Szerintem ő ilyen...11 fejezet

Blair szemszöge

Lerobogtam a konyhába, kitártam a hűtöt és meglepve láttam, hogy vannak kész kaják is bedobozolva. 
Ja igen, a fiúk többnyire nem tudnak főzni. Gondolom nem számítottak egy lányra. Lényegtelen, elővettem a spagetti tésztát, hozzá a szószt és szedtem magunknak, majd megmikroztam. Andy sokáig tusolt, így volt időm gondolkodni. Elsőként az jutott eszembe, vajon meddig fog ez az egész tartani? Nem tudtam elképzelni. Andy azt mutatja, hogy érdekli nagyon a dolog. Csak akkorse tudom mit kéne tennem, teljesen rá vagyok utalva. Főleg, hogy egy gyilkos szabadon jár, aki minket keres, hát naná, hogy Andyvel maradok. Kezdem nagyonis megkedvelni. Amiben az a poén, hogy rocksztár. Vajon tudnék ezzel a tudattal vele lenni? Mondjuk volt neki jópár csaja, akikkel évekig járt. 
De ez az egész helyzet...hogy így ismertem meg...zavaros. Normális lenne ha vele maradnék? Mi tagadás, tetszik nekem. Amikor először hallgattam a zenéit, írtóra megfogott. Elsősorban mindig Andyt figyeltem, hiszen ő az énekes, rajta van a reflektor fény. Szerintem...lehetnék vele. De hagyom, hogy egy kicsit küzdjön értem, mert eddig bárkit megkaphatott.
Ebben a pillanatan jött le egy szál törölközőben és vizes fejjel. 
-Őőő, Andy...csöpög rólad a víz.-jegyeztem meg.
-Melegem van.-mosolygot.-Ohh, spagetti!-ült le a székre egyből és elkezdte betömni a kaját.-Gyorsan összedobtad.
-Nem én voltam. Készen volt a hűtőben.
-Tudom, mindig így van.-csavarta fel a tésztát.
-El vagy kényeztetve.-vigyorogtam.
-Mégse hozhatom magammal minden egyes koncerte anyámat.-nézett rám angyalian és még a tészta is kilógott a szájából.
Elnevettem magam. Ami mostanság elég hihetetlen, ő is ledöbbent. Mindezekután megettük az egész spagettit és én is elmentem fürödni. Hosszas lazulás után kimentem a szobába, amit megbeszéltünk, hogy ott alszunk. Egy percre se hagy egyedül, még itt sem. Andy az ágyon feküdt és engem nézett.
-Mondd, hogy van valami jó ötleted amivel leköthetjük magunkat!-nyafogtam. Fel-alá járkáltam és probáltam valamivel elterelni a figyelmen sikertelenül.
-Igazából max téged kötnélek ki.-vigyorgot. A fejéhez dobtam egy párnát és hangosan nevetett.-Nézünk filmet!
-Mi?-néztem rá kérdőn.-Én nem szoktam tévét nézni.
-De ne mááár!-nyújtotta el a szót és előre pattogot az ágyban.-Kérlek! Olyan jó filmeket szoktak adni. Biztos tetszeni fog valamelyik.
-Ez az, hogy valamelyik...-puffogtam.
-Bízd rám magad!-felállt és a polcokhoz ment. Egy rövid keresés után elővett egy tokot és kivette a lemezt, majd beletette a lejátszóba.
Elindult a tévé és a tipikus kastély bukkant elő, ami általában szokott egy kis zenével.
Andy elterült az ágyban és a kérlelések után én is bevetettem magam mellé. Bár nem hozott lázba a filmezés. 
Herecgnő és a béka. Ránéztem Andyre, aki félve és aranyosan, no meg viccesen figyelt. Nem gondoltam, hogy pont egy mesét fog választani. De lényegében érdekes volt és végignéztem. A helyzet végülis ugyanaz volt, mint nálunk. Majdnem ugyanaz! Én nem változtam békává és ő sem. De akkorse akart a lány túlzottan a herceggel lenni, mivel azthitte ismeri milyen. Tévedett. Vajon ezért választotta ezt? 
Miután vége lett a  filmnek, el akartam szívni egy cigit. Kimentünk az erkélyre és Andy méregetett. Miért csinálja ezt? Nem fogok összeesni vagy ilyesnmi! 
Mindketten rágyújtottunk.-Mi van?-néztem értetlenül.
-Mi lenne?-kérdezte vissza.
-Őszintén válaszolj kérlek...mi a terved velem?-szegeztem neki a kérdést.
-Először is...eltemetjük a mamádat.-felelt. Látta, hogy szomorú tekintettel nézek, ezért végigsimított a kezemen.-Azután megkeressük a gyilkost. 
-Hogyan?
-Azzal te ne foglalkozz.-legyintett.-Legyen elég annyi, nem fogom hagyni, hogy ezt megussza. 
-Aztán? Utána? Mi lesz?-kérdeztem abszólut lelombozva.
-Azt meg rádbízom.-probált mosolyogni.
-Nem mondhatod komolyan, hogy ilyen rövid idő alatt ENNYIRE megkedveltél...-mondtam ledöbbenve.
-Mennyire?-vigyorgot.
-Rámbízod a döntést, hogy mi legyen.
-Blair, mi tagadás...tetszel nekem.-mondta komolyan.-De nem akarom, hogy azt hidd, hogy bele kényszerítelek. Vagy bármi más okból...szeretnék veled lenni. Ez a lényeg.
-Őőő...-támaszkodtam neki a korlátnak. Nyúlt volna felém, de féluton meggondolta magát.-Álmomba sem gondoltam volna, hogy ez lesz...-fújtam ki a levegőt.-Egy rocksztárba belezúgtam, akinek kölcsönösek az érzései...-elkezdtem könnyezni és vigyorogva felnéztem rá.-Én is veled szeretnék lenni Andy! 
Mosolygot és már éreztem is...megtört a jég köztünk. Először tartottam tőle. De most már tudom, hogy nem kell. Tudom, hogy a gyilkos az kint van valahol. Andy már bizonyított. De még tudni akarom...tudni akarom mennyire akar engem.
Közelebb jött, megfogta a derekamat, mélyen a szemembe nézett. Remegtem az érintésétől, libabőrös lettem...