2.fejezet

 

Vándor utas téved erre<-gondolám,-s ajtómon áll 

Éj sötéten más se jár.

 

(Edgar Allen Poe: A holló)

 

 

Nagy előkészületek voltak ebben a hétben. Apám leszerződött, ő lesz az igazgató egy vámpír kíséretében, akit Jolandának hívtak. A termek tanításra készen álltak, a szobák kitakaritva voltak. A nyugati szárnyban a lányok (azaz:47lesznek) és a keleti szárnyban a fiúk (azaz:53 lesznek) fognak beköltözni.

A tanítás este 6-tól maximum reggel 7-ig fog tartani. Lesz Vámpírtöténelem, Irodalom, Rajz, Lovaglás, Íjászat, Kertgondozás és Harctan óra. Még Vámpírképesség óra is lesz. Ez lesz az első olyan iskola, ahol ennyi diákot be tudnak fogadni. Ez az egész olyan izgalmas! Már várom, hogy legyenek itt más vámpírok is rajtunk kivűl.

Apám írt kezdetnek egy-két szabályzatot:

-A kastély lakói nem hagyhatják el az udvart.

-A vámpírok nem hozhatnak be embereket.

-Egyetlen ki-be út van a szigeten, csak hajóval lehet elhagyni a helyet, de csakis engedéllyel.

Ez volt a három főszabály, amit el fog mondani nekik, mikor megérkeznek. Addig is iskolává alakítottuk a területet. Christiannal épp a lovakat rendeztük egyik délután az istállóban.

-Te, szerinted mennyire lesz jó ez a suli?-kérdezte Christian.

-Fogalmam sincs.-mondtam öszintén.-De amugy szerinted taníthatnám a lovaglást?

-Már van egy tanár rá Bellissima.-felelt.

-Óó..-mondtam letörten.-Kár...

-Bells, neked tanulnod kéne, ne izgulj, jó lesz minden. Megkaptad amire vágytál. Tuti lesz minden.-mondta mosolyogva.-Menj, pihenj le. Holnap jönnek a tanárok. A diákok meg rá egy nappal. Minden tökéletes lesz.

-Biztos?-kérdeztem.-Nem kell többet segíteni?

-Nem kell. Menj csak.-mondta mosolyogva. Aztán mentem is. Lassan haladtam a fák alatt, beszívtam a hold energiáját. Minden a terv szerint haladt...de meghallottam egy orditást a kapu felől. Az ösztöneim azt súgták, oda kell mennem. Rohantam ahogy csak bírtam. A kapunál megláttam egy férfit ahogy küzdött a farkasok ellen. Fogtam egy lángoló fáklyát, ami a falon volt, átugrottam a kaput és megvédtem a farkasok elől, egyikre rácsaptam a fáklyával és vinnyogva elmenekült. A többiek vették a példáját és elfutottak az erdőbe.

A férfi nálam magasabb volt, kék szemű és engem lesegetett. Hosszú haja sötét volt,és copfba kötötte a felsőrészének tincseit. Izmos volt és ruhái szanaszét szabdalva lógott róla. Nagyon megizzadt és egy táska lógott le róla.

-Hogy ugrottad át a kaput?-nézett rám hűledezve. A hangja lenyügöző volt és nagyon férfias. Akár egy adonisz!

-Miről beszélsz?-tettetem a semmit tudót.

-Láttam ahogy átugrottad!-mondta, mint aki nem hisz a szemének.

-Gyere be mielőtt megesznek a farkasok!-mondtam és úgy is tettünk majd bezártam a kaput. Szembe nézett velem a fickó de tartottam az 5 méteres távolságot.-Mit keresel itt?-kérdeztem.-Ez a hely veszélyes!

-Én csak meg akartam nézni a szigetet. Nem tudok semmit róla, ahogy mások sem. Délután ide hajóztam és a parton mentem végig végül be az erdőbe. Mezőn is átértem. De aztán eltévedtem. Beesteledett és nem tudtam hol vagyok. A farkasoktól menekültem és ide jutottam.

-Úgy nézel ki, mint aki egésznap nem evett és rohangált minden felé.-jegyeztem meg.

-Mert így is van.-mondta. Csend telepedett közénk. Sokáig nézegetett és észrevettem meglepettségét. Úgy tűnik tetszek neki. Végül mosolyogva szólalt meg.-Te vámpír vagy.

Meglepődtem a kijelentésén és furcsa émelygést éreztem a gyomromban. Mi ez az érzés? Erre nem számítottam.

-Honnan veszed?-kérdeztem.

-Átugrottál egy 7 méteres kaput. Tartod a távolságot. A szemed elárulja. Na meg a ruhád...-mondta volna de belé folytottam a szót, mérgesen néztem rá.

-A ruhámnak semmi baja. Goth vagyok.-mondtam indulatosan.

-Észvesztő.

-Mi?-néztem értetlenül.

-A ruhád észveszejtően sexi.-mondta.

-És nem félsz tőlem?-kérdeztem.

-De.-mondta egy idő után.-Hiszen még nem is ismerlek.

-Nem kell félned.-mondtam lassan.-De nem kéne itt lenned.

-Itt maradhatnék éjszakára? Legalább míg elmennek a farkasok vagy aludnak vagy tudom is én mit csinálnak...

-Már elmentek.-húztam a szemöldökömet.-De...azt hiszem maradhatsz.-erőltettem egy mosolyt.

-Az remek lenne.-közelebb jött hozzám és kezet nyújtott.-A nevem Lorenzo Russo.-mondta és kezemet megcsókolta. Bizserget a bőröm utána...huha.

-A nevem Bellissima. Bellissima De Costa.-mondtam.

Lenyügőzve nézett rám. Végül elindultam, ő meg csak annyit tehetett, hogy jött utánam.

 

~~~

 

-Hogy jutott eszedbe, hogy behozd ezt az emberfiút?-kérdezte apám egyik szobában. Loren kint várt a folyosón.

-Apa a farkasok megtámadták. Nem hagyhattam meghalni!-mondtam védekezően.

-Holnap jönnek a tanárok. Aztán a diákok. Mit fognak szólni?

-Meg fogják érteni. Hisz ő is egy élőlény...

-Ember!-modta apa.-Aki múltkor megtámadt, olyan!

-Ő nem olyan!-feleltem.

-Honnan veszed?-kérdezte de aztán rájött, hogy mintha azt kérdezte volna, miért hideg a fagyi.

-Láttam a színét.-mondtam.-De többet nem. Miért?

-Mi? Csak annyit láttál?-nézett döbbenten.-Ójjaj...-mondta.

-Mi az?-kérdeztem.

-Csak annyit tudok, hogy akire nem hat a képességed, akkor azzal majd lesz valami dolgod a jövőben. Szóval lehet segíteni fog vagy helyetted hal meg...vagy ő lesz a szerelmed.-mondta és fel-alá sétált.-Mert legalább egy embernek ilyennek kell lennie, hogy te magad jöjj rá a titkára. Azaz, neked szánta az ég.

-Micsoda?

-Bellissima, neked szánta az Isten az ég szerelmére!-mondta idegesen.

-De ezt te honnan tudod?-kérdeztem.

-Tudod én 504 éves vagyok. Tudok ezt-azt.-ült le az íróasztal mögé.

-De bent fog maradni. Nem hagyom, hogy elüldözd.-mondtam komolyan.

-Hát persze hogy nem.-mondta elgondolkodva.-Alhat nálad, beteszek egy ágyat. De csakis azért, mert vámpírok fogják ellepni a kastélyt és valakinek szemmel kell tartani.-mondta határozottan.-Hívd be. Ha kell változtasd majd át.

-Ennyire bízol benne?-kérdeztem meglepve.

-Benned és az érzéseidben bízom.-felelt.

Behívtam Lorent. Apával üdvözölték egymást. Eléggé udvariasak voltak egymással. Ez jó kezdet.

-Bellissima szobájában fogsz aludni.-mondta apu.-De ha valami olyat csinálsz, amit ő nem akar...

-Tudom mik vagytok és tiszteletben tartok mindenkit.-mondta.

-És nem félsz?-kérdezte meglepve apu.

-A lányod is ezt kérdezte.-nevetett.-De nem, ugyanolyan értelmes élőlények vagytok mint bárki más.

-Bár én is ezt mondhatnám.-mondta apa.

-Azért van ez, mert még nem ismersz sokakat.-mondtam apának.-És ne aggódj, minden rendben lesz. Körbevezesselek a kastélyban Loren?-kérdeztem felé fordulva.

-Az jó lenne.-mosolygot.

-Akkor érezd otthon magad Lorenzo!-mondta apám aztán leült a székére. Mi meg kimentünk. Fent a szobában letette a cuccait Loren és átöltözött.

-Tudod eléggé nyitottak voltatok velem szemben.-mondta Loren a szobám túlsó oldalán, ahol át tudodd öltözni a paraván mögött.

-Izé...szóval én is eléggé meglepődtem apám nagylelküségén.-mondtam mosolyogva.

-Ja, értem. Szóval én vagyok az első idiota, aki erre tévedt?-kérdezte és hallotam hogy nevet.

-Hát...igen.-haraptam be a számat.

-Mondjuk örülök neki, hogy ide lyukadtam ki.-mondta és előjött a paraván mögül.-Meg hát megismerkedtem egy ilyen bájos teremtéssel...

-Örülök én is. Változást hoztál. Na de körbe akarsz nézni? Mert én nappal alszom.

-Persze!-vigyorgot.

Azzal lementünk az udvarra, megmutattam neki sokmindent, a saját kis templomunkat is. Végül a kastélyt aztán elmagyaráztam neki, hogy holnaptól ez egy iskolaként fog üzemelni. Még ma éjjel jönni fognak a tanárok, azutáni este pedig a diákok. Ő figyelmesen végig hallgatott és néha közbe szólt vagy kérdezett.

Furcsa volt nekem ez az egész. Hiszen először mutatom körbe a kastélyt, ráadásul egy embernek! Most tényleg változás fog történni az életemben...és én ezt akartam. Remélem apám továbbra is ilyen kedves lesz, most sokat fog számítani minden jó cselekedet. Szeretném ha ez az egész nem rosszul sülne el.

Apa is talán már megismerkedik egy normális, szép nővel. Ráférne. Legalább valamely szinten tovább tudna lépni, ami mindenkinek sokat jelentene. Sokat dolgozik és utána csak velem foglalkozik. Remélhetőleg most, a suli által minden megváltozik és mindenkinek fontosabb lesz a tanulás, no meg a tanítás.

Én csak egy dologtól félek. Azoktól, akik jönnek, fiúk és lányok, hogy nem fognak velem beszélni. Vagy akár elkerülnek, félnek tőlem. Mert más vagyok. Remélem ez nem így lesz, hanem lesznek olyan képességüek mint én. Jó lenne ha befogadnának.

Mielőtt még Lorennel felmentünk volna, megkerestem Alessát és megkértem, hogy ha lehetséges ültessenek levendula fát. Jó lenne érezni gyerekkorom illatát. Legalább egy kicsit.

 

~~~

 

Amikor még fent volt a nap, lementem a szobámból és hagytam Lorent aludni. Chirstiannal a lovardát takarítottuk ki, hogy az új lovaknak jó helye legyen és tiszta.Szénát is pakoltunk be, biztos éhesek lesznek a hosszú út miatt.

Erről eszembe jutott az a fickó aki betörni készült hozzánk. Remélem partot ért. Hiszen azért nem volt olyan rossz, nem az éltette. Az a banda megfenyegette, hogy megölik a szüleit ha nem segít nekik, hogy engem elraboljanak. Elég szomorú így belegondolva...Alessa remélem elköltöztette. 

-Alessát nem láttad?-kérdeztem a lapátra támaszkodva Christiantól.

-Még mindig a kertben dolgozik. A faházat akarja megcsinálni, hogy terem módjára fessen.-felelt.

-Áhh, értem.-lapátoltam tovább.

Folytattam a trágyázást azután Katee-el foglalkoztam egy kicsit.

-Remélem tudunk majd menni lovagolni.-mondtam Katee-nak, aki a fülét hegyezte.-Tudod nagyon varázslatos veled lenni.-a lovacskám fel nyehített.-És tudod...-simogattam meg a fejét.-Te vagy a legszebb, a legjobb és a legokosabb messzi földön.-puszit adtam neki.

Miután végeztem vele, elköszöntem Christől. Kifelé tartottam és megláttam Lorent erre felé jönni.

-Hát te? Azt hittem még alszol.-üdvözöltem.

-Hát én...nemrég keltem. Gondoltam megkereslek. Beszélni szeretnék veled.-ért hozzám.

-Mégis miről?-kérdeztem és csípőre tettem a kezem.

-Szeretnék itt maradni a kastélyba.-mondta.-Ha iskola lesz én hasznossá tudom tenni magamat.

-Vámpír suli lesz ez.-mondtam.

-Tudom és vállalom.-mondta.-Csak hadd kapjak egy esélyt.

-Felőlem maradhatsz csak az újdonsült igazgatóval kell beszélned aki éppen erre felé tart.-mondtam hátra felé bökve.

Apa jött felénk, hosszú fekete köpenybe burkolozva. Sietett nagyon. Hátra néztem és feltűnt, hogy lemegy a nap azaz...mindjárt itt lesznek a tanárok!

-Nemsokára ideérnek. Mikor megérkeznek szépen bemutatkozunk nekik. Utána hosszú gyűlés lesz. Sok papírmunka meg egyebek...-mondta apa hadarva.

-Értem.-mondtam.-Loren maradna.

-Mi?-most apa játszotta az érthetetlent.

-Igen, szeretnék itt maradni. Hasznossá tudnám tenni magam. Bármilyen munkát elválallok.-mondta apámnak.

-Ezesetben segíthetnél nekem a lovardába.-mondta mögöttünk Chris.-Itt mindig van munka. Ráadásul még a kertbe néha a gyepet is lekéne nyírni...-lépett mellém az őrzöm.

-Lehetnél gondnok!-mondtam.

-Jó, ez nem is rossz ötlet.-mondta apa.-Gondnokunk még nincsen.

-Fizetést sem várok.-mondta Loren.-Az nekem éppen elég, hogy engem eltartotok.

-Ezt megbeszéltük.-mondta apa.-Gyertek a kastély elé fél óra múlva!-mondta és elindult.

Mindenki egyértelmüen bólintott vagy igen-t hümmögött. Lorent néztem. Miért akarna maradni? Ő egy ember és nyugodtan sétálhat az utcán anélkül, hogy mutogatnának rá: vámpír! Ráadásul világot láthat, miért marad Bells sziget magányában? Valami oka van hogy marad. De mi?

Észrevette, hogy nézem és mosolygot rám. Ohh,olyan sexi a mosolya!Filmsztárokéhoz hasonló... Idegességében zsebre dugta a kezét. És akkor vettem észre, hogy ő is ilyen elvontan öltözködik, valami goth-rock féle.

-Bellissima, megyünk egyet sétálni?-kérdezte.

-Mehetünk.-mondtam. Elindultunk a fák alatt, a kavicsos úton. Ez is új dolog, a héten lett leszorva.

Sokáig sétáltunk csöndben. Néha-néha egymásra néztünk lopva. A színei azt mutatták, hogy ideges. Meg...juj,azt nem kéne!

-Gondolom az járt a fejedben, mi okom lenne maradni.-mondta és meglepve néztem rá.-Arcod legalábbis ezt súgta.-mondta.

Utálom...utálom, hogy ilyen hamar kiismer! Idegességemben a számban haraptam.

-De tényleg...mi okod volt rá?-kérdeztem.-Teljesen régimódiak vagyunk...láthatnád a világot de te maradsz. Miért?

-Tudod, én ezt így akartam. Semmi, de tényleg semmi nem húzott vissza a városba. Hosszú egy sztori...-suttogta.

-Elmondhatod...tudok titkot tartani.-néztem a szemébe.

-Úgyis úgy tűnik, hogy nagyon hosszú ideig itt leszek. És amugy ne gondold erről a helyről, hogy annyira rossz! Tele van varázslattal...valamiért így érzem. Ja és bízom benned.-mondta határozottan.-A szüleim meghaltak, meggyilkolták őket. Testvérem, szerelmem sincsen. Állásomat elveszítettem...a sok gondolkozás meg letörtség. Keresem a helyem én is. Csak nehéz ha közben ezeket érzed és nincs valaki, aki enyhítené a fájdalmadat.-mondta és égre emelte a tekintetét.-De hiszem, hogy mindez jobbra fordul. Most már ideje lenne...

-Megértelek. Én anyukámat veszítettem el...-mondtam csavargatva a hajam.

-Mi okból?-kérdezte rámnézve.

-Az emberek ölték meg.-suttogtam.

Megállt mellettem, mire én is.-Én soha nem tennék ilyet.-mondta.-Főleg úgy, hogy nem ártott nekem. Maximum védekezésből de akkor sem az ölésre hajtanék...

-Megértem.-mondtam.

Csöndben mentünk és a kastély felé vettük az irányt. Ott állt az apám és a többiek.

-Menjünk oda, gondolom itt vannak a tanárok már.-mondtam. Úgy is tettünk. Felsétáltunk a boltív alá és néztük a tengert, az erdőt...a parton már állt egy hajó. Aztán az erdőből kihajtott két lovaskocsi és felénk tartottak.

Amikor a bejárathoz érkeztek, egyre jobban ki lehetett venni, a lovakon páncél volt és a kocsi szekeren is. Nagyon védekeztek ezekszerint. Mondjuk apám felhívta a figyelmüket a farkasokra és a különböző lényekre az erdőben.

A kocsi megállt. A vezetőjük leszállt és kinyitotta az ajtót, mire egy nő szállt ki. Hosszú fehér ruhában és köpenyben volt. Lehúzta a kapucniját és vörös hullámos loknijai a vállára omlottak. Zöld szeme szikrákat szórt és jelenlétében az ember tiszteletudóbbnak érezte magát...eléggé határozottnak tűnt. A szája mosolyra húzodott ahogy rám pillantot. Közelebb ért hozzánk és meghajolt, mire mi is.

-Üdvözöllek Jolanda Bates, elöző iskola igazgatója!-köszöntötte apám udvariasan.

-Üdvözöllek titeket éjszaka gyermekei!-köszöntöt. Melepetten néztem. A karomat hátul összefontam. Nehogy valami illetlenséget tegyek.-Szólítsatok nyugodtan Jolandának!-a hangja lenyügögő volt.

A többiek is kiszálltak, 3 nő vámpír, és 2 férfi. Mindegyiken látszodott, hosszú évszázadokat éltek le. A kocsivezető mögöttük állt, gondolom harcosok is voltak.

-Ő itt Azzura Ross, a Vámpírtörténelem tanárunk.-mutatott egy kisebb vámpírra aki szintén köpenyben volt csak feketében, a haja is fekete volt a szeme barna. A kézfején voltak tetoválások. Ohha, ez érdekes!-Ő itt Chiara Forbs, az Irodalom tanárunk.-mutatott a következőre. Neki szép barna haja volt és kék szeme, mosolygot ahogy középpontban volt. Főleg apára, haha!-Ő itt Delfina Silviana, a rajz tanárunk.-mutatott a platina szőke hajú vámpírhölgyre. A szeme nagyon ígéző volt.-Ő itt Edoardo Balance, a Lovaglás tudománya tanárunk.-mutatott egy igen magas férfira aki szerintem eleget kondizott.-És végül Mercucio Van Der Colombo aki a Vámpírképesség órát tartja.-mondta, mire a meghajoltak újra. Mercucio magas volt és vörös hajú. Mindenki felmért mindenkit, végül apám törte meg a csendet.

-Engemet Leonardo De Costának hívnak, boszorkányunk Alessa White, íjásszat oktatónk Christian Black, gondnokunk Lorenzo Russo és szeretett leányom Bellissima De Costa.-fejet hajtottunk előttük.

-Sokat hallottunk rólad Bellissima, remélem örömteli ismerkedésben lesz részünk.-mondta Jolanda.

-Megtisztelő lenne.-mondtam udvariasan.

A nő mosolygot, ami jó jel.-Azt hiszem beszélnünk kellenne igazgató úr! A lovak kaphatnak addig is italt és szállást?

-Természetesen, Christian intézkedik ez ügyben.-felelt apám

-Remek!-mondta Jolanda.

-Kövessenek!-mondta apám.

A tanárok felindultak, nyomukban a kisérők. Egy pillanatra Jolanda megérintette a karomat és biztatóan mosolygot. Persze láttam miket gondol és a szándékai tiszták voltak. A színei is szépek voltak. Megvártuk míg bementek és csak akkor kezdtünk el beszélni.

-Ez remekül ment!-mondta Alessa.-Megyek mert még van munka bőven.-majd eltűnt az éjszakában.

-Mennyi vámpír...-jegyezte meg Loren.-Ez egyre jobban tetszik. Azt hiszem ez jól fog menni. Egy pillanat alatt gondnok lettem.-nevetett, mire én is.

-A főtanár meg nagyon kedves.-jegyeztem.-Izgulok mi vár ránk holnap.

-Biztos ők is remekül fogadnak majd, mint most. Főleg téged! Úgy néztek téged mint valami csodát!-mondta mosolyogva Loren.

-Azért ne túlozz!-böktem oldalba.-Mi lenne ha segítenénk Christian-nak?

-Tőlem mehetünk.-mondta és elindultunk az istállóhoz.

Egész végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Olyan szuper minden. Azt hiszem anya meghallott engemet odafent.

 

4.fejezet

 

Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe,

de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben.

 

(Eleanor Roosevelt)

 

Egész végig, mikor aludnom kellett volna csak forgolodtam az ágyamban. Bianca felkisért, így már tudja hol alszom. Eszembe jutott, hogy kizártam az Igazlátást. Holnap alkalmazni fogom. Kiváncsi vagyok...

Úgy este 5 környékén már kivetettem magam az ágyból és letusoltam. Loren szépen kinyitotta az ajtót komásan és óriásit sikítottam, majd egy szappant vágtam hozzá. Megjegyzés: Soha, de soha nem szabad nyitva hagynom az ajtót.

Aztán éppen azon veszekedtem vele még egy szál törölközöben, hogy ha nincs senki a fürdőben, hagyjuk nyitva az ajtót, ha meg zárva van akkor egyikünk bent van és semmiképp ne nyissunk be. Aztán valaki kopogott, odamentem és ajtót nyitottam. Loren mögöttem volt és Bianca óriási o betűre nyitotta a száját.

-Uramatyám!-mondta és csuklojánál fogva berántottam, majd bezártam az ajtót.-Mondd, hogy nem a sexrabszolgád! Vagy belőle iszol? Mondd hogy nem! Ő egy ember... Bellissima, mi ez az egész?

-Sexrabszolga?-nevetett Loren.-Szívesen vállalnám Bellsel, de én csak a gondnok vagyok.

-Gondnok?! És mit keresel itt?-nézett mögém Loren-re.

-Bianca, hagyd hogy megmagyarázzam.-mondtam és a látószemszögébe álltam.-Pár napja eltévedt a szigeten és mi befogadtuk. Itt akart maradni és felajánlottuk, hogy ő lesz a gondnok. Apám mondta, hogy tartsam rajta a szemem, mert jönnek a vámpírok és nem akarunk balhét. Kérlek, ne mondd el senkinek!-kérleltem.-Egyből azt hinnék, amit te most! Az pedig nem igaz!

-Még? Vagy tényleg nem? Mármint érted...-habogta Bianca.-De amugy hogy marad titokban, ha fűvet nyír? Vagy akármi.

-Az már más dolog, csak azt ne tudják, hogy velem van...mert akkor mindenki akarna, vagy fellázadna és még bánthatják is.

-Aggódsz értem Bells?-kérdezte Loren.

-Csss!-néztem rá majd vissza Bianca-ra.

-Jó oké. A titok nálam marad. Ígérem.-mondta Bianca.

-Kösziiii!!-mondtam és a nyakába ugrottam.

-De tudd, ha legközelebb erre tévedne valaki, azt én kérem!-vigyorgot.

-Észben tartom. Pillanat, felöltözök és indulhatunk.-mondtam. Bementem a fürdőbe és felöltöztem. Farmer és fekete poló. Egy converse cipő kiséretében. Apa rendelte nekem. Megfésülködtem, fogmosás, szájfény és kimentem.

-Ideje indulni, még enni is kéne. Hozdd az órarendet. Aztán többiekkel egyeztetünk, szerintem semelyik órán nem leszel egyedül.-indult az ajtóhoz.

-Oksi!-felkaptam az órarendet az ágyamról és kimentünk, Loren-tól elköszöntünk.

-Húú, de izgulok milyen lesz az első nap!-mondtam és lépcsőn száguldoztunk lefelé.

-Jó lesz, ne izgulj.-mondta vidáman, majd berontottunk a konyhába. Feltéptük a hűtöt (persze nem konkrétan) aztán kivettünk ücsit, én Sprite-ot, Bianca gyümölcslevet és ittunk. A szekrényből kivettünk magunknak gofrit, ami le volt öntve csokival. Egy zacskó gumicukrot is eltettünk majd útközbe majd megesszük.

Aztán elindultunk az udvarra és a többiek a tölgyfa alatt várakoztak. Erik és Maria már falták egymást. Komolyan kora reggel már egymás nyakába vannak. Clara és James nagyban beszélgettek az egyik filmről, ami a moziban ment jó messze a szigettől.

-Sziasztok!-köszöntünk együtt Biancával. Végül ők is kórusban.

-Mi az első órád Bells?-kérdezte Bianca.

-Őőő Vámpírtörténelem.-feleltem.

-Nekem is az, majd ülhetünk egymás mellé. Második órád?

-Irodalom.-mondtam.-Utána rajz, aztán Vámpírképesség, Íjászat és végül Lovaglás tudománya.

-Remek!Irodalomon, Vámpírképességen együtt leszünk.-mondta.

-Velünk leszel rajzon.-mondta Maria magára és Erikre mutatva.

-Velem meg Íjászaton és Lovagláson.-mondta James.

-Én is megyek Irodalomra és Íjászatra.-mondta Clara.

-Egyébként milyen más órákra mentek még?-kérdeztem.

-Kertgondozás, Illemtan és Zene meg Kereskedelmi tevékenység.-mondta James.-Meg valami laboros cucc. De ezt nem tudom pontosan.

-Gyerekek, nem szeretnélek sietetni titeket, de már 10 perc és 6 óra.-mondta Erik.

-Akkor menjünk!-mondtam.

-Majd rajzon találkozunk Bellissima.-mondta Maria, majd kézenfogta barátját és elindultak.

-Ebédnél pedig ott ahol tegnap!-mondta Bianca mindenkinek, aztán mindenki elindult a saját irányába. Siettünk megkeresni a termet, még jó, hogy ki voltak ragasztva a falra, hogy mi merre van. Hosszú egy nap lesz...

 

~~~

 

Időközben kiderült, hogy még jöttek új tanárok, de én őket már nem ismerhettem meg. Maximum ha órákat váltok, de eszem ágában sem volt, így is olyan új minden. Viszont ez tetszett, ki lettem szabva az unalmas hétköznapokból és lettek barátaim. A szerelem még kétséges, majd csak összejön valami. De most inkább a sulira fogok koncentrálni.

A teremhez értünk, bementünk és voltak jópáran már bent. Csak az első padok voltak üresek, így hát helyet foglaltunk hárman. Clara egy másik lány mellé ült, akivel azonnal beszélgetni kezdett. Szóval már ismerik egymást. Bianca és én egymás mellé ültünk.

-Ne izgulj.-suttogta Bianca.-Azurra nagyon jó fej. Izgalmasan adja elő a vámpírok történelmét. Valamikor olvasunk is.

-Imádok olvasni.-mondtam vidáman. Csak ennyit tudtunk beszélgetni, mert pontban hat órakor bejött a tanár.

-Üdvözlegyetek éjszaka gyermekei!-állt meg az íróasztal mellett és mosolyogva nézett ránk a vámpírhölgy. Viszonoztuk a köszönést. Fekete haját összefonta és barna szeme mindenhol járt a teremben. Ami egész jól festett ahhoz képest, hogy egy raktár volt. Feltöltötték padokkal  és régi festményeket aggasztottak fel a falra. Nem volt tábla, de szerintem nem is kellett.-Bemutatkoznék, mert van pár új diákunk. A nevem Azurra Ross, elég ha Azzur-nak hívtok. Nos...-tapsolt egyet.-A mai főtémánk a vámpírevolúció dióhéjban...-mosolygot.-A vámpírok iránti irodalmi érdeklődés korántsem újkeletű. A 18.században Bürger Leonora című balladájában a halott vőlegény tér vissza mennyaszonyához, hogy halálos ölelésben egyesüljenek. A modern kori vámpír születését 1816-ra datálják: ekkor írta meg Lord Byron orvosa, John Polidori azt a történetet, amely A Vámpír címmel-Byron neve alatt jelent meg. Ezután sorra láttak napvilágot a különböző vámpírtörténetek... Én kimondottan egyiket sem szeretem.-mondta Azzur.-Sokszor adnak úgy elő minket, mint vérszomjas vámpírok. Az a sok agresszió és sexualitás. Rémisztő...-megborozongot.-A Drakula lett a befutó, ami hatalmas sikert aratott.-mondta.-De ugorjunk egy nagyot. Ki tudna mondani egy 20 századi történetet?-kérdezte és pásztázta a termet. Engem is szemügyre vett. Idegességemben a számba haraptam és szorongattam a csuklomat.

-Én tudok!-tette fel a kezét Clara.

-Tessék csak.-felelt a tanárnő.

-1976-os, Interjú a vámpírral. Itt még a klasszikus vámpírok a jellemzőek.

-Igen drágám.-mosolygot.-21 század? Arról is tud valaki?

Feltettem a kezem. Remélhetőleg jót mondok.-Én igen, a 2005-ös Alkonyat című regény. Itt viszont jobban lelkesedtek a vámpírokért. Az érzékeny és romantikus Edward volt számukra a nyerő. Talán még a Vámpírnaplók. Sorban kedvelték meg a vámpírokat és azt a tényt, hogy ha léteznek is, talán nem is olyan rosszak.-mondtam.

-Remek volt,Miss...-mondta.

-Bellissimma.-mosolyogtam idiotán.

-Örülök, hogy megismerhettelek. Sokat hallottam rólad a tanári karban.-mondta szívélyes mosollyal.

-Gratula!-lepődött meg Bianca és csuklomat rázta, hogy figyeljek rá.-Szerintem kedvel téged.

-Nos, most írjatok nekem Báthory Erzsébet-ről, akinek kérdéses, hogy elkövetet-e valaha is bűncselekményeket. Kíváncsi vagyok, mivel álltok elő. De vigyázzatok! Nem minden töténet igazságon alapul...-ezután néma csend telepedett a teremre és fel és alá sétált a teremben a tanárnő.

Probáltam írni valami értelmeset, de nem igazán tudtam ki is az a Báthory Erzsébet. Hallottam róla, de még nem néztem meg vagy olvastam el... Hamar eltelt az idő, fel sem tűnt a csengő. Egyáltalán mióta van nekünk?

-Bells, menjünk Irodalomra. Ki tudja mennyi idő alatt lesz meg a terem.-állt fel Bianca és kifelé vettük az irányt, elbucsúzva a tanárunktól és Claratól.

-Ez nem is volt rossz óra. Sőt! Kimondottan jó volt!-lelkendeztem.

-Mondtam én!-vigyorgot Bianca.-Gyere, ott a címke! Arra lesz a terem.

-Oké.-mentünk és néztük az ábrákat. Hosszú gothikus folyosón mentünk végig. Kétszer balra kanyarodtunk. Mindenhol gyertyák égtek és a nagy ablakon látni lehetett, szakadt az eső. Kár, lehet mentünk volna sétálni. Vagy kinti progamként piknikezni. Így csak a tv marad. Lelombozó. Odaértünk a teremhez és mi voltunk az elsők. Így most szépen hátra ültünk.

-Chiara Forbs jön most. Általában versekről van szó vagy annak elemzéséről. De történeteket is szokott olvasni, azt imádom! Azt hiszem a következő anyagunk a Titanic.-mondta izgultan.

-A titanicot szeretem!-mondtam. Jópáran jöttek be a terembe és ültek le. Megint eltelt az idő és megérkezett a tanár.

-Szép estét mindenkinek!-köszöntöt minket, viszonozva köszönését.-A nevem Chiara Forbs. Irodalmi eseményekről van szó ezen az órán. Ohh, Bellissima!-nézett rám megdöbbenve a tanár.-Örülök, hogy felvetted ezt az órát!-mosolygot.-Mercucio tanárúrra számíts! Biztos vagyok benne, értékes kincsnek fog tartani téged.-mondta ragyogó kék szemével.

-Ohh, hát izé...köszönöm.-mondtam zavartan és feltűnt mindenki engem néz. Ojjaj, legszívesebben eltűnnék. Most azonnal!

-Na szóval, a mai órán a Titanic-ról fogok olvasni. De még mielőtt belekezdenénk, valaki elárulná nekem, mikor süllyedt el a hatalmas hajó és miért?

Körbenéztem és láttam mindenki lejjeb csúszik, vagy zavartan kinéz az ablakon. Istenem, senki sem tudja? Még Bianca is lesüppedt. Talán fél?

Felemeltem a kezem és láthatóan a tanár megkönnyebült.-Elsüllyeszthetetlennek hitték, mégis elsüllyedt első útján, miután összeütközött egy jégheggyel, 1912. április 14-én.

-Köszönöm Bellissima. Úgy látszik, ezt majd kérdeznem kell a dolgozatoktokban...-mondta letörten. Aztán elővett a táskájából egy régi kopott könyvet.-Először még mesélek a katasztrófa eseményeiről, és utána beleolvasok a regénybe. Nos... A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Mindazonáltal Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a szokásoknak megfelelően a sebességet...-beszélt folytonos állapotban. Ezekután felolvasott részleteket a könyvből. Esküszöm, ez az óra lett a kedvencem.

Ráadásul kiderült, hogy nem is vagyok olyan hülye mint képzeltem. Belepirultam a gondolatba, mit fog szólni apám vagy esetleg Lorenzo. Hmm..Loren. Már várom a lovagló órát és láthatom őt. Azt tudom, hogy nagyon kedvelem. Remélhetőleg ő is így van ezzel. Bár a mai megjegyzése által... Sexrabszolga?-nevetett.-Szívesen vállalnám Bellsel, de én csak a gondnok vagyok.

Ez az óra is hamar elrepült. Pedig még csak Lorenre gondoltam. Huha. Álmodozni inkább majd később kéne!

Miután kimentünk a teremből elbucsuztam Biancától megígérve, hogy ebédnél találkozunk. Azonnal keresni kezdtem a rajz termet. Sikertelenül... Alig vettem észre, mivel még azzal foglalkoztam, hogy felsegítsek egy srácot, amit a nagy rohanásban ledöntöttem a lábáról. Felsegítettem.

-Sajnálom, tényleg!-mondtam a fiúnak. Egymagas volt velem, szép tűrkiz szeme volt és barna felzselézett hajú. Feketében volt, egy tetko futott végig a kezén, nomfiguratív.

-Semmi baj, vér nem folyik.-mondta aranyosan.

-Nem tudod hol a rajz terem?-kérdeztem.

-De, az volt az elöző órám. Elkísérlek.-mondta.

-Jó, de te nem fogsz elkésni?

-Nem probléma! Meg fogja érteni a tanárom, hogy egy bajba jutott lányon segítettem.-vigyorgot.

-Köszi!-mosolyogtam és indultunk. Oda érve eszméltem rá, itt már párszor elfutottam. Én eszes.-Mégegyszer bocsi! És köszi, hogy megmutattad a termet!

-Nincsmit! Hogy hívnak?-kérdezte.

-Bellissima. És téged?

-Xavér. Héj, ma nem szeretnél velem sétálni? Vagy tudok egy rejtett helyet, ahol tudunk tévézni, ps-ezni.

-Attól függ milyen idő lesz.-mondtam.-De nem ígérek semmit, mástnem majd a következő napokban? Még az új barátaimmal szeretnék lógni.

-Okés, nekem csak az számít, hogy a héten. Majd megkereslek. Azthiszem ez a hajjal eléggé kitűnsz, szóval nem lesz nehéz.

-Rendben!-mosolyogtam. Csöngettek.-Indulj, ne késs miattam!

-Nem lesz gond, ne izgulj. Szia! Jó tanulást!-köszönt el és rohant.

-Szia! Neked is!-majd bementem a terembe, ahol a padokon már hófehér lapok voltak. Festékek és ecsetek sokasága volt minden padon. A tanár még nem volt bent.

-Bellissima!-szólt Maria.

Majdnem sírva fakadtam az örömtől, hogy látok egy ismerős arcot. A mellette lévő üres padra mutatott. Odasiettem és leültem. Maria mellett Erik volt és egész végig a temperát leste, mivan ráírva a tubusára.

-Sziasztok!-mondtam suttogva.-Hűű, nagyon nehezen találtam ide.

-De hál' istennek időben érkeztél.-nyugtatott meg Maria.

Ebben a pillanatban bejött a tanár.-Szervusztok gyerekek! Delfina Silviana vagyok, de szólítsatok nyugodtan Silvi-ának. Amint látjátok, ma festeni fogunk.-mondta. Szőke haja copfban volt és farmert és egy zöld blúzt viselt, hátára teríve egy fehér kötött pulcsi volt.-Szeretném, ha valami olyat festenétek, ami most éppen jelképezi a lelketeket. Amit belül éreztek, hogyan fejeznétek ki? Van rá 45 percetek írjátok rá a neveteket, azután beszedem. Sok sikert! Ha valakinek kérése vagy kérdése van szóljon! Ugyis nézegetni fogom, miket készítetek.-nézett mindenki szemébe sorban.-Lássatok hozzá!

Ezután csak a papírok csuszkálását, festékek kinyomásának zaját lehetett hallani. Ó, te jó ég! Mit fessek? Ránéztem Mariára és Erikre, mindekettőjük nekikezdett valaminek.

Aztán eszembe jutott valami. Festek egy fát, jó terebélyeset, ami azt jelképezi, szeretnék fejlődni, de közben maradnék ott ahol vagyok (gyökeresen) és egy madarat, ami szabadon száll, hiszen végre úgy érzem, nincs számomra határ. Felhőket is, amiben rejtőzne egy szív. Szerelmet keresvén...gondoltam.

Nekiláttam. Nem is tudtam, hogy rejtőzik bennem egy művész. Jó, nem olyan mint Picasso vagy bárki más, de nem festek rosszul. Hosszú ideig csak festettem, észre sem vettem, a tanár mellettem áll.

-Huha,nagyon szép kép lett. Tetszik a fád..-mondtam Silvia.-A madár szép tűzes..és a felhőben egy szív van? Nocsak-nocsak!-vigyorgot.

-Köszönöm. Hát a szabadságot és a szerelmet akartam szimbolizálni. A fa csak annak a jelképe, hogy jó itt lenni és még fejlődnék.-mondtam. Silvia megdöbbenve nézett le rám.

-Értékes vagy ennek az iskolának. Sok mindenben megtalálod a helyed.-mondta.-Hallottam Chiara áradozását. Csak így tovább Bellissima!-és továbbment Maria-hoz. Ő egy hegyet festett, tetején egy tojással, amiből egy sárkány bújt ki. Fogalmam sincs miért azt készítette. Erik egy koponyát festett, rózsával és szívvel. Kész művészi festmények voltak.

Húú, korog a gyomrom. Örülök, hogy ebéd lesz! Miután befejeztük a festést, leléptünk az óráról elköszönve, én a szerelmes párral. Siettünk ebélőbe, hogy ne kelljen sokat várni. Bent oda ültünk,ahol tegnap és mindenki ránk várt. A mai menü zöldségleves volt és túrostészta. Volt tortilla is, én inkább azt ettem. Egy macis süti is járt az ebédhez, valamint egy alma. Vért csak este fogunk inni. Legalábbis nagyon remélem...

-Na milyen volt ez a pár óra?-kérdezte Clara.

-Remek!-válaszoltunk kórusban.

-Bellissimát mindenhol dicsérték.-mondta Bianca.

-Na, azért csak nyugi...nem akarok ebből semmi...-mondtam, de közbeszólt James.

-Ne csodálkozz! Imád a tanári kar. Gyorsan híre ment a sulinak, Bells a gyönyörű és okos lányról.

-Na, ha itt vannak jó dicséretel, lesz abból még szar is.-jegyeztem meg.

-Ez minden sztárral így lesz.-mondta csípősen Clara.-De a sztároknak jó. Sokmindent megkapnak. A figyelmet kellőképen.

-De ne aggódj!-mondta Maria.-Kapsz eleget a jóból, de sajnos a rosszból is.

-Hát...remélem lesz majd érdekesebb témája a sulinak, mint én.-mondtam és bekaptam egy tortillát.

Észrevettem, hogy Xavér mellettem áll, majd felnéztem rá.-Szia!-köszönt nekem.-Jobban mondva, sziasztok!

A csapat fele némán figyelt és nagyon csodálkozott.

-Szia Xavér, mizujs?-kérdeztem egyszerüen, miután lenyeltem a számban a falatot.

-Édesapád ezt a levelet küldi. Összefutottam vele és mondta, hogy adjam át.

-Ohh, hát köszi.-vettem át.-DE honnan tudja, hogy ismerlek?

-Állitolag látott valaki minket beszélgetni, az a valaki meg szólt apádnak.-felelt.

-Na ez tényleg rémes! Mindenki ismer!-mondta Clara.

-Ja, csak én alig ismerek valakit.-mondtam letörten.-Rajtatok kívül.-néztem körbe. Kedvesen mosolyogtak.

-Majd még remélem találkozunk!-indult el.

-Fogunk, ne izgulj!-szóltam utána.

Elkezdtem enni, mire ráeszméltem mindenki figyel az ebédlőben. Még a barátaim is. Aztán sutyorogtak.

-Mi van?-kérdeztem.

-Te az iskola legjobb harcosával beszélgettél.-mondta Bianca.

-Akit mindenki ismer. Xavér díjjakat nyert.-mondta Clara.-És megjegyezném: nagyon sexi!

-Héj, nyugi.Most ismertem meg rajz előtt.-mondtam.-Alig beszéltünk néhány szót. Hívott sétálni, meg ilyesmi...

-Hogy mi?-nézett döbbenten Clara.

-Mert most mi van?-kérdeztem.

-Ez édes leányom, felér egy randival!-mondta Bianca.

-És mit mondtál neki?-kérdezte James.

-Azt hogy a barátaimmal szeretnék lógni és közel sem olyan biztos, hogy jó idő lesz.-feleltem.

-Eszednél vagy?-érdezte Clara.

-És az mit számít?-kérdezte Bianca.

-Figyi, majd máskor találkozok vele.-mondtam.-Most ti vagytok fontosak.-mondtam egyértelmüen.

-Ez jól hangzik.-mondta James.-Mert ma nálam estefelé szeretnék egy beavatos kis bulit. Pirkadatkor majd kifelé, mert aludni akarok.

-Jólvan, menni fogunk.-mondta Bianca.-Mi a koszt?

-Chips, pizza, cola, vér és bor. Lányoknak édesség is lesz. No para, beraktároztam.

-Oksi, én megyek.-mondta Clara.

-Szerintem mindenki.-mondta Maria, mire egyértelmüen mindenki bólintott.

-Hangszigetelt a szobád? Mert akkor hoznék hangszórókat.-mondta Erik.

-Bár az lenne...-mondta James.

-Mert akkor nyugodtan dughatnál?-nevetett Erik.

-Ez nem vicces!-mondta Bianca, de azért nevetett mint mindenki.

Kinyitottam a levelet, benne apám kézírása, amiben ez állt: 

Iskola után várlak nálam! Szeretném ha mesélnél a suliról és van egy kis megbeszélni valónk!

Hűű, ez furán hangzik. De oké, menni fogok.

-Srácok én picit kések majd.-mondtam.

-Miért?-kérdezte Bianca.

-Hát ezért...-megráztam a lapot és a kezébe adtam, hogy ők is elolvashassák. Remélem nincsen semmi gond...

 

