, hogy nem bűntudatott akarsz kelteni.-vigyorogtam.
-Most muszáj lesz, hogy be gyere velem.-nézett rám tündérien.
-Jólvan, jólvan!-sóhajtottam.-De csak azért, mert ezt tettem veled.-böktem a keze felé.
-Hídd el, később könyörögni fogsz az ilyen pillanatokért…-hajolt le és megcsókolt.