Szerintem ő ilyen...14 fejezet

Itt ülök Andy mellett, aki már az összes bohóckodásukat elmesélte ami itt történt. Sokat röhögtünk és most is csinálták a fesztivált. Teljesen el volt lazulva. Örültem, hogy boldog.

Ashley épp egy olyan dalt énekelt egy olyan hangon, aminek semmi értelme nem volt. Jack és Jinxx rajta röhögtek. Christian meg kint volt valahol. Andy meg engem fűrkészet és rászorított a combomra, hogy rá nézzek. Oldalra kaptam a fejem és nagy kék szemeket láttam amik engem figyeltek várakozva. Kérdőn felhúzta a szemöldökét, mire rámosolyogtam.

-Jól vagyok. Ne aggódj folyton miattam.-mondtam neki megnyugtatva.

-Csak...féltelek.-dobta át a kezét a vállam felett.

-Nem kell.-suttogtam.

-Héééééééééj, ti mit sutyorogtok?-ugrott elénk Christian vigyorogva. Fekete sapkája volt rajta, ami már össze-vissza állt, de kérdéses, hogy miért. Bár lehet nem vagyok rá kíváncsi.-Mindjárt összeáll a dolog és beszélgetni fogunk a fönőkkel. Azután felfalhatjátok egymást! 

-Nyugodj le Chris!-lökte odébb Andy és mellénk esett a fotelbe.

-Vadállat.-mondta Jack.

-Nem is!-kiabált fel Ashley, akik valamin veszekedtek.

-Veletek mi van?-hajolt előre Andy.

-Nos!-jött be az állítólagos fönők. Szőke hosszú haja volt a pasinak és kockás inget viselt. Szemüvegét levette és minket lesegetett.

-A következő koncertetek októberben lesz San Diego-ban.-mosolygot büszkén rájuk.

Olyan hamar?! Kérdeztem volna Andytől de nem mertem...most van szeptember. Van legalább egy dolog amit elkéne intézni. De koncerten én addig hol leszek EGYEDÜL? Kezdtem pánikolni. Andy nem is rám figyelt, hanem a többiekre, akik arról beszéltek mit hogyan szeretnének. 

Már eltelhetett pár perc. Zúgott a fejem valamiért. Annyit viszont felfogtam, hogy a szőke csávó rám mosolygot és mondta, hogy örül nekem és Andynek. Állítólag sokat halott rólam. Persze nekem elég is volt ennyi...elájultam.

 

-Pár perccel később-

 

Kinyitottam a szemem.

-Ébren van!-kiabált Jake.

-Blair!-jött egyből oda hozzám Andy.-Jól vagy?-kérdezte.-Hozzatok neki valamit inni!

Fel akartam ülni de Andy nem hagyta. Egyből visszatolt és leült fölém és az ölébe tette a fejemet. Kicsit homályosan láttam és még nem akartam erőltetni a beszélgetést sem.

-A frászt hozod rám...-suttogta Andy.-Hogy érzed magad? 

Eközben megérkezett a pohár víz, amit Andy kezbée adtak és ő óvatosan odaadta nekem. Nagyokat kortyoltam.

-Ne haragudj...-súgtam Andynek.-Nem tudom miért történt ez.

-Én viszont sejtem.-húzta a száját.

-Mármint?

-Túl stresszes vagy és sok az új dolog. Főleg az a tény, hogy én rockker vagyok, valószínűleg kiborít egy kicsit.-mondta egyhuzamban.

-Tökmindegy mi vagy Andy. Én úgy akarlak, ahogyan vagy.-sóhajtottam. Megsimogatta a homlokomat.-Arra gondoltam, hogy mi lesz velem amikor te koncertezel. Én hol leszek?

-Velünk leszel. Csak egy órát kell majd kibírnod. Addig vigyáznak rád. 

-Biztos?

-Igen, az.-mosolygot.