~~~

 

Vámpírképesség órán ültünk, Biancával az oldalamon. Ebbe az órában Xavér is beletartozott. Ő hátul ült.

Ma még nem is használtam a képességem, így hát Biancára néztem. Színeket láttam, a természetét. A hangulatát és a múltját. Láttam, hogy igen hamar lázadó lett, mert szülei túlságosan is visszafogták. Nem értették meg őt sohasem. Veszekedések sokasága miatt lelépett. Láttam, ahogy az utcán átváltoztatták és megkínozták.Uramatyám, ezt nézni is rossz. Így hát mást vizsgálgattam, szereti a Dubstep zenéket, gyűjti a sörös üvegek kupakjait és szereti a gumicukrot, csak úgy mint én. Feltünt, hogy kedvel engem és hiába a két nap, fél hogy engem elveszít. Én vagyok az első normális, igazi barátja. Igaz a bandával jóban van, de a titkait nekem mondaná csak el. Jaj, olyan kedves! Ő tényleg egy LB számomra...rámnézett Bianca és mosolygot. Válaszul én is.

Az első padsorban jutott csak megint hely. A tanár egy kicsit késett, a csengő után három perccel később futott be.

-Jóestét!-mondta.-Mercucio Van Der Colombo vagyok.-hajolt meg tiszteleteljesen.-Persze nem a Rómeó és Júliából szereplő Mercucio.-mosolygot.

-Pedig hasonlít rá!-kiáltotta be valaki a teremben.

-Áhh,dehogyis.-mondta.-Mindegy, térjünk a lényegre. Vámpírképesség óráimon sok érdekes dolgot fogok mesélni nektek. Aki nem ért valamit, kérdezzen. Ha valamit olyat hall, ami érdekes, hozza fel témaként. Bármilyen kérdést elfogadok és ha tudom rá a választ, felelni fogok. Ha nem, minden erőmmmel azon leszek, hogy megtaláljuk rá a választ. Kérdése valakinek?-körbenézett. Vörös haja össze-vissza állt, úgy volt zselézve. Meglepő, hogy tanárnál ilyet látok. Úgy tűnik fiatal még. Zöld szeme engem is felmért, olyan sokáig, hogy már zavaromban elnéztem.-Jólvan, de mielőtt még elkezdenénk, tegye fel az a kezét, akinek van képessége, legyen az bármi!

A teremben kb 12 gyerek volt, és ebből csak hárman tették fel a kezüket, köztük én is. Bianca csodálkozva nézett rám.

A túloldalon lévő szőka hajú sráctól kérdezett először. Nagyon félénk volt a fickó.

-Neked mi a képességed? És mi a neved?-kérdezte a tanár kedvesen.

-Öhm, a nevem David Black és tudok mindenféle állatokkal beszélngetni.-felelt.

-Ohh, az remek. Remélhetőleg felvetted a Lovaglás tudománya tantárgyat. Hasznodra válhat...

-Igen, felvettem.-mondta büszkén.

A következő emberke egy hullámos hajú, szőkés-barnás hajú lány volt. Olyan szeme volt majdnem mint az ibolyáé. Hihetetlen szép lilás színű volt.

-Én az időjárást tudom irányítani.-mondta.-Esőt, vihart, hurrikánt és bármi katasztrófálisat. Még meg is tudom állítani őket.

-Na az jó.-mondta.-Az esőt te hoztad?-kérdezte, mire a lány ingatta a fejét.-Megállítod?

-Ha nagyon akarom...jó legyen.-kinézett az ablakon.Nem tudom mit csinált, de az eső elállt és a felhők elmentek. Csillagos, nyugodt éjszaka lett.

-Ez fantasztikus!-mondta a tanár és tapsolt. Végül mindenki. Majd mikor elhalt a tapsvihar, rám nézett.

-Mi a neved? És mi a képességed?-kérdezte szokatlanúl lágyan.

-A nevem Bellissima De Costa. A képességem az Igazlátás.-mondtam és a teremben suttogni kezdtek. Bianca nagyon úgy nézett rám, mint egy kidüllet szemű hal. A tanár igencsak meglepődött.

-Ilyen kb 100 évente kettő vámpír ha születik, ritka adottság. Akkor gondolom látod az emberek természetét és múltját. Elmondanád nekem a hangulatomat most? De csak azt kérlek.-mosolygot.

-Hát, már bocsánat tanárúr, de mikor ránézek akkor látom, hogy Ön nagyon szereti a vattacukrot és azt ,hogy szeret poénkodni,de nagyon.-mondtam. A teremben mindenki felnevetett, a tanár csak mosolygot.

-Beletrafáltál.-mondta.

-A hangulata...nos...kíváncsiság és valami utáni vágy...-mondtam.-A francba! Ezt nem kellett volna! Amit láttam,nem akartam kimondani. Mert az én voltam. Lehajtottam a fejem.

-Jólvan gyerekek!-mondta egyből.-Mindenki írjon lapra egy kérdést. Bármit, ami a vonzásról vagy a sexualitásról szól. Odaírhatod a neved, de ha szerinted kínos, nem kell.-mondta.

Ezután ingerülten rámnézett, mikor én is figyeltem. A teremben csak a papírra való írást lehetett hallani. Mit kérdezzek? Így,hogy most ez történt...vegyem komolyan az órát vagy ne? Inkább igen, mert úgy tűnik mindenki elég komolyan veszi. Ráírtam azt a kérdést, amit egyszerüen tudni akartam a szerelemről.

-Mi volt ez?-suttogta a fülembe Bianca. Nem tudtam rá válaszólni.

Beszedték a lapokat és a tanárnak adták. Ő felolvasta az első kérdést.

-Ezt Samanta írta. Azért félnek tőlem, mert goth vagyok?-olvasta fel a tanár.-Nos, Samanta...-nézett a természet irányitású lányra.-Szerintem nem a külső számít, de látszik ezzel kifejezel valamit. A suliban nem akad olyan srác aki szintén az?Biztos van...és figyelj, sose legyél előítéletes. De ez mindenkinek szól! Mert belsőleg nem olyan mint képzelnéd, lehet nagyon jó tulajdonságai vannak. Ítélj azután, miután beszéltél vele.-mondta és Samanta sűrűn bologatott.

-A következő...Xavér.-mondta a tanár, mire mindenki "felébredt" és kíváncsian várta a kérdést.-Hogy adjam a tudtára, hogy tetszik nekem?Ő teljesen más...-mondta.-Hát Xavér, úgy hallom a suliban nagyon sokan oda vannak érted. De mindig az a szép, ami elérhetetlen és most úgy tűnik találtál egyet. Mindössze beszélned kell vele sokat és meg kell ismerned. Dicsérd, hogy milyen elbüvölő. De azt hiszem ezt ugyis tudod.-vette elő a következő lapot.

Hátra néztem és megköszönte Xavér a tanár ötletét. Majd rámnézett és kacsintot. Zavaromban és biztos paradicsom vörösen előre fordultam. A tanár észrevette a kommunikációt, de nem fűzőtt hozzá semmit és úgy tett, mintha semmit nem látott volna.-Bianca kérdése...ööö, hogy találom meg az igazit? Hogy kelthenék figyelmet?-olvasta fel.-Bianca, szerintem te eléggé feltűnő vagy a szőke hajaddal és benne egy kék tinccsel...csak nyitott szemmel kell járnod. Az a lényeg, hogy vedd észre a jeleket.-vette a következő lapot.-Bellissima.-mondta és ránéztem.-Mikor tudom, hogy szerelmes vagyok?-olvasta, majd egyenesen a szemembe nézett.-Amikor nehezen veszed a levegőt, amikor izgulsz vagy görcsöl a gyomrod, amikor már más nem számít csak Ő. A jót akarod neki. És ez a lényeg. Remélem megtapasztalod.-mosolygot. Felnézett az osztályra.-Ahogy mindenki. Gyerekek, a következő órán is ez lesz a témánk, gondolkozzatok el mindezeken és majd a többi kérdést is felolvasom. Jóéjt mindenkinek!-majd csengettek.

Odafagytam a székhez.

-Bells, gyere!-mondta Bianca.-Mégis elmondanád mi történik veled?-rázta meg a kezem.

-Bellissima!-szólt a tanár.-Egy percig idejönnél?

-I..igen.-feleltem.

-Akkor majd később találkozunk!-köszönt el és indult kifelé Bianca.

Mint egy robot, úgy álltam fel és mentem oda. A tanár megvárta míg mindenki kimegy. Aztán megszólalt:

-Sajnálom ami történt. Kordában akartam tartani az érzéseimet, de úgy tűnik nem sikerült.

-Lényegtelen.-mondtam gépiesen.

-Igyekszem magam visszafogni.-mondta.-Én még ilyet soha nem tettem...nem tudom mi van velem. Ha valami rosszat tennék,felpofozhatsz.

-Rendben.-mondtam.-Szavadd ne feledd!-és kisiettem. Úristen, letegeztem? Éreztem a tarkomon a pillantását. Rohantam a folyosón és csak reméltem, hogy időben friss levegőhőz jutok. Ez túl sok volt nekem...

A tölgyfa alá telepedtem és felnéztem az égre, a csillagokra. Mély lélegzeteket vettem. Ez azthiszem eléggé rossz jóslatú. A francba is, hiszen most kezdődöt még csak a suli! Mihez kezdjek ezzel? Hiszen mindennap látni fogom. Mindennap az az órarendem. Mihez kezdjek ezzel az egésszel? Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Támadni fog majd az egész világ. Le kell ráznom, tanár-diák kapcsolat nincsen! Nem így terveztem, ilyet még nem éreztem...ez lesz a vesztem, ha nem figyelek oda. Én maximum Loren és Xavér között választhatok, de az is még korai. És még Lorenzoval még nem is beszélgettem ilyen mélyen erről, azt sem tudom, hogy átváltozna-e miattam.

Hallottam valami ágtörést, valaki közeledett errefelé.

-Bellissima! Hol vagy?-kérdezte egy ismerős hang. James bújt elő a bokrok közül.

-Itt vagyok.-mondtam.

-Mit keresel itt?-kérdezte és legugolt elém.-Kimegyek a teremhez és te elrohantál mellettem. Aztán követhettelek, mert együtt leszünk órán. De rohadt gyors vagy...-nevetett.

-Ja, lehet.-motyogtam.

-Mi a baj?-kérdezte.-Csajos ügy? Biancával beszéld meg...de nekem is elmondhatod ha szeretnéd.

-Menjünk órára, ezzel még meg tudok bírkozni. Azt hiszem...-mondtam és felálltam, majd ő is.

-Ha úgy érzed, mesélhetsz nekem.-kezét a vállamra tette és úgy indultunk vissza a kavicsos útat keresve.-Bízhatsz bennünk. Oké?

-Persze, köszi!-mosolyogtam.

Ezután csak csendbe sétáltunk és megkerestük a kertben az Íjászat órát. Christian szigoruan nézett rám, aztán mint mindenki lehuppantunk a fűbe.

-Jóestét mindenkinek, Christian Black volnék és én leszek az Íjász-és Harcos tanárotok. Erre azért van szükség és azért van ez a tantárgy, mivel a jövőben lehetséges, hogy összetűzésbe kerültök valakivel, vagy valakikkel. Ne csak tétlenül álljatok majd és várjátok a halálotokat. A halál nem faj gyülölő, nem válogat és nem kivételez... Reményeim szerint nem sokan kerültök majd ilyen helyzetbe, de szeretném megtanítani az Alapfokú harcot. Kezdetben inkább csak mesélnék, megmutatom a fegyvereket és az óra végén tehettek pár próba lővést.-mosolygot.

-Itt van Xavér is.-suttogta fülembe James és nézett arrafelé. Ő legelől üldögélt. Érdekesnek találta ezt az órát. Legalábbis úgy tünt. Xavér nagyon helyes. Ma ráadásul célozgatot... Úr ég! Xavér-nek tetszem...belepirultam a gondolatba, hogy együtt kézenfogva sétálunk az éjszaka leple alatt. Aztán elcsattan az első csók...

Teljesen belemerülten ezután az órába és Christian örült a figyelmemnek. Sokat mesélt a régi harcosokról, majd végül a fegyverekről. Ő a védelmezőm, ha a kastélyt támadás éri, neki kötelessége engem megvédeni. Akár egy mentor. De inkább egy barát. Szigorú barát...

Amikor óra végén csináltuk a probalővéseket, Chris meglepődött milyen pontosan is célzok. Folyton célba találtam. Teljesen ellazultam és ami ma történt, az mind a feledésbe merült... Óra után Chris odajött hozzám.

-Nem csalodtam benned, jó voltál. Apádnak csupa jót mesélek majd. De miért késtél?-kérdezte.

-Ööö, Mercucio professzorral kellett beszélnem.-mondtam és ez nem volt teljes hazugság.

-Ja jólvan.-veregette meg a hátam.-Most indulj Lovaglásra.-utasitott.

-Oké, szia!-köszöntem el. James megvárt és elindultunk az istállok felé. Xavér is köszönt nekem, de ő a kastély felé vette az irányt. A mai nap...kész vicc. Remélem a többi nem lesz ennyire...hogyis mondjam...észveszejtő. Huh a francba! Pardon, de most jöttem rá, hogy Loren is ott lesz, valószinüleg takarítja a bokszokat. Odaérve már majdnem megkönnyebültem, de láttam... Loren szénákat hordott be a lovakhoz.

Az istálló előtt az monstrum állt, akit nemrég Jolanda mutatott be nekem (és mindenkinek) még mikor megérkeztek. Ahogy mondtam lehetne pankrátor. Hatalmas izomtömeg, az tuti.  Egy kalap volt rajta. Mellette egy ló állt. Amikor megszólalt, olyan volt mint egy medve, nagyon mély hangú. Úramatyám, ez fogja tanítani a lovaglást? Jobban megnéztem magamnak s láttam az érzéseit, a természetét. Huh, erős személyiség, aki szereti a rendet. Most nem is izgul és nem is érdekli a diákok látványa,s zerintem csirkéknek néz minket. Van egy gyengéje is, amit ma még felhasználok. Szereti a Country zenéket és a western dolgokat. Így a lovakat is.

-Szép estét mindenkinek, a nevem Edoardo Balance és leszek a Lovaglás tudománya tanárotok.-mondta és páran megrezzentek szavára.-Ez az én lovam, Füstös.Igen, a színe miatt. A lovak nem macskák vagy ebek. Ők nagyon is mások és szeretném ha nem dögönyeznétek őket.-mondta szigorúan.-Most egyelőre csak körbevezetlek titeket az istállóban, minek merre a helye, majd megmutatom a terepet, merre lehet majd lovagolni. Aztán lecsutakoljuk a lovakat. Mindenki kap egy lovat, amit majd megül és a bokszát kitakarítja, de szerencsétekre csak heti szinten. Én mondjuk mindennap beiktatnám...

Aztán elindultunk és megmutatott mindent, én persze már mindent kivülről fújtam. Inkább Lorent figyeltem és néha ő is rám nézett. Akkor elkaptam a fejem és ő csak mosolygot. Láttam a szemem sarkából... Edoardo mindenkinek adott egy lovat és maradtam utoljára.

-Téged hogy hívnak?-kérdezte.

-Bellissima De Costa. Elég a Bells.-mondtam.

-Rendben Bells, válassz lovat!-mondta.

-Nekem már megvan.-mondtam.-Katee az.-mentem oda hozzá és a tanárom követett.

-Remek ló.-jegyezte meg.-Láthatóan szeret téged.

-Igen, már egy ideje megvan nekem.-mondtam és megsimogattam a lovacskám. Ő a fülét hegyezte.

-Igen, mert te itt laktál, nemde?-kérdezte.

-Igen, több mint 232 éve a sziget az otthonom.-mondtam.

Megdöbbenve nézett rám, alig jutott szóhoz.-Csak itt voltál? Nem láttál világot?

-Nem, nem igazán. Bár szeretnék. Eljutnék mindenhová...legfőképpen olyan helyekre, mint Mexico, vagy Arizona. Szeretem a western dolgokat. Van is egy western csizmám. De nem csak ezt a stílust mondhatom magamnak.

-Na ez meglepett.-mosolygot.-Én már jártam Arizonába.

-Húú, tudna mesélni róla?-kérdeztem és a tanár rámvigyorgot.-El tudok képzelni egy kocsmát, amint Ön belép lengőajtón és mindenki félve néz magára.-mosolyogtam.

-Bellissima, te aztán nagyon kíváncsi természetű vagy. Mesélni fogok, tartok majd egy olyan órát.-mondta.

-Remek, már várom!-mondtam, majd tovább állt. Ez egy jó pont szerintem megjegyezte a nevem.

Miután vége lett az órának, James-sel megbeszéltük, hogy a fiúk hálókörletének bejáratánál várni fog. Szerintem 10 perces ügy lesz.

Felmentem előbb a szobámba és átvedledtem a kedvenc gombos éjkék ruhámba. Gyorsan fogat mostam, majd lementem apához. Benyitottam a szobájába.

-Áhh, Bells, milyen volt az első nap?-kérdezte.

-Nagyon jó volt. Tetszett nagyon.-mosolyogtam.

-Vannak barátaid?

-Persze hogy vannak.-feleltem.

-Nah, örülök neki. Csak így tovább...áradoztak rólad a tanárok. Gondolom tudod.-apám hangulata idegességet sugárzott.

-Mi a baj apa?-kérdeztem,ő csak sóhajtott.

-Előtted nyitot könyv vagyok. Csak féltelek kincsem.-jött oda hozzám és átölelt.

-De miért? És miről akartál beszélni?-kérdeztem és ő az íróasztalához ment, majd elővett egy ékszeres dobozt.-Az mi?

-Ez egy gyűrű.-vette elő a tárgyat és odajött hozzám, kezében pihent.-Alessa elvarázsolta és ha kint bajban vagy, valaki támadna, elkezd ragyogni. Akkor menekülj. A gyűrű nem hazudik.

Elvettem tőle az ezüst gyűrűt (már bírjuk az ezüst cuccokat) és felhúztam a gyűrűs újjamra. Egy gyémánt pihent a közepén, vörös színű.-Köszönöm.-mondtam.-Nagyon szép.

-Már régóta tartogattam neked. De mostanában sokat vagy kint a kastély környékén és az erdőbe vérfarkasok uralkodnak. Ezt te is jól tudod.-mondta nyomatékosan.

-Igen, persze vigyázok.-néztem a szemébe.

-Most menj csak! Érezd jól magad!-mondta.

-Rendben és köszi mégegyszer!-indultam kifelé.-És ne aggodj, vigyázok magamra.

Lerohantam és a fiúkörlethez vettem az irányt. Ez még 5 perc sem volt és örültem, hogy ma este a barátaimmal lóghatok.

5.fejezet

 

Gyakran semmiségektől félek,

de ha valami komoly dologra kerül a sor,azt hiszem,

helyén van a szívem.

(Ruth Werner)

 

-ELŐRE SZÓLÓK, HOGY A DEBIL HOZOTT HANGSZÓROKAT ÉS VALAMI ROCKKOS ZENÉKET JÁTSZIK.-mondta James, ahogy megközelítettük a szobáját.

-A debilt Erikre érted?-kérdeztem és olyan arcot vágott mint egy majmocska.

-Persze hogy rá!-felelt egyből.-Szerintem van értelme, hogy annak nevezzem.

-Amúgy aranyosak együtt Maria-val.-mondtam.-Ő azért visszatudja fogni. Néha.

-A hangsúly a néhán van...-morogta bajsza alatt.-Halkan legyünk, nehogy lebukjunk...

Odaértünk és kinyitotta nekem az ajtót, mindenki ott volt aki a bandánk tagja.

James szobája fekete-kék színű volt és polcok voltak a falon rajta az ő dolgaival. Szerette a képregényeket, a motorokat. Ez feltünően látszott. Volt babzsák, amin Maria ült, Erik mellette az ágyon, az ágy szélén Clara, aki olvasott valamit. Bianca odaállt hozzám.

-Azthiszem beszélnünk kéne!-nézett durcásan.

James bezárta az ajtót, Erik hallkabra vette a zenét és mindenki engem nézett amikor leültem a földre. Mellém telepedett Bianca és James. Kört alkottunk, most Clara is letette a könyvet.

-Srácok, valami baj van?-néztem rájuk nagy szemekkel.

-Ma veled voltam a Vámpírképesség órán és Mercucio félreérthetetlenül téged lesett egész idő alatt.-mondta Bianca.-Kérdeztelek, de nem válaszoltál.

-Az a helyzet, amit már Bianca tud, én Igazlátó vagyok.-mondtam.

-És miért nem szóltál?-kérdezte Maria.

-Mert az volt a fontos, hogy olyanok legyek mint ti. Nem akartam, hogy tudjátok belétek látok, ha csak rátok nézek. Bármilyen titkot elő tudok belőletek szedni és látom a múltatokat.-hadartam.

-Ez döbbenetes.-jegyezte meg James.

-Szóval szerettem volna átlagos lenni. Aztán kiderült, hogy a Vámpírképesség tanárom eléggé vágyakozik utánam és ez az energia hatott rám. Teljesen lefagytam és megőrültem már a gondolattól is, hogy egy tanárnak tetszek. Az egész sokkolt. Sajnálom, hogy nem feleltem neked Bianca.-néztem rá.-De nem tudtam mit kezdeni. És félek. Minden nap fogom látni és nem akarom.-mondtam és a földre néztem.

-Nem tudtuk, hogy ez történt.-mondta Bianca.-Ha ezt tudom, most nem támadtalak volna le.

-Kisanyám, tetszel egy tanárnak!-nézett Clara döbbenten.

-De ez nem jó.-mutatott a lényegre Maria.-Tanár-diák kapcsolat nincsen.

-De hogy hatott rád? Te vágysz a tanárra?-kérdezte Bianca.

-Dehogyis!-vágtam rá egyből.

-Akkor bébi, ez nehéz dolog lesz.-csapott a térdére Clara.

-Szólj apádnak.-hozta fel James.

-Elment az eszed? Ha szólok neki, szerinted mi esik le neki?Veszélyben van a lánya, töröljük a sulit!-felmutattam a kezem.-Még egy gyűrűt is kaptam, ami világít ha veszély fenyeget.

-Hát ez elképesztő! Nagyon gyönyörű...gyémánt?-kérdezte Bianca.

-Az.-feleltem.-És ha ez még nem lenne elég, itt van az ember...

-Micsoda?-kérdezte Maria csodálkozva.

-Tudjátok, a gondnok.-szólt Bianca.

-Na most megint miből hagytatok ki?-nézett idegesen Clara.

-Egy ember lakik velem.-elmeséltem nekik a történetet, az egészet. Nagyot lestek.

-Az élet első szabálya, hogy nézz a hátad mögé és mindig vigyázz magadra! Ha a kerteddel törődsz, a dolgok úgy történnek majd, ahogy te akarod. Ha túl sok időt töltesz valaki más területén, a te kerted elszárad és elpusztul.-idézett egyet Maria.

-Ez így igaz.-helyeselt Bianca.-Hagyd hogy a dolgok maguktól történjenek és előbb-utobb beleesik a saját csapdájába Mercucio.

-Jól mondja a szőke.-mosolygot Clara.

-És bennünk bízhatsz!-nézett a szemembe James.-Elmondhatod nekünk nyugodtan a dolgokat.

-Rendicsek, köszönöm srácok.-örültem a reakciójuknak.

-Na, most hogy így kilelkiztük magunkat...-kezdett bele James.-Öntök mindenkinek véres-bort.

-Ezt vártam!-lelkendezett Clara.

-Jee!-kiáltotta Maria.

-Nekem inkább bort öntsél!-mondta Erik.

Megtöltöttük poharunkkat és tosztot mondott Bianca.-Az újjakra.-mosolygot rám.-Meg persze barátságra és a bízalomra!-koccintottunk és ittunk.

-Hmm, nyámi! Ez fenséges!-néztem James-re.

-Jól keverted apuskám!-vigyorgot Clara.

-Végre valami jót csináltál.-szólt Erik vigyorogva.

Mindezek után hallgattunk zenéket és sokat beszélgettünk. Ettünk chipset és gumicukrot. Ittunk még vért és bort. Erik és James Ps-eztek, mi csajok körmöt festettünk és a suli pasiajit beszéltük ki, no meg Xavért. Elmeséltem nekik a jeleit és lehetséges randit. Minden nagyon jól alakult... Hát köszönjük meg az utolsó pohár bornak, hogy összehozott minket az utokornak. Nem tudhattuk, hogy mire iszunk előre. Egy ártatlan korty volt és nézd meg mi lett belőle! Mindig magunkba keressük a titkok nyitját. Tiszták vagyunk és erősek. Felvehetjük a harcot mindennel, ami az utunkba kerül, de egyre vigyázzunk! Soha ne ítéljünk mások felett! De ha társat keresek jól meg kell néznem kit választok magamnak. Minden szavamra ügyelni fogok, még a barátaim előtt is.

Igyekeztem visszafogni magam, hogy ne lássak beléjük és élvezzem a perceket.

Remélhetőleg a "sztárságom" hamar elillan, mint a réten a pillangó. Nem akarom, hogy rólam sutyorogjanak, hiába vagyok ilyen. Lehet hogy érdekesebb az életem (amit nem hiszek) de nem kell reklámozni.

Valahogy ihletem lett és írtam egy idézetet: A cél kitűzve,a gond megoldva, már csak azt kell kitalálnom, hogy váltsam valóra!

Mikor elköszöntünk egymástól és mindenki a szobájába ment, hajnali 5-kor beprobáltam menni halkan és úgy tűnt sikerült. Loren mélyen aludt de feltünően mozgolodott, amitől elsőnek ébernek hittem.Gyorsan levetköztem és amikor a fehérnemünél tartottam, Loren kiáltott egyet. Odamentem, hogy befogjam a száját de elökött. Micsoda erő van benne? Te jó ég!

A földön ülve láttam, hogy még mindig mozgolodik és halkan nyögdécsel. Olyan rossz volt nézni ahogy szenved. Megprobáltam újra lefogni, de ugyanugy jártam csak most az ágyában maradtam.

Aztán megint kiabált.

-Loren...! A frászt hozod rám!-mondtam kétségbe esetten. Megint kiáltott és most minden erőmmel nekiugrottam, ő meg lefogott az ágyra.-Loren, a pokolba is, ébredj!-kiáltottam.

Az egyik szabad kezemmel megpofoztam és ő végre kinyitotta a szemét és lenézett rám. Pislogott nagyokat, mit művelünk együtt az ágyban. Az arca egyik pillanatról a másikra bűntudatot sugárzott.

-Mi a francot művelsz?-kérdeztem és rájöttem, hogy sírok.-Ledobtál az ágyról...most meg lefogsz.

-Sajnálom, héj, bocsi...-hajolt le és átölelve felhúzott.-Nem tudtam, hogy ilyen vagyok...szörnyű rémálmom volt. Sajnálom Bellissima...-suttogta.-Csss, nyugodj meg...-csititgatott.

Ezután csak annyit tehettem, hogy lassan mély álomba merültem.

 

~~~

 

Ragyyogó napsütésre ébredtem. Tök normálsinak tűnt, pedig általában este kelek fel. Az órára néztem, délután 4 volt. Valami itt nem stimmel. Nem csak a napfény és az idő...hanem... Oldalra fordultam és majdnem felsikítottam de befogta a számat Loren.

-Nyugi, én vagyok az. És nem történt semmi, fel vagyunk öltözve.-nézett rosszfiúsan.-Elengedem a kezem de nem fogsz kiáltani, ugye?-kérdezte és a fejemet ingattam.

Visszahanyatlottam az ágyra.-Loren, az este borzalmas volt. Rámijesztettél.-néztem a plafont.

-Sajnálom.-és ő is elterült.-De ha ez nem történik meg, nem alhattál volna mellettem. Olyan édesen aludtál, akár egy kisangyal...

-Az lehet, de azért tudok vad is lenni.-nevettem.

-Az lehet.-hallottam a mosolyt a hangjában.-Majd ha megtapasztalom, szólok.

-Lemegyek kajáért. Kérsz valamit?

-Hát éhes vagyok...-mondta.-Azt hozd, amit te eszel.

-Jó egy perc és jövök.-mondtam.

-Nem félsz, hogy meglátnak így?-kérdezte rámnézve, amikor kimásztam az ágyból.

-Tudod feltalálták a köntöst.-vigyorogtam és felvettem a piros köntösömet, majd kimentem a szobából.

Siettem lefelé és a konyhából felhoztam sütiket, fánkot és croassant meg valami sósat is. Két kicsi kólát és egy tábla csokit. Féluton jártam, mikor valaki szólt és libabőrős lett a hátam a hangtól.

-Bellissima?-kérdezte a jól ismert hang. Megfordultam és Xavérrel találtam szemben magam, aki szintén feltankolt kajával.-Úgy látszik egyre gondoltunk.-nevetett.-Ilyenkor még ezek frissek és a legjobbak.

Megkönnyebülve feleltem neki.-Én mindig ezt csinálom.-adtam a lazát.

-Értem.-vigyorgot.-Héj, ma este sétálunk egyet? Szép éjszaka lesz.

-Persze, hogyne.-mosolyogtam.

-Tudok egy tuti helyet.-mondta.-Tetszeni fog.

-Már alig várom.-néztem a szemébe és láttam felcsillant. Bár nemhiszem, hogy nagyon újjat tud mutatni. Én lakok itt több mint 200 éve.

-Akkor majd találkozunk hajnalban 1-kor? A bejáratnál?

-Oksi, ott leszek.-mondtam. Majd elindultam.

-Héj, Bells!-kiáltott vissza, féloldalast hátra néztem.-Jóétvágyat!

-Neked is! Majd később találkozunk!-és elmentem. Éreztem a tarkomban tekintetét. Húú, ez könnyen ment, de végig izgultam. Amikor felértem Loren ágyára dobtam mindent és meghökkenve bámult. Levettem a köntöst és leültem elé.

-Őőő, azért maradt ott is valami?-kérdezte.

-Persze, ne izgulj.-nevettem.-De te nem tudom mennyit eszel.-aztán elővettem egy pizza szeletet és ettem.

-Azért örülök...legalább éhen nem pusztulok.-beleharapott egy fánkba.

-Jó lenne mindet elpusztitani, nem akarom hogy berohadjon.-mondtam két falat között.-Am egy kérdés...-nyeltem egyet.-Mit álmodtál tegnap? Feszélyeztetve érezted magad, azt láttam. Még jó, hogy nem folytottál meg.

-Mégegyszer sajnálom.-mondta.-Nem tudom, valami óriási harcba keveredtem. Voltak benne mindenféle lények és...te is benne voltál!Téged akartalak megvédeni... Azthiszem farkastól. De nem biztos... Véres egy harc volt.-rázkodott meg.

-Hát ez gáz.-összpontosítottam a pizzámra.

-De azt éreztem, hogy sokkal erősebb voltam, mint most.-kezdett bele egy sütibe.

-Feltűnt, úgy levágtál az ágyról, mint egy párnát.-nevettem.

-De nem esett bajod? Nem fáj semmid?-nézett aggódva.Ingattam a fejem, mire megkönnyebülten felsóhajtot.-Ha legközelebb ilyen lenne, inkább vágj a fejemhez valamit de nem akarlak bántani....

-Ne izgulj.-ittam a kólámból.-Nem igazán tudsz ártani így.

-De én sehogysem akarok.-mondta komolyan.

Ezután hosszú csend következett és csak ettünk. Bepusztitottuk az összes kaját és a tábla csokiból törtünk kockákat és elterültünk az ágyon.-Tele vagyok.-suttogtam.-De vért azért még inni tudnék...

-Olyan fura...emberből már ittál?-kérdezte.

-Nem.-feleltem.

-Azt se tudod milyen az illata?

-Nem. És nem is tudom milyen hatással lenne rám.

-A másik vér milyen? Mármint...az állati.

-Finom. Amikor hozzáér a nyelvemhez...szinte felrobbana a számban az íz. Érted...valószínüleg az emberi finomabb. De csak nyomos okkal innék valakiből.-mondtam.-Nem tudnék ártani senkinek.

-Ahonnan én jöttem...ott a vámpírokat aljas vérszopóknak nevezik az emberek. Félnek tőlük. De kíváncsiak is. Szeretnék, ha léteznének...csak a gondolattól rosszul lesznek ha elképzelik, hogy milyen is lehet vérszívónak lenni. Mondjuk az öröklétet elfogadnák.

-Persze hogy el. De nem tudják milyen, mikor azt veszed észre, mindenki meghal körülötted akit szeretsz...-Rámnézett. De én csak a plafont lesegettem.-...nem tudják milyen az. Nekem csak az apám maradt.

-De Bells, eltöltheted ezt a hosszú időt valakivel akit szeretsz...az maga az álom. Ha nekem ez lenne, akkor én keresném a szerelmet.

-Persze hogy ezt akarom. De még csak most jött ide mindenki. És szeretnék jól dönteni.

-Megértem. Időd mint a tenger.-mondtam és csend telepedett ránk, de nem kínos.

-Letusolok.-mondtam és felálltam.-Megkérlek szépen, hogy ne nyiss be!

-Igyekszem.-vigyorgot rosszfiúsan és hozzávágtam egy párnát.

Elővettem egy fekete harisnyát, miniszoknyát és toppot. A gyűrűt letettem az éjjeliszekrényre. Nem volt bölcs megoldás, hiszen ha veszély fenyeget (mondjuk Loren aki rámnyitna) időben az ajtó elé állnék.

Bementem a fürdőbe és letusoltam, hajat mostam és fogat. Megszárítottam a hajam. A tükörben láttam saját arcképem. Nagyon halovány volt de makulátlan. Kék szemem ilyesztően csillogot és piros szám mosolyra húzodott. Ma lesz egy randim. De Loren? Vele mi lesz?Hiszen ő is tetszik...azthiszem akkor tudok majd választani, amikor megismertem mindkettőt. Felkentem egy kis szájfényt, majd felmértem szerelésem. Sexi! Na ilyet rég mondtam...kimentem. Felhúztam a gyűrűt és a topánkámat, ami fekete és masnis volt.

-Szép vagy.-mondta Loren és megfordultam.

Furcsán felmértem. Őszintén gondolta.-Köszi de most megyek.

-Nem 6-kor kezdődnek az órák? Még csak 5 múlt pár perccel.-Ránéztem, tényleg kérdőre von? Mi ütött belé?

-De.-mondtam egyből.-Átmegyek barátnőmhöz. Életet kel bele lehelni. De miért kérdezed?

-Csak úgy, nem vagyok az apád vagy ilyesmi...meg a pasid sem. Csak szeretném tudni, biztonságban leszel-e.

-Biztonságban.-mutattam a gyűrűre.-Na pás!-és kimentem.

Hallottam a köszönését, de nem foglalkoztam már vele. Elindultam a folyosón. Gyorsan beugrottam a konyhába és szereztem Biancá-nak kaját. Már egy páran fent voltak. Aztán rájöttem, hogy nem is tudom Bianca szobáját. Megkérdeztem egy lánytól, aki szerencsére tudta. Nem kellett sokat mennem és egy ajtóhoz értem majd kopogtam.

-Gyere be!-hallatszott belülről. Benyitottam.-Áhh, szia!Jókor érkeztél, szerinted melyik polót vegyem fel?-kérdezte Bianca.-Huh, jó a rucid.

-Szia, köszi és a fehér mintásat.-mondtam és lehuppantam az ágyra.

-Héj, mi az? Rosszul aludtál?-nézett aggódva.

-Amikor felértem a szobámba, Loren úgy kiabált, mint egy elmebeteg. Rosszat álmodott, egyszer le is dobott az ágyról.

-Hogy mi?-kérdezte nevetve.

-Ja, pontosan. Aztán meg lefogot. Nem tudtam, hogy ennyi erő van benne. Azután mellette maradtam. Jól beparáztam tőle. Egyébként Maria? Hol van?

Barátnőm forgatta a szemét.-Szerinted? Turbékolnak Erikkel...

-Na az szép...-fogtam meg egy plüssmacit.

-Vigyázz rá! Már több mint 15 éves...egyébként Xavérrel mi van?-ült le mellém és elkezdett sminkelni.

-Randira hívott. Ma, hajnalban.-feleltem.

-Komolyan?! Mázlista disznó!-bökött oldalba.

-Na azért nyugi, nem minden arany, ami fénylik!

-Ő szerintem kivűl belül ragyog.-mondta és szájfény kent magára.

-Jó de tudod...

-Persze ott van Loren is.-sóhajtott.-Csajje, te pácban vagy! Időben dönts! Aztán ha nem kell, hagyd meg nekem Xavért.

-Jó, észben tartom.-mosolyogtam.-Ezt amugy neked hoztam.-mutattam a kajára.

-Te már ettél?-kérdezte.

-Igen Lorennel.-feleltem és barátnőm csak nézett, aztán nevettünk. Igen mindketten tudtuk mi a helyzet. Bármikor belecsaphat a ventilátorba a kaki...

 

~~~

 

A Vámpírképesség óra hamar elment a régi harcosokról. Sok érdekes dolgot tudtam meg az ősökről. Észre sem vettem, milyen hamar elrepült az idő. Irodalmon folytattuk a Titanicot, nagyon élveztem. Rajzon tájképeket festettünk, megdicsérta a munkámat Silviana. Ebédnél sokat beszélgettünk. A mai menü gulyásleves volt. Hát igen...nos a Vámpírképesség. Görcsösen ültem be a padba és mikor megérkezett Mercucio, még mindig a vonzásról és a sexualitásról hadovált.

-Utált, megvetett visszataszító szörnyetegből a vágy titokzatos tárgyává, hogy ne mondjam, sexszimbolummá válni figyelemre méltó teljesitmény. Nem igazán sikerült ez akákrkiknek de a vámpíroknak igen. Pedig gusztustalan vérszívók, akik az éjszakát járták, keresték a gyenge, szerencsétlen, jobb sorsra érdemes embereket és vérüket szívták.-foglalta össze a tanár.-Az emberek már csak így fogalmazzák. Egyébként az ókori népek úgy vélték, hogy a vérszívás a nemi kapcsolat egyik formája. Furcsa, nem de? Közületek hányan ittak emberi vért?-kérdezte. A termben lévők fele felemelte a kezét.-Izgató, mi?-a vámpírok hümmügtek. Xavér keze is fent volt.-És ki ivott már fajtársából?-páran feltették kezüket, Xavér még mindig.

-Tanárúr, az ilyen fajok közti ivás izgató? Mármint vágy keltődik bennünk iránta?-kérdezte egy lány.

-Igen, de még hogy!-mosolygot.-A szerelmeseknél megerősiti a vágyat. Miután ez megtörtént, hajlamosak vagyunk arra, hogy egymást kövessük. Mert megízlelte a vérét és szeretné még boldogabbá tenni.

-De ez nem veszélyes?-kérdezte egy fiú.

-Nem minden szempontból. De vannak zsákutcái. Például ha nem akartuk volna. Akkor azt csak a következő aktus törli a rossz élményt.-csengettek és megkönyebülten sóhajtottam, hogy alig nézett rám az órán. Bianca kézenfogott és kirántott a teremből. Mikor hallotávolságon kívűl értünk, végre lehordhattam.

-Ez szerinted nem volt feltünő? Mi voltunk az elsők, akik kimentek.-néztem mérgesen. Puszit adott az arcomra.

-Héj, most az hiszi leszbi vagy! Vagy esetleg bisex. De tudd, megmentettelek!-aztán lelépett.

-Ez mi volt?-nézett nagy szemekkel James.

-Őőő, mentőakció.-vágtam rá.

-Na mesélj csak...-vigyorgot.

Elindultunk az Íjászat órára. Elmeséltem neki, hogy mentett meg Bianca. Aztán órán lővőldöztünk párat. Christian büszke volt rám. Óra végén Xavér suttogta:-Már csak 2 óra!

Én csak mosolyogtam és hallgattam még Christ. Amikor vége lett, az istállok felé vettem az irányt, elköszönve mindenkitől. Edoardot bent megtaláltam és feltünően kevesen voltak bent.

-Jóestét Edoardo! Hol vannak a többiek?-kérdeztem a hátától és végül megfordult. Tombolt.

-Én is ezen mérgelődök. Eltévedtek vagy mi?

Jolanda lépett be az istállóba és köszöntött minket szép hosszú zöld ruhát viselt, haját összefonta. Mi is tisztelet tudóan köszöntöttük.-Sajnálom, de egykét diákot rajtakaptunk egy csintevésen. Nem lesznek ma itt, ezért jöttem.

Edoardo csillapitani akarta a rombolási vágyát és mély lélegzetet vett.-Ezesteben köszönöm az információt. Azt hittem lógnak vagy esetleg eltévedtek.

-Nem, csak éppen rajtakaptuk, hogy gondnokunkkal probáltak szórakozni.-mondtam Jolanda.

-Mi? Mert mit csináltak?-kérdeztem és probáltam visszafogni magam.

-Kiderült, hogy Loren barátunk megtudja védeni magát. De egyébként semmi baja.-nézett rám furcsa tekintettel.

-Oh, értem.-mutattam a lazát.

-Lehetséges, hogy csak nappal fog dolgozni. Vagy felmerül az a kérdés nem-e akar vámpír lenni.

-Micsoda?-néztem bambán.

-Bellissima, te annyira kíváncsi természetű vagy.-nevetett.

-Én már ezt neki elmondtam.-szólalt meg Edorado.

Láttam mindkettőjükben a viccet és a komolytalanságot, főleg Edoardo-nál. Istenem, két ilyen eszes tanárral vagyok megáldva.

James csak pár méterre hallgatott minket. Grimaszokat vágott, amitől majdnem elnevettem magam én is.

-Akkor viszont nem bánja szerintem senki, ha a jól képzett diákokat elviszem, akik már tudnak lovagolni.-mondta Edoardo.

-Jó ötlet, a maradék vámpírokat elküdenéd a kertbe? Segíteniük kéne...-mosolygot Jolanda.

-Temészetesen! James, Bellissima, ti velem maradtok, ja és még Lucas. A többiek tartsanak Jolnada professzoral.-adta ki a parancsot. Úgy is tettek. Jolanda elköszönt és elhagyta az istállót a diákokkal. Mi nyeregbe tettük a lovakat és a rétet sasoltuk. Nagyon nyugodt este volt, sőt! Túl nyugodt...hűvős szél fújt és a hajam is megemelkedett.

-Tanárúr! Nem veszélyes éjszaka kint lovagolni?-kérdezte James. Aztán felvonyított egy farkas. Az egész olyan horrorisztikus volt. Edoardo pont elrakta a pisztolyát, adott Lucasnak is. Gúnyos mosollyal nézett a barátomra: Netán félsz?-kérdezte.

-Hát ha ránk támadnak, lehet hogy igen.-mondtam.

-Ne aggódj Bellissima, Christian is jön. Ő ugyis a védelmeződ.-nézett rám és előbukkant Chris, akinek a hátán már volt a fegyvere. Nyílak. Jó, de farkasok ellen?-Egyébként én majd megvédelek, ha probléma adódik.-nézett James-re.-Lucas, meg egy zseni, ő is harcos lesz.-Lucas nagyon magas volt, majdnem mint Edoardo, csak nem annyira izmos. Amolyan C kategoria. Rövid haja fekete színű volt és zöld szeme, akár mint Jolandáé.

Edoardo a kezembe adott egy egész jó fegyvert. Umarex Co². Még nem értek annyira a hozzá, de azért ez elég jónak tűnik.-A tiéd.-mondta és nagy szemekkel néztem rá.-Több revolver érkezik ide, mint gondolnád.-James is kapott egy másik fajtát, de annak már a nevét sem tudom.-Ugye már használtatok ilyet?-kérdezett ránk.

-Én igen.-feleltem.-Apámmal gyakoroltunk néha-néha.

Kérdőn nézett James-re, aki bolintott. Habár eléggé biztonytalannak tűnt. Én nem tudom mennyire...Kate-re ültem, ahogy a többiek is a saját lovukra. Most komolyan, elmegyünk lovagolni az éjszaka közepén. Apám mit szólna? Ha bajom lesz, Edoardo számíthat csapásokra. Mindenki a másikat leste és Edoardo tőrte meg a csendet.-Terep felmérés lesz.-nézett komolyan.-Halkan kell lennünk mert a farkasok lehetséges, hogy a közelben lesznek. Ha ránktámadnak, ami előfordulhat, akkor egy dolgot tehetünk. Visszajövünk a kastélyba és lezárjuk a kapukat. Ők meg ugyis beleesnek a csapdákba. Indulás!-és mentünk, követve tanárunkat, aki remélhetőle biztos a dolgában. Nem értem Jolanda miért nem kérdőjelezte meg ezt az egész akciót. Mindegy, meg tudom védeni magam és a gyűrű is rajtam van. Ha veszélyben leszünk, még időben jelezni fog.

Lassan haladtunk kifelé a kastélyból, át a kapun. Azért jó, hogy az istálló egy domb tetején van és átlátunk a kőfalkerítésen. Így legalább kiszúrtuk volna a mezőn lévő lényeket. De nem láttunk semmit. Biztonságos. Egyelőre.

A réten Szentjános bogarak szálltak és a hold megvilágította a területet így jobban átlátható volt minden. Egy denevér repült el a fejem mellett. Túl nagy volt a csend...túlságosan.

Egy hang ütötte meg a fülünket, a bokorban egy madárka volt. A fán huhogott a bagoly. Tiszta hátborzongató, kísérteties. Az egész hely olyan misztikus és varázslatos. Az ember nem hinné, mik rejtőznek az erdőben. Kb 10 perce mehettünk a lovankon, mikor felragyogott a gyűrűm. Érdekes piros fénye volt, de épp csak annyi, mint egy Szentjános bogárkának.

-Edoardo!-szóltam előre és mellé mentem.-Sűrgösen vissza kell mennünk! Valami itt van az erdőben...

-Miről beszélsz?-kérdezte.

Mindenki megállt, csak a lovak prüszkölését lehetett hallani. A kancák kezdtek félni, felnyihogtak és a fülüket hegyezték. Én tudtam, hogy ők érzik.

-A gyűrűm világít ha veszélyben vagyok. De erre nincs idő, mennünk kell!-parancsolni akartam.

-Neked elment az...-kezdett bele, de egy halk morgást hallottunk meg a mellettünk lévő fán. Felnéztünk. Nem láttunk semmit, ledermedtünk a félelemtől. Egy farkas ugrott elő a rejtekhelyéről és esett volna Edoardora, ha nem húzozkodik el előle. Valaki rálőtt párat és elterült.

-Nyomás!-kiabált Christian. Vágtattunk vissza a kastélyba a kapu felé. Hátranéztem és láttam az állatokat. Öten voltak. Hatalmas testük iszonyatosan nézett ki és szürkés-fekete szőrük szinte csillogot a holdfényben. Orbitális nagy fejük rémesen festett és vészesen közelítettek felénk. Hátralőttem és eltaláltam az egyiket, ami rögtön elterült. A többiek is követték a példámat.

A bejáratnál már csak egy farkas üldözött, de azt nem bírtuk lelőni. A kapun is beért, de azt már valaki lezárta. Xavér állt előttünk nem messze és nála is volt fegyver. Két kard a kezében fénylett, mikor a farkas elérte őt, levágta a fejét ugrás közben. Megdöbbentem és leszálltam a lovamról. Odarohantam Xavérhez. Nézte a földön lévő vadállatot, a vére szétfojt a kavicson. Rámnézett Xavér és átölelt.

-Jól vagy?-kérdezte aggodva.

-Teljesen...-feleltem és elengedett.

-Mi az ördög folyik itt?!-kiabállt apám jött hozzánk, Loren az oldalán. Edoardo és a többiek és odajöttek és nézték a farkast. Felmérte a helyzetet.-Kinek az ötlete volt kimenni?

-Felmérés volt Leonardo. Sajnálom, ez az én hibám. A teljes felelősség az enyém.-vallta be Edoardo.-Vállalom a következményeket.

-Veled majd még beszélek, szeretném ha félóra múlva nálam kopognál.-parancsolt rá apám.

-Igenis.-hajtotta le a fejét.

-Nem esett senkinek baja?-kérdezte körbenézve.

-Nem.-feleltük kórusba.

-Gratulálok Xavér. Figyelemre méltóan viselkedtél.-dicsérte meg apa.-Lányom, jól vagy?-nézett rám.

-Igen.-mosolyogtam.-Még jó, hogy van a gyűrű.

-Loren, remélem elbírod takarítani.-mutatott a farkasra.

-Igen, volt már hasonlóval dolgom.-felelt.

-Remek, akkor mindenki tegye a dolgát! És ha lehet...ne menjetek ki.-mondta apa zabosan aztán elindult.

Azután csendbe álltunk, Loren engem lesett. Végül Xavér szólalt meg:-Segítek a lovaknál. Úgyis megtisztítom a kardomat.-Nézett le. Véres volt az egész fegyvere.

-Azthiszem ezt egy darabig nem fogom elfelejteni.-borzongott meg James.

-Én sem.-motyogtam és a földet bámultam, ahol a vér fojdogált...

 

~~~

 

-Hát azt hiszem, ezt az éjszakát nem tudom majd kitörölni a fejemből.-nézet fel az égre Xavér.

-Ahogy én sem.-bámultam én is felfelé.

Kint voltunk a kertünkben, ahol leterítettünk egy paplant. Hoztunk rágcsát és innivalót. Igazából eléggé sunyiban csináltuk ezt az egészet, mert csak a barátaim tudták. Apa, Christian és még Loren se tudta, hogy kint vagyok. Nem akartam, hogy tudják. És féltem is, hogy talán Loren máshogyan állna hozzám.

Miután "eltettük" a lovakat aludni és végignéztem ahogyan megtisztitotta a kardját Xavér (ami eléggé cuki volt) találkoztam Biancával és elmondtam neki az eseményeket, meghogy hova megyek. A többiek is hallották, de csak Biancát hozta lázba. Azután felmentem a szobámba és felvettem a kedvenc ruhámat és megtisztálkodtam. Finom Pink Sugar parfümöm volt és azt fújtam magamra. Majd találkoztam lent a hallban Xavér-rel, aki elég nagy kosarat hozott magával és elhozott ide. Nagyon édes volt tőle. Most meg kint fekszünk a pokrocon és eget lessük, beszélgetünk és nevetgélünk...

-Én nem arra gondoltam amire te.-nézett rám.

-Hanem mire?-kérdeztem de nem néztem rá.

-Arra, hogy MI itt vagyunk.-Ránéztem és mosolygot. Annyira sexi! A gyomrom olyan picire összehúzodott ahogy közelitett felém.-Remélem ezt megismételjük.

-Lehet róla szó.-néztem a szemébe.

-Bellissima, kérdezhetek valamit?

-Igen, persze.-mosolyogtam.

-Tudom, hogy a szigeten élsz már több mint 232 éve. Hallottam hírét. Szóval, hogy bírod? Nem láttál még világot...ez nekem olyan furcsa.

-Hát a hír igaz. 232 éves öregasszony vagyok.-mondtam és nevetett.-Tervezem,hogy elhagyom az otthonom. De még nem tudom hogyan és kivel...

-Hajóval. Ez egyszerű. És remélem velem.-nézett lelkiismeretesen.

-Nem olyan egyszerű...-néztem az égre.-Ideköt a sok emlék.

-Egyszer pedig jó lesz elhagynod a kaland kedvében. Én idősebb vagyok nálad, bármilyen hihetetlen. Jolanda megjegyezte, hogy jövőre már taníthatok. Csak én nem tudom...utazgatni akarok.

-Persze, világot látni.-mondtam.-Esküszöm elmennék mindenfelé.

-Ahogy én is.-vigyorgot.

-És különben milyen helyeken jártál?

-Hát...voltam Olaszországban, Amerikában és Spanyolországban. Jó helyek voltak...van annyi emlékem, hogy csak na.

-Az tök jó.-mondtam egy hosszú csend kiséretében.

-Izé...hétvégén, lesz egy buli az egyik szobában a kastélyban, lezárt és hangszigetelt. Szóval attól nem kell tartani, hogy lebukunk. Megint a hallban találkoznánk hajnalban.-mondta.-Meg, nincs kedved hozni egy barátnődet? Aki szingli? Egyik haverom már nagyon szeretne egy lányt.

-Jó oké, megyek. Hozom Biancát. A Szőszit.

-Na, azthiszem az pont tetszik neki.-nevetett.

-Akkor nem lesz gond, remélem Bianca-nak is tetszeni fog.-néztem a gyűrűmre.

-Az a gyűrű riasztot?-nézte ő is.

-Igen. Apámtól kaptam. Félt nagyon...

-Megértem. Egy ilyen szép lányt, mint te.-mutatott a lényegre.

Egymásra néztünk. Huh, ez fura! Mintha lepkék szállnának a pocimban. Xavér közelebb jött, majd megcsókolt. Ez életem első csókja! És van olyan tuti, mint az álmomban! Végre összejött. A csók olyan édes volt, a vért még éreztem. Remélem jól viszonozom és nem csókolok bénán...

Azután rám nézett és abban a pillanatban csak ő volt nekem. Nem semmi érzés...olyan édesen nézett, mintha én lennék a világon az egyetlen akit szeretni tudna...

6.fejezet

 

Életed célja az, amit annak hiszel.

Küldetésedet te szabod ki saját magadnak.

Életed pedig az lesz, amivé teszed és soha,

senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.

 

(Neale Donald Walsch)

 

A NAPOK ELTÖRPÜLTEK. Még Mercucio sem tudott ártani a válaszaival vagy a nézésével. Xavérrel sokszor összefutottam, akár egy csók erejéig. Azthiszem ez jó pont, hogy bulizni fogunk Bianca-val. Elmeséltem neki a randit. Örült nekem nagyon. Remélem neki is összejön. Alig vártuk és az utolsó nap már be voltunk teljesen zsongva. A ruháinkat kiválasztottuk, segítettünk egymásnak.

-Tudod hogy ki az a srác?-kérdezte Bianca, aki a közös fürdőből érkezett meg.

-Nem, sajnálom. Ezt majd te neked kell megtudnod.-mondtam és kipakoltam a táskámat.-Itt akartam átöltözni, nem akarom, hogy Loren gyanakdjon.-pizsit is kitettem. Szerintem Bianca-val töltöm a napom.

-És mit mondtál neki?

-Azt hogy veled leszek. Ez nem teljes hazugság...-mondtam és lehúztam a felsőt.

-Huh, cuki a fehérnemüd.-jegyezte meg. Vörös színben pompázott és kicsi kristályok voltak rajta.

-Köszi!-mondtam, miközben húztam a ruhámat. Divatos, fiatalos, fliterekkel díszitett miniruha. Pánt nélküli. Kényelmes és rugalmas anyagu. A fliterrek ezüst színűek voltak és fekete volt maga a ruha. Egy fekete neccharisnyát vettem fel hozzá és topánkát.

-Remek választás volt!-mondta és ő is húzta a sajátját. Passzés, nyitott ujjas miniruha, ami kék színű volt. Illett a hajához. Felvett hozzá ő is harisnyát és topánkát.

-A tiéd is!-dicsértem meg.

-Azthiszem mehetünk.-nézett magára,aztán rám.

-Oké, Xavér már vár a hallban ugyis. Nagyon csendbe kell lemennünk.-figyelmeztettem.

-Jaj, a mi cicás testünkkel nem lesz nehéz!-kacsintot és elindultunk.

Végig halkan mentünk, a folyosó oldalán kilestünk, nem-e jön valaki. Pechünkre jött két tanár és Bianca berántott a függöny mögé. Lélegzet visszafojtva hallgattuk ahogyan beszélgettek és bementek az egyik szobába. Azután sprintbe lefutottunk a lépcsőn. Xavér is ott állt egy függöny mellet. Szerintem neki is el kellett bújnia. Intett nekünk és odasiettünk hozzá. Elbújtunk egy kis résbe.

-Sziasztok csajok, szépek vagytok.-jegyezte meg. Köszöntünk mi is.-Az a helyzet, hogy sokan járkáltak erre. Sietnünk kell.

-Ja, nehogy lebukjunk.-suttogta Bianca.

Kilestünk és szerencsénkre pont fent voltak csak, de előlük eltudunk menni. Így is tettünk. Egy hosszú folyosóra tértünk, ami eléggé sötét volt. Párszor elfordultunk, mikor már csak egy zsákutca volt, jó messze a szobáktól és a tanáriktól, bementünk egy ajtón. Zene töltötte be a szobát. Ezt régen raktárnak használtuk. Most minden el volt tolva a fal mellé és fotelok, szőnyegek, asztalok és székek voltak. A függöny el volt húzva, ami bordó színű volt és ha kell a napfényt nem enged be. Csak a gyertyák égtek, meg egy pár lámpa. Hatalmas szoba volt, kis zugokkal.

Sok piás üvegek voltak, esküszöm nem tudom honnan szerezték...vér is volt. Éreztem. Meg...hu, valaki szívja a másik vérét.

-Ti voltatok az utolsok, így már bezártunk. Majd 6-kor hagyjuk el a helyet. Akkora már mindenki alszik.-mondta Xavér.

-És ki rak rendet?-kérdezte Bianca.

-Hátul van egy csomó doboz. Oda betesszük. Aztán majd máskor kivisszük a szemétbe, amit meg a hajó elvisz.-felelt Xavér.

-Tényleg hangszigetelt ez a hely.-mondtam.-Apám mesélt róla...-Odacsapodott egy srác hozzánk, így be sem fejeztem a mondatot.

-Sziasztok!-köszöntöt minket.-A nevem Adam Silver. Gondolom te vagy Bellissima.-nézett rám.

-Igen, az volnék.-mosolyogtam.

-És te? Hogy hívnak gyönyörüség?-kérdezte barátnömtől.

-Bianca Blossom vagyok.-mondta zavartan.

-Gyere, igyunk valamit!-kapta kézen és mentek el. Bianca nagy szemekkel nézett hátra rám. Aztán csak nevettem. Xavér-rel maradtam.

-Mi is menjünk, keverek neked piát.-mondta Xavér és ő is kézen ragadott.

-Az class lenne.-mentem vele.

Sok bort és vért öntött kettőnknek, majd koccintottunk és ittunk. A vér...emberi! Az tuti, ilyen finomat még nem éreztem. Xavér észrevette, hogy nézek a pohárba.

-Ízlik?-kérdezte.

-Ahham!-mondtam egyből.-Azthiszem erre rászokok...

-Azért csak óvatosan...ember nincs a közelben. Ja de, a gondnok. De vele nem lehet elbánni. Nagyon féltik...

-Mert te is megtámadtad?-néztem döbbenten.

-Dehogyis, én tudok uralkodni magamon. Csak a hírét hallottam. Tudod, diákok közt futótűzként mennek a pletykák.

-Ja, értem.-hadartam

-Csak azért mondtam, mert ha rászoksz, többé nem bírsz majd mást inni.-simogatta meg az arcomat.-És nem akarlak vérszomjasnak látni. Féltelek attól.

Nagyokat kortyoltam és elvezetett hátra. Ott csak mi voltunk, mert egykörbezárt bunki volt. Holmikkal voltunk körbevéve. Szekrények és miegymás.

-Nagyon jól festesz ebben a ruhában.-mondta. Egy matracon ültünk egymással szemben.

-Köszi.-mosolyogtam.-Nehezen vettem rá magam, hogy ezt vegyem fel.

-Mert?-kérdőn felfutott a szemöldöke.

-Nem is tudom...olyan feltűnő.-ittam. Kiürült a poharam.

-Az sose rossz. Az érdekes dolgok mindig feltűnőek. Csak valakinek fel kell fedeznie...-kezét a combomra tette majd lenyalta  vért a számról. Mosolygot, majd ő is kiüritette a poharát. Majd újjab bort öntött, amit kihúzott a szekrény réséből.

-Te eldugtad?-kérdeztem nevetve.

-Muszáj volt. Gyorsan fogy.-öntött és ittunk. Egyre jobban éreztem a fejemben.

Olyan állapotba kerültem, hogy már mindenen nevettem. Sokat beszélgettünk mindenről. Remélem azért emlékezni fogok mindenre.

-...és érted, iszunk nagyban mikor valaki kiugrik az erkélyen. Először csak lestünk. Utána rohantunk és láttuk, hogy fentakadt a szárító kötélen. Röhögve lesett felfelé. Azt álmodta, ég a ház.-nevetett.

-Hát ez elég kínos!-nevettem.

-Ja és azt már mondtam? Be akart vágodni ez a haverom egy csajnál és oksonak akart tűnni. Mondta a csajnak: Tudtad hogy a meduza 90%-ka víz? Aztán mit kérdez a lány? És a többi? Erre meg azt felelte, az meg a meduza.-kitörtünk a nevetésben.-Ennél már csak a vázás sztori a legjobb. Rózsaszirmokat tett ki Valentin napon a csaj ágyára. Aztán felkelt és milyen kis romantikusan megkérdezi: Ki volt az a balfasz, aki a vázát kiboritotta?-újra nevettünk. Elterültem és a hasamat fogtam.

-Komolyan mondom...neked olyan zakkant történeteid vannak!Megpusztulok, esküszöm...-nevettem.

Aztán egyre komolyabban nézett rám. Probáltam visszafogni magam, nehogy viháncoljak. Xavér lehajolt és megcsókolt. Nagyon finom volt az íz...aztán elkezdte csókolgatni a nyakamat, a kezemet. A combomat finoman megkarmolta.-Olyan finom vagy...-suttogta. Aztán újra a nyakamat csókolta, majd belémharapot de nagyon finoman. Ojjaj, erre nem készültem fel! Teljesen maga alá vont és olyan dolgokat láttam...rózsaszín köd volt a fejemben. A véremből kostólgatott. Kéjesen felnyögtem, de igyekeztem halk lenni. Megnyalta a nyakam.-Meg akarod kostólni az enyémet?-kérdezte. Olyan gyönyörű színei vannak! És nagyon élvezi a helyzetet. Gyorsan lerántottam és rá ültem.

-Akarom...-csókoltam meg. Állatis ösztöneim voltak. Nem teljesen voltam magamnál. Xavér csodálkozva nézett rám. Majd szépen és óvatosan beleharaptam a nyakába. Az íz felrobbant a számban és mintha életre keltem volna. Nem sokáig ittam belőle, nem akartam neki ártani.

Aztán ekkor valaki belépett a mi kis "komfort zónákba" és felkaptuk a fejünket. Bianca és Adam szájtátva lestek minket.

-El kell mennünk!-mondta Bianca idegesen.-Valaki ránkhozta az egyik felügyelőt és most kábítják. Nem akartunk tanuk lenni.

-Van más kijárat?-kérdezte Adam.

-Azthiszem van.-kijózanodtam a pániktól.-Gyertek!-suhantam el és követtek.

Volt egy titkos földalatti átjáró, ami vagy a hallba vezet, vagy a fiú mosdoba vagy ki. Ahova menni akarunk. Eltoltam egy fotelt és segítettek. Egy csapóajtó volt és felnyitottam.

-Remek ez meg minden, de nem fogunk lebukni?-kérdezte Adam.-Mivel takarjuk le?

-Azt bízzátok rám! Ugráss!-mondtam és tették a dolgukat.

Ahogyan lementek, én is elindultam de előtte a szekrényt eldőntöttem és dominoként jött felénk, így időben leértem én is. Fent hangos puffanás jelezte, hogy letakarta teljesen az járatot.

-És most hová?-kérdezte pánikolva Bianca.

-Utánam!-majd követtek mindannyian.

Ez volt az első kalandom. Mondhatni. A fiú mosdoba vittem őket és mindenki indult a körletébe, elbucsúztunk egymástól. Bianca kézenfogot és rohantunk a szobájába. Most kivételesen nála aludtam.

 

 

~~~

 

Másnap komában feküdtünk. Még az a mázli, hogy nem kell órákra menni. Bianca még mélyen aludt és én csak kifelé néztem az ablakon. Még sütött a nap. Kb délután 3-4 lehetett. Teljesen fáradt voltam, ezért még feküdtem Maria ágyán. Ő biztos Erikkel van, aki egyedül éldegél egy szobában, így könnyű a dolguk.

Aztán eszembe jutott az este és alig kaptam levegőt a döbbenettől. Xavér-rel szívtuk egymás vérét. Ami mit jelent? Te jó ég, ez nem történhetett meg velem...most folyton a nyomomban lesz. Ezt nem így akartam, a pia eléggé felpörgetett, mint ahogy az emberi vér. Hmm, fincsi. Utána meg az ővé. Erre csak azt tudom mondani: úúú! Ezt elcsesztem. Kiböktem a félelmemet: Mi van ha Loren megtudja?

A gondolkodás után kipattantam az ágyból és a friss félretett ruhámat felvettem. Persze szépen csendben, mert Bianca aludt. Írtam neki levelet, hogy gyorsan el kellett mennem. Apámmal találkozok, mert Loren a végén szól neki. És Xavérrel is kéne ejteni egy találkozot.

Összeszedtem a holmimat és halkan kimentem, majd becsuktam az ajtót. Ott már felélegezhettem. Aztán elindultam az én szobámba. Mikor benyitottam Loren nem volt bent. Huha, hol lehet? Gyorsan bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Semmilyen bulis illatot nem akarok magamon érezni. Összeszedtem a ruhámat és elindultam a mosodába.

Azt úgy kell elképzelni, hogy egy halom mosogép van egy szobában. Hiába, lehet eddig egyedül voltam és megcsinálták helyettem, de most kellett egy picit önállosodnom. Szerencsére alig voltak. Észrevettem Clara-t és James-t, majd odamentem hozzájuk.

-Sziasztok!-foglaltam el a mellettük lévő gépet. Elkezdtem bepakolni a ruhákat, öblitőt meg egyebek...

-Szia!-köszöntek.

-Na mi a helyzet?-kérdezte Clara.

-Fáradt vagyok.-mondtam és lehuppantam melléjük.

-Az feltünt.-jegyezte meg James.-Minden oké?

-Persze.-probáltam mosolyogni.-Tegnap ugye voltunk buliba Bianca-val.

-Ja, és milyen volt?-kérdezte Clara.

-Eszméletlen.-csavargattam a hajamat.-Igazából történtek dolgok.-körbenéztem, de nem hallgatott minket senki.-Én és Xavér...szóval szívtuk egymás vérét.

-Ejhha!-nézett nagy szemekkel Clara.-Te aztán nem pazarlod az időd.

-De nem érzem helyesnek, nem tudom miért...-vallottam be.

-Ja, az emberfiú.-suttogta James, mire bolintottam.

-Én nem értem magamat...-néztem rájuk.-Szóval itt van L. és őt akarom. De X. izgató, szóval kalandos. Értitek, nem? Mindig az elérhetetlen a legjobb.-suttogtam.

-Elég szar helyzetben vagy.-mondta James.

-Tudod azt kell választanod, amit a szíved diktál.-szólt Clara.-És ne azért mert kalandos. Lehet nem is maradna veled örökre X. mikor L. igen.-oktatott.

-Jó, de azt is akarom, hogy ne álljak bénán hozzá. Tapasztalat kellenne.-mondtam az igazat.

-Itt az esélyed X.-re. De vigyázz mit csinálsz! Később visszavághat...-nézett határozottan.

Ezután meg csak az egyik rock előadóról beszélgettünk. Látszik, hogy hatással lett ránk Erik zenéi. De én közben nagyban gondolkodtam és azon elmékedtem kit válasszak. Miért ilyen nehéz? Félek döntést hozni. Lehet megbánnám. És attól is félek, mi lesz ha az egyikük rájön a másikra. Akkor eláshatom magam. DE MELYIKÜK LEGYEN? Mert nagyon nem mindegy!

Mikor leállt a gép, kiszedtem és felmentem a szobámba. Loren az ágyán ült és olvasott egy könyvet. Felnézett rám. De én csak teregettem a ruhákat, egy beszerezett szárítóra.

-Szia!-köszönt, mire én is.-Merre jártál?

-Lent a mosodában.-feleltem.

-De hajnalban?

-Miért érdekel?-felhúztam a szemöldököm.-Egyébként Bianca-val voltam.

-Ja, jó.-felelt.

-És te most hol voltál?-kérdeztem és ő meg csak mosolygot.

-Miért kérdezed?

-Mert tudni szeretném...-mondtam mint akit nem izgat a dolog.

-Kertben ástam, fűvet nyírtam, meg egyebek...-tette le a könyvet.-Ma alig voltak kint. Lehet megijedtek a farkastól. Pedig a kapu azóta is zárva.

-Ja, lehet.-tettem ki egy toppot.

-Te valamit tudsz.-állt fel.-Nagyon nem érdekelnek a dolgok amiket mondok.

-Nem, csak most álmos vagyok.-mentettem a menthetetlent. Annyira furcsa, hogy kiismert ilyen gyorsan. Hogy tudnék a szemébe hazudni? Közelebb jött és ahogy megfordultam beléütköztem. Kiesett a kezemből a lavor és dermedten álltam. Éreztem az illatát, vérének lüktetését. Meg kell állnom, nem haraphatom meg!

Látta zavarodottságom és végigmért teljesen. Láttam benne a kérdéseket, a féltést, a vágyat és egy csipetnyi...szerelmet? Ohh,ne!

-Ugye elárulnád ha baj lenne?-kérdezte és végigsimitotta a kezét a bőrömön, kirázott a hideg. Meleg volt a teste.-Én nem foglak faggatni, csak tudni szeretném minden oké veled. Bízhatsz bennem.

-Elárulnám.-feleltem és elforditottam a fejem mellkhasától.-De minden rendben van.-felkaptam a lavort, ágyam alá tettem és elindultam az ajtómhoz gyorsan.-Megyek apámhoz, később találkozunk!-csaptam be az ajtót és rohantam lefelé, akár egy őrült. Most egyedüllétet akarnék, de apámhoz kell mennem, hogy tudja jól vagyok. Bementem a szobájába és az íróasztalánál ült a gép előtt.

-Szia drágám, millió dolgom van. Minden oké?-kérdezte felnézve.

-Szia, persze minden oké.-nyugtattam meg.-Csak akartam hogy lásd, jól vagyok. De akkor megyek.

-Szívem, nem muszáj mindig jönnöd.-nézett komolyan.-Már felnőtt vagy. Vannak neked is dolgaid.

-Igen. Ez így van. Szeretlek apu.

-Én is téged Bells.-mondta és mentem, becsuktam az ajtót.

Leballagtam a kertbe, ahova múltkor menekültem és nekidőltem a fának. Még sütött a nap, szóval farkasok nincsenek, ahogy semmi más. Leültem a fűbe. Annyira lezsibadt az eszem. Apa kijelentése, Xavér vérszívása és Loren-nel való beszélgetés után túl sok volt a gondolat és zúgott a fejem. Szépen eldőltem a bokorba és összehúztam a lábamat. Az egész testem remegett. Jó darabig kínoztak a gonolatok, mire elaludtam.

~~~

 

Életünk prózai, elkopnak pózaink,

de minden ábránd vissza-visszatér...

 

Képzelődni jó,

az ember nagy csaló.

Kijátssza vágyait:

így jó, így rossz, így szép...

A múló álomkép.

 

Éjszaka hűvőssége belehatolt a tüdőmben és riadtan ébredtem fel. Basszus! Én kint alszom, amikor már a farkasok is járkálnak. Gyorsan és halkan feltápázkodtam. Körbenéztem veszélyt keresve, de nem találtam semmit. A gyűrűm nem világított. Olyan csöndben, mint a macskák futottam a kastélyba.

Mikor megérkeztem, kinyitottam a nehéz ajtót és bementem a hallba. Elindultam a konyha felé, mert éhes voltam. Bent nem volt senkisem, nyugodtan tudtam enni. Kakaós csiga és tej. De nem csillapitotta az étvágyamat. Nekem vér kell. De sürgösen!

Felindultam a szobámba, de rájöttem Loren tuti bent van, így Bianca-hoz mentem. Pechemre még aludt.

Szóval...most jön az, amire nem vagyok túl büszke. Elindultam a fiú körletbe és Xavért kerestem. El akartam tévedni, de nem ment. Ismerős illatát éreztem és mintha ha csak előttem lépkedne, odaértem a szobájához. Kopogtam, de nem jött válasz. Benyitottam és Xavér az ágyában pihent. Bementem ránkzárva az ajtót. Nagy nehezen az ablakához ültem, elhúztam a függönyt útat törve a holdfénynek. És csak vártam. Vártam, vártam mire én is elaludtam. De félig fent voltam. Néha az álmomban megugrottam és újra felkeltem. Rémesen fájt mindenem, így befeküdtem Xavér mellé. Fél órára rá felébredt és meglepetten pislogott rám.

-Szia...-suttogta mosolyogva és megcsókolt.

-Szia...-mosolyogtam. Hirtelen minden, amit mondani akartam a lassításról a feledésbe merült és csak őt akartam és a vérét.

-Hogy találtál rám?

-Az illattod alapján.

-Azt énis mindig éreztem, szerintem én is megtalálnálak.

-Tudom, rémesen hangzik...de nagyon szeretnék...-makogtam.

-Vért inni.-találta ki.

-Igen!-mondtam egyből.

Ő csak átfordult, rámfeküdt és csókolgatott.-A legjobbkor jöttél...-suttogta. És belémharapott. Igen! Aztán végül én is beléharaptam és nagyokat kortyolgattam.

Azután csendben feküdtünk. Jól lakkott állapotba kerültem, örültem neki. Rémesen éreztem magam, csak ezt akartam. És mentem is volna...de nem hagyhatom itt. Nem tudom az érzéseit vagyis de, de elzárom magam elől,hogy ő mutassa meg.

-Bells?

-Igen?-kérdeztem.

-Remélem tudod, hogy én nem csak azt akarom tőled.-simogatta a hasam.

-Érzem.

-Mázlista képességű. Szóval tudod a múltamat?

Meglepve láttam, hogy igen. Az érzéseit, hangulatát és mindenét.

-Mindent tudok.

-Én meg rólad alig...borzalmas...-suttogta.-Mesélj magadról, kérlek!

-És mit?-nevettem.

-Bármit! Mit szeretsz, mi a hobbid, szüleid akármi...

Elmeséltem neki olyanokat, amit nem féltek. Amiről mindenki tudhat, mert nem lehet felhasználni ellenem. Ő csak hallgatott. Végül pirkadat környékén lementünk sétálni. Sokmineről beszélgettünk és íjazztunk. Nevettünk sokat és éreztem, mellette minden olyan tökéletes. De vajon ez csak az a vágy miatt van? Vagy tényleg igaz szerelem veszi kezdetét?

Ebédnél nem ültünk egymás mellé, a saját bandánkat kerestük, megadva az esélyt a szabadságra. A mai menü: Paradicsomleves, Mozzarellás csirkemell rizzsel és deszertnek palacsinta. Odaültem a bandámhoz és kíváncsian fűrkésztek.

-Sziasztok!-ültem le boldogan.-Mi a helyzet?-kezdtem bele a levesembe.

Kórusban köszöntek, majd Bianca szólt.-Észvesztő volt a buli.-mosolygot.-Adam-mal megismerkedtem és ma nála fogunk filmezni!

-Hu, az class.-dicsértem meg, aztán mindenki.

-Helyes legalább?-kérdezte Clara.

-Az.-feleltük egyszerre Bianca-val és összemosolyogtunk.

-És mikor mentetek el?-kérdezte Maria.

Összenéztünk Bianca-val újra, majd mindent elmeséltünk. Az én sztorimat nem részleteztem.

-Szóval ittál Xavérből?-kérdezte halkan Maria.

-Igen.-sütöttem le a szemem.

-De héj!-nyúlt a karomhoz Maria.-Te ezt így akarod? Mármint vele akarsz lenni?

-Tudod, ezekből rossz dolog is kijöhet.-mondta Erik, mire mindenki rápillantott nagy szemekkel.-Van egy élményem erről, ha nem akarsz vele lenni, hagynod kell. Akkor még irányítani is tud. Na mivan? Valami rosszat mondtam?-kérdezte mindenkitől.

-Nem, csak egyszerüen meglepődtünk, hogy ilyen komoly vagy.-bökte ki James.

-És, hogy nem kötekedsz...-nézett rá Bianca.

-Tudok én komoly is lenni.-mondta egyszerüen.-De muszáj idiotának, viccesnek lenni, hogy a hétköznapok ne legyenek túl unalmasak.

-Hu.-döbbent meg Clara.-Ezt adom!

-De azért remélem nem gondolod, hogy mi unalmasak vagyunk. Mármint a kapcsolat.-nézett összehúzott szemöldökkel Maria Erikre.

-Kincsem, a legkevésbé sem. Veled az idő olyan gyorsan repül.-csókolta meg a ledöbbent lányt.

-Na de Bells? Veled mi a helyzet?-terelte vissza a szót Clara.

-Igazából nem tudom, mivel még ez az egész még csak most kezdődött. Ráadásul nem mondanám, hogy nincs rám hatással. De akkor is itt van Loren. Nem tudom mit kezdjek...-néztem a kajámba.

-Végülis nem kell tudnia erről Loren-nek.-mondta Bianca.-Elvégre ő nem a pasid, vagy az apád. Nem tartozol magyarázattal.

-Ez igaz.-mondta Clara.-De akkor nagyon titokban kell tartanod.

-Hazudjak neki?-néztem körbe.

-Ne mondj semmit, tereld a témát ha olyanról lenne szó. Aztán amikor tudni fogod mit akarsz, lépni fogsz.-mondta Bianca.

-Köszi srácok! De ettől nem lettem boldogabb!-mosolyogtam erőltetteten.

-Ki mondta, hogy az a cél?-viccelődött Erik.

-Héj, gondolj arra hogy két gyönyörű ruhát akarsz felprobálni. Honnan tudod melyik áll jobban, ha fel sem vetted őket?-kérdezte Clara.

Csak mosolyogtam és lassan ettünk. Valamennyire érzem, hogy ez helyes. Mert tényleg nem járok Lorennel, ő csak a lakótársam (aki mellesleg ugyanugy hatással van rám). Jó kis helyzetben vagyok, de kit fogok választani? Ez az első ilyen, ja bocs még csak most kezdtem! Szóval nem vagyok jós, a jövőmet nem tudom.

A palacsinta jobban lecsuszott, de csak arra tudtam gondolni, bár határozottabb lennék és tudnék választani.

Miután megebédeltünk,mindenki ment a dolgára. Most egyedül akartam lenni. Vagyis mégsem,a lovammal. Kate-nek biztos szeretet hiánya van és nekem is jól fog jönni.

Kint sétáltam, még sötét volt. Az istállohóz érve nyugodtság töltötte be a lelkemet. A lovak közelében nem érzem annyira feszélyeztetve magam. Kate-t elkezdtem kefélni. Örült nekem. De miért van az, hogy bűntudatom van? Hiszen nem tettem semmit! Igaz, Xavér vérét szívtam, de ezen mindenki átesik, hogy társából igyon. Vagyis gondolom...

Hallgatni akarok a szívemre és inkább vezessen a vágy. Nem akarok egy nap úgy felkelni, hogy elcsesztem az életemet. Visszagondolva majd a rögös utakra, mosolyogni szeretnék. Az akkori párommal boldogan élni, világot látni és egy percig sem tartó megbánást sem akarok felmutatni. Élni akarok, már ahogyan tehetem. És nem mindig a korlátokra gondolni. Nem akarom, hogy leláncoljanak és azt vegyem észre, hogy irányítanak. Szeretném ha meg tudnák nyílni mindenki előtt, aki érdemes rá. És kimondani a szót, még ha fáj. Nem akarok bonyolult életet. Ha hiányzik, meghívom. Ha valami nem tetszik, megmondom. Ha valamit nem értek, kérdezek. Ennyi.

Valaki a közelben volt és az istálló felé tartot. Ezt akkor is észrevettem volna, ha a fejem a szénába dugtam volna mert olyan hangosan jött az illető. Mikor belépett, meglepve vettem észre, hogy Alessa az.

-Ohh, szervusz!-köszöntött.

-Szia Alessa! Hát te?-néztem rá kérdőn.

-Hallottam a mozgolodást, érdekelt ki van itt.-felelt egyszerüen.-Minden oké?

-Persze.-mondtam határozottan.

-Miért nem lógsz valakivel?-kérdezte karbatett kézzel.-A kastélyban van mindenki, apád nem örülne, hogy kint vagy.

-Ez a hely biztonságos.-tettem le a kefét és elé álltam.

-Menj be, a többiek ugyis elfoglalták magukat odabent. Van ps, vagy mi az ördög.

-Igen, de engem az nem köt le.-nevettem.-De megyek, ne izgulj.-indultam kifelé.

-Vigyázz magadra Bellissima!-ment ki ő is, a faházához.

Lépkedtem a kastély felé és egy hangra lettem figyelmes. A bokorban két vámpír volt és a fa mögött láttam, vért szívnak. Amikor megláttam, hogy szeretkeznek, csendben odébb álltam.

Na, szóval ilyen sok vámpírral megtörténik. A lelkem kezdett lenyugodni.

Bent mindenki elvolt, ps és tv. Sokan fotelekben ültek és beszélgettek. Valaki hátul megfogta a karomat, már majdnem lecsaptam, de Xavér volt az.

-Reméltem, hogy ma elcsíplek.-nézett kedvesen.

-Mert?

-Miért? Nem lehetek veled?-nézett furcsán.

-Dehogynem, csak furcsa volt ez a kijelentés.-mondtam öszitén. Tűrkiz szeme engem kémlelt, majd behúzott egy sarokba.

-Remélem minden rendben veled. Ugye így van?-nézett aggódva és bolintottam.-Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet.

-Remek ötlet!-mondtam mosolyogva.

-Nálad nem tudjuk?-kérdezte és a félelem hatalmába kerített.

-Nincsen tv-m.-mondtam az igazságot. Minddig a nappaliba néztem.

-Nem baj, gyere menjünk hozzám!-húzott magával.

Fent a szobályában némi csókolozás után betettük az Eleven testek filmet.Egy zombi fiúról szól, aki szerelmes lesz egy élőbe és a végén visszaváltozik. Horror-vígjáték-romantikus. Xavér a kezével átölelt és izgulva gondoltam az elkövetkezendő napjaimra...

7.fejezet

 

Én vagyok a tűz

Benned van a gyújtó-anyag,szívem szikrát szül

Most legyél bátor,szememben már látod

Ha velem akarsz robbanni,én kioltom a lángod!

 

(Leander Rising)

 

 

AZ IDŐ GYORSAN TELT. Most, hogy így suliba járok, már nem egyhanguak a napjaim. Hamar eljött a tél. A fák levelei rég lehullottak, csak még havat nem láttunk. Ezt az időt jobban szeretem, mikor nincs olyan nagy meleg. A nyár az túl forró. Az ősz, tél és a tavasz mindig kellemes. Ráadásul szeretem a telet. Szép látvány, mikor bentről kifelé lesek, egy jó forró csoki és kandalló tűz kiséretében. Most legalábbis így terveztem el.

Éppen rajzon voltam, túléve egy Vámpírképesség órát. Ma alig nézett rám Mercucio és nem is időzött rajtam sokat. Remélem leesik már neki, hogy ez kettőnk között nem lehet.

Festettünk őszi és téli képeket. Én egy Francia országbeli teles utcát másoltam. Egy nő sétált párjával jó nagy bundában. El is felejtettem, hogy az emberek mennyire tudnak fázni.

Mikor végeztünk, eltehettük a festést. Szerintem kirakom a szobám falára, mert egész jó lett. Kezemben a művemmel elindultam kifelé. Aztán James belémkarolt és mentünk az Íjászatra.

-Szia Bells.-köszönt.

-Helloka, mizu?-kérdeztem.

-Van egy jó és egy rossz hírem.-mondta.

-Micsoda?-néztem rá riadtan.

-Nyugi, ne parázz. Minden rendben. De apud ma elengedte neked az utolso két órát, hogy vele tölthesd.

-Jaj,ne! Ez annyira igazgató-lánya-mindent-megtehet effekt!

-Ne izélj. Alig vagy vele mostanában. Hónapok teltek el úgy, hogy rendesen órákra mentél.

-Mint minden más diák. Oké és mi a rossz hír?

-Nem láthatod Xavért.

-Ahha.-mentünk az igazgatói felé.

-Minden oké közetetek, nem?-kérdezte.

-Persze, ha a vérivászat minden nap normális. Akkor igen, minden oké.

-Vámpíroknál? Szerintem ez tök korrekt.-mosolygot és megálltunk apám ajtaja előtt.-Én is minden nap...de psszt!

-Na és kivel?-hecceltem.

-Egy csajjal összebeszéltem.-suttogta.-De szeretném, ha ezt nem mondanád senkinek. Főleg Eriknek nem.

-Lakat a számon!-böktem oldalba.-És az megtörténik?-vigyorogtam.

-Jó szórakozást Bells!-kinyitotta az ajtót és játékosan belökött.

-Szia apa!-mentem oda hozzá és lehuppantam a székre. Aztán megéreztem a vér szagát. Ohh, ez emberi. De honnan és kié?

-Megkaptad az üzenetet. Remek. Kérsz innit?-mutatott a vérre. Nehezen, de bolintottam. Érezni szeretném, legalább egy kicsit!

Öntött és átadta.-Na szóval, kérdéseim lennének számodra. Mint diák.-mosolygot.-Szeretnél bált?-kérdezte.

-Bált?-kortyoltam egy nagyot.-Mikor?

-Szerintem jövőhéten hétvégén.-mondta.-Felhasznlájuk a nagytermet.

-Húú, apa ez remek ötlet!-mondtam.-Ez valahogy...nagyon új.

-Na akkor ez kipipálva.-mosolygot.-Feltettek olyan kéréseket, hogy motorozási lehetőség. Behoznánk motorokat, megszerelnék őket és verseny, meg ilyenek. A jó tanulók benevezhetnek. Meg akik tudnak ilyet vezetni.-ült elém az asztalra.-Mit szólsz?

-Ez nagy lehetőség a fiúknak.-mondtam.-Tőlem oké. Szívesen nézem.

-Oké, akkor ez is meglesz. Még gyorsan egy nagy verseny a tél előtt. Aztán meg tavasszal.

-Látom téged is izgalomba hoz.-jegyeztem meg.

-Ki is akarom probálni!-vigyorgot.

-Te tudod.-ittam.

-Na és mi a helyzet a srácokkal?-érdeklödött.

-Semmi különös.-mondtam átlagosan.

-Vannak udvarlók?

-Apa, most komolyan a fiúkról dumáljunk?-nevettem.

-Jó ne.-nevetett.-De ha valami idiota neked áll, szólj és elrendezem.-kacsintot.

-Ha olyan van, megoldom.

-Ez az első, amit neked kell tenned. Olyan nehéz felfogni hogy ilyen hamar megnőttél...

-Na,apa...

-...és, hogy megtudod védeni magad, önálló vagy....anyádra meg nagyon hasonlítasz.

-Anya...-suttogtam.-Nagyon hiányzik még nekeid is?-kérdeztem és bolintott.

Csend keletkezett. Szerintem mind a ketten teljesen alá merültünk az emlékekbe. Halovány emlékekbe. Legalábbis nekem. De anya jól van. Vigyáz ránk, érzem. Csak olyan furcsa az egész. Másoknak az anyukája elköltözött, elhagyta a családját. Mégis tudják, él és jólvan. De mi?Mi csak azt sejtjük, hogy fent van a vámpíros menyországban. Vagy hol...lehet ott is, ahol az emberek. Nem tudom, még nem jártam ott, vagy ha igen, akkor már rég elfelejtettem.

Megittam a vért. Aztán apuval még beszélgettünk. Amolyan semleges témákról. Utána megmutatta mit tud rendelni és mondjam el mi kell nekem. Most hogy lesz bál, kértem egy gyönyörű ruhát. Piros színe volt és diszkogyöngyök voltak rajra, pánt nélküli és combközépig érő volt az egész. Egy fekete magassarku cipőt vettem hozzá. És most télre kértem egy jó meleg pulcsit. Aztán találtam világitós gyertyákat, ami színt váltott. Nem tudom miért, de kértem párat. Olyan szépek és ha akarom majd romantikus hangulatnak is megfelel.

Végül felmentem a szobámba. Loren színét sem láttam. Biztos még lent tevékenykedik. Gyorsan átöltöztem és lementem Bianca-hoz. Kopogtam és bementem hozzá.

-Szia!-mosolygot.

-Na mizu?-kérdeztem. Mi a helyzet Adam-el?-ültem az ágyára.

-Ma egészen kikészített.-morogta.-Viccelödött. De én nem tudok mindenen csak nevetni.

-Értelek.-mondtam.-Beszéld meg vele, hogy vannak olyan helyzetek, mikor komolynak kell lenni.

-Ja, de akkor bevágja a durcit. És akkor bunkozik. Nem értem, mi köze van a bunkoságnak a komolysághoz?

-Ohh, a fiúk.-mondtam.

-Nem lehet megérteni őket.-ingatta a fejét.-És mi van Xavér-rel?

-Pasz. Ma még nem láttam.

-Tudod, péntek van. Hátha van megint buli.

-Nem tudom.-sóhajtottam.-Még jó, hogy találtunk egy új szobát.

-Ja, az most egész jó. Mit szólnál ha lemennénk konyhába? Csoki hiányom van!-vigyorgot és felpattant.

-Nekem gumicukor kell! Menjünk!-táncoltam az ajtó felé.

Lementünk és a szekrényt épphogynem kifosztottuk. Visszafelé tartottunk, mikor Bianca dermedten leállt. Nézett egy másik folyosóra és ugy nézett ki mint aki szellemet látott.

-Bianca, mivan?-néztem oda,ahova ő.

-Valamit láttam arra. Ott mi van?-kérdezte.

-Erre nem jártam még soha. Még le volt tiltva anno...de mit látsz?

-Gyere!-mondta és nekilodult, majd követtem. Nagyon sötét volt, alig égett pár gyertya. Párszor elfordultunk és egy lépcsőn lementünk. Ott egy kőajtó volt. Bonyolult minták voltak rajta.-Mi van odalent?

-Lessük meg!-és kinyitottam az ajtót.

-Azta!-modntuk szinte egyszerre. Lassan beéléptünk a helyiségbe, aztán az ajtó becsukodott mögöttünk, de nem foglalkoztunk vele. Egy hatalmas szoba,a mi egy komplett fürdő volt! Lefelé kellett menni a lépcsőn és víz fojdogált előttünk. Rózsaszirmok úsztak a tetején.

-Hallod, mi lenne ha ma este csak mi ketten itt lennénk?-kérdezte de csak a helyet méregette.

-Csajos esti fürdés. Aha, benne vagyok.-feleltem.

Letettük a cuccokat és még felmentünk borért, fürdőruciért és némi vérért. Aztán visszamentünk, de ugy hogy senki ne lásson. Halkan mentünk végig és mikor újra bent voltunk bevetettük magunkat a vízbe. A hatalmas abalakokon bejött a hold fénye. Nem voltunk olyan magasan, de alacsonyan sem. Láttuk az erdőt. Ez a hely káprázatos!

-Ez a mi titkos helyünk, oké?-kérdezte uszás közben.

-Igen, ez marhajó.-haladtam mellette.

-Erről nem is tudtál?-kérdezte és ingattam a fejem.-Én minden éjszakámat itt tölteném. Ha erről tudtunk volna előbb...

-Ja, én is így vagyok vele.-a víz felszínén lebegtem.-Nyugodtság és komfort.

-Az...-lebegett mellettem.

-Amugy majd lehet egy személyt idehozok romantikázni. Azt hiszem, ez a hely teljesen megéri.

-Detto! Csak legyen titokban! Nem szeretném ha mindenki ide járkálna.

-De hogyan találtunk rá? Mit láttál?-kérdeztem.

-Valami kis fehér izét. Olyan volt akár egy lélek, mint egy kutya. Erre jött és szimatolt vagy mi. Fehéres-és átlátszó volt.-nézett rám.-Ez rémisztő. De közben meg jó...

-Lehet látod a szellemeket, nekünk volt kutyánk állítolag. Milyennek láttad?

-Nem tudom, olyan nagy volt...ha még látom, ugyis mondani fogom.-odausztunk a peremhez és kifelé lesegettünk.

Csendben voltunk, csak a tátongó ürességet hallottuk és a víz hangját. Olyan misztikus volt az egész. És varázslatos.

-Te szerelmesnek érzed magad Bells...?

-Nem.-feleltem.-Nem igazán.

-De akkor miért nem vagy Loren-nel?-kérdezte.

-Mert félek. Vagyis...na, érted. Ő ember. És félek nem akar vámpír lenni.

-Akkor meg tuddakold meg!-nézett határozottan.

-Még eltöltöm ezt az időt Xavér-rel. Csak a bálig. Azthiszem...

-Lesz bál? Hu majd mesélj! De amugy lefekszel vele?

-Nem tervezem.-mondtam.-Csak tudod, amikor iszunk és vért is...teljesen azt érzem, hogy menne vele.

-Ahha, értem. Tudom.-újjával a kőfalat piszkálta.-Velem is mindig ez történik.

-És aztán?

-Aztán mégsem. Nem akarok abban az állpotban semmiféle döntést hozni.

-Hallod...-szólaltam meg egy idő után.-Ne depizzünk, elvégre bulizni jöttünk. Igyunk.

-Még valami nyomja a lelkemet, amit elmondanék.-kezdett bele.

-Igen?-fordultam meg.

-Igérd meg, hogy nem ítélsz el. Nem tehetek róla, én ezt érzem jónak.

-Héj, Bianca. Tudod, miután láttál majdnem sexelni egy zúgban, tudod az ilyen titkolozások már többé nem titok köztünk. A barátnőm vagy, bízhatsz bennem. Én is bízok benned.-átöleltem aztán rá néztem.-Na mi a titok?

-Vonzodom a lányokhoz is.-mondta.-Már évek óta. De most mertem még csak elmondani.

-Jaj, te!-vigyorogtam.-Ez nem is olyan rossz!

-Szóval ugyanaz a véleményed rólam?-nézett félénken.

-Hát persze! Hu, te kis vadoc!-nevettem, mire ő is.-Tudod hány fiúnak tetszik az ilyen?

-Pasz.-felelt.-Egyszer majd megtudom.-kacsintott és újra nevettünk, majd odausztunk a piához és töltöttünk vért és bort. Koccintottunk és ittunk.

Bianca-tól elbucsúztam és egyedül baktattam felfelé, mire valaki a nevemen szólitott.

-Bells! Hol a csudában voltál?-kérdezett egy nagyon ismerős hang. Megfordultam és Xavérrel találtam szemben magam.

-Neked is szia! Egyébként Bianca-val lógtam. Az utobbi időben nagyon elhanyagoltuk egymást...

Felém közelitett és előttem egy lépésnyire megállt.-Szeretném tudni merre jársz. Mindig azt érzem, hogy valami baj van.

-Nem. Teljesen oké minden. De minden lépésemről ugyse fogsz tudni...egy kis szabadság nekem is jár.

-Én teljesen együtt érzek veled és ez tök nomális meg minden. De én ma veled akartam lenni.

-Egész héten együtt voltunk. Nem lehetek a barátaimmal?-kérdeztem sértödötten.

-Dehogynem!-mondta egyből és előre lépett.-Csak féltelek...

-Hidd el, tudok vigyázni magamra.-mondtam keményen.-Nem kell megfolytani, ha azt érzem lekötnek teljesen, egyszer ugyis kiszabadulok és utána már nem hogy elfogni nem tudsz, hanem még látni sem fogsz. Tudod, mint egy pillangó. Ha bezársz, menekülök. Ha kezeden tartasz maradok.

-Sajnálom, nem akarom hogy ezt érezd. Csak én...azthiszem beléd szerettem.

Meglepetten álltam előtte. Erre végképp nem számítottam.

-Sze..szeretsz?-dadogtam.

-Igen.-és megcsókolt.

Aztán utána gondolkodni nem bírtam, hatása alá kerültem. Ez így nem jó! Előtte teljesen ellene, most meg teljesen csak vele. Felkapott és vitt magával valahová. Ohh, ez így nem lesz jó! Bennem a vér, a pia és azthiszem tudom mire kell számítani...belökött egy ajtót majd bezárta. Aztán rátett egy ágyra, egészen óvatosan.

Vágyakozva, szerelemmel csókolt. Legalábbis úgy éreztem. Aztán ekkor megláttam valami tervet a fejében, de valami gyorsan elnyomta. Állati ösztönök irányítottak. És nem bírtam gondolkodni, mindent elfelejtettem. Ahogy leszabta a ruháimat és dobta félre...ahogy simogatott és becézgetett. És amikor már teljesen mesztelenek voltunk...megtörtént az, amit nem akartam. Vagyis elterveztem, hogy vele nem fogom. De minden érzésemet felül múlta azt amit éreztem. Maga volt a mámor...ilyet még nem éreztem és nem akartam hogy befejezze...

 

~~~

 

Felkeltem és néztem. Még nappal volt. Xavér mélyen aludt. Ráeszméltem mi is történt. Alig bírtam felfogni. Úgy gondoltam erre az éjszakára, akár egy szerelmes kalandra. Nagyon jó volt és az jutott eszembe hogy ez nem is volt olyan rossz. Amiket éreztem maga volt a menyország.

De nem szabad itt maradnom, mert lassan felébrednek a srácok. Kikaszálodtam az ágyból és meglepetten néztem magamon végig a tükörben. Egy lány nézett rám félős szemekkel. És remegett. Körbenéztem gyorsan, de a ruháimat szét voltak szakadva, pompás!Kinyitottam Xavér szekrényét és kivettem egy inget. Kitaláltam belőle egy ruhát, mert olyan nagy volt nekem. Aztán összeszedtem a holmimat és kimentem halkan. Még visszanéztem Xavér-re, de ő csak aludt. Jólvan, akkor leléphetek innen. A ruhákat kidobtam a szemétbe. Most mégis hova menjek? Loren lehet bent van és tudja, hogy nincs ilyen ruhám. Halkan becsusztam Biancához, aki nagy szemekkel lesett rám.

-Hát veled meg mi történt?-pont a rajzait nézegette az ágyban.

-Megtörtént.-mondtam és elbőgtem magam.

Gyorsan hozott zsepiket és hagyta hogy kisírjam magam. Kb 1 óra alatt bírtam csak lenyugodni, addig is kaptam egy ruhát Bianca-tól. Csendben feküdtünk egymás mellett az ágyon és megfogta a kezemet, majd kérdezett:

-Mert ilyen szar volt?

-Szar? Ezt neveznéd szarnak?-nevettem.-Egy normális ruhám sem maradt a tegnapiból...

-Szóval jó volt?-kérdezte.

-Nagyon is.-feleltem.

-Akkor meg mi a baj?

Kimondtam azt a nevet, amitől nagyon féltem.-Loren.-Aztán felfogta és mindent értett.-Bianca, senki nem tudhat erről.

-Xavér szája nem fog eljárni?

-Nem hiszem. Nem olyan.

-Nem mondom senkinek, ígérem!

-Félek Bianca...

-Az első mindig nagy félelemmel tellik el. Én már csak tudom.-mondta, és elmesélte neki milyen volt az első. Aztán a többi és milyen a lányokkal. Aztán vidítani probált, vicceket mesélt. Már kezdtem ellazulni. És belegondolni, hogy ez nem lehet olyan nagy baj.-Figyelj csajje! Szerintem jól tetted! Ezek után meg már tudni fogod, hogy milyen. Nem szabad kimaradni a kalandokból.

És hallod, ma este lesz egy buli a kertben, eldugott helyen. Ugye eljösz?

-Hát...-kezdtem bele.

-Nem akarod, hogy Xavér valamit sejtsen, nem?

-Nem, de...-dadogtam.

-Akkor meg el kell jönnöd!-bökött oldalba.-Jön James, Clara és Maria, meg Erik is. Ha gáz lenne, bevédünk.

-Miért még kik jönnek?-néztem rá.

-Azthiszem jó sokan, lehet Xavér is. Nem tudom, csak azt hogy lesznek páran.

-Jó...

-Ezaz!-örült.-Ne félj, minden rendben lesz.

Miután kilelkiztük magunkat, felmentem a szobámba. Persze már nem volt síros fejem, sőt felvettem a poker arcom. Loren bent volt és könyvet olvasott. Gyorsan a paraván mögé vonultam és öltöztem. Felvettem egy latex kék gatyát és sötétkék toppot. Fekete magassarkúmat felhúztam. A mai ebédet kihagyom. Apámhoz megyek enni, vért tett el nekem.

-Neked is szia Bellissima!-köszönt Loren.

-Bocsi...-léptem elő.-Nagyon nem tudom ma merre van a fejem.

-Minden oké?-kérdezte.

-Aha, és veled?-kérdeztem majd felhúzta a szemöldökét.

-Mindjárt megyek, építjük a moci pályát.

-Hu, az jó. Te fogsz versenyezni?

-Igen. Ha lesz motorom, akkor ja. Amugy jó a rucid.-vigyorgot.

-Ja, ma lesz egy party.-ezt minek mondtam el? Talán mert bízok benne?

-Miféle?-érdeklödött.

-Titkos.-öltöttem ki a nyelvem.

-Suliban mi is műveltünk ilyet, tanároktól elbújtunk. Mekkora vicc volt!-mosolygot.

-És mennyi izgalom...-suttogtam, majd indultam fogat mosni.

-Lesz bál, azt gondolom tudod...

-Persze.-hajoltam ki. Aztán vissza.

-Valaki elhívott?-kérdezte. Megállt a fogkefe a számban és a tükörbe néztem.

-Még nem.-feleltem.

-Mert amugy én is ott leszek. Meg a tanárok.

Kimentem és ránéztem.

-Fogsz majd velem táncolni?-nézett kérdőn.

-Ühüm...

-Persze ha akarod...-habogta.

-Ott ugyis minden eldől.-mosolyogtam.-De nem félsz a vámpíroktól?

-Nem.-felelt.-Meg tudom védeni magam, akármilyen hihetetlen.

-Én elhiszem. De most megyek.

-Ma itthon alszol?-kérdezte.

-Igen, miért?-néztem furcsán.

-Mert hétvégén nem mindig van így. És mindent beképzelek. Nem nehéz kitalálni merre jársz, vagy hogy kivel.-mutatott a lényegre. Szóval sejti hogy alszom egy pasival. Ojjaj...

-Nem akarlak lekötni. Szóval érted, tudom te még csak most kalandozol.-állt fel és a szemembe nézett. Maj közel jött hozzám.-Csak ne bánj meg semmit. Ha szeretnéd, majd én lehetek veled.

-De Loren, te ember vagy...-suttogtam és lenéztem a földre.

-És azt hiszed ezen nem lehet változtatni?-emelte fel az állam.

-Mikor sejtetted, hogy pasival mászkálok?-böktem ki végre.

-Hónapok óta.-felelt szomorúan.-De tudom, hogy még a te szemeddel más minden. De tudd, én várok rád...-lehajolt és csókot adott a homlokomra.-Most menj és nyugi nem foglak ezzel zaklatni. Nyugodtan gyere be.

Elmentem és suttogva elköszöntem tőle. Robot szerüen mentem végig a folyoson, ledöbbenten ezen a beszélgetésen. Nem tudtam, hogy Loren ilyen. Hogy ennyit tud mindenről és mégsem faggat. Ő más. Mondta egy hang a fejemben. És azt hiszem ez tényleg így van. Ezt az egész pasi mizériát majd holnap rendesen átgondolom...

Apához értem és ettünk, meg beszélgettünk. Megérkeztek a csomagok és majd elviszem őket. Megköszöntem mindent apának, majd leléptem a buliba.

Mindenki ott volt aki számított. Bianca és a többiek. Tűzet gyújtottunk és vért ittunk, no meg bort. Egész végig hülyültünk és jól éreztük magunkat. Nevetgéltünk mindenen. Jó zenék mentek, mindenféle stílusban hogy azért mindenkinek megfeleljen.

-Milyen figurák vannak itt!-jegyeztem meg.

-Jó lesz hozzászokni!-vigyorgot James.

-Nekem az a furcsa, hogy ennyien vannak.-mondta Maria.

-Nekem is.-erősitette meg Clara.

-Ilyen jó bulit régen csináltak.-vigyorgot Erik.-Pedig általában bepunnyadunk.-nézett kedvesére majd megcsókolta.

-Amugy elöző suliban is így müködött ez?-kérdeztem.

-Persze.-feleltek kórusban.

-És a tanárok?

-Mi van velük?-kérdezte Clara.

-Ők mit szólnak?-kérdeztem.

-Tudják, de inkább hagynak minket. Vagy így tomboljuk ki magunkat vagy felgyújtjuk a sulit. Melyik jobb?-tette fel a kérdést James.

-Tűz rossz!-vágta rá Erik aztán röhögtünk. Tűzmániákus.

-Te felejtsd el, de nagyon gyorsan a tüzet!-csititotta Maria.

-Miért? Szerinted hogy kezdték az ősemberek? Nem hiába szeretjük...

-Jó, de te nem vagy ősember!-mondta Clara.

-Vagy mégis?-kérdezte James. Aztán nevettünk. Hülye sztorikat mesélgettek a többiek, aztán megjelent Xavér.

-Sziasztok! Elrabolhatom Bellissima-t egy kicsit?-kérdezte a csapattól.

-Persze!-felelte mindenki egy emberként.

Felálltam és Xavér-rel félre vonultunk. Aggodva nézett rám, de vádlóan szólt hozzám:

-Miért mentél el?

-Féltem hogy felkelnek a többiek és hogy megtudják mi történt...-böktem ki a félelmemet.

-De ugye nem menekültél?

-Nem!-vágtam rá túl gyorsan.-Figyelj...-mondtam higgadtan.-Fel akartam dolgozni ezt az eseményt. EGYEDÜL. És nem akartam hogy lebukjunk.

-Elvitted az ingem.-mosolygot rosszfiúsan.

-Szétszabtad a ruhám.-nevettem.-Majd visszakapod az inget.

-Nem muszáj...De akkor jó volt? Tetszett? Élvezted?

-Igen, igen, igen!-öleltem meg. Majd kaptam egy csókot.

-Oké.-nyugodott meg.

Ezután megszólalt egy jó pörgös zene és Bianca elragadott. Tacabro-Tacata. Mi csajok elkezdtünk táncolni és sokan nézegettek minket. Maria is itt volt Erik nélkül. James és Clara elhülyültek. Ez az este egészen jól alakul... Xavér egy fa oldalán leseget és nagyokat kortyolgat italából. Olyan kettős érzetem van...tetszik ő is, de Loren is. Most mit tegyek???

A buli után elbucsuztunk egymástól és holnap filmnézés lesz 1000-rel James-nél. Mert megnézzük a Szörny Egyetemet. Nála este 7-kor.

Mikor beértem a szobámba Loren aludt, gyorsan fehérnemüre vetkőztem és behanyatlottam az ágyamba. Egy idő után Loren felkelt és betakart...majd egy idő után elaludtam...

 

Behunyta a szemét,

és elmerült a meleg sötétben,

amely elválasztja az alvást az ébrenléttől,

ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében,

ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat,

ahol minden lehetséges.

 

Felkeltem egy gyönyörű réten. Ami picit sem volt átlagos...kék színű fű volt és az ég amolyan rózsaszínbe burkolozott. Miféle gondolataim vannak, te jó ég!

Egy unikornis vágtatott felém, majd megállt lassan mellettem és leült, hogy fel tudjak ülni rá. Meg is tettem és elindult velem. Igazán szép fehér fátyolszerű ruhám volt. Csak ugy csillogot, mikor ránéztem. Érteztem a tisztaságot.

A szürke ló megindult és tengerpartra vitt. A vízben sellők voltak és a ló egyenesen hozzájuk vitt, majd letett melléjük. A vízben kezdett feloldodni a ruhám és sellő alakot kezdtem ölteni. Végül lett uszonyom, ami olyan volt akár a tűz. Narancssárgából, pirosból és citromból állt, akár egy láng. Egy sellő jött felém, szép hosszú barna haja volt, kék szeme és zöld uszonya majd megfogott és levitt a víz alá.

Olyan világ tárult elém, mint még soha. Korralokból összeállítottak egy kastélyt. Olyan mint a kishableányba! Viszont az álom hamar elillant, mert felkeltem.

Loren is fent volt, hallottam ahogyan tusolt. Ránéztem az órára délután 4 volt. Megint. Észrevettem az asztalon hangfalakat és ps-t, meg tv-t hát ez meg honnan van? Biztos Loren szerezte be. Felültem az ágyban és pont abbahagyta a zuhanyzást Loren, majd lassan ki jött.

-Jó regget! Illetve estét.

-Neked is.-motyogtam.

-Mi a baj?

-Csak hülyeséget álmodtam...sellő voltam.-kiszálltam az ágyból. Ráeszméltem miben vagyok és a fürdőbe siettem.

-Az érdekes. Vámpír létedre. Ma mit csinálsz?-érdeklödött.

-Barátaimmal filmezünk.-hagytam résnyire az ajtót.-De csak 7-kor megyek.

-Hoztam kaját. Spagetti.-kiabálta, mert elkezdtem tusolni.

-Hu, remek!-harsogtam.

Letusoltam, köntöst vettem fel és kimentem. Leültem az asztalhoz és elkezdtünk enni. Igazából nemrég szereztem be egyet ide, mert Loren csak itt evett. Felnéztem a falamra és láttam a képet, amit festettem. Párizs utcáin tél van. A szobám nem ezt sugározta a fekete-bordo tapétáról. Tisztára goth-rock szoba, olyan sötét.

Semleges témákról beszélgettünk egy jó darabig. Azután pedig felöltöztem a paraván mögött. Egy fekete csőgatya és csontvázas pólóra esett a választás, converse cipőm kiséretében. A gyűrűm, mint mindig most is rajtam volt. Kijöttem a paraván mögül és Loren a hangfalaknál téblábolt.

-Mit kezdesz azzal?-mentem oda hozzá.

-Hát szerelem. Zenét akarok hallgatni. Szeretem a zenét és már hiányoltam.-mondta.

-Miket hallgatsz?

-Rockkot, metallicát. Amolyan punk féle voltam régen.

-Aha.-mondtam.

-Tudod mi a punk, nem?-nézett le rám. Szép kék szeme engem fűrkészet. El is felejtettem (nem igazán!) hogy milyen helyes! De tényleg, egy izomköteg...haját ugy hordta, ahogyan először láttam. És észbontó volt.

-Valamit talán, de...mások szabadsága, értem én de leszarom, pokolra jutunk mind...valami ilyesmi.

-Rasszista, rendőr gyűlölet és sok jelentése van...de lényegében igen. Valami olyasmi.

-De most már nem vagy az, csak rockkos.-mértem fel.

-Igen, ez változott.-mosolygot.

-Hát én csak rock-goth féle stílust szeretem. Hiába utálják, én nekem bejön.-mondtam és leültem a fotelbe.

-Ízlések és pofonok.

-Na mutatsz zenéket? Kíváncsi vagyok...

Mutatott ő minden félét. Marilyn Manson lett a kedvencem. Igen, eléggé furcsa, hogy egy lánynak ez bejön. De hát ez van. Megmutatta még a könyveit, amit olvasott. Meglepőnek tartottam már az elején, hogy ő olvas. Fiúk nem sűrűn szoktak. Beszélgettünk minden féle dolgokról, aztán kopogtak. Bianca lépett be és becsukta az ajtót.

-Áhh, helloka!-vigyorgot.-Remélem nem zavartam meg semmit.

-Nem, nyugodj meg.-mondtam és lehuppant mellém.

-Hoztam neked gumicukrot.-húzta ki a táskájából a Haribo-kat. Macis, erdei gyümölcsös és kólás.-Kimentettem őket neked.

-1000 köszi!-nyitottam ki egyet és ettem.

-James-nek valami közbejött. Nem tudunk nála lenni. Clara egy barátnőjével van és Erikék egymást falják. Gondoltam én megkérdezem, nincs-e kedved valamit csinálni.-nézett rám Bianca.

-Van ps-em.-feleltem.-Játszunk? 3 ember is játszhat.

-Remek!-lelkendezett.-Loren össze tudod rakni? Mi addig hozunk valami rágcsát. Meg kéne vér és bor.

-Persze, menjetek!-felelt mosolyogva és neki is állt. Büszke voltam a barátnőmre, hogy őt is bevonta a játékba. Örült a szívem és mindenem, hogy ő elfogadja. Felpattantunk és lementünk a konyhába. Szereztünk chipset, perecet és csokit. Pár üveg bort és vért.

-Jó lesz ez így?-kérdezte barátnőm.-Mármint, hogy Loren is...

-Persze és tetszik is.-néztem rá.-És köszönöm.

-Semmiség...drága LB-ém, neked mindent!-mondta és nevettünk a röviditésen. Majd bementünk a szobámba és bezártuk az ajtót. Ittunk, ettünk, ps-eztünk és nevetgéltünk. Amikor meguntuk, beszélgettünk. Loren furcsa szemekkel nézett minket, mikor vért ittunk. Ez a nap egész jól és kellemesen eltelt...

 

~~~

 

A padban ültem és hallgattam a kérdéseket. Mercucio válaszolt mindenkinek. Ma megint lesegetett .Feltünően. Mi az ördög folyik itt?Hm, húzzam az agyát? Van egy ötletem. Most a szerelem a téma. Elég vicces.

Feltettem a kezem és nagyot mosolyogva rám nézett.-És mi helyzet a viszonzatlan szerelemmel?-kérdeztem és mintadiákként néztem komolyan. Ő lehorgaszotta a fejét és csak ennyit mondott:-Az nem éri meg. Akkor csak báb vagy neki.-felnézett.-Nem szabad hagyni, hogy irátnyítsanak. Főleg ha vért isztok közben, akkor csak a vágyat erősití meg, de semmi más nem köt össze titeket...

-Ohh, értem, szóval nem szabad ilyet csinálni. Mármint így valakivel összeállni.-mondtam tündérien.

-És mi a helyzet olyanokkal, mint a lehetetlen?-kelt védelmemre Bianca. Mellettem ücsörögt.-Például a rang feletti szerelem, mondjuk munkahelyen vagy akár suliban.

Megütközve nézett ránk Mercucio.-Annak sose lesz jó vége. És tiltják a szabályok.

-És ha megtörténne?-húzta tovább Bianca.

-Akkor kicsapják az egyiket. Szóval nincs értelme.-felelt, aztán megszólalt a csengő.

-Köszönjük tanárúr! Hasznos infókat addot meg!-mosolygot barátnőm és kimentünk a teremből, otthagyva a lesokkolt Mercucio-t.

Hallotávolságon kivülre érve nevetni kezdtünk.-Hát ez vicces volt!

-Az! Milyen arcokat vágott már?-vigyorogtam.

-Szerintem egy darabig rád se fog nézni!

-Hát nem igazán...-nevettünk és mellénk ért James.

-Sziasztok lányok!-köszöntöt minket.-Már megint mázlink van. Az egész suli egy előadást fog hallgatni az igazgatotól, meghozták a mocikat.-majdnem kiugrott a bőréből.

-Hu, az remek!-mondtam Bianca-val egyszerre.

Elmentünk a hallba, ahol már sokan voltak. Apám 5 percre rá megérkezett és felment a kis színpadra és megszólalt:

-Jóestét mindenkinek! Igen, mindenki utolsó 2 órája elmarad. Ezzel a kérdéssel már többen fordultak hozzám... Egy kis ajándék.-mosolygot szívélyesen az igazgatónk.-Mint azt már tudjátok, motorozási versenyt rendez iskolánk. Csak azok nevezhetnek be, akik bizonyitottan tudnak vezetni és van tapasztalatuk. Ja és persze tud szerelni, mert éppen a bontoból szereztük be a gépeket. 30 db van. Kezdőknek csak proba körei lehetnek, akik némi kalandra vágynak.-viszhangzott a terem. Sutyorgás keletkezett. Sokan örültek, másokat koránt sem hozta lázba a sztori...ez a nagy fekete sereg...

-Nálam lehet jelentkezni, gondoljátok végig! De tényleg vegyétek komolyan az egészet! Balesetet nem szeretnék! És akkor a hétvégén lesz a bál. Este 8-kor kezdődöen, reggel 6-ig.-Apa lelépett és hangosan beszélgetni kezdett mindenki. Xavérbe ütköztem, aki félre húzott a tömegtől és Bianca mellől.

-Nem akarsz sétálni?-kérdezett.

-De mehetünk. Egy pillanat és szólok Bianca-nak.-ugyis tettem, majd kimentünk a kastélyból.

Végig sétáltunk az úton és felmásztunk egy magas fára, aminek vastag volt eléggé a törzse és az ága. Onnan lestük a csillagokat. Lágy szellő fújt, kicsit már hűvőssebb. Még jó, hogy hosszú újju pulovert vettem fel. Xavér engem nézett oldalról.

-Na mi az?-kérdeztem.

-Semmi, csak veled szerettem volna tölteni ezt az órát. Nem tudom, hogy átszeretnél-e jönni hozzám ps-ezni vagy valami...

-Xavér, ma nem tudom...

-Változtatott valamit, miután az megtörtént?-kérdezte komolyan.

-Miért? Nem változtatott semmit...-mondtam egyből.

-Jó csak olyan furcsa tudsz lenni.-csóválta a fejét.

-Ugye tudod, te nekem voltál az első. És igen, akár milyen lehetetlen, ez nekem furcsa volt. De jó volt.-mosolyogtam. És persze nem hazudtam...ez totálisan igaz.-Megkérhetlek rá, hogy ezen ne parázz?

-Oké, persze.-zagyválta.-Beneveztem a versenyre.-váltott témát.

-Az class.-néztem fel az égre.-Mikor lesz a verseny?

-Majd valamikor jövőhéten...héj, Bells!-szólt rám és odaforditottam a fejem.-Eljösz velem a bálba?

-Persze.-mondtam. Láttam a színeit, izgult nagyon. És volt benne valami olyan, amit nem értettem. Féltékenység lehetett?

-Nem tudom hol a szobád.-mondta.

-Ja, majd megmutatom.-mosolyogtam és görcs állt a gyomromba.

Ezekután felkísért a szobámba, ahol szerencsére nem volt Loren. Tuti lent volt és dolgozott. Végigámulta a szobámat. Loren cuccait bedobtam az ágy alá, mire odatévedt volna. Érdekes, remélem nem érez semmi illatot vagy ilyesmi. De ha én nem érzek, akkor ő sem. Gondolom.

-Mindig azt hiszem, eldugsz előlem valamit.-gondolkozott.-De amugy szép a szobád, tetszenek a színek és jó ez a fa ágy.-simitotta végig a kezét, akár egy nyomozó, aztán a függönyt buzerálta. Már alig egy órám van, hogy kimenjen.

-Nem, nem igazán. De szeretem ha az én rezidenciám csak az enyém.-mondtam nagyon is komolyan.

-Megértem.-mosolygot.-De most megyek, Adam vár. A szőszinek üzeni, ha találkoznál vele, hogy ma nála tali.

-Miért nem keresi fel ő?-kérdeztem karba tett kézzel.-Ez egyáltalán nem lovagias.

-Lusta egy csöppött.-vigyorgot.-Na de megyek Bellissima, akkor majd holnap a suliban!-adott egy csókot.

Aztán kiment és csak az üresség maradt utána. Mi volt ez az egész? Ma ő a fura. Valamire készül szerintem. De nem volt időm ezen gondolkozni, mert össze kellet pakolnom a szobát. Ki is szellőztettem, olyan fülledt volt idebent. Ez a nap is érdekes volt. Ja és uncsi. Remélem a bál miatt valami változás azért lesz. Loren is ott lesz és Mercucio és Xavér.Kész katasztrófa! Ezekután már csak arra tudtam gondolni, hogy tényleg gondok lesznek a bálon...

 

 

~~~

 

Repper zene töltötte be a szobát. Aztán az egész kastélyt. Fel-alá futkározás volt. A csajok a fürdőkben nyomorogtak és siettek. Parfüm illat szállt a folyosókon, édes mint a vattacukor. Este 8-kor kezdődik a bál, a Nagyteremben.

Loren smokingja a fogason lógott.

Xavér egész héten más milyen volt. És nem bírtam tovább, belekukucskáltam az elméjébe és mit láttam? Egy hosszú szőke hajú csajt, akivel megcsalt. Fáj? Igen. Érdekel? Nem. Ma megcsinálom a fesztivált, elcseszem a tervét, hogy beégessen a suli előtt.

De amugy nem tudom elhinni, hogy arra nem gondolt, hogy látom az embereket. Belülről. Azt hitte el tudja titkolni. Szerintem. Eléggé buta volt. De én, hogy bíztam benne és nem néztem belé soha.

-Mi van, olyan letört vagy!-nézett rám Loren.

-Nem leszek az, hidd el! A bosszú édes és nem hízlal!

-Nem hiszem, hogy tudni akarom mi van.-nézett le rám. Mosolyogtam. Kopogtak, és Bianca bejött. Egyből elmondtam mi bánt.

-Tegnap még az volt, hogy mára, azt mondta mára...szóval úgy volt, hogy mára.-zagyváltam.-Most meg, hogy mennie kell mert várja a csaj a műszempillákkal. Engem most vertél át utoljára!-tomboltam és bementem a fürdőbe, ő meg követett.

-Átvert, mi?-nézett nagy szemekkel.

-Ja, de szépen beégetem.-néztem magamon végig a tükörben.

-Segítségedre lehetek?

-Szerezz egy vámpírfickót!-igazitottam meg a hajam, szép egyenes volt.

-Ez pont jókor kéred, mert Adam haverja Gabriel, neki nincsen párja.

-Gabriel?-festettem a szempillámat.

-Csajok, leléptem! Jó szórakozást!-csukodott az ajtó.

-Konkrétan ugy érzem magam, mint egy tinifilmben.-néztem idiotán.

-Áhh, még csak most kezdtél el élni. De amugyis mondtad, hogy érdekesen viselkedik. És hát...ő már csak ilyen, tudod mennyi csaja volt előtted?-nyomkodta a telefonját.

-De engem nem lehet így átverni!-néztem idegesen.

-Fojtsd meg, elássuk a kertben és no para!-mondta, mire felnevettünk.

Mindezek után elindultunk lefelé, hogy megkeressük a két fickót. Ott áldogáltunk a hallba és beszélgettünk. Engem ez az egész nem is izgat.

Most képzeld el azt, hogy egész héten csak ugy eltünik nyom nélkül a pasid. Mit tenmél? Még az a mázli, hogy nem is volt olyan fontos nekem. Órák közben összefutunk és mond egy-két szót, majd elsiet. Nem gyanakodtam, mert nem érdekelt. De ebből én akarok jól kijönni. Aztán miután csak ugy véletelenül mindig ez történik, beleláttam a fejébe. Mindent láttam. Elsőként csak sírtam, de nem értem minek. Aztán csak a bosszút forraltam. 1000 ördög! Adam milyen fickóval közelit felénk?Mindaketten smokingban voltak. A srác nagyon sápadt volt, de eléggé sexi. Nálam magassabb és élénk zöld szemű.

-Sziasztok csajok!-mosolygot Adam.-Megkaptam az üzit, itt van Gabriel.-adott csókot Bianca-nak.

-Sziasztok!-mosolygot, főleg rám. Egy kérdés, miért nem szerzett magának csajt???

-Gabriel, ő itt Bellissima, Bells ő Gabriel. Mi megyünk, majd ugyis látjuk egymást.-mondta és leléptek, Bianca még vissza mosolygot.

-Gabriel, őszinte leszek veled.-mondtam, majd közelebb jött.-Xavért akarom kijátszani. Egész suli előtt beégetne és fel akarok vágni.

-Xavér?-nézett le rám.-Na végre!-tapsolt egyet.-Valaki fellázad ellene. Akármi a terv, benne vagyok.

-De ugye téged nem zavar? Mert én kapcsolatot nem nyújthatok.-húztam a számat.

-Ez a dolog mindenen felül múl. Nem baj. Megértelek. Tudom mekkora egy fasz.-nézett körbe.

-Akkor barátok?-nyújtottam kezet.

-Barátok.-rázott rá.-Na és mi a terv?

Elmondtam neki az ötletet és pártolta. Felkér majd táncolni az egész suli előtt. De nem-et mondok, amit mindenki hall és ekkor Gabriel közbejön, aki táncol majd velem. Ez NEKI égés lesz, még soha nem utasitotta vissza egy lány.

Szóval most ugy teszünk, mint akik egyedül jöttek (ami nem nagy hazugság). Odaálltam a körgyűrűhőz és álldogálltam. Gabriel a közelben volt és tetrekészen állt.

Mikor lettem én a rosszkislány? Miért válltam ilyenné? Lenéztem a ruhámra és árulkodóan változott. A stílusom és mindenem. Nem akarok kőszívű lenni. Csak egy emberrel teszek kivételt, no meg apámmal és barátokkal. Miért váltam ilyenné? Nos, talán egy tuskó miatt. De megvédem magam. Meg kell, hogy védjem magam. Mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy sokszor egyedül vagyok. Lehet ostobának tűnhetek, de az én érdekeim ezek. És nem hagyom, hogy egy idiota tönkre tegyen. Mitől annyira félnek, én azt szépen felhasználom. Tudom ki vagyok, hogy honnan jöttem, tudom kik vannak velem és tudom kik ellenem. Túlélek és nem halok meg. Most legyél bátor! Én vagyok a tűz, bennem van a gyújtóanyag, szívem szikrát szór. Ha velem akarsz lenni, velem robbansz.

Felém tartott idegesen Xavér. Most egyedül volt. Vérszomjasan felé mosolyogtam. Mikor odaért, ő kezdett bele mondanivalójába:

-Miért nem voltál fent?-nézett rondán, gúnyosan.

-Siettem lefelé. Dolgom volt.-mondtam nem törödöm hangon.

-Gyere táncolni!-nyújtotta a kezét és láttam a gonoszságot. Gabriel mellém ért és felkért.

-Sajnálom Xavér, nem. Végeztünk!-mondtam és elindultam a parketre.

Gabriel ringatott. Nem tudtam felfogni, sikerült! Nem akarok többé megfelelni. Csak magam vagyok. Láttam Xavér a szőkéhez ment és táncolt vele.

-Köszönöm Gabriel.-suttogtam.

-Igazán nincs mit. Örülök, hogy én vagyok a csúcsponton.-súgott vissza.

Táncoltam vele egy ideig, hogy megháláljam. Aztán meglepetésemre Mercucio leállitott minket.

-Szabad egy táncra?-kérdezte Gabrieltől,a ki bolintott majd elköszönt tőlem.

Mefogta a kezemet és megpörgetet. Feketében volt, ahogy szokott és smokingban. Nem is sejtettem, hogy nagyobb nálam. És az parfümje egészen jó volt. Pörgött az agyam, mint a mókuskerék. Mit mondjak? Mit ne mondjak? Sokan vannak itt, sok a szemtanú.

-Bellissima, nagyon ördögi vagy.-suttogta.-Láttam mit műveltél Xavér-rel. Bosszú angyala is lehetnél...már suttognak rólad a diákok, ahogyan kijátszottad az exed.

-Megvolt az okom rá.-mondtam keményen.

-Biztosan, hogy meg.-nézett a szemembe.

-Tanárúr, nem gondolja, hogy ez nagyon feltünő?-kérdeztem.

-Mert félsz?-kérdezte.

-A legkevésbé sem akarom elrontani a játékát, de sajnálattal közlöm, hogy apám is jelen van, Jolanda és a védelmezőim is.

-Mindig meglepsz Bells. A legváratlanabb pillanatban támadsz.-mondta mámorosan.-De én is felkészültem. Gyere ki velem.

-Ugyan miért tenném?-néztem rá mogorván.-Ebből semmi jó nem származhat.

-Mindenkire ráállitottam az ÉN őrzöimet.-mutatott körbe a fejével.-Ugye nem akarod, hogy a szereteidnek bántodása essen?Édesapád, Clara, Bianca, James, Maria, Erik és féltett embered Loren. Igen, tudok róla. Mindent kideritettem rólad.

-És mégis mit akarsz tenni? Megerőszakolsz?

-Még csak azt kéne!-nevetett.-Nem drágám, attól sokkal durvábbat teszek. Elviszlek a szigetről.

A szívem, mintha megdobbant volna és izgulni kezdtem. Féltem. Ez nem lesz így jó!

Körbenéztem és láttam fekete alakokat, akik készen élltak a lővésre. Miért nem veszik észre őket? Miért nem tesz senki semmit? Ránéztem Loren-re aki néha rámnézett és mosolygot. Nem érzett bajt...hiszen egy tanárral vagyok. Azt hiszik, biztonságban.... Ránéztem a barátaimra, akik boldogok voltak, nevetgéltek és táncoltak. Apámnak mindenhol járt a tekintete, csak rajtam nem. Ő is azt hitte mint Loren...

-Most már látod, nem tehetsz semmit. Csak velem kell jönnöd és nem esik bántodásuk.-súgta.

-Veled megyek.-adtam meg magam. De valamit ki kell találnom, valahogy meg kell menkülnöm.-De nehogy azt hidd, hogy önszántamból.

Magával húzott kifelé és nyugodtan. Mikor kiértünk a kastélyból, már rohantunk. Nem akart semmilyen percet elparazolni. Erős keze az enyémre tapadt és rángatott magával. Ki gondolta, hogy ennyi erő van benne? Kiértünk a kapun. Farkasok vonyítottak az erdőben.

-Ilyenkor vezélyes kint lenni! Farkasok vannak a közelben!-kiáltottam és már világitott is a gyűrűm.-Mercucio!-megálltunk és a gyűrűmre pillantot.

-Az mi?

-Világít ha veszélyben vagyok! Mármint életveszélyben! Mondd, hogy van nálad fegyver!-orditottam és ekkor az erdőből jöttek kifelé a farkasok eszeveszett módon.

-Gyere!-fogott kézen és rohantunk. Az erdő végén fegyveresek voltak. Odaérve Mercucio-nak dobtak egy kardot.-Neki is!-mutatott rám. Hálás voltam, de azért annyira nem. Hülye barom, mégis mit gondolt? A farkasok már ráugrottak az első vámpírokra és harcolni kezdtünk. Én még alig használtam ilyet, de szerencsémre a tanárom megvédet.

-Mégis mit gondoltál? Hogy kézen fogva dalolászva felszállnuk a hajóra?-üvöltöttem  neki.

Meggyötört volt az arca és minden porcikája csak védekezett. Ahogy én is. Láttam, hogy a kastélyból jönnek kifelé jópáran. Jó sok farkast kellett megölnöm, falkában támadtak. Megkarcolodott az arcom. Egy hatalmas farkas állt előttem hátsó két lábára, akár egy ember. Szerintem volt 3 méter. Engem nézett fekete szemeivel, gondolta becserkészi áldozatát...kékes-szürkés bundája csak ugy büzlőtt a dögszagtól. Orrfacsaró bűz...undorito. Lelötték, mielőtt rámugrott volna, mögöttem Mercucio védelmezői óriási fegyverekkel védekeztek.

Éppen egy farkasfejet vágtam le és azt hittük az volt az utolsó. Lihegve álltunk, látszott a lehelettünk. Már láttam apámat, Alessa-át, Loren-t és a barátaimat. Azt hittem vége van és ekkor rámugrott egy vérengző állat. A hasamban éreztem a fájdalmat és lassan a nedvességet. Összeestem, Mercucio elrohant otthagyva engemet, láttam ahogyan menti a bőrét. Loren odaérve levágta a farkast. Majd mellém ugrott. És borzalmas fejet vágott amikor a hasamra nézett.

-Bellissima, te jó ég!-láttam a dühöt ahogy felnéz és Mercucio-t követi a szemével.

-Én utánuk megyek!-kiabálta Christian és rohant Mercucio után.

-Túl sok vért veszít!-mondta mellettem Alessa.-Bezárom a sebet, de vért honnan szerezzek neki?

-Majd én!-mondta Loren.

-Mi ez az egész?-nézett elszörnyedve apám. Bianca magyarázott neki valamit, de nem bírtam felfogni. Homályosan kezdtem látni és a hangok is egyre furcsábbak voltak. Pedig hozzám beszéltek, ott voltak a barátaim.

-Bells!-nyomott fel Loren. Feljajdultam a hasam nagyon fájt.-Igyál belőlem!

-Nem...-ingattam a fejem.-Nem akarlak bántani, nem tudom le tudok majd állni..

-Bízok benned, de kérlek! Igyál belőlem!-tartotta a csukloját a számhoz.-Ígérem jól leszek!

Nagyon nagy nehezen belé haraptam. Az íz maga volt a gyönyör, a mámor. Lecsurgott a torkomon és éreztem a gyógyulást...gyógyitom magam.

Csak ittam, ittam és ittam...de elájultam. Nagy fekete semmiség fogadott és zuhantam a mély álomba...

 

~~~

 

 

Álmodtam. Tudom, mert könnyű voltam és boldog.

Felkeltem, ugyanott ahol rámtámadt a farkas és majdnem megölt. Már jobban voltam, elmúlt a fájdalom. Miután felálltam Mercucio-val találtam szemben magam. Engem nézet és olyan magányos volt és szomorú, hogy legszívesebben mindenki megölelné, mert annyira cuki. De én nem, mert tudom mit tett, mit művelt velem. Így csak csípőre tettem a kezem és bosszusan szóltam hozzá, ha már egyszer ez egy álom, itt kiélem magam. Ugysem látom élőben soha többé. Nagyon is tudom, mert elmenekült a szigetünkről. Jól is tette, apám megölte volna. Ó, apa! Ő még nem is tudja mit tett velem Mercucio!

-Nagyon szemét vagy! Majdnem meghaltam és te csak menekültél!-vágtam a közepébe.-Egy tanárnak kötelessége a diákjait megvédeni!

-Sajnálom Bells, de amikor elhatároztam hogy elmegyek veled, akkor lemondtam a tanárságomról. Feladtam mindent, csak azért, hogy veled lehessek. De ez az én bűnöm. Tudom mit tettem és sajnálom.

-Hát nem kapod meg a bocsánatom!-tettem karba a kezem és oldalra néztem. Most már a tengerparton voltunk, ahol egy hajó várt valakire. Szerintem Mercucio-ra.

-Kérlek Bellissima! Így nem nyugszik meg a lelkem!-lépett közelebb.-Akkor már egyenranguak voltunk.

-De akkor is hagytad volna, hogy megöljön az az állat!-rivalltam rá.

-Kezdetben megvédtelek.-horgasztotta le a fejét.-Amikor feltetted azt a kérdést az órámon, tudtam mit kell tennem. Lemondtam mindenről. És akkor csak azért rohantam el, mert tudtam hogy más megvéd. Ha maradok apád lesújtott volna rám.

-Vállalnod kellett volna a következményeket!-mondtam indulatosan.

-Igazad van. De élni akartam.-térdelt le.-Bocsáss meg és örökre eltűnök az életedből, álmaidból. Soha többé nem fogok tudni neked ártani...nem is tudnék.

-Ez csak egy álom.-sóhajtottam.-Az igazi Mercucio nincsen itt.

-Bells, én beléptem az álmodba. Nekem ez a képességem.-motyogta.-A hajón vagyok és onnan irányítok.

-Akkor honnan fogom tudni, hogy nem leskelődsz utánam?-vetettem fel.

-Ha belépek az álmodba, látni fogsz. Ha nem, én ott sem vagyok. Sajnálom Bells...tényleg.

-Nem tudom elhinni. Ha szerettél volna, nem hagytál volna ott.

-El kellett, hogy engedjelek. Te Loren-t szereted. Ő meg téged, a vérét adta. Most össze vagytok kötve.-nézett fel rám könyörögve szemeivel.-Csak akkor foglak keresni, ha nem találod a szerelmet. De ebben az életben nem lesz ilyen. Azthiszem...-könnyezett.

-Megbocsájtok.-suttogtam.-Ez egy tanulság volt számomra, hogy mindig meg kell néznem az emberek természetét és ugy szabad közel engednem őket.

-Szeretlek Bells...ha tudnád mennyire!-állt fel lassan.-Sajnálom amit tettem. Ha mégegyszer átélhetném, soha nem így csinálnám.

-Tanár-diák kapcsolat nincs. Ezt vésd az eszedbe...-suttogtam.

-Megjegyzem én kicsi Bellissimám!-mosolygot, mire énis.-Kapni fogsz egy emléket az öszinteségről. Nem tőlem, ezt tudnod kell.

-Kitől?-néztem furcsán.

-Az alkotonktól. De most ébredj! Várnak rád!-lehajolt egy csókért. Puha ajkai az enyémet kereste és vért éreztem a számban. Óriási fény keletkezett, végül eltűnt Mercucio és a tengerpart.

Amikor kinyitottam a szemem, hallottam Mercucio hangját a fejemben: Ég veled gyönyörű Bellissima! Utána megláttam a szobámat, és Loren-t.

-Bells...-jött oda hozzám egyből és megsimogatta a homlokomat.-Jobban vagy?

-Azthiszem...waaa...-nyúltam a hasamhoz, aztán benéztem a takaró alá, ahol már csak a rózsaszín csík látszodott. Fehérnemüben voltam.

-Ja, azt még érezni fogod egy darabig, Alessa azt mondta, de teljesen el fog tűnni. Jó munkát végzett.-mosolygot.

-Loren, én...-akadtam meg.

-Mi az?-nézett a szemembe.

-Köszönöm, hogy megmentettél...

-Érted bármit. Egyébként miért mentél ki a kastélyból?

-Öhm...-elmeséltem neki mindent. Tényleg mindent. Xavér-t, aztán Gabriel-t, majd Mercucio-t. Hogyan fenyegetett meg és a harcot. Tényleg mindent.-Azt hittem meghalok...-észre sem vettem, hogy könnyeztem. Egy zsepit nyújtott.

-Nem normális ez a Xavér.

-Én csak azt utálom, hogy hagytam magam...-töröltem meg a szemem.

-Héj, picinyem...ne sírj. Hibákat mindenki elkövet. Ezek azért voltak, hogy tanulj belőle.

-De ennyit? Hogy tudnék most bárkivel is lenni? Hogy tudok majd tükörbe nézni? Egyszerüen ilyen idiotát, mint én...-sírtam.

-Igen ennyit, sőt más még többet is. Bells, én tudom enyhíteni a fájdalmadat. Nem emlékszel?

-De nem akarom, hogy azt hidd, hogy te vagy a tartalék.

-Nem hiszem azt, látom milyen zavarban vagy és hogy nézel rám. Amiket mondasz, hogy nem akarsz ártani. És mostmár tudom mit tett veled Xavér, így tudom hogy csak bajban voltál, féltél és féltél bármit is tenni. Nem vagy idiota és tükörbe büszkén nézhetsz! Jól elintézted a dolgokat, Xavér-től ne parázz!-ölelt meg.-És hidd el, éltem én már annyit, hogy lássam ki a tiszta lelkü és ki az aki nem éri meg.

Ringatott és engedtem a vigasztalásának, elengedve a bűntudatot. Befeküdt mellém, csititgatott, majd megnyugodtam. Hagytam, hogy jóleső érzés vegye át az uralmat. Loren testének melege meggyógyitotta fájó lelkemet. Érezni akkor is fogom, amiket tettem...

Kopogtak és a barátaim léptek be. Majd bezárták az ajtót és körénk gyűltek.

-Sziasztok!-néztem rájuk mosolyogva.

-Szia Bellissima!-köszöntek kórusban.-Ezeket neked hoztuk!-tették le az asztalra a macikat, csokikat és virágokat.

-Köszönöm nektek...-probáltam felülni, Loren támaszt adott.

-Ohh, te vagy Loren! Milyen helyes fickód van Bells!-jegyezte meg Clara.

-Na azért csak nyugi,még nem...-kezdtem bele.

-Az én Bellissima-ám a gyönyörű, nem én. Ahhoz képest, hogy most támadt rá egy farkas.

-Mesélj el mindent!-ültek le.

-Tessék, hallottam mennyire szereted!-dobott az ölembe egy Haribot Erik.

-Köszi, kedves gesztus.-mosolyogtam rá.

-Na mi van Mercucio-val? Szépen elmenekült.-simogatta meg a vállam Bianca.

-Az a helyzet, hogy belépett az álmomba. Tudtátok, hogy van egy olyan képessége? Bárki álmába be tud hatolni...

-Mi?-hökköltek hátra egy emberként.

-Igen. Teljesen kiosztottam. A bocsánatomért esedezett, még le is térdelt.-forgattam a szememet.

-És?-kérdezte James.

-Megbocsájtottam neki, de soha nem felejtek. Szerintem odafentről kap majd büntit.

-Isten? Na ne nevetess...-jegyezte meg Clara.

-De és mondott is valamit Mercucio, hogy...

-Bells, mi van a szemeddel?-kérdezett Bianca.-Valami változik benne, olyan...várj.-kutatott a táskájában.-Jobb ha te látod!

Odaadta a kis minitükörjét, ami nagyon lapos volt, kinyitottam és belenéztem. Nem hiszem el!-Azta rohadt, EZ MEG MI?

A szemem színe igen, kék volt jeges tekintet de mégis tűzes. Teljesen átalakult, lángcsóvák kúsztak  ki a pupillámból. Megváltoztatta az egész arcomat.

-Komolyan, mintha jeges tűzbe néznék...-suttogta Loren, akire egyből ránéztem.

-Őszinte tekintet...-mondta James.

-Mi? Mit mondtál?-kérdeztem.

-Őszintébbnek látszol, ne vedd sértésnek. De ettől még komolyabb is lettél és erőt sugárzol.-folytatta James.

-Pont ilyenről beszélt Mercucio...-habogtam.-Kapni fogsz egy emléket az öszinteségről...-emlékeztem vissza.-Az alkotonktól...

-Hu, ez nagyon durva!-nézett a szemembe Bianca.

-Tűz szép!-mondta Erik. Maria kérdőn felhúzta a szemöldökét.

-Tényleg tűzes a tekinteted...-mondta Maria.

-Ezzel a szemekkel nem lehet majd nem észre venni.-Clara döbbentten bámult.

-No meg a hajaddal sem...-fogott meg egy tincset Bianca.

Bejött apám és oda viharzott hozzám.-Kincsem, jobban vagy? Jéééé, mi lett a szemeddel?-csókolt homlokon.

-Valami "Isten ajándéka".-mondta Clara.-Az őszintesége miatt.

-De hát...-nézett apám furcsán.-Igaz, te sosem hazudtál.

-Azért nem vagyok szent, ne állítsatok szobrot kérlek!-emeltem fel a kezem védekezve.

-Általában azt az emberek halála után szokták megtenni.-mondta Erik.

-Nane!-vágtam rá.

-De valaki túl élte!-jegyezte meg James.

-De most ne izéljetek már! Bells-nek gyönyörű szeme lett. Nem mintha eddig nem lett volna az...fogjuk fel aként, hogy szépen túlélte az éjszakát és meg lett jutalmazva.-hadarta Bianca.

-Egyébként is, nem kell mindent túlbonyolítani.-mondtam.

-Azért még ennek utána nézek.-beszélt komolyan apa.-Hoztam egy kis vért. Emberi. Jobban táplál.

-Köszi!-mondtam és elvettem tőle. Kiöntöttem egy pohárba és megittam. Eléggé éhes voltam...-Apa majd mesélnem kell Mercucio-ról!

-Persze, de most hagyunk pihenni, ugye srácok?-nézett körbe és igen-t hümmögtek meg bolintottak.

-Majd később találkozunk!-köszöntek el.

-Szia Bells!-intett Bianca.

-Ja, kapsz két nap szabit!-köszönt el apám.

-De apa, jól vagyok...

-Ne vitatkozz!-léptek ki a szobámból és becsukták az ajtót.

-Hát nagyon szeretnek téged...-vigyorgot a plüssmacival Loren.

-Most érzem magam nagyon mázlistának!-nyitottam a gumicukrot és elkezdtem enni.-2 napig döglök!

-Ezt a döglést mellőzd...-kérlelt.

Loren is evett velem, később felhozott valami meleg ételt, zöldség levest meg vadast, Kinder tejszelettel. Nyámi! Erről a nyámiról mindig eszembe jut Bianca. Ahogy megismertük egymást. A vadas lett most a kedvenc ételem, ami még emberibbé tett engemet. Nem hittem volna, hogy valaha is fogok enni, mármint rendes kaját. Ettől jobban éreztem magam.

Az a tudat, hogy Mercucio elment megnyugtatott. Csak arra tudtam gondolni, hogy ezentúl nem fog rám mászni egy tanár sem.

Csak azt nem tudom, ki fogja helyetesíteni. Remélem nem hoznak valakit a szigetre, főleg nem egy fickót. Már elég volt. Mercucio egészen meglepett az álmomba, hogy megcsókolt. Ezt nem említettem senkinek. Nem is akarom, hogy tudjon róla bárki, legyen ez az én titkom.

Néztük a tv-ét Loren-nel, aki mellettem feküdt és épp hogy a kezemhez hozzá ért. Hagyta, hogy mindent átgondoljak és nem támadott le. Ez plussz pont nála. Volt rajta egy fekete póló és egy kereszt lánc (ami nagyon szép volt!) és melegitő gatyát húzott fel, ami egy picit átlagossá tette a vámpíros hétköznapokban. Nagyon jó parfümje volt, egyszer láttam a dobozát, Hugo Boss. Hosszú haja szépen ki volt fésülve.

Egyszer majd biztosan vele leszek. De most nem tudom magamnak megbocsájtani, hogy Xavér-rel az megtörtént. Hogy minek hagytam magam? Nem tudom...ja de, mert hülye voltam. Sosem szabad megmaradni egy olyan emberrel (ezesetben vámpírral) akivel nem érzed szimplán jól magad. Lehet egy darabig jó, de ha érzed ez így nem fog müködni, be kell fejezni. De mondjuk mindenki később okosabb...mikor átélted, már tudod mit kellett volna tennedd. De így már késő.

Tiszta lappal kezdek, a sulira koncentrálok. De nem leszek stréber, leszek majd buliban is ha tehetem vagy ha elhívnak. Lehet, hogy diplomát szerzek filozófiából, mert abból tuti nem lesz karrier...nevettem magamban. Újra és újra meggondolni magunkat, mert semmisem állandó. Így hát hibázok amennyit csak tudok, mert ha majd egyszer megkérdezik mi akarok lenni, nem kell találgatnom, tudni fogom.

Mikor már sokmindent végig gondoltam, lezuhanyoztam és hajat mostam. Elképzeltem, ahogy megszabadulok a rossztól és a gonosztól. Éreztem a könnyedséget és a vidámságot. Képes lennék most maratont is lefutni vagy egésznap ugrálni. De most csak pihenéssel töltöm a napjaimat. Ez most tényleg kijár.

Letelt a szabadságom, amit egész végig Loren-nel töltöttem. Aludtam, ettem és ps-eztünk. Sokat beszélgettünk, jobban ismerjük már egymást.

Amikor bementem Bianca-val Vámpírképességre, megkönyebbültem, hogy Jolanda vette át az irányítást. Sokkal jobb volt. Ő is elég érdekesen adta elő az órát és nyugodtan felélegezhettem mert tudtam most tényleg biztonságban vagyok.

-Energiavámpírok. Hát igen, ennek a témának is szót kell kapnia. Mégis mit tudtok erről a fogalomról?-nézett körbe a tanárnő.

-Leszívja az energiát. Ő ebből él.-mondta mellettem Bianca, Jolanda bolintott.

-Lényegében igen. A szakirodalom többféleképpen eleveniti meg és különbözteti meg a vámpírokat. Léteznek pszi-vámpírok, lifestyle-vámpírok és persze a klasszikus vámpírok. Közös vonásuk az életenergia utáni legyőzhetetlen vágy. Ehhez az energiához külső forrásként kell hozzájutniuk, ha meg akarják őrizni az egészségüket.

-Mármint erőforrás? Szél, eső és vihar vagy mi?-kérdezte Samanta.

-Te példán az okáért abból.-mondta  Jolanda.-Valaki az életenergiát szívja el másnak. Érzelmekből is lehet.

-Igazi vérszipoly.-jegyezte meg valaki.

-A vámpír, akit nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint vérszívónak nevezhetünk. Igen, az vérszipoly. Egyébként az emberek már mindenféle vámpírokat kitalálnak. Sok hazugságot mondanak.

-Az emberek ostobák.-mondta az állatokkal beszélő szőke hajú srác.-Mindentől félnek, sokszor olyantól is ami nem is létezik.

-De mi igen, létezünk.-mondtam.-Pedig kezdetben féltek tőlünk, ma már imádnak. Az alkonyat című filmnek köszönhetően.

-Ohh, Edward!-szólalt meg Bianca. Mindenki felnevetett.

-Tényleg nem értem mit látnak benne...-mondta Jolanda.

-Nyálas!-kiabáltak be.

-A lényeg az, hogy az emberek szeretnek félni. Leginkább attól fél mindenki, amiről nem tudja mi az. Az a legrosszabb érzés számukra.-mondta komolyan.

Csöngettek. Huh, ilyen hamar vége lett? Ez durva. Elköszöntünk Jolanda-tól és mentünk a következő órára. James már várt engemet és intett, hogy menjünk.

Kint már hűvősebb volt a szokotnál. Christian is pulcsiban várt és utasitgatta a diákokat, hogy mivel lőhetnek. Mikor rámnézett, aranyosan mosolygot és odajött hozzám.

-Szia Bellissima, már jobban érzed magad?

-Persze, jól vagyok.-feleltem.

-Hírét hallottam a harcodnak. Büszke vagyok rád.-veregette meg a hátam.-Majd lehet tartanom kéne órákat.-jegyezte meg majd továbbment.

Rendesen végigcsináltam az órát és probáltam nem összenézni Xavérrel. James mindig probálta elterelni a figyelmemet. Én meg persze neki segítettem, mert már vér-profi voltam. Jó, nem egészen. De azért mégis.

Lovaglás könnyen ment, Edoadro hagyott engemet a kertben Katee-vel vágtatni. Élveztem nagyon, ahogy a lovam is. Kitakaritottam a bokszot és megetettem, majd beindultam James-sel a kastélyba. Összefutottink a bandával, eléggé ziháltak voltak. Felénk futottak. Árulkodóan nagy volt a feszültség.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Téged kerestünk.-lihegte Bianca.

-Xavér betört a szobádba.-mondta Clara.

-MI?!-kérdeztem riadtan.

-Gyanut fogott, hogy valakit tartasz.-mondta Maria. Erik bolintott.

-És mi van Loren-el?-kérdeztem.

-Ott van az igazgatóiban.-mondta Bianca.-Ahogy Xavér is.

-Valami baja lett?!-kérdeztem félve.

-Nem, mert lelőtte Xavért mielőtt megtámadta volna. Siess! Jobb ha ott vagy.-zagyvált Bianca és rohantam is.

Féltem, izgultam és ideges voltam. Féltem apám mit fog tenni, féltem hogy elküldi Loren-t. Vagy, hogy megöli, mert bajt okoz. De Xavér szítja a tűzet! Ő akar keresztbe tenni nekem.

Betörtem az igazgatóiba, ahol apám, Xavér, Loren és Jolanda volt. Xavér a fotelben ült, mellkahást fogva ahol egy óriási vörös folt volt az ingjén. Loren mérgesen nézett rá, apám meg Loren-re. Jolanda csípőre tette a kezét. Aztán mindenki rám lesett.

-Áhh, a vészmadár!-üdvözölt Xavér, majd megdöbbenve nézett rám.-Mit történt a szemeddel?

-Mi folyik itt?-kerültem ki a kérdést.

-Xavér ugy döntött ki kutatja a szobád. Mert ugyebár szakítottatok és valamit akart keresni amivel visszavághat.-nézett a szemembe Jolanda.

-És mit találtam? Egy élő nagyságú embert!-nevetett Xavér.-Ez minden idők legnagyobb fogása.

-Nem volt jogod hozzá, hogy felturd a szobám!-vádoltam meg.

-Miért, a szigeten tartozkodhatnak emberek?-vágott vissza.-Belőle ittál egész végig, fogadjunk! Engem meg csak ugy tartogattál.

-Vigyázz a nyelvedre öcsi!-védett meg apám.-Egyelőre az itt a kérdés, miért nem tűrtöztetted magad és fogadtad el a lányom döntését. Semmilyen dolog nem hatalmazhat fel arra, hogy betörj valakihez.

-De ahhoz meg neki nincs joga, hogy embert tartson.-bökött felém Xavér.

-Ő nem csak egy ember! Ne beszélj róla ugy mint egy piócáról!-álltam Loren mellé.

-De akkor sincsen itt helye.-mondta Jolanda.-Ő egy ember. A diákok fellázadnak. Ez veszélyes, te is tudod.-nézett apu felé.

-Nem engedem, hogy bántsátok! És nem engedem, hogy elküld!-keltem Loren védelmére.

-Sajnálom kincsem, de...-kezdett bele apu.

-Nem!-orditottam.-Akkor engem is elküldesz!-Xavér csak vigyorgot, mint egy barom. Örült a veszteségemnek.

-Ugyan mi oka lenne maradni?-kérdezte Jolanda.

-Van okom rá.-szólalt meg Loren, aztán megfogta a kezem.-Szeretem Bellissima-át és átváltozok. Ez ne legyen gond...

Meglepve pillantottam fel rá. Ő mondta ki először! És megfogta a kezemet! És szeret! És és és...azta!

-Mi?-nevetett Xavér.-Na ez csak vicc...persze, változz át. No problem, de azt ugye tudod mi történt vele? Miket tett?

-Tudok mindenről Xavér és jobb ha féken tartod magad. Bells-t mindenáron megvédem.-mondta határozottan. Xavér megkomolyodott és ledöbbent.

-Ezesetben rád bízom a döntést.-mondta Jolanda nekem.

-Velem marad.-néztem a szemébe.-És átváltoztatom.-néztem fel Lorenre, aki rám mosolygot rám.

-Akkor a helyzet megoldva.-állt fel apu.

-És ki mondta, hogy én tartom majd a szám?-kérdezte Xavér.

-A helyedben nem tenném!-fordult felé Jolanda, aki zöld szemeivel felnyársalta Xavért.-Eltanácsolhatlak az iskolából rongálásért és persze titok tartás feltöréséért. Vannak dolgok, amiknek csak a mi köreinkben szabad maradnia. Egyébként is. Bellissima tud a kis titkaidról, csak beléd kell néznie. Ugye nem akarok, hogy ez megtörténjen?-nézett keményen.

-Izé...-lehorgaszotta a fejét.

-Akkor ennek is vége.-mosolygot felém Jolanda.

-És én is megígérhetem, hogy ha megtudok valamit Xavér, hogy eljárna a szád Bells-ről...hát akkor készülj.-fenyegette meg apám.-Vannak módszereim, amit te nem akarsz megtudni. Loren-t is elfelejted. Ő Bells-t védi, ami kölcsönös.

-Azt hiszem xavér, egy életre kussban kell lenned!-mondtam neki.

Ezekután Xavér-t a meggyógyitották, Loren kint várt rám. Jolanda elbucsúzott tőlem, és ígérte, hogy holnap találkozunk. Beavatott, hogy egy filmet fogunk megnézni.

Apámmal megbeszéltük a dolgokat, Mercucio-s ügyet. Örült neki, hogy lelépett mert így, hogy ezt megtudta...legszívesebben megölte volna. Kapott még egy esélyt, hogy új életet kezdjen. Apa megdicsért milyen kitünően védekezdtem ellene, de megszidott amiért nem szóltam neki. Lényegében igaza volt, de azt hittem el tudok vele bánni. Ami persze nem jött össze, hisz majdnem elrabolt. Ha nem támadnak ránk a farkasok, már rég valahol máshol lennék, valami új helyen, mondjuk egy városban. Még az a jó, hogy Bianca-nak tűnt fel, hogy nem vagyok a bálon. Aztán kisiettek ahol látták a kaput ami természetesn nyitva volt és sejtették, hogy mi mentünk ki. De azt nem gondolták volna Mercucio-ról, hogy elrabolna. Micsoda szemtelenség! Csak azért, hogy velem lehessen.

Miután ezt megbezéltük felmerült bennünk Loren, hogy mikor kéne átváltoztatni és hol. Apa rám hagyta döntést, amit persze még én sem tudtam. Kaptam pár napot, hogy Loren azért átgondolja. Vagy ez, vagy a szigetről elmegy. Mindörökre.

Én mit akartam? Hogy velem legyen, és semmi mást.

Kimentem és ránéztem Lorenre, aki velem szemben állt 3 méterre. Majd mindaketten egymáshoz rohantunk és átöleltem. Forró teste, az én jéghideg szívemet melegítette. Micsoda érzés! És ez nemsokára megváltozik. Kézen fogott és elindultunk felfelé.

-Most mi lesz? Mikor történik meg?-kérdezte.

-Adok időt, hogy átgondolt.-feleltem.

-Már megtettem.-mondta merészen.

-Jobb ha megfontolod. Öröklét. Felfogod, hogy mit jelent?

-Ha valakivel eltölthetem, mondjuk veled...akkor az nem is olyan sok. Hidd el nekem.-mondta és csend telepedett közénk. Amikor felértünk a szobába, én egyből kiültem a tetőre, hogy gondolkodni tudjak és hogy Loren is tudjon.

Néztem az eget, a holdat és láttam egy hullocsillagot. Döntsön úgy, hogy meg ne bánja! Ne én legyek az oka! Kérleltem magamban. És reméltem, hogy jót választ. Ha kell, elengedem, de nem akarom, hogy rosszat válasszon.

8.fejezet

 

 

Számold a percet,

Az él, aki igazán szenved,

Nyisd ki a szádat,

Mutasd, hogy nem vagy állat,

Győzni fogsz a harcban.

Maradj ember,

Őszinte tiszta fejjel,

Tanulj meg élni,

Adni is, nem csak kérni,

Így leszel halhatatlan.

 

(Road)

 

 

MÁSNAP, FÉLÁLOMBAN. Este volt, elkezdődött az első óra. És mit hallottam? Kint járatják a motorokat. Mesés! Erre kell ébrednem, több mint 200 éve nem volt ilyen.

Probáltam elaludni legalább azzal menjen el a nap, de egyszerüen nem ment. A fejemen volt a párna és a falhoz vágtam aztán kinyitottam az ablakot és kinéztem.

Építettek egy versenypályát és egy-két motor már vette a kanyarokat. Oldalt, a kastély falánál sok roncs volt és valakik probáltak összerakni egy vezethető gépet. Köztük volt Xavér is. De szuper, már ma látnom kellett őt. Most szépen feljavult és egyáltalán nem tűnt betegnek, vagy hogy tegnap kapott volna egy lővést az oldalába.

Nyitva hagytam így már az ablakot és levegőt engedtem be. Jó hideg időt csináltam bentre. De most mit csináljak? Több órám van míg a barátaim befejezik a napot.

Loren jött be az ajtón és hozott reggelit, meglepve nézett rám mikor megpillantott az ablakban.

-Hogy-hogy te nem dolgozol?-néztem kérdőn.

-Nem hagyhatlak egyedül és amugyis csak unatkoznál. Én is kaptam szabadnapot.-tette az asztalra a kaját és intett, hogy menjek.

-Igazából már semmi bajom. Jól vagyok.-morogtam és leültem a székre. Elvettem egy csokis croissant és beleharaptam. Majd ittam Ice teát, barackosat. Ezt nagyon szeretem.

-Nem én adtam a szünetet. Bár ennek általában örülni szoktak.-jegyezte meg. Kék szeme sokáig elidőzött a szemeimen.-Furcsa még nekem ez a szín.

-Hát kékben a vörös. Nagy fejlemény.

-Arra gondoltam, hogy most ugyis mindenki órán van és mindenki lefoglalt és elmehetnénk egyet sétálni, vagy ilyesmi. Jobban megmutathatnád a környéket és a búvóhelyeidet. Meg én is mutatnék valamit.-mondta majd beleharapott a fánkba.

-Jó, oké. Amugysem bírnék egésznap itt ülni. Kint van egy tuti hely, fára mászás nehéz dolog számodra?-kérdeztem.

-Van hozzá tapasztalatom.-mosolygot.-És Bells, holnap legkésőbb át kell változtatnod. Tudod, két napot kaptunk és én tényleg átgondoltam.

-Tutibiztos?-kérdeztem.-Tudod, előtted az élet és blablabla...

-Igen, tuti.-felelt.-Szerintem eléggé emlékezetes lesz.

-Hát megprobálom azzá tenni, hogy jó legyen.-szerintem elpirultam és ő észrevette zavarodottságomat.

-Te igyis-ugyis széppé fogod tenni.Tudom.-vigyorgot.

-Ami tőlem tellik, persze megteszem. De akkor majd holnap. Jó?

-Ühüm.-motyogta két falat között.

-Letusolok, átöltözök és tőlem mehetünk is.-álltam fel befejezve a kajámat.

-Rendben.-nézett rám szép szemeivel.

Letusoltam és felvettem egy fekete laza pólót, amin egy fehér kereszt volt, hozzá egy cicanacit és bakancsot. Befújtam magam a Pink Sugar parfümmel és indulásra készen álltam. Loren ma csupa feketében volt, rövid újjú póló, rajta egy koponya ami a sötétben világitott.

Mikor leértünk, megakartam közelebbről nézni a motor pályát. Páran már versenyeztek. Olyan bőrszerkoban voltak, esküszöm nem tudom honnan szerzik őket. Xavér eltűnt, szerintem messziről kiszúrt és lelépett gyorsan. Tovább mentünk, keresve azt a fát, ahova nagyritkán elbújok.

Felmásztunk rá és leültünk. Akkora volt a fa, hogy ki lehetett látni a kőfalon túl.-Ez a fa már több száz éves.-mondtam.-Még anya ültette.

-Ohha, az nem semmi.-döbbent meg.

-Az...és hihetetlen.

-Arra már gondoltál, hogy elhagyod a szigetet?

-Igen. De nem tudom, hogyan lennék képes.-néztem rá.

-Apud miatt?

-Is. Meg az emlékek miatt is...

-Értem. De ugye tudod, hogy velem bármikor eljöhetsz. Ha csak egy rövid időre is, ha kíváncsi lennél.

-Persze, oké.-mosolyogtam rá. Aztán az erdőre néztem. Egy időre megláttam valami fényt, olyat mint a tűz. Olyan emberi jel volt...de valahogy..-Te azt látod?-mutattam felé, mire eltűnt.

-Mit?-nézett körbe.

-Valamit láttam a kinti erdőbe. Olyan volt mintha tűzet gyújtottak volna. De most én sem látom...ezt nem értem.

-Lehet odaképzelted...nem vagy fáradt?

-Én? Dehogy! Egész idáig aludtam...-néztem hihetetlenkedve.

-Szólj ha megint látod.-simogatta meg az arcomat.

-Jó, de tényleg lehet, hogy simán beképzeltem.-motyogtam.

-Ha emberek járkálnának itt, mit tenne apád?-meredt a távolba.

-Valószinűleg lezárná az egész kastélyt. Vagy felmérné a terepet. Ki küldené Alessa-át a boszit...áhh fogalmam sincs. Veszélyesek az emberek, főleg amiket néha idehoztak...

-Miket?

-Fegyvereket. De nem akármilyet. De már megtanultuk kezelni őket...

-És mit akartak itt?

-Többségében engem elrabolni. De volt olyan amikor csak a terület kellett nekik vagy egyszerűen utálták a vámpírokat és jó mókának tűnt lekaszabolni minket.

-Ez nevetséges.-húzta fel a szemöldökét.

-Tudom, de most mit tegyek? Sok ember nagyon-nagyon buta. Ne vágj ilyen arcot! Te kivétel vagy!-vigyorogtam.

-Te meg elbüvölő!-várt egypár másodpercet, majd azt mondta:-Azthiszem te vagy a legszebb nő akit valaha láttam.

-Ez csábitó, meg minden, de...

-Ne vitatkozz!-teremtett le, úgy mint legutobb apám.-Tényleg szép vagy.

-Hát köszi.-mondtam fanyar mosolyal.

-És velem vagy. Ez nekem bőven elég.

Sokáig időztünk a fán, kémleltük az erdőt. De egyáltalán nem láttam újra azt a fényt. Nevetséges! Hogy történhet ez, főleg a jó vámpírszemem... Becsaphatott? De ha nem akkor meg kik voltak ott?Megint emberek, akik támadnának? Már így is sokszor megörtént, nem akarom még egyeszer átélni.

Volt olyan időszak, mikor tényleg minden nap jöttek és támadtak. Olyankor apa levitt a pincébe, egy titkos helyre. Ott teljesen be van raktározva. Van vér, ágy és most már étel is. Ha lezajlik a csata, onnan van egy vészkijárat, ami egyenesen a tengerhez vezetett a saját hajónkhoz. Ősrégi. Mégis ki merne arra még felszállni? Fából készült és szerintem már korhadt lehetett. Apának jó lenne egy felfrissítés. Az egész rezidenciát fel kéne újjitani. Mondjuk a modern fegyverek megvannak, így már könyen védekezünk az emberek ellen.

Megérkeztünk a kastélyhoz, de Loren még elvezetett az istállón túlra ahol van egy faház kis garázsal, bejárval. Bent áll egy kocsi, de le volt takarva.

-Miért jöttünk ide?-kérdeztem.

-Hát ezért.-húzta le a kocsiról a pokrocot.

-Huha! Ez milyen fajta?

-Mercedes-Benz SLS AMG GT. Az én kicsikém...-simitotta végig kezét a fehér kocsin.

-De mégis honnan?

-Leonardo mondta, hogy hajóval szállítatnak bármit. És ő felajánlotta, hogy a munkámért kapok egy ilyet. Mivel ő ingyen szerzett.

-Ingyen? Ez elég érdekes, nem gondolod?

-Ő tudja mit csinál.-vonta meg a vállát, majd letakarta és segítettem neki.

-Tudod, apa eleget dolgozik.-indultunk vissza.-Lehet céges ajándék vagy mi...

-Lehet.-fogta meg a kezem.

-És miért kocsit kértél?

-Az volt az álmom, hogy téged el tudjalak majd vinni vele. Remélem még összejön.-nézett rám, majd megálltunk és megcsókolt.

Lenyügőzve és bambán álltam utána vele szemben. Azt hiszem szerelmes vagyok!

 

~~~

 

A drága jó édesapám ma megajándékozott egy telefonnal, azzal az okkal, ha baj lenne egyszerüebben a tudomására adom. Egy Samsung, ami Blacberry stílusu. Nehezen tanultam meg kezelni. Kb 4 órába telt, mire mindenre rájöttem. Meg is kaptam Bianca, Clara, James, Erik, Maria, Loren és apa számát. Nem is tudtam, hogy van telefonjuk. Meglepő volt ez az új technika és tényleg ugy éreztem magam, mint egy 70 éves öregasszony, akinek most mutatják meg egy gép müködését.

Aztán miután kioktatást kaptam Loren-től, hogyan kezeljem, mentünk a kocsijával az erdőben egy kört. Nagyon jó volt, ilyenben még sosem ültem. Komolyan, ennyire le vagyok maradva a civilizácitotól?Borzalmas, rémisztő.

Az időt csak a kocsi motorháztetején húztuk el leginkább egy jól eldugott helyen. Meglepődtem, hogy Loren nem félti a kocsit. Azt mondta, én fontosabb vagyok és nem érdekli milyen új. Azt lehet pótolni, de engem nem. Ezután szépen lesmárolt és tényleg a kocsiján voltunk. A dolgok nem fajultak el nagyon, mert féltünk, hogy lebukunk.

-Tudod ez eléggé új nekem.-suttogtam két csók között.-Csak kérlek a ruháim maradjanak egyben!

-Ne parázz!-csókolgatta a nyakamat.

-Egyre jobban kívánom a...ne, inkább állj!-fogtam le.

-Tudom mit akarsz.-suttogta.-De Bells, ne izgulj miattam. Ha kell szólj, én is élveztem. Ha tudnád mennyire!

-Ohh, izé...-haraptam a számba, már azt hittem másra gondol. Láttam, ahogy előhúz egy kést, amit az övében hordott egy kis tartóban. Elindult a keze óvatosan a nyaka fele, már majdnem ott volt, mikor én megfogtam a kezét és leállítottam.-Mit művelsz?

-Igyál belőlem.-mondta.-Tudom, hogy akarod...

-De Loren...én...-és egy kicsit végig húzta a bőrén, megjelent a vére. Éreztem, hogy a levegő meg tellik az illatával. Abban a pillantaban másra sem bírtam koncentrálni. És csak azt akartam, hogy ihassak belőle.-Tessék Bellissima. Én neked mindent megakarok adni, hadd seítsek.

-Akarom. Megakarom...-már ott álltam előtte és lenyaltam a nyakáról.

-Ezaz! Gyerünk...-simogatta a hátam.

Csak azt vettem észre, hogy a következő pillanatban már engem tart Lorenzo és a vérét szívom. Annyira finom, annyira különleges...imádom ezt az ízt! Mikor már éreztem, hogy elég és Loren-nek sem akartam ártani, abbahagytam és újra végig nyaltam a sebet. Aztán a szemébe néztem és mosolygot rám, ugy ahogyan még soha. Mentem felfallak nézés. Olyan cuki! Újra megcsókolt és vitt a kocsiba, kinyitotta az ajtót és betett az anyósülésre. Aztán átment a túloldalra majd beszállt.

-Itt nem akarom, szeretném azt érezni, hogy biztonságban vagyunk.-csukta be az ajtót és elinditotta a kocsit.

-Persze, ez így van rendjén.-mondtam kábultan.

-Látom sikerült felizgatnom téged.-jelent meg a rosszfiús mosoly.

-Ne csodálkozz!

-Tudjuk majd bent folytatni, ha szeretnéd...

-Nem ígérek semmit. Ma még át kell változnod. De már tudom hol fogjuk megtenni.-mondtam rejtélyesen.

-Remek!-taposott a gázra.

Felértünk a kastélyhoz és bejárattuk a kocsit a garázsba, majd bementünk. Még csak hajnali 1 volt, kicsit halkan kellett lennünk. Fent a szobában letusoltunk és átöltöztünk. Kézenfogtam Loren-t és elvezettem oda, ahova legutobb Bianca-val voltunk, a titkos fürdönkbe.

Vittem magunkkal bort és édességet, meg némi vért majd Loren-nek. Már a közelben jártunk és meghallottam, ahogy valaki a nevemet szólítja. Megfordultunk és Bianca állt velünk szembe.

-Ne haragudjatok srácok, hogy követtelek titeket, de kint nem akartam szólni.-kezdett bele.-Féltem, hogy lebukunk vagy meglátnak.

-Semmi baj! Mi történt?-mentem oda hozzá.

-Tudom hová készültök de el kell rontanom ezt a pillanatot...-nézett rám, majd Lorenzo-ra.-Mindössze annyit akartam mondani, hogy láttam a szellemet.

-Szellemet?-kérdezte Loren.

-Tudod, amikor felfedeztük ezt a helyet, ami idevezetett. Tényleg kutya volt és most jól láttam. Alaszkai Malamut.

-Pinky...-suttogtam.

-He?-kérdezte értelmesen Loren.

-A kutyám volt, jó sok évvel ezelőtt.-erőltettem egy mosolyt.-És Bianca meg látja a szellemeket.-világosítottam fel.

-Csak azt akartam, hogy tudd jó helyen vagytok. Nem tudom miért, a kutyád éreztette velem. Biztonságos, meg minden. Szerintem ezért mutatta, hogy itt változtasd át.-nézett Loren-re Bianca.-Ez a jó hír és a másik, hogy láttam anyukádat.

-Honnan tudod, hogy az anyámat láttad?-néztem riadtan.

-Úgy, hogy a fülembe súgta.-megborzongot, libabőrös lett a karom.

-Micsoda? És most hol van?

-Arra.-mutatott oda, ahová készültünk.-Velem kell jönnöd. Elmondja neked amit akar.

-Én is jövök.-mondta Lorenzo határozottan.

-Rendben.-bólintott Bianca.-De ha nem jelenik meg...-puffogot és elindult előre.

Mi Lorennel csak annyit tehettünk, hogy követjük. Anya itt van! De mégis mit akar? Óóó, istenkém! Hiszen alig emlékszem rá. És mit fog mondani? Veszélyben vagyunk? Vagy csak beszélni akar velem?

Mikor beértünk a fürdöző helyre, levendula illatát éreztem. Itt van. Az egyszer biztos. Loren csak ámuldozott a hely láttán. Bianca a víz felszínét nézte. Csak egy pontot lesett, mintha valaki ott lett volna. Ott van anya?

-Ott van.-mutatott a vízre Bianca.

A víz felszínén megjelent egy női alak. Először nagyon haloványan láttuk, hogy hosszú ruhában van, amolyan 18 századi öltözetben. Hosszú feketés haja volt neki, de minden szín fakó volt rajta. Szomorúságot sugárzott, szürkés árnyalatai voltak. De amikor rámnézett, nem bírta megállni. Mosolygot, én vissza rá. Eszembe jutottak róla az emlékek, amikre csak emlékezni tudtam.

Fel sem fogtam, hogy mennyire hiányzik. Eddig a pillanatig, amíg olyan közel nem volt hozzám. Elém libeget és kezével végigsimogatta az arcomat.

-Kislányom...-suttogta.

-Anya...-könnyeztem be.-Nagyon hiányzol. De mióta vagy itt?

-Minden lépésedet figyelem, akár egy őrangyal.-mosolygot szelíden.-Ahogy édesapádat is.-lehervadt a mosolya és belesajdult a szívem.

-Ugye tudod, hogy hiányzol neki?

-Persze, hogy tudom. De nem kéne megragadnia a múltban...ha majd fent leszünk, újra együtt lesz a család. De azért élje magát ki, amíg teheti.

-Én is így gondolom, de egy percig se hidd, hogy olyan könnyű nélküled.-mondtam az igazságot.

-Egészen jól csináltok mindent, ahhoz képest, hogy nincs anyuka a háznál. De kincsem, újra veszély leselkedik rátok.-nézett egyesével ránk.-Csak figyelmeztetni akartalak, hogy legyetek körültekintőek és óvatosak.

-Miféle veszély?-kérdezte Bianca.

-Olyasmi, ami még az embernél is rosszabb.-nézett Lorenre.-Ne neheztelj rám. Te látom, hogy milyen vagy.

-Megértem...-bólintott Lorenzo.

-De anya, áruld el mi van! Így csak vakon tapogatozunk...-kérleltem.

-Támadás éri a kastélyt. Többről nem tudok, de az tudom nagyobb veszély fenyeget, mint eddig.-tette a kezét a vállamra és egy pillanatig éreztem a melegséget.-Kincsem, remélem nincsen bűntudatod semmi miatt, ami a suliban történt. Az már a múlt és a vámpírok már csak ilyenek.-húzodott mosolyra a szája.-Főleg a vadoc vámpírok.

-Nem igazán...-mondtam öszintén.-Most érzem csak igazán jól magam.

-Ennek örülök.-lebegett vissza a vízre.-De most mennem kell. Majd még biztos találkozunk, mástnem odafent, de az remélhetőleg még messze van.

-Szeretlek anyu.-suttogtam.

-Én is szeretlek. Örökké...-suttogta, majd szerte foszlott.

Észre sem vettem, ahogy sírtam. Olyan rég volt, hogy anyut láttam. Megdöbbentő volt a látvány és az a tény, hogy itt van velünk. Végig figyel minket. Megnyugtató de mégis rémisztő volt. Csak ránk vár, hogy elinduljunk közösen a következő világba. Vagy dimenzióba. Vagy tudom is én, hiszen még gyerek vagyok! Loren átölelt, Bianca a vállamat megfogta.

-Sajnálom Bellissima, de most akart beszélgetni.-szólalt meg Bianca pár perc után.

-Nem gáz.-töröltem meg a szememet.

-Majd megcsináljuk máskor.-suttogta Lorenzo.

-Apud meg fogja érteni...-mosolygot biztatóan Bianca.

-Apa...-suttogtam, eszembe jutott, vajon vele is beszélgetett? Nem tudom mi ütött belém, de kirohantam a szobából, végig a folyosón fel apám szobájába. Loren és Bianca követett, szerintem nem értették mi ütött belém. Apa szobájának ajtaját halkan kinyitottam és megláttam a fényt, ami lent volt amikor anya megjelent, elment. Apa az íróasztalnak dőlve elkezdett sírni. Esküszöm, hogy még sohasem láttam így őt. Így csak annyit tehettem, hogy becsuktam az ajtót és hagytam megnyugodni. Azt hiszem ezt mindkettőnknek fel kell dolgozni...

A hetek egészen nyugodtan teltek. Semmi komolyabb ügy nem volt, leszámítva a örjönő bagázst, akik kiszőktek a suliból, hogy fakasokat öljenek. Szánalmas. Ki akarna farkasokra támadni, hogy lehet ennyi esze?

Őszből kezdett télies idő válni, de még mielőtt leesne a hó, rendeztek egy nagyobb moci versenyt, amiben persze versenyzett Loren is. Aki még ember volt. Igen, az volt apám megengedte, hogy én ilyen állapotban ne csináljak ilyet. Mégis milyen állapotban? Anyámat láttam és beszélgettem vele. Persze apa is találkozott vele (amit nem is mesélt el ahogy én sem, persze nem fagattam) aki rögtön sírt, ahogy én is. Miért is ne? Hiszen évek óta nem hallottunk felőle semmit. Pusztító áramlatt talált el minket. Napokig mínuszban voltam, mint aki félholt lett volna. Akár az Eleven testek-ben (egy jó filmben) amiben a holtak emberi agyakat ettek, hogy emlékekhez jussanak, amiből nekem egy jó adag jött anyám láttán. Alessa ültetett levendula fát, azóta többször is oda járok, ha meg akarok nyugodni vagy sok volt a suliból.

Mivel végülis most kint állok a pálya mellett, ahol már sokan elsuhantak motorral azt hiszem megengedhetek magamnak egy kis pihenőt és némi gondolkodást egy zacskó gumicukor kíséretében. Fekete bőr cuccban voltam, hogy úgy tünjön, értek a témához. Persze ez nem volt igaz, de akkor is jól nézett ki a fekete bőrnadrág egy fekete bőrkabát kíséretében. A bakancsom szokás szerüen rajtam volt, most jó sok por megülepedett rajta.

-Megvan a suli hírharangja.-csapodott hozzám Bianca.

-Hírharangja?-kérdeztem vissza.

-Pletykája, hírhordója. Érted.-nyitotta ki a hagymás Chio chipsét.

-És mi a hír?

-Te vagy a főtéma az emberfiúval.-kapott be pár szem chipset és leste a motorosokat.

-Ezt vágom. Számítottam rá.-vontam vállat.

-Xavér-rel már semmi nincs. Teljesen eltűnt. Mármint bejár suliba, majd a szobájában van csak, még bulizni sem jár. Azt mondják megviselte a szakításotok.

-Engem rohadtul nem érdekel.-kaptam be egy gumicukrot.-Legközelebb ne is mesélj róla.

-Rendben. Sok a mondvacsinált seggfej. A hírek nem mindig igazak. Egy emberöltő idő sem elég, hogy felfogjuk a pletykák értelmét.

-Eltökéltem, hogy ez nem is lesz fontos a számomra.

-És amugy jól vagy?-kérdezte rámnézve.

-Persze, miért ne lennék jól?-néztem a pályát.

-Anyukád miatt.

-Itt van velünk, vigyáz rám. Ahogy apura is.

-Értem én, de azért érted...na ezt jól megmondtam.-nevetett.

-Semmi baj Bia, gyere!-húztam magammal, mert beért Loren a célba másodikként.

Persze éreztem, hogy Bianca még gondolkodik a következő kérdéseken, de nem akartam, hogy feltegye. Nem akartam ezekről beszélni, nem akartam újra sírni. Ahhoz meg már nagy vagyok és nem érek el vele semmit. Ez csak körmönfont okoskodás, nem szabad ilyenekről beszélni. Elvégre nem tehetünk semmit. Megannyi esélyem van még az életben, mint egy más vámpírnak vagy embernek, nem akarok a eltávozottakra gondolni. Csak fájni tud.

Átöleltem az én kedvesemet, ahogyan levette a bukosisakját vigyorogva felkapott és nevettünk. Jó volt a hétköznapi kis semmiségeket megélni. Úgy élek, mint aki sose hal meg, te ugy élsz, mint aki sose élt...ez a mondatt zúgott a fejemben. Nem értem miért, de ez így van.

December lett. Leesett az első hó és sokan bemenekültek a kastélyba, valakik kint hógolyoztak. Én szokásosan lent voltam egy szobában és a kandalló mellett kifelé lesegettem az ablakon. Teljesen belemerültem a gondolkodásba. Olyan megnyugtató látvány volt, ahogy a szűz hó csillogot. A nap még sütött, de már lenyugódoban volt.

Mögöttem lépteket hallottam és riadtan fordultam hátra, Loren-nel találva szemben magam.

-Megijedtél?-kérdezte, miközben hozzámhajolt és kezével megfogta az arcomat, majd egy csókot adott.

-Egy kicsit.-mondtam az igazat.

-Gondoltam, hogy itt talállak.-mosolygot. Már egy ideje csak ide járok.-Erre nem járkálnak sokan és azt akartam, hogy...

-Hogy mi?-kérdeztem, de tudtam a választ.

Mintha évek óta nem láttuk volna egymást, vadul megcsókoltuk egymást. Loren finoman felemelt és a legközelebbi fotelbe tett. Lágyan csókolgatott, éreztetni akarta szerelmét. Éreztem szívének dobogását. Egyre jobban kívántam. Magára húzott és rajta feküdtem.

-Tedd meg...-suttogta.-Akarom. Tudd, hogy akarom.-nézett fel rám.

Hosszú ideig gondolkodtam, mire bólintottam és ő megnyugodott.-Itt leszek, mikor felkelsz.-súgtam a fülébe és a nyakába haraptam, majd a vérét szívtam. De épp csak annyit, hogy át tudjon változni. Az íze olyan varázslatos volt. Mármoritó.

Mikor felültem, láttam, hogy elkábult. Végül elájult. Ő az első, akit átváltoztatok...

Egy hosszú ideig csak némán, hangtalanul feküdt. Mint akit agyon lőttek. Hoztam neki friss vért, hogy egyből tudjon inni. Biztosan szomjas lesz.

Volt időm legalább gondolkodni, aminek nagyon örültem. Mostanában nagy a feszültség körülöttem. Félek, hogy apával valami lesz, mert múltkor szépen megtört. Félek a suli miatt, mert mostanában bénázok eleget. Irodalmon félve olvastam fel a verseket, műveket még a Rómeó és Júlia története sem fogott meg. Féltem, hogy mi fog történni. Mert anya valamire figyelmeztett. De mégis mire? Mi fog jönni?

Egy ideig csak a tűz ropogását hallottam. A szőnyegen ültem és nézegettem Loren-t, vajon mikor kel fel? Csak nem megöltem?Szerencsére a gondolat után kinyitotta a szemét, ami erősebb színű lett. Gyönyörüséges kékség, mintha a tengerbe néznék. Lassan felült és kinézett az ablakon.

-Jól érzed magad?

-Öhm...azthiszem. Hu de szomjas vagyok.-tudatta velem.

-Tessék.-adtam neki a vértasakot.

Egyből elkezdte inni, még csak nem is kérdezte milyen vér van benne. Esküszöm, furcsa látvány volt őt látni és vért kortyolgatni. Amikor megitta rámnézett.

-Erősebbnek érzem magam.-feállt.

-Jól nézd meg magad. Örökre ilyen maradsz.

-Erős, sexi és okos?-viccelődött.

-Hahaha, szóval tényleg jól vagy.-álltam fel.

-Persze, csak egy kicsit olyan...más.-kereste a megfelelő szót.

-Persze, hogy az.-erősitettem meg.-Azt hiszem jót tenne egy friss levegő.

-Mutasd meg milyen is ez!-csókolgatott és ölelgetett.

 

~~~

 

Száguldoztunk az erdőben. Megmutattam neki miket tud, a hangokat és a messzi dolgokat mennyire láthatja és az illatokat. Feltudott ugrani a fára. Felemelt, rohant velem mindenfelé. A háztetőn járkáltunk és leugráltunk mindenhonnan. Tiszta adrelain napom volt. Tetszett neki is.

Hajnalban összefutottunk a bandámmal és elterveztünk egy pikniket egy nyitott erkélyes szobában. Némi zenével, piával. Egészen jól alakult minden és nevetgéltünk.

-Szóval tetszik az új életed?-kérdezte a körben Clara Loren-tól. A földön ültünk és iszogattunk.

-Nagyon.-felelt.-Elképsztő érzés, felerősödött bennem sokminden.

-Így még a sex is izgibb!-jegyezte meg Erik.

-Neked mindig csak az jut eszedbe!-vágta hozzá James.

-Miért, ha egyszer olyan jó!-kisgyereket játszott és elpirult.

-Az a lényeg, hogy megbarátkoztál önmagaddal.-mondta Bianca.

-Egyébként nem kéne suliba járnod?-kérdezte Maria.

-De leheteséges.-mondtam.-Majd beszélek apuval.-néztem Loren-re.

-Veled fogok járni órákra?-kérdezte izgulva.

-Hát...pasz. Attól függ milyen óráid lesznek.-feleltem.

-Ne izgulj, biztos együtt lesztek jó pár órán.-veregette hátba Bianca.

-Apuja elintézheti.-mondta James.

-Remélem is. Jó lenne.-mosolyogtam Loren-re.

-Én is nagyon remélem.-nézett rám aranyosan.

-Na, ne már! Nyálcsurgatást ne tervezettek!-cukkolt minket Erik.

-Inkább koccintsunk!-mondta Clara.

-Mire?-kérdezte Maria.

-Barátságra, szerelemre és kezdetekre!-mondta Bianca és koccintottunk majd ittunk.

Hosszú ideje először minden tökéletes volt. De ugye mindig a legjobb nyári idők után jönnek a viharok, azaz érzem a bajt. Most csak a nyugodtságra, kellemmes dolgokra vágyom.

Apa betette Loren-t az órákra. Minden órán együtt voltunk, kivéve Vámpírképességen és Íjászaton. Egészen örültem neki, hogy így alakult. Együtt vagyunk, de mégse egymás nyakán állandóan.

Egyik nap ebédelni kivéltelesen egyedül mentem, mert rajzon olyan feladatot kaptunk, hogy szabad ég alatt fessünk tájképet, persze jól felöltözve. Mikor megéreztem, hogy mi is az ebéd, a nyál összefutott a számban. Máj és törtkrumpli. Hozzá egy kis doboz fagyi, meg egy müzli.

Odamentem a szokásos asztalhoz, a bandámhoz. Furcsák voltak és sutyorogtak. Mikor leültem el is hallgattak. Bianca azt suttogta:-Tényleg elfelejtette! Körbenézve megkérdeztem:-Mi folyik itt?Mit felejtettem el?

-Semmit!-vágta rá Loren és megpuszilt.

-Azt hittük, nem felejted el a Vámpírképesség órán elhangzott dolgokat.-probált nyugodt lenni Bianca.

-Ja!-ettem a kajámból.-Kérdezz-felelek játék. De ez miért olyan nagy ügy?

Mindenki felsóhajtot, hogy inkább ez érdekel. Mi ez? Mit titkolnak előttem?

-Mert itt bármit kérdezhetsz!-mutatott villájával felém Clara.

-Szellemek és effélék.-jegyezte meg James.

Szúros szemekkel ránéztem Bianca-ra, aki elpirulva szólalt meg:-Beszéltem róla nekik. Nem tudtam, hogy titokban kell maradnia...

-Mert miért lenne az?-kérdezte Maria.

-Nem akartad elmondani nekünk?-kérdezte Clara.

-Srácok...-tettem le a villámat és szalvétával megtöröltem a számat.-Nem akartam, hogy ez olyan bonyolult legyen.-nehezen nyögtem ki a szavakat.-Tudjátok, hogy meghalt az anyukám és többé élve nem látom. Elég gázos ez így nekem, nem akartam, hogy elkezdjetek sajnálni és máshogyan kezelni. Fel akartam dolgozni az az napi eseményt.-könnyeztem be és dühös voltam magamra, hogy ennyire érzékeny vagyok és majdnem menthetetlen ebből a szempontból. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, felálltam és elsiettem.-Bocsi!-kiáltottam vissza.

Nagy gomboc volt a torkomban és lepkék szálltak a gyomromban. Ahogyan kivetettem magam a folyosóra és rohantam ki a kastélyból menedéket keresve, mielőtt útat törnek újra könnyeim.

Végül egy olyan helyre értem, ahol még csak én voltam, senki nem tudott erről apámon kívűl. Leültem egy fa tövébe és hagytam, hogy kisírjam a fájdalmamat...

Eltelt fél óra. Majd 1, és végül 2 majd 3 is. Nem akartam vissza menni sírós szemekkel. Apám ezt a kihagyást eltűri, ez az első alkalom. És remélhetőleg az utolsó.

Utálom, hogy ilyen érzékeny vagyok. Nem bírok megszólalni, nem tudom egykönnyen kiadni magamból, hogy mi is is bánt igazán. Alig merek felelni a kérdésekre. Szörnyen érzem magam, amiért van ez a fura szokásom. És akkor ott van az a tény, hogy ez a lány nem felel. Azaz bunkó, vagy szimplán idiota mert nem mondja el a véleményét. Miért nem tudok normálisan felelni? Miért kell félnem a következményektől?És miért hat rám ennyire szívsajgatóan a halál téma? Még a kérdések feltétele is nehezen megy. Kész. Egy hatalmas csődtömeg vagyok.

Eszembe jutottak emlékek. De lehet álom volt, nem tudom. Annyira érdekes, foszlányokban emlékszem rá. Apa és anya kérdezték, hogy készítsenek-e egy hintalovat. Már kiskoromban nagyon szerettem a lovakat és mindig hajtott a vágy, hogy legyen egy saját lovam.A lényeg az,hogy mikor megkérdezték,nem mertem felelni,így nem is készítettek.Mindig arra gondoltam,kivágják a kertben lévő fákat.Amikre szerettem felmászni.Akkor még nem tudtam,hogy rendelhetnek is.Szóval az a lényeg,hogy féltem felelni,mert másoknak nem akartam bajt.Azt akartam,hogy éljenek azok a fák.És ne vágják ki miattam,mert az én haszomra kellett hogy válljon.

Lehet azért nem felelek egykönnyen,mert félek,hogy másoknak nem tetszik esetleg?Ebből az egészből ezt következtettem le.Akkor is ez az egész egy hülye görcs bennem.Hogyan gyomláljam ki ezt,hogy jó legyen?Ennyire mélyre nem süllyedhetek,hogy még magam sem tudom a választ.

Viszont ugysem tudok mindenkinek megfelelni.Ez egy örök igazság.Miért csináltam hangyából elefántot?Felfújtam mindent.De legalább feldolgozhattam.Egyedül.Ez megnyugtatott.Néha mindenkinek kell a magány,ha csak egy pici időre is.

Hajnal volt.Egészen hűvős volt az idő.Ráeszméltem mennyi időt töltöttem kint,és felálltam.Körbenéztem és feltünt,hogy majdnem a világ végén vagyok.Hu,remek Bellisima!Olyan helyre menekültél,ahol a madár se jár!

Felettem a fán elkezdett rikácsolni egy varjú.Majdnem kiugrottam a bőrömből.Run away!Persze nem.De akkor is!Azt hiszem nem kéne sikítva elrohanni innen.Bár lehet nem lenne rossz megoldás,hogy valaki rám találjon és ne egyedül kéne visszamennem.Ez csak mese habbal...

-Bells!-ordibált valaki a közelemben,és másodszorra is megugrottam.Azt hiszem valami baja van a lelkiismeretemnek.-Bells!-kiáltott újra.Majd megláttam Loren-t a bokrok között.Amikor meglátott,odarohant hozzám és a karjába zárt.Olyan biztonságban éreztem magam egyből.Lehelette látszodott,és éreztem,hogy rohangált mindenfelé.-A frászt hoztad rám!-nézett le rám vádlón.-Már két órája kereslek.

-Mi?De ugye senki nem tudja ezt?-néztem rémülten.

-Nem mertünk szólni senkinek.Mondtam a többieknek,hogy én majd megkereslek.-ölelt meg.-Már azt hittem kimentél.

-Olyat azért nem tennék.-suttogtam.

-Bianca-t mindenki lehordta.-mondta.-Nyugi,megvédtem!Nem tehet róla.Nem tudhatta ezt...-szólalt meg egyből az arcom láttán.

-Nem azért rohantam el...hanem nem akartam én ott....szóval nem akartam ott sírni.-zagyváltam.

-De miért pont ide?-nézett körbe.-Itt a gyűrűd?

-Ühüm.

-Gyere,menjünk vissza.-huzott magával.

-Jó,de kérlek.-állítottam meg.-Ne kezelj másként,mert ez történt.

-Eddig sem.Ez ne legyen probléma.-nyugtatott meg,majd megcsókolt.-Menjünk!

Elindultunk kéz a kézben.Visszaérve a kastélyhoz máshogyan mentünk be.Az ablakomon keresztül,igaz meg kellett dolgozni érte,de csak egy fát kellett megmászni.

Bent gyorsan letusoltam és befeküdtem az ágyamba.Loren is lefürdött,majd mellém feküdt és simogatni kezdte a hátamat.Megnyugtató volt.És az a tény,hogy ő itt van nekem.

 

Álmomban angyalt láttam, szállt,

és én szárnyak nélkül

követtem őt, bármerre járt!

Álmomban ember voltam,

Kérdeztem, válaszolt és én ittam csak minden szavát!

 

Mélységes sötétség,fekete ország,ahol minden fekete.De végül egy utca,ahol csak én állok a havas éjszakában.Szerintem valahol Párizsban lehetek.Lehet az a kép,amit én festettem.Jujj,akkor én vagyok az a nő!

Elindultam,hiszen mást tenni nem tudok.Emberek mentek el mellettem egy idő után,de csak némán és sietve elkerültek,hiába szólítgattam őket.

Egy házhoz értem,már régi volt,eléggé hullot a fal róla és itt-ott látni lehetett a téglákat.Háztetőn volt egy hatalmas kémény,amiből füst szállt ki.Volt egy kis kertje.Jégcsapok lógtak az eresz csatornáról,amitől az ember feszélyeztetve érezhette magát.

Esküszöm nem tudom hogyan került ez az elmémbe!Mondjuk apa olvasott régebben nekem könyveket.Mindenről,az állatokról és az emberekről egyaránt.Ja meg a világról és szépségeiről.

Közelebb lépkedtem a házhoz,és bekukucskáltam az ablakon.Egy család volt bent egy gyertyafényes vacsorán,családapa és felesége a két gyerekével.Szeletelték a pulykát,és a tányérokra tették az ételt.Imát is mondtak,de azt valamiért nem hallottam.

Olyan boldogoknak tűntek.Kár,hogy anya nincs köztünk.Ezt is csak azért álmodom,mert hiányzik.Hihetetlen,hogy felfogom az álmaimat!Mondjuk ezeken az utcákon nem is tudnék sétálni.Azt hiszem nem is fogok.

Szomoruan tovább ballagtam,és minden ház ablakán láttam az összetartó családot,vagy az ajándék bontás örömeit.Karácsony volt.Egy tóhoz érkeztem.Olyan szép látvány volt!

Fák vették körbe,az ágaikról jégcsapok lógtak.Észvesztően gyönyörű volt.Ahogyan a hold csillogot a víz felszínén...maga a karácsonyi hangulat,és a havas táj.Romantikus is lehetne,ha egy pár idejön és csókolozik egy forró csoki kíséretében.Kár,hogy itt még nem jártam.Csak álomban.Olyan helyeket fedezek fel így,hogy néha meg is döbbenek magamtól.

A vízből előbbukkant egy alak,fényel együtt.Anyum volt az,pont úgy jelent meg,mint múltkor,csak akkor ébren voltam.Anya mosolygot,és közelebb jött,majd csókot adott a homlokomra.Végigsimitotta a kezét az arcomon.Éreztem őt.És olyan jó volt!

-Kincsem...-suttogta.-Azt hittem,hogy tudod.Jó helyen vagyok.Nem kell gyászolnod.

-Azt hittem,hogy feldolgoztam.De ezek szerint nem...

-Ohh,picinyem!Én mindig veled vagyok!A szívedben élek tovább és vigyázok rád!

-De akkkor sem vagy ott.Élőben.

-Ha ilyet érzel,nézz mindig fel a holdra!Vagy menj víz közelébe!Ott tudok adni jelet,amit jobban észlelsz.

-Olyan naív vagyok...

-Nem!-vágta rá,és meg is döbbentem.-Egyáltalán nem vagy az.Csak most fogtad fel igazán a holtak távozását.Ez senkinek sem könnyű.Ezt jegyezd meg.De tudnod kell,vigyázok rád.Bells,te minden vagy,csak naív nem.Önzetlen és kedves.És ne tarts a véleményed kifejtéséről.Ha látják,hogy befolyásolható vagy,irányítani fognak.

-Rendben.-öleltem meg.

-Ne ijedj meg...Loren leszek.-mondta,mire érthetetlenül felnéztem rá.

Eltűnt,és Loren vette át a helyét,ahogyan az ágyban ölelkezve feküdtünk...

9.fejezet

 

Nem tudod, mit rejt a sorsod.

Mosolyt hoz-e vagy könnyeket.

Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket…

 

(Ismeretlen)

 

 

BIANCA KÜLDÖTT BÉKITŐ MUFFINT.Majd bekopogott és félve bedugta a fejét.

-Szia!-köszönt.-Bejöhetek?Nem harapod le a fejem?

-Gyere nyugodtan!-mondtam és úgy is tett.

Leült az ágy végébe és egy párnát tett az ölébe.Nézegette a mintákat,és újjával simitotta végig.Fekete ruhában volt,hosszu csizmában.A szeme karikás volt,mint aki nem aludt eleget.

-Sajnálom tényleg!-mondta.-Bocsi,de nem tudtam,hogy ez titok.

-Nem azért nem akartam elmondani bárkinek is.Csak nem akartam,hogy emiatt majd sajnáljanak,érted ugye?

-Persze.-felelt.

-Gyere ide,te lökött!-dobtam felé egy párnát.Odajött és megöleltem.-A legjobb barátnőm vagy,nem haragszom rád.

-Biztos?-kérdezte.

-Igen,biztos.Minden rendben.Tényleg.-bizonygattam.

-Az remek!-engedett el.-Mert kölcsön kérném a szempillaspirálodat!

-Ott van a fürdöben,használd nyugodtan.-mutattam felé.

-Köszi!-felállt és ment is.-Héj,hol van Loren herceg?

-Elment kajáért,korog a gyomrom.

-Ja,értem.

-A muffin finom volt.-dicsértem meg.

-Be szöktem a konyhába.Elhiheted mennyire nagy izgalom volt.-jött vissza.

-Jaj,nem kellett volna!

-Dehogyisnem!Az én muffinomért megérei.Amugy miben leszel ma?Segíthetek?

-Persze.-száltam ki az ágyból.Odamentünk a szekrényhez.

-Hideg van.Ja éééééés...!-nyújtotta el a szót.-Néztem divat újságot és egy csomó tippet találtam télre.Szóval ezért is tudok segíteni.

-Na,akkor mit vegyek fel?-kérdeztem.

Ebben a pillanatban tök normálisnak tűnhettünk.Két tini lány,aki a szekrény rejtelmeibe kutat,hogy ruhát keressen az napi sulira.Egész jól elröhögtük az időt,és mindenféléről beszélgettünk.Loren megérkezett a mentőcsomaggal (ételel) és szépen be is lakmároztam.

Jól eső érzés volt jól lakott állapotban órákra menni.De egésznap az álmomon gondolkodtam.Olyan hihetelen volt!Mikor kint voltam az órákon,a holdra néztem,és anyám arcát egy pillanatra láttam,ahogy lemosolyog rám.Kedves volt tőle.

Miután vége lett az óráknak,elmentem apuhoz,hogy tud-e valamit a tegnapról.Ott ültem előtte a székben,nagyban nyomogatta a Laptop-ját.Vért öntöttem magamnak,és ittam.Apa felnézett rám és kérdezett:-Na mi a helyzet?

-Semmi különös.-tettetem a lazát.-Veled?

-Áhh.-dőlt hátra és kezét a tarkójára tette,majd ásitozott.-Fáradt vagyok.Nem bírom.

-Jót tenne egy kis pihenés...

-Persze,majd mindjárt.-mosolygot szívélyesen.-Hallottam,hogy tegnap kimaradtál egy-két óráról.Mi volt az oka?

-Öhm...-apunak még nem is meséltem anyuról.De ő sem nekem.Most el kéne mondanom neki?De akkor nem leszek lecseszve?De hát ő se mondta el!-Izé...szóval...

-Bells,nekem elmondhatod.-hajolt előre.

Ebben a pillanatban kopogtak és bejött Jolanda.Megilletődött,de azért az íróasztalhoz sétált.Nyugodtnak tűnt,pedig igazán szerte szét állt a haja.Fekete hosszú ruháján gyöngyök csillogtak,amitől el kellett takarnom a szemem.Észrevettem a foltokat a ruháján.Vajon mit csinálhatott?

-Bocsánat a zavarásért.-mondta ziháltan.-De szeretném,ha velem jönnél.-mondta apámnak.-A gyerekek kitaláltak egy új módszert a robbantáshoz és hasznos lehet.

-Ez milyen óra?-néztem rá nagy szemekkel.

-Méregtan.-állt fel apa.-Rendben Jolanda,menjünk.De ugye felügyelettel hagytad ott a gyerekeket?

-Persze!-felelt egyből.-Chiara a szomszéd teremből át lett hívatva.

Apáék kimentek és nagyban beszélgettek,engem otthagyva és el sem köszönve.Mi olyan fontos,hogy még engem is elfelejtettek?Jó,oké,lehet atombombát csináltak,amit nem lehet egyszerüen otthagyni (na azért az kicsit vicces is lenne) mert még kárt is tesznek a végén magukban.Ott ültem némán a bőrfotelban és az üres pohár a kezemben volt.

Egyedül vagyok ebben a itt,és ez az első ilyen alkalom.Ki kéne használnom?Áhh,hiszen apa mit is titkolna?Gondolom nem raktároz ürlényeket vagy ilyesmi.Meg hát...milyen gyerek lennék,ha felkutatnám a szobáját?

Felálltam és letettem a poharat az ezüst tálcára,és elindultam az ajtóhoz.Még vissza fordultam,hogy egy valamit lássak.Az óriási festményt a falon.Anya és apa,köztük pedig én csecsemőként.Nem tudom,de én nem lennék képes elviselni,hogy ezt a képet minden nap látom.

Fogtam az ajtót és becsuktam,majd elindultam a lányok körletébe.Minden lány örülten rohangált fel-alá,mi az isten folyik itt?Úgy be voltak zsongva,mint egy csapat sirály.Már idegesitő.Bianca szobájába mentem,hogy legalább rákérdezzek mi ez az egész.Persze nem találtam ott,valamiben mesterkedik.Komolyan mondom,mostanában mindenki megőrült.

Clara egy fotelban ült és nyomkodta IPhone-ját,mellé ültem.

-Szia Bells!Mi a helyzet?-kérdezte.

-Mi ez az őrület?

-Szerintem mindenki a robbanószeren izgul annyira.Engem nem hoz lázba.-vonta meg a vállát.

-Ilyenkor általában aludni szoktak,szóval valami nagyon nincs rendben.-néztem körbe.

-Hamar lemegy,hidd el.Amint megtudják a dolgokat,már csak csámcsogni fognak rajta.

-Én viszont megyek aludni,jóéjt!-indultam el,és valamit morgot a bajsza alatt.

Viszont közel sem voltam olyan álmos,mint aminek hittem magam.Loren 10 percel később megérkezett,és az ablak mellett ültem,majd felpillantottam rá.

-Ott kellett lennem!-vigyorgot.-Olyan mint a varázslat!

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Egy csávó kitalált egy robbanószert,olyan mint a füst,csak nem fekete,hanem piros.A kezedbe kell tenni a port,meggyújtani és végül eldobni.Olyan mint a tűzijáték!-szabadult meg a pólójától.

-Biztos érdekes volt.-néztem ki az ablakon.

-Bells,minden rendben?-odajött mellém.Puszit nyomott a homlokomra.

-Igen.-mosolyogtam.-Csak azt érzem,mindenki titkolozik.

-Szívem,nem kell félned.Mindenki a bomba miatt izgult fel.-felemelt.

A szemembe nézett ragyogó szemével.Aranyosan elmosolyodott.Aztán megcsókolt és szépen befektetet az ágyba.

 

~~~

 

-Baszki,baszki,baszki!-sikoltoztam eszeveszetten.-Ez nem fog menni!

A kocsival olyan esrősen fékeztem ahogyan csak tudtam.Majdnem nekihajtottam egy fának,éppen csak nem ütöttem el.A kezem rátapadt a kormányra,és lihegve néztem kifelé a szélvédőn.

Hajnal volt,olyan 3 környéke,és a kert eldugott szegletében probált tanítani Loren.Már vagy úgy 1 órája probálkozom,kezdetben egész jól ment,de most meg azt érzem csődött mondok.Olyan nehéz hozzászokni ehhez a nyavalyához.Nem is olyan egyszerű,mint gondoltam.Apám már rég kiszabott volna a volán mögül,és elvitt volna a kocsi közeléből.Az összes autot eltiltaná előlem.Közveszélyes őrültnek számítottam.

-Nem,semmi baj!Jó lesz ez,csak gyakorolnod kell.-biztatott egyetlen szerelmem.

-Vedd át.Ez ma nem fog menni.-szálltam ki és helyet cseréltünk.Jólesően huppantan az anyós ülésre és már is biztonságban éreztem magam.

Loren vissza vezette a kocsit minden probléma nélkül a garázsba.Nem tudtam elképzelni,hogy mehetett ilyen jól neki.Kiszálltunk és leoltottuk a kis háznál mindenhol a lámpát,majd kézengfogva visszamentünk a szállásra.

Az egész kastély ki volt vi  lágítva gyönyörüen.Miért?Ezt nem értettem.Mikor visszaértünk a sövényre,fáklyák égtek és lufik is voltak a földbe szúrva,kísérve útunkat a kastély bejáratához.

-Te tudod mi ez?-kérdeztem Loren-t,de ő csak vigyorgot és nem válaszolt.-Loren?

-Mindjárt odaérünk és megtudod!-felelt rejtélyesen.

A kastély bejáratánál vörös szőnyeg futott végig a lépcsőn,és rózsaszirmok voltak rászórva.Olyan romantikus,talán Loren akar meglepni?

Benyitottunk és a hallban álltak a barátaim és apa meg Alessa.Egyszerre kiáltották:-Boldog szülinapot!

-Uramatyám!-kaptam a szám elé a kezem.

Egy torta volt apa kezében,sokaknak ajándék táska,vagy valami kis dolog,ami be volt csomagolva.Egy hatalmas szalag futott végig:Boldog szülinapot! és az egész plafon lufival volt tele.Mindenféle szuper szülinapos dekoráció volt ebben a helyiségben.Annyira meglepődtem!El is felejtettem,hogy ma van!

-Boldog szülinapot!-apa jött oda hozzám,letette a szép tortát az asztalra.Átölelt,majd valamit előhúzott a zsebéből,egy ékszerdobozt.Nagyon szép volt,vörös és fekete színű.Csillag alakot öltött.-Ez a tiéd.

-Nagyon köszönöm!-pusziltam meg és átvettem tőle.Kinyitottam és egy nyaklánc volt benne,ezüst volt és egy nagy gyémánt volt rajta,ami vörös színű volt.Bonyolult minták voltak rajta,akár egy futóvirág,közepe táján pihent a vörös csoda,akár a tűz.-Azta!Hu apa,ez nagyon szép!

-Gyémánt.Még édesanyádé volt.-mosolygot.

-Felteszed?-kérdeztem tőle,és átvette tőlem,majd feltette.

Alessa odajött és átadta az ő ajándékát,kis táska volt rózsaszín színnel,és már láttam,hogy egy könyv van benne.-Tessék,boldog szülinapot!-adott puszit.Angyalos könyv és egy rosszáloműző volt benne,megköszöntem és jöttek a barátaim.

-Előbb én!-jött előre Bianca.-Boldog szülinapot Bells!Tessék!-adta át az ajándékát.

-Köszi!-puszit adtam és átvettem tőle.-Hu,de class!Köszi!-egy fekete csizma volt benne,gondolom most igazán ért a divathoz.

-Ezt közösen vettük neked.Nem tudtuk igazán,hogy jó lesz-e...de remélem megfelel.-nyújtott át Maria egy fekete kis táskát,puszit adott és Erik is.Egy hálós, hosszú ujjú pamut felsőrész, rugalmas anyagból, elején nyomott mintával azaz denevérrel amint egy szívet cipel és láncos könyék-résszel.-Hu,ez nagyon class!-mosolyogtam és megkönnyebült.

-Boldog szülinapot!-adott puszit Clara és átadta a becsomagolt ajándékát.Nagyon puha volt,kinyitottam és Gótikus templomi köpeny volt benne és nagyon szép,szatén bélésű kapucnis,nyaki részen gombos záródással.-Tiszta Harry Potter,mi?-nevetett.

-Az!-vigyorogtam.-Köszi,nagyon tetszik!-letettem a dolgokat egy fotelbe.

-Boldog szülinapot Bells!-ölelt meg James és átadott egy ajándék táskát.Egy denevért formázó hajcsat,és egy gondosan kidolgozott pewter gyűrű,hatalmas fekete kővel (3 cm!) teteje felnyitható,apró tárgyak elrejtésére alkalmas.

-Köszi!-mosolyogtam.-Mindenkinek nagyon köszönöm!

-Igazán nincs mit!-felelték kórusban.

Felvágtuk a tortát és ettünk.A torta fehér volt,rajta virágokkal.Nagyon szép volt,és ízletes.Epres és vanilía pudingos volt.Az ízek jól passzoltak.

Mikor megettük,még beszélgettünk sokat.Milyen hamar felnőttem,az volt leginkább a téma.

-És most pedig...egy hatalmas buli vár titeket a Nagyteremben!Jó szórakozást!-mondta apa.

-Buli?-kérdeztem nagy szemekkel.-Miféle buli?

-Majd meglátod!-vigyorgot Maria.

-De előbb át kell öltöznöd!-húzott magával Bianca.

Loren összeszedte az ajándékomat és hozta utánunk.A többiek csak mosolyogva integettek.Felmentünk a lépcsőn és bementünk a szobámba,ott az ágyamra tette Loren a dolgokat.

-De milyen ruha?Vagy mi?-néztem Bianca-ra,aki már úgy látszott minden tudott.

-A paraván mögött van!És kötelező azt felvenned!-utasított.

-De előbb...-állt meg előttem Loren.-Én is átadnám az ajándékomat.-előhúzott egy hatalmas rózsacsokrot.

-Juj,de szép!

-És még...-vett elő egy ajándék táskát,ami piros volt,és szívek voltak rajta.Overbust fűző volt benne.

-Hu,Loren!-néztem rá nagy szemekkel.-Ez igazán szép!

-Tetszik?

-Igen!-mosolyogtam,majd megcsókoltam.

-Szeretlek...-suttogta.-Mindennél jobban.

-Én is szeretlek!-mondtam boldogan.

-Na,gyere!Rád várnak odalent!-szólt Bianca.

-Oké,nyugi!-indultam nagy nehezen a paraván mögé.Ott egy gyönyörű ruha volt.Exkluzív ezüst szürke strasszos koktélruha lógótt a fogason.-Ez honnan van?

-Apád vette!-hangzott a válasz Bianca-tól.

-Szép darab!-mondta Loren.

-És ezt mióta tervezitek?-kérdeztem.

-Napok óta.Egyszer-kétszer majdnem bebuktunk.De aztán minden összejött.Loren elvitt most kocsikázni és mindenre volt időnk.-felelt Bianca.

-Nagyon nehéz volt eltitkolni...-hallottam Lorenzo hangjában a mosolyt.

-De végül minden összejött!-dalolászott Bianca.

Előléptem,mire leesett az álluk.-Most nem akarok rondán beszélni...de ez kibaszott szép!-szólalt meg Loren.

-Nagyon el lett találva...-nézett nagy szemekkel Bianca.-Csodálatos!Ott a cipőd,és mehetünk is.

Felhúztam a cipőt,gyorsan tettem egy kis szájfényt magamra és lementünk.Bementünk a Nagyterembe,ahol már javában tomboltak a diákok jó kis discos zenére.Mindenki nagyon sexin fel volt öltözve,és csak úgy riszálták a csajok a csípőjüket.A srácok többsége figyelte a lányokat és vadásztak.

Itt is fel volt díszitve minden,szép szülinapos hangulatom volt.Bevetettük magunkat a tömegbe,és elkezdtünk táncolni,még Loren is!Meglepődtem,hogy milyen jól táncol és egyáltalán nem fél.

Ittunk koktélt,én Moonlight-ot,amiben még whisky is volt!Kedvenc piám lett.Bianca valami Sex on the Beach italt választot,Loren meg 70-80%-os üditőkeveréket vett.Csodáltam,hogy meg is bírja inni.

Egy idő után jött egy rockbanda,amit az utobbi időben kedveltem meg,a Bullet For My Valentine's.Felköszöntöttek,és belepirultam a gondolatba,hogy egy énekes és bandája boldog szülinapot kíván.Persze nem tudta,hogy igazából hány éves is vagyok.Apa azt mondta 20,mivel emberi számítással annyinak tűnhettem.

Csak tomboltunk,és most éreztem csak igazán jól magam.Azthiszem a rock lett a kedvencem (de egyébként minden más zenét meghallgatok,persze ha jó) és az is marad.Most már ebben a világban érzem jól magam,és tiszta gothikusan öltöztem.Persze nem csak goth,hanem rock is.Valamiféle keverék.Nem akarom,hogy egy dologba legyek besorolva,hogy beskatulyáznak.Nem,én egy egyéniség vagyok,ha tetszik,ha nem.

Loren-nel kimentünk az erkélyre.Hűvös éjszaka volt,de jól esett a benti meleg után.Már megint esett egy csöpett a hó.Káprázatosan szép volt a táj.Amolyan karácsonyi,pedig ahhoz még van pár hét.Szerelmem mellettem állt,és engem fűrkészet.Nagyon aranyos,és mindig megfigyel,hogy jó kedvemben vagyok,vagy sem.Ha kell felpörgeti a hangulatot.Beszívtam a levegőt,és megéreztem Loren illatát,amit még mindig használ,Hugo Boss.Imádom!A kedvencem!OLyan érzés,hogy leteperném legszívesebben...

-Tetszik minden?-kérdezte,majd ránéztem.

-Természetesen.Tök jó a buli!És élvezem,de nagyon.-vigyorogtam,majd közelebb jött hozzám és átölelt.Puszit nyomott a számra és a karjában tartott.

-Tudok még valamit,amit élveznél...-suttogta rosszfiúsan.

Elkerekedett a szemem,és izgulni kezdtem a gondolatra.Félve,de megszólaltam.-Loren...én...

-Persze ha nem akarod még...nem sietettlek.Csak felmutattam a lehetőséget.-mosolygot.

-Tudod,már eléggé benne vagyok.Kívánlak.Szeretném,érezni akarlak.De nem lenne vicces lelépni a saját szülinapomról?-húztam fel a szemöldököm.

-Ez a te napod.Azt csinálsz amit akarsz.-csábított.

-Amit csak akarok?-húztam az agyát.

-Igen...-csókolt meg,majd a nyakam felé kezdett elindulni és puszilgatott.Beleharapott óvatosan a fülcimpámba.-Szóval mi az óhajod,parancsod?

-Hát nem is tudom...eléggé sunyitva kell akkor lelécelni.

-No para,baby!Ezt megoldjuk!

-És hogyan?

-Itt szépen leugrunk,jó igaz hogy magas,de szerintem a macska testünkkel talpra esünk.-mondta,és én nevetni kezdtem.-Aztán keresünk valami igazán jó titkos helyet...

-Olyat én tudok!-vágtam rá.

-Hol?

-A kastélyba.Ahol múltkor voltunk.-pirultam el.

-Ohh,oké cica.-felkapott,mire majdnem sikítottam.

-Kapaszkodj,bébi!-és leugrott.Kb 30 méter magason voltunk,de sikeresen földet értünk a "macska testünkkel".Még most is nevetnem kell...

Egy ablakon másztunk vissza,eléggé bonyolult volt,de már hozzászoktam.Szépen meglógtunk mindenki elől.Lényegtelen,javában buliznak.

Folyosón végigrohantunk,szinte már nevetve,hogy hogy lehetünk ilyen hülyék.Bementünk az ajtón,és besiettünk a fürdőzőbe.Mint mindig,most is rózsaszirmok úszkáltak a víz felszínén.Gyertyák is égtek,és a hold fénye is behatolt,csak úgy csillogot a vízen.Pár röpke másodpercig a hely látványát szívtam be.Halkan hallottuk még a discos zenét,jó nagy basszusa volt.

Loren mögöttem állt tettre készen.Lassan,de biztosan elkezdte lehúzni a hátamon a cipzárt.A csupasz hátamat elkezdte csókolgatni,simogatni.Ó,édes,édes érzés.Ez kellett nekem!Akartam érezni Loren-t,és minden porcikáját.Lehúzta szépen lassan a ruhám.-Lépj előre!-utasitott és úgy is tettem,majd eldobta a ruhát.Elém állt és láttam a szemében,tetszik neki amit lát.Lassan én is lehúztam az öltönyét,levettem a nyakkendőt és kigomboltam az ingjét.

Erős mellizmait meglátva még jobban elkapott a vágy.Látta a szememben a csillogást,és újra megcsókolt.Keze pontosan tudta mit kíván,mit akar.Simogatta a vállamat,a mellemet elindult a hasamon és végül a csipkés bugyimhoz ért.Elkezdte lehúzni,majd levette rólam,és félre dobta.Eközben nem tudom hogyan,de ő már kigombolta a gatyáját,és csak le kellett húznom róla,majd én is félre dobtam.Az alsógatyáját én is lehúztam,majd oda tettem ahol a ruha halom volt.

Loren felkapott,éreztem férfiasságát,ahogy nekem préseli.Lassan letett egy...paplanra?Ez mikor került ide?Biztos akkor,mikor bebambultam.Legalább nem a hideg kővön leszek,vagy éppenséggel ő.

-Ó,Bells!Olyan gyönyörű vagy...-lenézett rám.

Keze elkezdett simogatni,elöszőr a mellemet,majd lefelé indult.Az érzés,mikor ott járt a keze,és játékos újjai belémhatolt...azt hiszem mindjárt felrobbanok!Elkapott a vágy,de olyan erősen hogy még magával ragadott.

-Loren...kérlek...-könyörögtem a tekintettemel.

-Huu,valaki nagyon fel van izgulva...-suttogta.

-Légyszíves...segíts rajtam.Kívánlak!

Loren nyugodtan figyelt elködösült szemmel,újra csókót adott,miközben odalent játszadozott.Csukva volt a szemem,és olyan hirtelen,mint még soha végre belémvetette magát.Ez amolyan vámpír reflex.Ritmusosan járt bennem...éreztem a jót,a gyomromban a kellemes érzést.Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni...most végre...minden tökéletes.

 

~~~

 

Utálok egy ilyen éjszakát befejezni.Olyan sexi,olyan romantikus volt,hogy legszívesebben ebben a létben maradnék.Örökre itt a fürdőzőben Loren-nel.Mindenféle izgalmas dolgot kiprobálva.

És basszus (bocsánat) szerelmes vagyok!Egyfolytába vele akarok lenni,vele ébredni,enni és zuhanyozni.Mindent meg akarok neki adni,és érezni akarom szeretetét.

Lassan kinyitottam a szemem,és Loren egyenesen a szemembe nézett.Nem ijedtem meg,csak szimplán összezavarodtam.

-Szia!Jól aludtál?

-Szia...igen,nagyon jól.-lenéztem magamra,ja én még mesztelen vagyok.Ő is.De őt nem zavarta a csupaszságunk.

-Olyan vagy akár egy angyal...-jött közelebb.-És olyan tündéri!

-Te meg egy adonisz!

-Komolyan?-kapott el és magára húzott.

-Komolyan.-mondtam határozottan.Egy tincsét kisöpörtem a hajából.

-Hm,akkor nem lehetek lemaradva tőled annyira.

-De nem ám!-pusziltam meg.

-Menjünk enni?

-Mennyi az idő?

-Este fél 7.Ja és szombat van.

-Úr ég!-pattantam fel.

-Mi az?-nézett utánam.

-Hogy fogunk kimenni?-vettem fel a ruháimat és kezdtem felhúzni őket.Loren követte a példámat.

-Ezt nem gondoltuk át komolyan...-nevetett.

-Ráadásul báliruhában vagyunk.-kontráztam.

-Legalább tudják,hogy szép éjszakánk volt.-lazán begombolta az inget,és az öltönyét kezében hátravetette.

-Ha nem muszáj azért ne vegyenek észre.-készen álltam előtte.

-Az enyém vagy.-suttogta és megcsókolt.-Lássák,hogy ez a nőszemély foglalt.

-Nőszemély?-néztem rá nagy szemekkel.

-Asszony?-nézett rám döbbenten,majd nevetett.Játékosan hátba vágtam,majd kézenfogva elindultunk.

 

 

-Nyugi már!-sírtam a nevetéstől.

Loren rajtam terpeszkedett és csikizett,csókolgatott az én ágyamban.Tusoltunk és frissek voltunk.Már megettük közösen a kedvenc pizzánkat és ittunk kólát,meg némi vért.

-Pszt,cica!-tette mutató újját a számra.-A végén lebukunk...

-Mert mit tervezel?

-Hát...valami extrém izgalmas dolgot.-mondta,mire valaki benyitott,Loren reflexszerüen leugrott az ágyról,és a támadónkat figyelte sas szemekkel,aki éppenséggel Bianca volt.Gyorsan bejött és becsukta az ajtót.Elpirult.Nevetésben törtem ki,Loren hátranézett rosszfiúsan és ő is nevetett.

-Bocsika!-kulcsolta össze a kezét Bia,és a padlót leste.-Nem tudtam mit műveltek...

-Mi?Mi még semmit!-mosolyogtam.

-Semmi rosszat...-ült le az ágyra Loren.

-Mi a helyzet Bianca?-kérdeztem tőle.

-Csak beszélgetni akartam veletek.Az egész suli rólad beszél.-nézett a szemembe.

-Mit?Hogy?

-Csak annyit,hogy tegnap jól eltüntetek.-jött oda hozzám.

-Ja.-mondtam zavartan.

-Figyu,az ő szülinapja volt.-kelt védelmemre Loren.

-Persze.-motyogta Bianca.-És remélem remek estétek volt.

-Remek?Több mint remek...-mondta Loren vigyorogva.

-Bells...izé...szakitottunk Adam-el.-mondta szomorúan Bianca.

Loren tisztelet tudóan odébb állt,és pakolgatott a holmiai között.Aztán meg a fürdőbe kezdett valamiféle rendet tenni.Legalábbis a zajok ezt mutatták.

-Mi?-néztem rá nagy szemekkel és közelebb ültem hozzá és megfogtam a kezét.-Mi történt?

-Az,hogy szépen lemondott rólam.Megunt.Kellet neki az újdonság,és egy hosszú barna hajú csajjal lelépett.-mondta már majdnem sírva.

-Ohh,drágám!-öleltem meg.-Sajnálom.

-És az a legbozasztob...hogy mindig ez történik velem.-könnyezett.

-Héj,héj,héj!Nem éri meg,ne sírj utána!Egyenesen bunkó!Felejtsd el...

-Tudod,hogy ez nem könnyű!

-Tudom milyen vagy,erős és ügyes,meg makacs!Ez a srác meg csak a külsőt látta benned...hagyd a csudába!Lesz más!

-Más?-nézett rám,zsepit adtam neki.-Tudod mióta vártam egy fiúra.Kb ugyanennyi lesz a következő...-sírt reménytelenül.

-Mi a helyzet a csajokkal?

-Ugyanmár!Hogy lenne itt valaki leszbi,esetleg bisex?

-Biztos van a 70 valahányból!-biztattam.

-Ja és én pont arra fogok rátalálni.Tuti...-keserű volt a hangja.

-Bianca!-termtettem le.-Ne így állj hozzá!Így nem lesz,ha folyton negtívan gondolkodsz!

-Tudom Bells,de...olyan nehéz.-szárítgatta a könnyeit.

-Majd én segítek!Körbenézek,meg kérdezgetek...nyugi,nem mondom,hogy neked kell.

-Megtennéd?

-Érted?Naná!-vágtam rá.Megöleltem.

-Köszi Bells!Igazán kitűnő barát vagy!-szoritott meg erősen.

-Te is...

-Csajok!-jött elő Loren.-Mit szólnátok egy kis hógolyózáshoz?

-Mi esett a hó?-néztem döbbenten.

-Vagy úgy 40-50 centi.-mondta Bianca.

-Oké,szólunk a többieknek?-kérdeztem Loren-t.

-Csapatban jó a buli!-vigyorgot.

Mindezekután elkezdtünk felöltözni,bakancsot és farmert húztam.A kedvenc pulcsim és egy egyszerű póló.Összeszedtük a többieket,és mentünk lefelé.Mindenki benne volt a buliban,és hamar szórakozni kezdtünk.Loren-t párszor megszívattam,ráráztam a fáról a havat.A csata is megvolt,jópárszor eltaláltak.De csak a móka kedvéért eltürtem.

 

-Azért jobb így nem?-kérdezte Loren.

Bent voltunk és pihentünk.Jól kifáradtunk,és a lobogó tűz előtt telepedtünk le.Forró csokit ittunk,és egymásba burkolozva ültünk a medveszönyegen.

-Sokkal.-feleltem.-De a hócsata izgi volt!

-Tudtam,hogy tetszeni fog.-mosolygot és megcsókolt.-Apuddal mikor találkozol?

-Ó.-szólaltam meg döbbenten.Milyen régóta nem beszélgettem vele.Ajaj!Pedig jó lenne,nehogy azt higgye hanyagolom.-Ma felkeresem.

-Rendben.Csak gondoltam szólok,remek ajándékot kaptál tőle.

-Igen,de tőled is.-szoritottam meg a kezét.

-Neked bármit.-mosolygot a hajamba,és mélyen beleszívott.-Szeretlek nagyon.El nem tudnád képzelni mennyire...

-Én is szeretlek Loren.Örülök,hogy akkor erre tévedtél.És,hogy a farkasok nem ettek meg...

-Micsoda mázli!És még jó,hogy pont arra járkáltál,én gyönyörű Bellisimám!

-Ohh...-hogy lehet,hogy egy egyszerű mondattal ennyire felizgatni?

-Mi az Miss Bells?Kedvére vagyok?

-Nagyon is!Mit szólnál egy kis játékhoz,mielőtt benéznék apához?

-Mindig megtudsz lepni!-rendesen az ölébe húzott és csókolgatott.

 

Apuval éppen színcserét játszottunk a legújjabb tabon,amit rendelt.Probált hozzászoktatni a tudományhoz.Már kétszer nyertem,ő meg úgy ötször.

-Ez nem ér!Hagyj kibontakozni!-mondtam,mikor újra nyert.

-Már nem vagy kisgyerek Bells,hogy mindig hagyjalak nyerni!-nevetett.

-Akkoris.-durciztam.

-Gyere,igyunk egyet.-mondta és feállt.Töltött vért magának és nekem,majd visszaült és átnyújtotta.

-Köszi!-kortyoltam bele.

-Akkor tetszett a buli?

-Igen!Imádtam!

-Ezt jó hallani...

-Jól megtervezted.Nagyon meglepődtem.És tetszettek az ajándékok.

-Örülök neki.-mosolygot.

-Apa...-tettem le a kiüritett poharamat az éjjeli szekrényre.

-Igen?

-Láttam,hogy anya itt járt.-mondtam ami már egy idelye nem hagyott nyugodni.-Beszéltél vele?

-Őőő...-lehorgasztotta a fejét,majd letette a poharát.-Igen.

-Mit mondott?

-Hogy élvezzem az életet.-motyogta.

-Velem is beszélt.-mondtam,de meg is bántam.

-Neked mit mondott?-nézett fel.

-Ugyanazt mint neked.Meg részemről egy kis bátoritást.-mondtam,de még egy dolog hiányzik.

-Szólt,hogy veszély fenyeget?-kérdezte komolyan.-Figyelmeztett engemet,hogy majd vigyáznunk kell.

-Igen...-suttogtam.-Jaj apa!-belekucorodtam az ölébe,úgy mint egy kisgyerek.Megöleltem rendesen,hogy érezzem.A fejem bubját elkezdte simogatni.-Úgy félek.-gördült le egy könycsepp.

-Ne félj kincsem,majd mi megvédünk.-csititgatott.

 

 

Rajzon festettem egy képet,a szerelmet kellett megtestesiteni.Egy vérző szívet készítettem,amint egy kézben pihen.Eléggé morbidnak tűnhetett,de nagyon classul sikeredett,benne volt a legjobb 5-ben!

Miútán a tanár megdicsért,és lelépett és elfogytak a teremben a diákok,lassan összepakoltam a holmikat.Tudtam,hogy elmaradnak a kinti órák.1 méter hó esett le újjaban.Hatalmas jégvilág fogadott minket odakint.A lovakhoz is csak háromszor ment ki Edoardo,hogy megitassa,megetetse őket.

Magamban dudolgattam,tudtam,hogy egyedül vagyok.De meg kellett lepődnöm.Egy csaj állt a hátam mögött mikor megfordultam,és mosolyogva nézett le rám.Ez a csaj vagy 180 centi!És milyen sunyi!

-Szia Bells!-köszöntöt.-Sajnálom,ha megijesztettelek.Nem állt szándékomban.

-Semmi baj.-nyugtattam meg.-Honnan tudod a nevem?-húztam fel a szemöldököm.

-Hülye az a vámpír,aki nem ismer téged.-lobogtatta meg szép fekete haját.Nagy barna szemei csak engem lestek.Kék gatyában és fehér topban,meg egy kötött pulcsiban volt.-A nevem Lili.

-Ohh,értem.

-Ne haragudj,de neked van párod?-kérdezte.Meglepődtem,de nagyon.Ez a csaj leszbi?Vagy esetleg bisex?Vagy csak a nyakamba liheg?Mégis mit akarhat?Esküszöm,ilyen még sosem volt,nem bírom kezelni ezt a helyzetet...

-Izé...hát én őőő...

-Bocsi,hogy így rádtámadok.Az ember...-forgatta a szemét.-...ezesetben vámpír,nehezen következteti le,ki más.Nehéz találnom nekem is egy párt.

-Mert te...?

-Leszbi vagyok.-mondta és belepirult.

-De nekem van barátom.-zagyváltam.-És én nem vagyok olyan...szóval...

-De nem jön be?Ki sem probálnád?

-Őőő,ezen még nem gondolkoztam.-indultam kifelé lassan,és Lili mellettem haladt.-Mondjuk így belegondolva,biztos nagyon izgi.Te mióta vagy...?Vagyis...

-Kiskorom óta,még emberként is.Egyből tudtam,hogy nekem ez kell.

-Értelek.Nos,ha úgy van szólók.-mosolyogtam.

-Lekötelezel.

-De viszont ismerek valakit,aki bisex.

-Tényleg?Ki?-torpant meg.

-Bianca Blossom.-feleltem.-Épp egy szakításon van túl...

-Érdekes.Nem gondoltam volna...pedig elgondolkodtam,hogy rákérdezek.De te...valahogy...nagyon bejösz.Bocsi!-emelte fel a kezét.-Foglalt vagy tudom!

Belenéztem a csajba,hogy netán-tán hazudik-e.Egyáltalán nem,ő tényleg AZ.Tetszek neki,és akar egy normális kapcsolatot.Sokaknal pobálkozott,már kezdte feladni,de meglátott.Kiskorában is láttam (17 évesen) a fiúk körbevették,de neki nem kellet egy sem.Láttam egy lányal amint éppen csókólozik.Aztán még egy lányal,akivel éppen...jó ennyi elég!De mondjuk tényleg izgi!Lehet kiprobálnám milyen is lehet...

Újra ránéztem,és mosolyogva bámult.-Olyan szép vöröses a szemed.

-Köszi.-mosolyogtam.-Nos,bemutatkozol a barátnőmnek?

-Mi lesz ebből,gruppen?-nevetett.

Szememet forgattam és elindultam a lány lakosztályhoz,Bianca-hoz.Egészen kezelhető lett a dolog,Bia és Lili hamar összemelegedtek.Csacsogtak a divatról,a szörnyű pasikról.Szépen,csendben leléceltem,és indultam Loren-hoz.

 

10.rész

 

Nem illik fölszeletelni valakit,

akit bemutattak neked.

 

(Vörös Királynő szavai-Lewis Carrol:Alice Tükörországban)

 

 

ELJÖTT A KARÁCSONY,ÉS HANGULATHOZ MÉLTÓAN FELDÍSZITETTÜK A KASTÉLYT.A hó is rendesen esett.Nagyon hideg volt odakint,minusz fokok csak úgy röpködtek.

A konyhában tevékenykedtünk,mi lányok.Mézes kalácsot sütöttünk.Akartam Loren-nek készíteni egy szívet.

-Mi lesz abból?-kérdezte Bianca.

-Szív akar lenni.-feleltem.

-Majd én segítek!-mondta Lili,és átvette tőlem.

Lili és Bianca nagyon jóba lettek.Most már hármasban szoktunk csinálni mindent.Ruhákat választunk,együtt járkálunk órára,együtt bulizunk,és sminkelünk.Sokszor festik a körmömet,Lili tiszta zseni.Lehetne mükörmös is.Fekete denevérek repkednek a piros körmömön,és illik ahhoz a pólóhoz,amit Maria-tól és Erik-től kaptam.Abban is voltam.

-Tessék!-adta vissza Lili a mostmár szép formájú szívet.

-1000 kösz!Te egy zseni vagy!Mondták már?-kezdtem apunak készíteni egy denevért,de szerencsére ehhez már volt kinyomó.

-Bianca,minden nap.-pirult el.

-Igen.-mosolygot Bia,és készítette a karácsonyfa sütijét.-Mert mindenhez értesz.Praktikus vagy.

-Köszönöm.-nézett ránk vörös fejjel.

-Hol vannak Clara-ék?Erikék?James?-tereltem szót,hogy újra normális színe legyen.

-Öhm...Clara fent a saját fáját díszití.Erikék pasz....James meg gondolom még fát vág.-mondta Bianca.

-Ohh,értem.

-És hol van Loren?-kérdezte az LB-ém.

-Apunak segít.Ne nézz rám ilyen szemekkel...én sem tudom mit csinálnak.

-Biztos örül neki apukád.-mosolygot Lili.

Betettük a sütöbe a művünket,és egymással szemben álltunk.

-Ma mi a program lányok?-kérdeztem tőlük.-Elvégre szünet van.

-Borozás nálam.-vigyorgot Bianca.-Hívok én mindenkit,jó lenne ha ma együtt töltenénk az estét.

-Tőlem oké.Mit szólnátok egy nagyobb helyhez?

-Nálad?-kérdezték.

-Nem,hanem egy másik szobában.Ott nem zaklatnak minket.

-Oké.-feleltek.

-Mostanában láttál szellemet?

-Nem igazán.-ingatta Bia a fejét.

-Az jó,nem?-kérdezte Lili.

-Hát ha nincs mit megosztania,és nem zaklat,akkor igen.-felelt Bianca.

Mindezekután megvártuk míg készen nem lett,becsomagoltuk őket és eltettük estére.Csináltunk a bandánknak is.Szóval remélhetőleg tetszeni fog nekik.

Nálam,a szobában nem állt fa,hanem lent a kandallós szobában.Ott is lesz az esti party.Apu velünk tart egy darabig.Igazán szeretem a karácsonyt,és a hangulatát.Mindig az összetartás jut eszembe.

Este 7 körül mindenki betévedt hozzánk,és Boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.Jó kis hangulatos,karácsonyi lemezt játszottunk.Ettünk,ittunk és jól éreztük magunkat.Most különösebb ajándékot nem adtunk egymásnak,max a sütiket és én Loren-nek egy órát,meg egy pulovert.Látszólag tetszett neki.Ja,meg a szív is.Bianca-nak vettem (vagyis rendeltem) smink készletet,mert tudtam,hogy fogyóban van neki.A többieknek süti volt az ajándéka.

Apa egy idő után magunkra hagyott.Így bevadulhattunk egy csöppött.Nem eshetünk túlzásba,azt tudom.Az szilveszterig várhat.

Pezsgőt is elővettünk,és koccintottunk a barátságra,és miegymásra.

Mersz-vagy felelsz-eztünk.Nekem igazából csak Loren-t kellett faggatnom,hiszen csak ő belé nem látok.Lili és Bianca egyszer csókoloztak,majd egyszer én is Lili-vel.Nem haragudott meg senki,bizalmas helyen marad.

-Hmmmm...mit kérdezzek tőled?-tettem fel a kérdést Loren-nek.

-Nekem 8.-vonta meg a vállát.

-Hol vesztetted el a szűzességed,mikor és kivel?-kérdeztem.

-Öhm,Páriszban egy bárpult mögött a pultossal 16 évesen.-mondta.Mindenki megdöbbent.-Mi az?

-Semmi,csak meglepő!-mondta Clara.

-Tiszta őrület!Nem buktatok le?-kérdezte Bianca.

-Zárás után?Nem igazán.-vigyorgot.

Loren forgatott és Bianca-ra mutatott a palack.-Ugyanaz a kérdés:Kivel,mikor,hol?

-Izé,én Europában egy fürdőszobában,18 évesen.Egy szép szál legénnyel...-forgatott és James-re mutatott.-Kivel,mikor és hol?

-Párizs,egy motelben és buliból felszedett csajjal.Egyébként miért kérdezi ezt mindenki?-nézett körbe.

-Mert olyan izgalmas!-feleltük kórusban.

-Jó,hogy nem találjátok ki,hogy tömegsexeljünk!-nevetett.

Ebben a pillanatban mindenki elgondolkodott.Csábos,rosszfiús mosoly jelent meg mindenkin.Valaki belepirult a dolog hallatán.Vajon ugyanazt gondoljuk?Hogy miért ne?Biztos tuti,és ha mindenki benne lenne...

-Oké,ez fura.-jegyezte meg James.-Nem gondoltátok át,ugye?

-Hát James...-kezdtem bele.-Nem olyan rossz ötlet,de nem mindenki van benne.

-Na jó,mi az asszonnyal lelépünk.Nem osztozom rajta.-emelte fel Maria-t Erik és ki is mentek elköszönve.Jó bulizást kívántunk nekik.

-Én ezt kihagyom.-mondta Clara.-Nekem már meg van az udvarlóm...-kiment ő is.

-Sorry srácok!-pattant fel James.-Nekem van egy jó okom rá,de inkább lelépek!-el is tűnt vámpírosan.

Csak Bianca,Lili,Loren és én maradtunk.Mi szépen összenéztünk,majd Loren-t figyeltük.Lili benne van,Bianca vele van.Engem érdekel a dolog,és Loren agyát is húzza.

-Én mindenképp maradok.Csak ha nézhetem,akkor vagyok benne.-mondta komolyan Loren.

-Téged ez nem zavar?-kérdezte Lili.

-Benne vagyok a buliban.Izgató.-vigyorgot a lányra.

A két lány aranyosan nézett egymásra,majd rám.Kérdőn figyeltek,mire bólintottam.-De zárd be az ajtót Loren kérlek!-mondtam,felállt és úgy is tett.

Bianca és Lili csókoloztak,majd oda húztak magukhoz és csókot adtak nekem is.Elsőként Bia,majd barátnője.Loren visszahuppant a fotelbe és élvezte az előadást.

Bianca lehúzta Liliről a toppot,és csak egy kék melltartó takarta felülről.Lili rólam húzta le,én meg Bianca-ról.Kigomboltuk lassan a gatyánkat,és azt is leoperáltuk egymásról.

Loren-re néztem,aki lélegzet visszafolytva nézte a műsort,és izgultan engem lesett.Rámosolyogtam vadul,és mutató újjamal hívogattam,de ő ingatta a fejét.Egyelőre marad.

A melltartót is leszedték egymásról,majd rólam,ahogy szétkapcsolták előbukkant a mellem.Csókolgatni kedztek,szopták a mellemet.

Igazából lehet ebbe nem mentem volna bele,ha nem látom mennyire megbízhatóak a barátnőim.Loren-be meg amugyis megbízok.Így a dolog müködött,és egészen kíválóan ment.

A tanga is lekerült róluk,majd felém fordultak a lányok ködös tekintettel,és felmérték a vörös tangám.Letepertek,és lehúzták rólam,Lili csak úgy csókolgatott.Valakinek a keze elindult lefelé,és odaért a nemiszervemhez,majd dörzsölgetni kezdte.Azt hiszem...mindjárt...felgyúlladok!

Loren-nek csak ennyi kellett.Felállt és odajött hozzánk,majd leszabtuk róla minden egyes ruhát.A lányokat simogatta,de ő inkább csak velem foglalkozott.

-Mindig meglepsz.-suttogta a fülembe.

-Remélem pozitívan...-nyögtem ki.

-Igen.-csókolt meg.-Egészen helyt állóan.-majd belém döfte a szerszámát.Ohh,édes,édes érzés...

 

~~~

 

 

Álmosan,kábán és a tegnap esti program után,szédelegve vagy úgy szállva lementem a mosodába.Fülig érő vigyor ült rajtam.Ilyen még soha nem volt!Király volt!Lebilincselő,lélegzetelállító,bámulatos,kéjes,vad,érzéki,szexis...és még sorolhatnám!Oltárifrankó,és még kavarognak bennem az érzelmek...vajon mit szólna ehhez apám?Juj,és anya?Mi van ha látta?Ő mondta elvégre,hogy élvezzük ki,ameddig lehet.És így is teszek!

Beértem a mosodába,és Clara a szokásos helyen volt.Mellé telepedtem és bepakoltam a ruhámat,majd elinditottam.Leültem barátnőm mellé,aki nagyban Angry Bird's-özött.

-Szia!-köszöntem.

-Szervusz,milyen volt az este?-kérdezett egyből.

-Pazar.-feleltem.-Kár,hogy kimaradtál belőle.

-Én nem bánom.-mosolygot.

-Te tudod.-vontam vállat.

-Hányan nyomtátok?

-4-en.

-És fergeteges volt?-nézett fel.

-Ahha.

-Az csúcs.-mosolygot.

-Kivel fog összejönni?-kérdeztem.

-A neve Zén.És holnap este randizunk,a hóban.

-Miért kint?

-Mert mutatt egy jó helyet,valami faház.Bent vacsorázunk.-vigyorgot.

-Sok sikert!

-Köszi.-pirult el.

-Izgulsz?

-Nem...igen.Igen,de ez jó,nem?

-Te tudod.-hagytam rá.-Felejthetetlen lesz szerintem.

-Úgy tervezzük.-kacsintot.

Kiprobálhattam az mérges madarak játékát,és örömmel nyugtáztam,hogy ez tetszik nekem.Beszélgettünk,adtam pár tippet a randihoz,és hogy mit vegyen fel.Sokat beszélgettünk a rock stílusról,a zenekarokról és a koncertekről.

Miútán lejárt a gépünk,szépen felkolbászoltunk és mentünk a dolgunkra.

Loren ebéddel várt,fokhagyma krémleves és petrezselymes krumpli rántott húsival (elneveztem bántott húsinak,Loren jót nevetett) és salátával.Hozott gumicukrot és csokit is.Jólesett ez a sok kaja és tévét néztünk az ágyaból,ami már közös.Folyton együtt alszunk.

-Loren?-néztem a sötétségbe,és figyeltem,hogy alszik-e.A tv némára lett állítva.

-Igen?

-Csak tudni akartam,fent vagy-e.

-Igen,miért?

-Elmegyek zuhanyozni.Velem tartasz?

-Ohh,Bells,nem ér rá később?-nézett álmosan rám.

-Jó,nem gáz.Sietek.-zagyváltam és kipattantam az ágyból.

Beiparkodtam a fürdőszobába,de résnyire hagyva az ajtót.Levetkőztem,és a tus alá álltam.Szépen lemostam magam,csak erre vágytam!Pár óra múlva napkelte.Nem bírtam valamiért aludni,így hát inkább fel akartam frissülni.

Valami szokatlan érzés tört rám.Olyan nyugtalanító,mintha valaki lesne,és támadni akarna.Mi ez az egész?Olyan furcs érzésem van,mintha...egyszer csak a hátamban érzek valami fájó lüktetést,mintha valaki belém állított volna egy kést.Síkitok aztán összeesek.A félelemtől alig bírtam megmozdulni.Valósággal láttam a vért lefolyni a testemről...újjabb vágás,vérzek,síkitok.Hallom,hogy Loren kiszab az ágyból és a nevemet kiálltja,de nem bírok felelni,sem megmozdulni.Egy pillanatra láttam valami füst szerűt előttem,ahogy a vörös tekintete belém fonodik,és kíváncsian les,amint érzem a fájdalmat.Csak ennyi kellett.Elájultam.

 

-Mi történt?-kérdezte apám.

Hallottam őt,és Loren-t.Valahol,valami kényelmes helyen feküdtem,de nem mozdultam,és nem nyitottam ki a szemem.Nem tudtam parancsolni a testemnek.

-Fogalmam sincs...-hallottam Loren már-már síros hangját.-Egyszer csak...síkoltozni kezdett.Vér folyt a hátából,mintha késsel szurkálták volna.

-De ki tette?-apa nagyon aggódott.

-Valami fekete.Olyan füst szerű.Amint beléptem,eltűnt...

-Valaki küldött egy démont.-hallottam Alessa-t.-Biztos vagyok benne,ahogyan Lorenzo elmeséli.

-De ki tenne ilyet?-kérdezte valaki,akiről kiderült,hogy Jolanda.

-Tudjátok...-kezdett bele apa.-Az én lányomra már egy idelye vadásznak,emberek,vámpírok és miegymás.Csak azért mert olyan hatalma van,ami igazán ritka,és lehet,hogy ebben a pillanatban csak ő neki van ilyen képessége az életben.

-De miért?Mit kezdhetnek vele?Hiszen csak ő látja.-mormogja idegesen Jolanda.

-Persze,de vannak olyan képességek,amik kicsíkarhatják belőle a választ.Sokaknak ez jól jön,mint például a politikusoknak,dilereknek.-felelt apu.

-De ezt nem értem...-zagyvált Alessa.

-Használd az eszed!-teremtette le apa.-Ha te magadnak hasznot akarnál,úgy hogy tudod másokról az igazságot,akkor nem használnád fel,hogy tudd,kiben bízhatsz?

-Ráadásul Bellissima gyönyörű.Ezt mindenki tudja.Valaki szimplán ezért akarja.-nyugtázta Jolanda.-Leonardo,nem lehetséges,hogy a lányod még szirén is?

-Ez meg mit jelentsen?-kérdezte Loren.

-Azt hogy csábítóan szép.Elveheti emberek eszét...van ilyen képesség,de ezen még el sem gondolkodtam...-mondta apa.

-De izé...honnan hallanak erről a helyről egyáltalán?Hogy tudnak róla?Hiszten messze vagyunk a parttól...-dadogta Loren.

-Már nem vagyunk messze a civilizációtól.Vannak kapcsolataink.Jönnek-mennek hajók.Ti is ide jötettek.Szóval ti látjátok őt.Ki nem látnhatná?Hiszen volt tanárunk,a kis Mercucio volt rá a példa.Ő is mereszgette rá a szemét.Ő is megtudott róla dolgokat,magának akarta.Elrabolni...ez volt a terve.Ezért nem merem őt elengedni,ebbe a zavaros világba.-zokogott majdnem apa.

Tehetetlenül feküdtem továbbra is.Pedig fel akartam kelni,hogy megvígasztaljam.Meg akartam őket nyugtatni.Hogy tudják,jól vagyok.De nem volt semmi erőm...

-Megértjük.-nyugtatta Jolanda.

-Ki kell deríteni,ki volt az aki ráküldte.-motyogta Alessa.-Talán ha felmérem a szobát,megnézem az erőket...hátha felismerem vagy...

-Tegyük át más szobába a lányomat.-mondta apa.

-Vele maradok.Nem hagyom egyedül.-szólt határozottan Loren,az én szerelmem.

-Tudom.-válaszolt apa.-Nem is kérném tőled,hogy hagyd el...

Sötétség...ne!

 

-Miért nem kell fel?-kérdezte Loren.

-Pihenésre van szüksége.Sokkolhatta az esemény...-felelt egy idegen női hang.

-Jobban lesz,ugye?

-Természetesen.Csak eléggé letaglozta a dolog...

-Ébredj Bells...kérlek.-hallottam könyörgő hangját.

Ne haragudj Loren,nem megy!Nem bírok mozogni!Mintha pókhálóba fontak volna!Vagy akár egy múmia... Hidd el,fel akarok kelni.Akarom kedves arcodat látni,szemed tengerében elmerülni,erős izmaidat kitapintani,érezni az illatod...olyan messze vagy.Akarlak Loren,én kedvesem.

-Hamarosan felébred,hagyd pihenni Lorenzo.-szólalt meg újra a nő.

A sötét újra átölelt...

 

-Ohh,Bells.-nyúlt valaki a kezemhez.-Drága barátném,te aztán megjárod a poklot.-ráeszméltem Bianca beszél hozzám.

De még hogy!És nem bírok felkelni.Nem mozgok,alig érzem a kezed.

-Mióta fekszik?-kérdezte...azthiszem...Lili?

-2 napja.A démon szépen elintézte.-felelt Loren.

-Ohh,szegénykém...-suttogta Bia.-Mintha mozogni akarna,nézd a száját!

Igen!Igen,probálok,legalább te észrevetted.

-De ezek szerint nem tud.-szólt Lili.

-Probálkozik.-suttogta Bianca.

-Kincsem...pihend ki magad,remélem hallasz.Ne erőlködj,csak ha tudod,hogy készen állsz...-szólt Loren.

Édesem,bár válaszolhatnék,de...ne!Már megint!

 

Lassan,de biztosan kinyitottam a szemem.Halvány fény töltötte be a szobát,mire rájöttem.Ez a tűz lobogása.A másik kedvenc szobám.A függönyök elhúzva,nem engedtek be fényt.Az ágy hatalmas,és benne feküdtem,szépen betakarva.

Loren az ágy mellett ült egy széken,földre tapadt a tekintete,haját markolta.

-Lo...Loren...-szóltam erőtlenül.

Felnézett és odajött gyorsan hozzám.Megkönnyebült az arca.Teljesen maga alatt volt,már egészen fáradtnak tűnt.

-Bells,jaj drágám...-megcsókolta a homlokomat.

-Van...vér?

-Persze.-az asztalhoz ment,és töltött egy pohárba,majd visszasietett és átadta.Felsegített,és ittam nagy kortyokban.Igen!Emberi,csak ez kellett nekem.Érzem,kezd az erőm visszajönni.Visszahanyatlottam az ágyra,ő pedig letette a poharat.

-Jobban vagy?-kérdezte aggódva.A kezemet fogta,simogatta.

-Ühüm...,de a hátam...az még fáj.

-Sajnálom...-suttogta.

-Mit?

-Hogy nem tartottam veled...

-Még csak az hiányzott volna,hogy te neked is ártani tudjon.-mozgattam a végtagjaimat,hogy erőt töltsek beléjük.

-Bells...halálra izgultam miattad...azthittem...amikor ott feküdtél...olyan véresen.-megborzongot.

-Csss...itt vagyok.Jól érzem magam...azthiszem...

-Mi lehetett az...?-suttogta.

-Most ne beszéljünk erről.Gyere,feküdj be mellém.-Emeltem meg a takarót.Úgy is tett,de óvatosan ért hozzám.Így már ketten aludtunk.Csak őt akartam magam mellet tudni.Biztonságban.Csak vele...elnyelt az álom,de most már jobban,békésen fogadott.

 

-Szép estét!-köszöntöt Loren egy tálcával a kezében állt az ágy mellet.

Álmosan megtörölgettem a szemem,és lassan felültem.Már nem fájt a hátam.Nyújtoztam.Elém tette a kajával teli tálcát.

-Hu,köszi!-mosolyogtam.

-Gyümölcsleves,és garnéla rák bagettel.Hoztam gumicukrot is.-vigyorgot.

Nekiálltam az "ebédnek" és jólesően ettem belőle.Nem is tudtam,hogy ilyen finom,elfelejtettem az ízeket!A gyomrom hálásan fogadott minden egyes falatot.Egy kis szünet után megszólalt Loren.

-Jó látni,hogy mozogsz.-jegyezte meg és mellém ült.-Hogy,élsz és mosolyogsz.

-Tudod,most jobban érzek mindent.Örülök,hogy felkeltem végre.

-Gondolom.Hogy érzed magad?

-Jól.Köszi.-nyeltem le az utolsó kanál levest.-Apáék mit tudnak?

-Hát,elmeséltem nekik a történteket.Megrázkodtató volt számukra is...

-Alessa rájött ki küldte rám a démont?

-Honnan tudsz erről?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Hallotalak titeket,amíg kómában voltam.Nem hiszem,hogy mindent...

-Öhm...nem tudja,hogy ki lehetett.Egyél még!-parancsolt rám.Én úgy is tettem.-De mostantól itt lesz ez a mi szobánk.Körbe vagyunk védve varázslattal.Alessa levédet minket.Csak azok jöhetnek be,akiknek nincs rossz szándéka ellened.

-Ezt jó tudni.-ettem a rákokat.

-Szóljak apudnak,hogy felébredtél?-kérdezte.Bólintottam,felállt és lelépett.5 perc múlva apa jött be elsőként,majd Loren a szobába.

-Kislányom!-ült az ágy szélére,kezemet megfogta.-Hogy érzed magad?

-Mostmár sokkal jobban...

-Alessa intézkedet.

-Tudom.

-A szobád,nos...lezártuk.

-Mi?

-Kihoztuk a cuccaid.De a történtek után jobb ha oda nem mész.

-Oké.-adtam meg magam.

-Jaj,kincsem.Jó látni téged boldogan.-puszit adott a homlokomra.-Kaptál egy hét szünetet.Kérlek tarsd be,amíg levédjük a kastélyt.

-Persze apu.-nyugtattam.-Itt leszek Loren-nel.Majd feltaláljuk magunkat.

-Rendben.Most magatokra hagylak titeket.Szólj,ha szükséged lenne valamire.-indult az ajtó felé.-Ja és Bells!-nézett az ajtóból.-Vérrel megtöltöttük a hűtőt,kérlek ne mászkálj!

Becsukta az ajtót,magunkra hagyva.Csak a tűz ropogását hallottuk.

-Hát...nehéz lesz téged itt tartani.-mért fel Loren.

-Mert?

-Állandóan mászkálsz ide-oda.Nem bírsz elülni,azon a gyönyörű seggeden.-mosolygot lágyan.

-Hát na...szeretek mozgásban maradni.

-Fogadjunk?

-Miben?

-1 hét.Csak te meg én.Itt bent.Van ugyis fürdő,és kaja.Telepakoltuk a holminkkal a szobát és eltudjuk foglalni magunkat.Így legalább megtudjuk milyen is együtt élni.

-Azt hiszed,nem vagyok rá képes?-húztam fel a szemöldököm.Ő csak ingatta a fejét.-Benne vagyok.-mondtam.

-Ha meg mozogni akarsz...én arra tudok egy remek megoldást.Ami mindkettőnknek jó...

-Hahaha!-vágtam hozzá egy párnát.

Nevetésben törtünk ki.-Jó hallani,ahogy kuncogsz...-vetette magát az ágyra Loren.Haját úgy ahogy szokta,felsőrész fel kötötte.Fehér póló,és farmer volt rajta.Az illata...nos...Hugo Boss,a kedvencem!

 

 

~~~

 

 

A hétnek a negyedik napját húztuk a szobában.Zenét hallgattunk,rockkot.Volt borunk,és ittunk,no meg táncoltunk.Már ahogyan a rockkosok szoktak.Dobáltuk a hajunkat,ráztuk magunkat és énekeltünk.

A hátamon a seb már begyógyult,csak halványrózsaszín csíkok diszítették párhuzamosan egymás mellett.Tudtam rendesen futni,már amennyit tud az ember egy 10 méteres szobában.Már nem fájt semmim,és mintha újjá születtem volna.Jól éreztem magam a bőrömben.

Utolsó napokban tévét néztük.Kárhozottak királynője és egyebek...be tudtam tartani az egy hetet.Bianca-ék mindennap meglátogattak,és beszélgettem velük.Sokat röhögtünk az események ellenére.

Az utolsó nap estéjén épp az ablakon kifelé bámultam és néztem a csillagokat.Valamilyen alak elkezdett lebegni előttem,és síkitva kaptam a szám elé a kezem.Csak anya volt...szerencsére.Loren rögtön mellettem termet.Nézte,mit nézek és csodálkozva figyelte anyámat.

-Édesem...-mosolygot anya.

-Anya!Miért nem jösz közelebb?

-Nem tudok!-felelt.

-Mert?

-Apukád levédte a kastélyt.Semmilyen szellem nem tud átmenni...még én sem.

-De te nem ártani akarsz...

-Hát persze hogy nem...de Alessa máshogyan oldotta meg.De most nem ezért jöttem,gyorsan elmondom amit akarok.Taszít itt minden,nem bírom sokáig.

-Mi az,anya?-mentem közel az üveghez,és kezemet rá is tapasztottam.

-Az a lény tényleg ártani akart neked.Egy boszorkány démona volt.Azzal a céllal jött ide,hogy felderítse a terepet.Téged keresett.-mondta szomorkásan.-Nagyobb veszély fenyeget,mint eddig.Jobban oda kell figyelned.

-Mert ki akar ártani nekem?Ki küldte?

-Mondja el kérem!-kérlelte Loren mellettem.

-A neve...-kezdett bele,de nem értettük,anya kezdett feloszlani.Probált visszajönni,de a varázslat nem engedte.

-Anya!-kiálltottam.-Anya!-ütöttem meg az üveget.-Ne menj el!Gyere vissza...!-már szinte sírtam.

De hiába,ahogy jött,úgy ment.Loren megfogott és csendesen a mellkhasán zokogtam.Annyira el vagyok veszve...

-Mégis ki akar nekem ártani?-potyogtak a könnyeim.

-Fogalmam sincs,de ha megtudom...megölöm.-morogta Loren.

-Egyszerüen nem értem...nem vagyok én ennyire csúcs szuper,sem valami mesebeli lény vagy hercegnő.-töröltem meg a szemem.

-Az a baj,hogy igen.Rettenetesen szép vagy,és nagy hatalommal rendelkezel.

-Bárkinek odaadom,csak hagyjanak békén.

-Ohh,édes.Ez nem ilyen egyszerű.-puszilta meg fejem búbját.

-Veszünk egy forró fürdőt?-néztem fel rá.

-Eresztek vízet.Addig is nyugodj meg.Vigyázok rád.Nem engedem hogy bajod essen.-csókolt meg,majd bement a fürdőbe.A hang igazolta,hogy a víz csobog.

Megtöröltem a szemem egy zsepivel.A tükörbe néztem,és láttam a vörös szemem,mintha vérben úszna...hulla sápadt vagyok.A hajam szintén vörös,és össze-vissza áll.Nem néztem ki túl jól...

-Cica...-suttogta mögöttem Loren.-Gyere,menjünk fürödni.Én elmúlasztom a roszkedvedet.-mosolygot aranyosan,és átölelt.Igen...itt,veled,biztonságban a karjaid között.Ez kell nekem...

 

 

-Megint kitőr a balhé...-suttogta Bianca.-Ez nem lesz így jó...

-De nem ám...-mondta James.

Ebédeltünk.Csoportosan ültünk,közelebb egymáshoz és halkan beszélgettünk.

-Anyukád nem tudott többet mondani?-kérdezte Maria.

-Nem.-feleltem egyszerüen.-Alessa rémesen levédte a kastélyt.

-De akkor...nincs ki,és be?-kérdezte Clara felnézva a kajájából.

-Csak a szellemeknek nem.-mondta Loren.

-De érted,így ki mer kimenni?-kérdezte Bia.

-Én tuti nem.Gyűlölöm az ilyet.-mondta James.

-Gondoltuk.-húzta az agyát Erik.-Még a végén letámad a vattacukros bácsi!

-Ha-ha!-nézett rá James.

-De ha veszély fenyeget...az ránk is hat,nem?-kérdezte Clara.

-Lehet.-suttogtam.-Ez nem jó ómen.

-Pedig megint kint akarunk talizni Zén-nel.-mondta Clara.

-Nem lehetne inkább bent?-kérdeztem.

-A-a.-nyögte válaszul határozottan.-Kizárt.

-O-oké.-emeltem fel védekezve a kezem.

-Én a helyedben nem mennék...-nézett Bianca Clara-ra.

-Nem vagyok nyuszi.Tudok vigyázni magamra.

-Te tudod.-törödött bele Bia.

-Egyébként mikor múlik el a tél?-kérdezte James.

-Még csak január van te igen okos!-teremtette le Maria.

-Mi van,csíp a hideg James?-kérdezte Erik.

-Olyan furcsa,nem tűnik fel?Ilyen telünk még nem volt!-védekezett James.

-Mert mi a furcsa?-kérdezte Clara.

-Bezárva érzem magam!-mondta.-Tudjátok,most,hogy így ennyire nagy a nyomás,jönnek a szellemek,a farkasok és valószínüleg lesz valami támadás vagy mi...így azért elgondolkodtató az egész.

-Igaza van.-mondta Bianca.-De héj,srácok!Ha tudják,hogy félünk,akkor még jobban ránk tudják hozni a frászt,legyen az akármi.

-De mi lehet az?-kérdezte elgondolkodva Loren.

-És mit akarhat?-kérdeztem.

A fejünk felett szállt a gondolat,mekkora veszélyben is lehetünk?Ki támad kit?És mikor?És miért?Nem hagy nyugodni ez a sok kérdés.Mégis mit tehetünk?

 

-Apa!-orditottam a folyosón,és végre megállt,megfordult.Odaértem hozzá,lenézett rám.

-Mi az kincsem?Valami baj van?-nézett aggódva.

-Kizártad anyát!-karbatett kézzel toporogtam.

-Édesem,tudod,hogy most a biztonságod nagyon fontos.-őrizte meg hidegvérét.

-De apa,világos ez meg minden,de így mi lesz anyuval?

-Túléli.-morogta.-Jaj,kérlek Bells!Ne nézz így rám!Lépj tovább,ahogyan probálok én is!Ő már nem él!

-De folyton segít!Most is szólni akart,de lezártad az egészet.Az egész kastélyt.

-Sajnálom.Kell némi áldozat.-és faképnél hagyott.

Hát ezt nem hiszem el!Hogy nem fogja fel,hogy segíteni akart.Megmondta volna a támadóm nevét,ha nem lenne ott a pajzs vagy mi az ördög.Mérgemben felrugtam egy széket,és elsiettem a fürdőzőbe.

Meglepetésemre ott találtam Bianca-t.Belógatta vékony lábát a vízbe,és szórakozott a rózsaszirmokkal.Fel sem tűnt neki az ott létem,csak mikor leültem mellé.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Semmi.Csak...Lili-vel összekaptunk egy kicsit.Veled mizu?

-Apa.-mondtam.-Nem fogja fel az egészet...

-Apák...-mosolygot bután.

-Ja csak itt az a probléma,hogy segíteni akartak nekünk.És nem tud,mert...

-Bells...örülj,hogy védelmezz.Ha az én apám ilyet tett volna.Akkor...akkor talán nem lennék itt.

-De az nem lenne jó.-mosolyogtam fanyarul.

-Lehet.De másképp lenne.

-Jaj istenem!Annyira nehéz.Nem értek semmit!Mégis mi ez az egész?

-Törnek a képességedre.-mondta szomorúan.

-De...

-Amikor mi nem voltunk Bells szigetén,mi is hallottunk felőled.

-MI?!

-Igen.A vörös csoda.Az extrém képességű,aki gyönyörű akár egy istennő.-nézett zavartan.-Bevallom,az elején reménykedtem,hogy esetleg te...na mindegy.

-De honnan hallottad ezeket?

-Emberektől.-vont vállat.-Pletykásak nagyon.

-És ők honnan hallották?

-Gondolom azoktól,akik ide szállítottak dolgokat.Elvégre édesapáddal kimentél néha,nemde?-kérdezte és bólintottam.-Hát ezért.A megrakott hajóról figyeltek fel rád.Valaki felismerte a vámpírságod,és aztán a képességed.Gondolom egy boszi.

-Boszorkány?

-Ők tudják.Felismerik.Nem is tudtad?

-Nem igazán...

-Hát Vámíprtörténelmen neked merre járhat az agyad...-mosolygot.

-Jaj,istenem.Bárcsak egyszerübb lenne.Nem ilyen bonyolult.

-A dolgok annyira bonyolultak,amennyire mi tesszük őket.-nézett a szemembe.-Ne akarj átlagos lenni.A nagy hatalom nagy felelősségel jár,de csak az kapja meg a ki kezelni tudja.-kacsintot.-És most gyere!-állt fel.-Segíts randi ruhát választani!

-Rendben!-vigyorogtam.-Mi a terved?

-Békitő sex?Szerinted?-nevetett,mire én is.Jólesően fogott el a vidámság,végre elterelve a figyelmemet a negatív gondolatoktól.

Felmentünk,Maria a szokásos módon nem volt bent a szobában.Erikkel vannak valahol.Ők is szeretnek a buborékjukban lenni.Segítettem Bianca-nak,majd elindultam kifelé,ráeszméltem,hogy rossz irányba.Gyorsan lefutottam a lépcsőn,nehogy a régi szobám közelébe legyek.Konyhában találtam magam,és vittem magammal gumicukrot,chipset és csokit.Az újdonsült szobámba mentem,ahol Loren várt.Éppen a tűzzel bajlodott.

-Merre voltál?-jött oda,és segített lerakni a cuccokat az asztalra.

-Bianca-val voltam.-feleltem.-Segítettem neki,meg beszélgettünk.

-Miről?

-Apa kikészít.-motyogtam,és belevetettem magam az ágyba.-Nem fogja fel mit tesz...

-Apud csak védelmezni akar.

-De nem érti,hogy ezzel anyut is kizárja.Ő pedig segíteni akart nekem.Te is tudod.

-Persze,hogy tudom.-feküdt be mellém.-Majd valahogy találunk rá módot,hogy beszélhess vele.

-Ja csak ez az egész ügy...már teljesen kikészít.Már nem is tudom mi a normális dolog,amit tehetnék,hogy mindenkit megóvjak.

-Mindenkit úgy sem tudsz.Hagyd,hadd intéze el a természet a dolgát.-puszilt meg.-És tudd,sokan állnak melletted,akik féltenek és védenek.Köztük vagyok én is.

-Jaj,Loren,tudom!-öleltem meg.El akarok menekülni a világ elől,ide Loren ölébe.Örökre,csak itt és csak vele.Miért nem hagynak minket békén?

 

A jó kislányok nem csinálnak rosszat.Tehát én az vagyok,rossz.Hallgatoztam apu irodájánál,éppen Jolanda-val beszélgetett rólam.Remek.Ez tök jól esik.

-Hogy az ördögbe véded meg?Gondolom nem egyedül jön.-suttogta szinte Jolanda.

-Megrendeltem a mi Harcosainkat és ha kell,befogunk pár diákot is.

-Levelet küldött?Milyen idiota elmebeteg vámpír küldd egy levelet egy elrablásról?-kérdezte Jolanda.

-Még nem tudom ki az.De megfogom védeni Bellissima-t.

-Azt mindjárt gondoltam.

-Tanítasd a diákokat harcra.-utasitott apám.

-De mikor akar idejönni?

-Nem írta meg,csak figyelmeztetett.Meglepetésnek szánja.

-Szuper,tehát még határidőnk sincs.Szerinted így hogyan készitem fel őket?

-És szerinted én?Szerinted én lelkileg hogyan állok,hogy már megint szembesülnöm kell azzal,hogy a lányomat akarják?

Csönd lett.

-Az a lényeg,hogy mikor ideérnek,Bells-t el kell rejtenünk.

-Nem fogja hagyni.

-Teszek róla,hogy igen.

-Jól van,ez a te döntésed.De jó lenne,ha megfontoltan tennéd minden helyzetben.Bells már fenőtt és megtudja védeni magát.Megölni nem fogják.Ahhoz már túl jó harcos.

-Tanítottátok neki?-döbbenten kérdezte apa.

-Mint mindenkinek.Bells kiváló.

Csönd.Jó,lelépek mielőtt valamelyikük kijönne.Elindultam halkan a folyosón,hallotávolságon kívül megálltam és a falnak dőlve sóhajtottam.

Apa ezt miért nem beszéli meg velem?Miért nem képes hagyni,hogy azt tegyem,amihez értek?Igen,szoktunk harcolni,de néha.Jolanda ezt honnan tudja?

Olyan elveszetnek érzem magam.Lecsusztam a fal mentén a földre és gugoltam.Olyan reménytelennek tűnik ez az egész...mintha már mindenki más döntene az életemről...

 

Hajnal lett.Az ablakban ültem.Egy kiadós este után figyeltem a tájat.Visszanéztem Loren-re,úgy aludt,mintha valaki jól fejbevágta volna.Megértem.Én is aludnék,de nem jön álom a szememre.Mondjuk az estébe belegondolva...hu...izgalmas volt.

Csend volt.Szinte tapintható.Minden nyugodt,és halk.Gyanúsan...

Valaki szó szerint betört a szobába,oda kaptam a fejem és Bianca-val találtam szemben magam.Loren is felkapta a fejét,nagy szemekkkel figyelte barátnőmet.Kint volt,fekete csizmája havas volt.Hófehér pulcsiban volt és fekete farmerban.Haja össze-vissza állt.Sírt.Piros volt az arca.Valami baj van...

-Jesszus,Bianca,mi történt?-kérdeztem és felpattantam majd odamentem hozzá.

-Clara meghalt!

-MI?-kérdeztem döbbenten.

-Lent...kint voltak Zén-nel,mikor valaki megtámadta őket és ő bele is halt.

-És Zén?

-Gyere le és megtudod!

Felkaptam magamra ruhát,és cipőt majd nyomban követtem.Loren is felöltözött,de ő már csak utánunk futhatott.

Kint a kertben,egy eldugott helyre rohantunk.Ott állt Jolanda,apa,Christian,Alessa és még pár diák.Körbe álltak valamit,mire ráeszmélten,hogy Clara az.A...a feje...elvált a testétől.A szeme meredten nézett az égre.A kezemet a szám elé kaptam,és már a sírás határán voltam.

-Merre menekült a betolakodó?-kérdezte apám szerintem Zén-től.

-Arra!-mutatott az irányba.-Hatalmas volt,páncélos...de már csak futás közben láttam.Épp fáért mentem...esküszöm ha ezt tudom el sem megyek.-zokogott Zén.

-Akkor már te is halott lennél.-mondta Jolanda.

-De ha bent maradtatok volna,nem történt volna ez.-mondta apa szigorúan.-Mindenki menjen be a kastélyba!Nincs itt semmi látnivaló!-teremtett le minket apám.Loren eközben megérkezett és kabátot adott rám.Meglátta ő is a testet.Rémes volt az arca.

Beindultunk,és csak Bianca sírását hallottuk.

 

A szobámban ültünk.Hajnal volt,suli után összegyűlt a bandánk.Vért adtam mindenkinek.A csend síkitott.Nem hiszem el,hogy ez megtörtént!Meghalt Clara!Mindenki iszonyuan szomorú volt.A zsepi is jelen volt.Néha valakire rátör a sírás...

-Szóval egy páncélos?Egy harcos?-kérdezte James.

-Igen.-felelt Bianca,Lili mellette volt és a kezét fogta.-Zén elmesélt mindent Leonardo igazgatónak,valamennyit hallottam.

-De hát... Ez rémes.-suttogta Maria.

-Gondolom,most hogy ez történt,jobban fognak ügyelni a biztonságra...-motyogta Loren.

-Még több őr?-kérdezte Erik.

-Nagyon úgy tűnik.Bells apja szerintem nem akar még egyszer így járni.-mondta Lili.

-Ez egy élet volt.És elvette egy...-hadarta Bianca.

-...egy szörnyeteg.-fejeztem be.

-De mégis miért van ez?-kérdezte James.

-Miattam...-suttogtam,mindenki felém kapta a fejét.

-Hogy mi?-kérdezte Bianca.

-Igen,miattam.Hallgatoztam én is apáéknál...kaptak egy levelet,amiben az áll,hogy el akarnak vinni Bells szigetéről.Nem tudják mikor,csak azt hogy hamarosan.És igen,lesznek őrök.-szoritottam meg összeszoritott lábam,mintha abba kapaszkodhatnék,és menekülhetnék.De ez nem igaz...

-Ez most komoly?-kérdezte mellettem Loren.

-A legkomolyabb.-feleltem.-Nem tudjuk ki az,és hogy mit akar tőlem.De az tuti,hogy engem el akar rabolni.

-Ilyen nincs...-tépte a haját James és fel-alá járkált.-Akkor ez biztosan felderítette a terepet és beszámol az illetőnek...Clara csak útban volt.Ki tudja...lehet,hogy még bent járkált a kastélyban.

-Mindenkire csak bajt hozok...-motyogtam és könny áztatta az arcomat.

-Jaj Bells...-ölelt meg Loren.

-Ne parázz...fel leszünk rá készülve,és akárki is az,majd elbánunk vele.-biztatott Bianca.

-És ha valakinek az életébe kerül?-kérdeztem.

-Nem fog.-nyugtatott.

-Mi vigyázunk rád.-mondta James.-A barátunk vagy.

-Örök barát...-mosolygot Maria.

-Ja...tényleg az.-mosolygot Erik,akit oldalba böktek,hogy megszólaljon.

-Köszönöm...de,én foglak titeket megvédeni.Bármi áron.

Csend lett újra.

 

Aludtam.Álmodtam.Igen,mert itt minden más,szabad vagyok és boldog.Valahol New York utcáin kajtattam.Egy üzlet előtt láttam milyen cuccban is vagyok,egy rockker csaj nézett vissza rám.Fekete latex nadrág,bakancs és top.Bőrzsdeki,ami szegecses.Cssodálom,hogy így járkálhatok és még nem ütöttek le.De ez az én álmom,itt az van amit én akarok.

Az emberek alig néztek rám.Biztos fenyegető stílusom által.Vagy mert kitűnök,mivel vámpír vagyok.Nem tudom mit keresek itt,azt sem,hogy merre tartok.

Éreztem a tarkomban egy pillantást.Valami azt súgta,hogy forduljak meg.Az utca túloldalán,egy feketébe öltözött öltönyös férfi,olyan üzletember stílusban engem fűrkészet.Feketés-barnás zselézett haja volt,és kék szeme.Magas volt és mikor látta,hogy őt nézem vigyorogva nézett vissza rám.Egy embercsoport ment el előtte,majd mikor elhagyták,ő maga is eltűnt.Körbenéztem,és majdnem beléütköztem.

-Áhh,Bells...-szólalt meg elbüvölő hangján.Micsoda...macsó.-Végre szemtől szemben,igaz még csak itt.

-Te meg miről beszélsz?-húztam fel a szemöldökömet.

-Hmmm...-körözött körülöttem,mint egy keselyű.-Szépséges vagy...

-Te meg bunkó.-tettem karba a kezem.-Tűnj el innen!

-Naaa,még csak nem is ismersz.Ohh drága Bellissima...ha itt ilyen vagy,élőben biztos gyönyörű.-állt meg előttem.

-Ki vagy te?

-Mondhatjuk...hogy a jövőbeli megmentőd.-mosolygot lazán.

-Ez csak egy álom...te nem is létezel.

-Már hogyne léteznék.

-Nem értelek.Hagyj békén...-elindultam,de elkapta a csuklomat és a falnak nyomott.-Jesszusom,eressz el!

-Kicsi Bells...nem hittem volna,hogy ilyen forrófejű vagy.-szagolt a nyakamba.

-Hagyj békén!-probáltam ellökni,de erős volt.Nagyon.

-Élőben más lesz...-suttogta.

-Mi...?Te...?Te vagy az...te vagy,aki el akar rabolni?

Meglepve pillantott le rám.-Még sem vagy olyan naív,mint képzeltelek.

-De...mi ez az egész?

-Be tudok lépni az álmodba.

-Mi?-néztem rá félve.

-Igen Bells,igen.-tépett szét jégszínkék szemével.Miért van ez?Szinte elkábít a tekintete.-De ha ezt a kis találkozást megemlíted ha felébredsz...megöletem az apádat.-fenyegetett.-Senkinek nem szólhatsz,megértetted?

-Undoritó vagy.-köptem a szavakat.-Miért csinálod ezt?Miért kellek neked?Csak azért mert kell a képességem?Vagy mert így nézek ki?

-Nyomos oka van.Azt majd később megtudod.-villantotta ki éles fogát.

-Nem fogsz tudni elvinni.

-Ohh,dehogynem drága...és milyen könnyen!-nevetett.

Amilyen gyorsan csak tudtam,elökttem magamtól,és azt tettem amit máskor sohasem...megöltem magam.Eléugrottam a kocsi elé.De még hallottam a kiáltást:-Ne feledd mit mondtam!

 

Lihegve ébredtem fel az ágyban.Uramisten...ez Ő volt!Mellettem Loren aludt.Halvány fényben láttam,hogy szépet álmodik az arca miatt.Nyugodt és békés.Késztetést éreztem,hogy megcsókoljam de az álom ott lebegett a szemem előtt.Ő hogyan tudd belépni az álmokba?Neki is ez a képessége?Mi folyik itt?Mi ez az egész?Óriási bajban vagyok.Érzem a testemben és a lelkemben a félelmet.Remegek akár egy nádszál.

Felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe.Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam.Felfrissülés.Ez hiányzott.Mivel apa levédte a kastélyt így nyugodtan mászkálhatok.Kimentem a szobából és kerestem valamit,de nem tudtam mit.Olyan vagyok akár egy alvajáró.Kint a nappaliban láttam valakit a fotelban ülni.Rájöttem,hogy Erik az.Odamentem hozzá és mellé telepedtem.

-Szia..-suttogtam.-Miért vagy itt egyedül?

-Szia.Hát...kicsit összekaptam Maria-val.Bonyolult.

-Értem.Majd ugyis megbeszélitek.Ti egymásnak vagytok teremtve.

-Ja.

-Hát ez fura.Sose láttalak így ilyen komolynak.-mosolyogtam lágyan.

-Látod mit hoz ki belőlem ez a csaj?-dobott felém egy félmosolyt.

-Ha valakit szeretsz,az bármit kihozhat belőled.

-Te hogy vagy?-kérdezte lazán.

-Hát...mindenhogyan.Félek,és rosszat álmodtam.

-Ezért jöttél ki?

-Kellett egy kis gondolkodás.Ahogy neked.

-Mit álmodtál?

-Láttam őt.Aki...aki el akar vinni.-motyogtam.

-Szólnod kéne apádnak.A nevét nem tudod?

-Nem árulta el.

-Gyere.-állt fel és mutatott fel.-Szóljunk neki.

-Mi?-néztem értetlenül.-Nem.

-Bells.-gugolt le elém.-Ha már itt tartunk,én jobbnak találom ha elmondanád neki.Sose jó a titkolozás.Tudom.Lehet,hogy úgy érzed majd,hogy megfolytanak mert annyira védenek.De gondolj bele.Te minek örülnél?Ennek vagy annak,hogy le se szarnak?Na,mit mondasz?

-Hát...

-És ígérem,hogy beszélek Maria-val.Rájöttem,hogy az helyesebb.Tegyél te is így.

-Oké,oké,oké.-felálltunk.-Köszi.

-Nincs mit.-mosolygot és felindultunk.

11.rész

 

Ma nagyot nőtt az árnyék,de az őrült világ nem lát már,

a patkányfogó jár még...

Ma nagyott nőtt az árnyék ez a vége már,az éjfél

közel már!

Fáj,hogy kezem meg van kötve,látom én mint megy tönkre

mint zuhan a pusztulásba az élet!

Fáj és félek.

 

(Elisabeth:Ma nagyot nőtt az árnyék,részlet)

 

 

ERIK RÁBESZÉLT.Apámnál elmondtam.Adtam személyleírást.És apa...nos,van egy olyan érzésem ismeri az illetőt.De nem árulta el és azonnal ki küldött,hogy menjek fel pihenni.De nem jött össze.Láttam amit láttam...

Most is éppen rosszat csinálok.Kint vagyok egyedül az udvarban és sétálok a hóba.Végül a Bianca futott felém nevemet kiálltva.

-Bells!Mi az ördögöt keresel kint?-kérdezte mikor mellém ért.

-Sétálok.Tilos?-feleltem nemtörödöen.

-Mi ez a flegma stílus?Mi történt?Te nem ilyen vagy!Clara a napokban halt meg itt kint,és te nem is törödsz a saját életeddel?-nézett vádlón barátnőm.

-Mert mindez miattam van.Ne nézz így!-teremtettem le.Eközben már ideért Loren is.

-Bells,mi folyik itt?-kérdezte idegesen szerelmem.

-Csak azért van ez,mert én itt vagyok!Belépett az álmomba az a mocsok szemét állat!Most már tudom ki ő.Vagyis van egy sejtésem,de remélem hazudnak az ösztöneim.Bár erre még nem volt példa.

-Mert ki ő?Ki ő Bellissima?-kérdezte lesokkoltan Bia.

-Ha minden igaz...akkor ő Frost.Anyám udvarlója volt.Csak apámnak nagyobb mázlija volt.És ő szerezte meg anyát.Nos...én lennék a bosszú.Mivel anyut nem kaphatta meg.És én,az ő elmondása szerint majdnem olyan vagyok mint anya,csak jobb kiadásban.-mondtam idegesen.A legközelebbi ágba belerugtam a földön.-Szóval,így összefoglalva,csak apámat akarja kicsinálni.Nem is én vagyok az oka,vagy legalábbis nem az első.

-Ezt honnan tudod?-kérdezte Loren.

-Apával beszéltem,hogy belépett az álmomba.Amikor beleláttam apám fejébe,csak össze kellett rakni a kirakóst.Végülis mi másért jönne ide?

-A második lehetőség,hogy szimplán fel akar használni valamire messze földön.Vagy csak egyszerüen tetszel neki.-gondolkodott Bianca.

-Bianca,rakd már össze!Hát nem látod?Ez teljesen világos!Csak...-törtem össze egy ágat,amit az előbb kaptam fel.-Ezért...-törtem rá újra.-Kellek...-még egy törés.-NEKI!!-vágtam messzire a darabokat.

-Kincsem...-suttogta Loren és odajött hozzám.-Nyugodj le...szörnyű ilyen idegesnek látni.-probálta megfogni az arcomat.

-Ne érj hozzám!-löktem el a kezét.

-Hagyd Loren!-állt mellé Bianca.-Ilyenkor nem lehet őt kordában tartani.Mérges vagy,mi?-kérdezte Bia.

-Igen.-szűrtem ki fogaim között.

-Zúzz szét egy fát!-parancsolt.-Addig úgy sem bírsz majd leállni.Ott egy balta.-mutatott rá.Itt szoktak fát vágni.Odamentem,felkaptam és elkezdtem feldarabolni egy fát.Majd még egyet.Aztán mégegyet.Végül ledobtam a földre a baltát...mintha kiment volna belőlem a düh.

-Most már jobb?-kiáltott Bianca.

-Sokkal.-feleltem és belevágodtam a hóba.Hűteni akartam magam.

-Bells!-kiáltották és oda futottak hozzám.

-Minden oké?-kérdezte Loren.

Nevettem.Nagyon...megállíthatatlanul.Furcsán kémleltek.-Csak...-nevettem.-Elképzeltem,hogy most hogy szedtem szét ezt a pár fát.Most meg itt hűtöm magam...-nevettem.Aztán ők is.

-Azt már tudom,hogy téged nem szabad felhúzni.-vigyorgot Loren.

-Még a végén te is így végzed...-nevetett Bianca.

-Belőlem csak egy van.-mosolygot az én szerelmem.

-Az a szerencse.Értékes vagy.-adtam neki egy puszit.Aztán felhúzott a hókupacról.Megnéztem a művemet.Hát lett egy kis segítség a fát vágóknak.Nevettünk.Mintha minden rendben lenne.

-Menjünk be,igyunk egy kis csokis-vért.-ajánlokozkodott Loren.

-Pompás ötlet!-vágta rá Bianca.

-Mehetünk.-motyogtam.

~~~

 

-De ez így nem jó!Nagyon nem jó!Miért vagytok ilyenek?-kérdezte James.

-Mindenki punnyad.-jegyezte meg Lili.

-Hogyan tudnánk jól érezni magunkat?-kérdezte Maria.-Hiszen nem rég halt meg Clara.

-Clara nem akarná,hogy szomorkodjunk.-mondta Erik.

Bent voltunk egy bulis szobában de csak ittunk.Én Loren ölében voltam.Erik-kel és Maria-val minden rendben,és Lili meg Bianca is jól vannak.James,nos a magam módján,de el van.

-Ez így igaz.-motyogtam.

-De nyakunkon a harc.Valamikor jönni fog Frost.-mondta Bianca.

-A hátam közepére se kívánom.-álltam fel.-Srácok!Tudom én mi folyik itt!De probáljunk bulizni,ha már egyszer itt vagyunk!Lehet nem lesz több alkalmunk.Akkor meg miért ne?

-Igaza van.-állt fel Erik.-Úgy emlékezzünk magunkra mint az őrültekre.Debilekre.-mondta és nevettünk.-Most még van esélyünk erre.Használjuk ki!

-Egyet értek.-egyezett bele Bia.

-Detto.-mosolygot Lili.

-Ahogy én is.-mondta Loren.-És ha már a vidámságnál tartunk,elmesélhetem hogyan nyírt ki jó sok fát Bells.-nevetett.

-Hogyan?-kérdezte mosolyogva Maria.

-Hát...-elmesélte Bianca és jót nevettünk.

-Nos,hoztam zenéket...-vigyorgot Erik.

-Jaj,neeee...-tört le James.-Nem rázom a fejem a rockkra.

-Ma én sem.-felelt Erik és mindenki ledöbbent.-Diszkot hoztam.Jó a basszusa,Maria szereti.A lányok jól tudják a csípőjüket rázni.A fiúk meg mint a zombik...-és beindult a zene,jó basszusos a Martin Garrix-Animals.

-Erik,minden rendben?-kérdezte James.

-Naná!-nevetett.

Mindenki elkezdett táncolni,még Erik is!Hatalmas döbbenet.Ő sosem táncol!Sehogyan sem,Maria pedig imád és miatta sose tudott.És most...hát a pofám leszakad,már bocsánat.

Nevettünk és buliztunk.Jól éreztük magunkat.Ittunk és,minden tökéletes volt.Egyszercsak belépett egy csaj.Mindenki leállt és feszülten figyelt.

-Áhh,Monica!-ment oda a szépséges szőkés-barna hajú lányhoz James.Monica-nak zöld szeme volt és szép hófehér bőre.Piros topp és egy fekete szoknya volt rajta.James csókott adott neki.Aztán közelebb hozta a lányt.

-Srácok,ő itt Monica Spriss.A barátnőm.Már pár hónapja járunk,de csak most volt rá alkalmam bemutatni.

-Most ha Clara itt lenne,szépen kicsontozna.-jegyeztem meg.

-Hogy tudtad eddig eltitkolni?-kérdezte Bianca.

-Én meg végig azt hittem,hogy buzi vagy!-nevetett Erik.-Miért tartottál ebben a hitben?

-Erik,te bemesélted magadnak,az elméd a gyenge.-vágta vissza James.-Monica,ő itt Bellissima,Loren,Erik,Maria,Bianca és Lili.-mutatott végig rajtunk.

-Szia!-köszöntünk kórusban.

-Sziasztok!-mosolygot kedvesen.

-Hát akkor gyere bulizz!-adtam neki egy üveg bort.

-Köszi!-nézett aranyosan.

Elkezdtünk táncolni újra.Nagyon elvoltunk.Nevettünk mindenen.Monica-val beszélgettünk,jobban megismertük és tök jó fejnek bizonyult.Nem lesz itt baj.Egyelőre...

 

A zene ment a fülesen,az meg a fülemben volt.Girls on the dance floor.Valami nagyon jó féle.Pont a szobámban üldögéltem és vártam Loren-t.Valamiért már megint hívatta apám.Idegesítő.Miért nem mondja el nekem is?

Valami éles fájdalom belém hasított és leestem az ablakpárkányról.Összekucorodtam a fájdalomtól,már majdnem sikítottam.Mi történik velem?És ekkor belépett a fejembe.

-Tudom mennyire fáj.De nem alszol.A boszorkányom így tudott eljutni hozzád Bellissima.-hallottam Frost hangját a fejemben.Erősen becsuktam a szemem és a hasamat fogtam.-Ki kell jönnöd.Egyedül.És a többieknek nem esik baja.

-Hagyd abba!Fáj!-kiabáltam.

-Tudom,hogy fáj.Gyere ki és ne szólj senkinek!-utasitott és újra felsikítottam fájdalmamban.

-Elég!!-orditottam már és sírtam.-Fejezd be!

-Akkor kijössz észrevétlenül?-kérdezte.

-Meg foglak ölni!-kiabáltam.

-Csak rajta!-nevetett.

Újra felsikítottam,rettenetesen fáj.Mit művel ez a boszi?Valaki bejött az ajtón.Loren volt az és egyből odajött hozzám.

-Bells,Bells,Bells!-emelte fel a testem.-Mi a baj?Mi folyik itt?

-Frost...-remegtem.

-Látom nem bírtál csöndben maradni,én kicsi Bellissimám.-hallotam Frost-ot.-Szóval,jövünk.Senkit nem fogok kimélni.

-Auuuu!-kiabáltam.A hasam kibírhatatlanul fájt.Hirtelen elmúlt.Loren felsegített és kinézve az ablakon láttuk,ahogy közelít egy csapat.Elején volt ő.Frost.Még ilyen messze is kiszúrtam.

-Ők azok...-suttogtam.

-Gyere!-ragadott meg Loren.

-Mi?Hova?Mit csinálsz?-téptem ki a kezem.

-El kell rejtőznöd.

-Egy fenét!

-Látod mit művelt!

-Akkor ha ezt megint megcsinálja újra megtalál!Újra fáj majd,és hallani fog!Nem hagyhatom,hogy bárkit is megöljön.

-Sajnálom Bells...-elkapott és neki nyomott a falnak.Lefogta a kezemet és valamit az arcomba nyomott,amitől elájultam.

 

Felébredve egy széken ültem.Ki volt kötözve a kezem,a lábam.Méghozzá oly módon,hogy meg se tudtam mozdítani a végtagjaimat.Körbenéztem és valami mozgást láttam a sötétségben.

-Ki vagy?-kérdeztem.

-Szia Bells.-lépett elő Jolanda.

-Engedj el!-kérleltem.-Mégis ki kötözött ide?Ehhez nincsen jogod!

-Nem,de ha nagyon tudni akarod Loren tette.Amire apád kérte.Vigyázni akarnak rád.

-De Jolanda!-kiabáltam.-Meg fog ölni mindenkit!Láttam mennyien vannak!Addig csinálja,míg meg nem talál!Eressz el!

-Nem tehetem.-felelt.

-Jolanda,te tudod a legjobban,mennyire meg tudom védeni magam.Ezt nem hagyhatom!Hallottalak titeket,tudom mit gondolsz erről.Engedj el,ezzel nem segítesz!

-Bells,én totálisan egyet értek veled.De apád utasitott erre a feladatra.

-Mi lesz ha ide jönnek?Én nem tudok védekezni!

-Majd én megvédelek.

-Egyedül?-felnevettem.-Elment az eszed!Egy boszorkánnyal szemben egyedül nem érsz semmit...nem láttad mit csinált velem,pedig akkor még itt sem volt!

-Bellissima!-dalolászta kint valaki.-Ohh,kedves Jolanda!-folytatta.-Nincs esélyed velem szemben.-betört az ajtó és két vámpír egyből bejött,megtámadta Jolanda-át,aki a földre került egy hatalmas ütéstől.Kész.Végem van.Ennyi.

-Kicsi Bells...-nevetett a nő.-Jólvan,látom valaki elvégezte helyettem a dolgot.-mondta és megemelkedett a szék,majd hozzá lebeget.Ez az egész...olyan...szűrreális.

-Frost el lesz ragadtatva.-mosolygot.Ez a boszi nem volt öreg,sőt!Nagyon fiatal.Barna haja volt,egyik szeme zöld a másik kék és volt rajta azért pár kilo.Nem tűnt kedvesnek,de gonosznak sem.

-Mit akartok tőlem?

-Én semmit!De Frost annál inkább.-elindult kifelé.Végigmentünk a folyoson.

-Kérlek engedj el...-könyörögtem.

-MI?-hirtelen megállt és hátra fordult.-Ennyi év után sikerült bejutnunk ide és szerinted elengedünk?Mennyire fáj a hasad?

-Jaj...-szúrt belülről.

-Jobb lesz ha nem kérdezel,mert még a végén rosszabb helyen fog fájni.És azt te nem akarhatod.-nézett a szemembe komolyan.

Aztán kimentünk az ajtón.Nem,nem,nem!Ezt nem akarom!Mindenki harcolt,de már többségében sokakat elfogtak közülünk.Alessa béklyóban volt,apám,Christian,Loren,Erik,Maria,Bianca és Lili úgy szintén.A boszorkány mellettem valamit varázsigét kiabált,mire mindenki abbahagyta a harcot,mert úgy ahogy volt megfagyott.

-Lám,lám,lám!Bells a székre kötözve.Mily látvány...nem gondoltam volna,hogy így valaha látni foglak.-jött ki a tömegből Frost.Felért mellém és megvizsgált.-Tudod,ahhoz képest milyen erős vagy...ez nagyon könnyű volt.Bells,egy picit csalódtam benned.Azért elnézem...-mosolygot.-Gia!Engedj el mindenkit!-parancsolt Frost.

Mindenki "visszajött" és felélegezett.Dermedten álltak Frost-ra bámulva,ahogy apa is.Én meg ott lebegtem a levegőben,jól kikötözve.Egy kösz arcot vágtam Loren-hez.

-Jaj,nem mondjátok!-nevetett Frost.-Te kötözted ki?-nézett Loren-re.-Te pedig kijöttél volna harcolni?-nézett rám.

-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá.

-De,éppen van.Helyedben azért ügyelnék a szavaimra.-simogatta meg az arcom.-Ereszd el Gia.

Egy pillanat alatt eltűnt a szék és a kötél.Talpra estem,de azért Frost megtartott.Lelöktem a kezét rólam és gúnyosan néztem rá.

-Menj el Frost!-kiabált apám.

-Ugyan miért tenném?Te is látod nyerésre állok.Többen vagyunk és van egy erősebb boszorkányunk.-nézett Alessa-ra lenézően.-És nekem kell Bells.-ragadott meg.

-Engedj el...!-parancsoltam.-Tudom mire megy ki a játék!

-Ohh,mégis mire?Világosíts fel!-nézett vigyorogva rám.

-Anyával össze akartál jönni anno.De elvesztetted apám miatt.Te pedig ezért akarsz elvinni,mert hasonlítok rá.És van a képességem.-elengedett és körbe-körbe sétált.

-A lányod mindig meglep.De eléggé félre vezetted Leonardo.-mosolygot Leonardo-ra Frost.Akit le kellett fogni,nehogy neki rontson.Loren-t szintúgy.

-Belém látsz?-kérdezte gondolatba Frost tőlem,és meglepve pillantottam rá.Én probáltam belé férkőzni.De nem ment.Miért?-Látod?Nem.Pontosan tudom.-mosolygot.-Nem akarod tudni miért?

-Frost!Beszéljük meg.Hagyd békén a lányomat.Kössünk üzletet vagy jussunk már kompromisszumra!-kérlelte apám,Frost jéghideg szemét apámra emelte.

-Most már könyörögsz mi?-nézett keményen.-Ugye milyen rossz érzés,mikor azt hiszed elveszítesz valakit?És tudod,hogy el is fogod?Gyere akkor be.Gia,senkise tudjon elmenni.De Bells-t kiméld.-nézett rám.

-Kérésed számomra parancs.-mindenki lefagyott de én nem.Viszont Gia tekintete kordában tartott és nem mozdultam.

Apuék bementek és bezárodott az ajtó.

-Gia.-szóltam és rámnézett.-Kérlek hallgass végig.El akartok vinni,nem?Tudom,igen el.Csak kérlek...hagyd,hogy elbucsúzzak Loren-től.

-Bellisima,én...

-Kérlek!-könyörögtem.-Te is ezt akarnád...

-2 perc.-mondta és Loren-hez rohantam,aki kiszabadult a "fagyból".

-Bells...-kapkodott levegőért és az arcomat fogta két kezével.

-Loren...el fognak vinni.-kezdtem sírni.

-Nem,azt nem tehetik...-súgta.-Nem hagyom.Tudod,hogy nem...

-Megtalálsz.Tudom.-suttogtam.

-Hogyan?

-A mobil...-ki sem mondta szinte.

-Szeretlek.-ért az arca az arcomhoz.-Amint van lehetőségem indulok.

-Én is szeretlek...-megcsókoltam.

-Elég lesz!-lefagyott újra majd nyílt az ajtó.

Visszamentem és kérdőn néztem apámra.Mit beszélhettek meg?

-De ha a szavadat szeged,vége van.-mondta Frost.

-Apa,miről van szó?-kérdeztem.

-Nem fogom.-felelt apám.-De neked is meg kell ígérned.

-Nekem tudod milyen fontos.-mosolygot Frost.-Gyere Gia!-parancsolt Frost.-Beszéljétek meg.-nézett ránk.-5 percetek van.

-Oké.-apa megfogta a kezem és bevitt a hallba.

-Apa,mit beszéltél meg vele?Mi ez az egész?

-Adott két lehetőséget.-zagyvált.

-Micsodát?

-Ha nem mész el vele,engem visz és megöli Loren-t.Ha elmész vele,senkit sem öl meg.Nos,én azt mondtam neki,amire számított,hogy én.De aztán rájött,hogy az könnyű lenne.

-És most mi...?

-El kell menned vele,különben rajtam kívül mindenkit megöl.De van egy tervem.Utánad megyek és megmentelek...

-De apa...

-Megteszem...a gyűrű nem csak riaszt az ellenség elől,hanem le tudunk követni rajta keresztül.

-Te odaadnád a lányodat egy ilyen vámpírnak?Nem tudod mi a terve velem!

-De...elmondta.Nem hiába belé sem látsz.Ő nem fog bántani.Segíteni fog.

-De ez Loren feladata.-mondtam nyomatékosan.-Őt szeretem,ő szeret engem.Apa!Ezt nem hagyhatod!

-Ha lenne más lehetőség,már rég azt használtam volna.

-De te odaadtál neki!Apa!Ezt nem teheted...

-Sajnálom kincsem.-megakart ölelni.

-Nem hiszem el,hogy egy ilyen gyáva alak vagy!

-De még milyen gyáva!-szólt mögöttem Frost.-Most látod az apádat olyannak,amilyen volt.Most már érted Bells?

Könnyeztem.

-Én mindig hittem benned apa...amikor megalapitottad az iskolát...amikor megvédtél a farkasoktól,amikor adtad a nyakláncot...mindig és mindenkor.

-Látod Leonardo.Végre megkaptad amit már évek óta kellett!Ez elég is volt,hogy tanulj ebből.És most,hogy így látlak...felér mindennel.Gia,csináld!-valami átkot küldött apámra,amitől nyomban kifeküdt.

-Apa!-térdeltem mellé.

-Édesem...-suttogta.-Sajnálom...szeretlek...

-Én is szeretlek...-sírtam.-Ne..ne menj el...

-Fent vigyázunk rád...szeretlek...

-Apa...apa...-sírtam.-Apa!!

-Nem ezt ígérted!-pattantam fel és Frost felé mentem.-Azt mondtad ha elmegyek,őket békén hagyod!-rontottam neki,és beléütöttem.Frost lefogta a kezem.Hatalmas ereje van.

-Most már nincs értelme itt maradnod.-fogott le,aztán elengedett.

Lerogytam és sírtam.Apa meghalt...nem!Ez lehetetlen!Ilyen nincs!Gia ölte meg!De én hogyan tehetném?Alessa pár dolgot mondott.Ha boszit akarsz ölni,ahhoz gyorsnak kell lenned.Tűzzel kéne felgyújtani...esetleg élve eltemetni.Vagy feldarabolni.Most jusson eszedbe,hogy daraboltad a fát!Gyerünk Bells!Mérgemben felpattantam és Gia-ra vetettem magam,aki meg is lepődött.A fejét fogtam,eltörtem a nyakát és még védekezni sem tudod,mert gyorsan érte.Frost meglepve nézett rám.Én közben leszabtam Gia lábát és kezét.A fejét is leszabtam.Most először öltem meg egy boszorkányt.Véres voltam,és lihegve álltam nézve áldozatomat.

-Huh...hát ez...hirtelen jött.-habogta Frost.

-Nem védted meg.-néztem rá.-Ezek szerint te már halottnak kívántad.

-Igen Bells.Te tényleg...elképesztő vagy.

-Nos,hogy most nincs a boszi,hogyan vennél rá a dologra?Ja,Loren.De én megvédem őt.És nem érdekel hány harcosod van.-néztem véresen komolyan.

-Bells...-lépett be Loren.-Nem kell megvédened.

-Mégis miről beszélsz?-kérdeztem.

-Mi vagyunk az a két vámpír,akibe nem látsz.-mondta Frost.

-És?-néztem értetlenül.

-Nem elgondolkodtató?-kérdezte Loren.

-Várjunk csak,ti ismeritek egymást?

-Még nem.-mondta Frost.

-De mi tudjuk egymásról,hogy nem látsz belénk.-mondta Loren.

-De héj,nem te mondtad,hogy utánam jösz?-néztem furcsán.

-De,csak éppen azután fogtam fel.-felelt.

-Én semmit sem vágok.-léptem hozzájuk közelebb.

-Majd elmondjuk.-felelt Frost.

-És nem akarjátok megölni egymást?

-Nem áll szándékunkban.-feleltek.

-Na jó...mi folyik itt?Apa meghalt,a barátaim csapdában voltak és ti gyilkoltatok.Megöltem a boszorkányt.Harcoltam ellened.-néztem Frost-ra.

-Ha két vámpír olyan,akit nem tudsz meglátni belülről,a sors nem döntötte el kinek kell vigyáznia rád.Ezért...-mondta Frost.

-Ezért van az,hogy most békét kötünk.Míg rájövünk a megoldásra.-fejezte be Loren.

-Ez morbid.Tiszta vámpírnaplók stílus...-makogtam.-És miért ölted meg az apámat?

-Beleláttál,nem?Simán elvitt volna velem.Megvédtelek.Ő már belülről romlott volt,az agya teljesen leblokkolt.Anyádat látta benned és hamis képeket mutatot a fejedbe.Én nem harcoltam anyádért,hanem elvette tőlem mikor már az enyém volt.-mondta Frost.

-De én olyan vagyok mint anya,ezért csináltad ezt...

-Nem vagy olyan.-mondta.-És nem a bosszú hajtott ide.Hanem a kötelék,amit érzek irántad.Ezért talált ide Loren.Ezért találtam én is rád.

-És Gia?

-Ő belőle szimplán elegem volt.Ez semmi komoly.-mosolygot.-Ő nem volt tervben soha.

-Ezt nehéz lesz feldolgozni.-motyogtam.

-Fogd fel egy jóslatnak.-mondta Frost.

-De ez nem olyan amit könyen elhiszek.Nem látok belétek!Ez csak...

-Furcsa véletlen?-kérdezte Loren.

-Annak kéne lennie!-feleltem.

-Nem hinném.Valamit terveznek velünk az égiek.-mondta Frost.

Jolanda lerohant hozzánk,már majdnem ordibálni kezdett,mikor meglátta Gia-t holtan.-Ugy is van.Hülye picsa!Ki ölte meg?

-Én.-mondtam.

-Hm,ügyes vagy Bells.Lemaradtam mindenről?-kérdezte.

-Ja,úgy tünik.Most Bells a sziget kormányzója.-mondta Loren.

-Egy frászt.-mondtam.-Jolanda igazgató nő,jó lenne ha intézkedne az udvarban.Nagy a felfordulás.

-Mi,én vagyok a...-dadogta.

-Igen,te.És elvárom,hogy jól teljesíts...amíg én...

-Elmegy.Bells elhagyja a szigetet.-mosolygot Frost.

-Vigyázzon itt mindenre.-mondta Loren.

-De...-lesokkolt Jolanda.-Az apád?

-Halott.-kimentünk a bejárathoz.-Ott bent fekszik.

-Temetés?-kérdezte.

-Igen,úgy ahogy minden mást.-álltunk a lépcső tetején.Frost csatlosai fegyelmezetten álltak bal oldalon és az én csapatom jobb oldalon.Elől a barátaim.

-Figyelem!-kiabáltam.-Sok olyan dolog van,amit nehéz megmagyarázni.Először is Leonardo De Costa elhunyt másodszor Jolanda lett az igazgató nő.Minden halottat eltemetünk.Már nem kell félnetek,senki sem bánt titeket.-néztem a csapatomra.-Új dolgok veszik kezdetét...jobb lesz ha ezt felfogjátok.

Bal oldalt Loren,aki a kezemet fogta és jobb oldalt Frost.Néztük a tömeget,majd Loren-re mosolyogtam.Frost-ra néztem és megnyugtatóan mosolygot,de én nem bírtam viszonozni.Most mi lesz?Milyen dolgok veszik kezdetét?Alig fogtam fel a történteket.De erre szerintem jobb lesz egyet aludni.

 

 

~~~

2-3 oldal üresen

Napok múltán...

~~~

 

 

Valahol a Földközi-tengeren voltunk egy luxus hajón.Frost nagyon úgy tűnik,hogy semmiben nem szenved hiányt.Hétágra sütöt a nap és kint voltunk a fedélzeten.Én meglepő módon bikiniben voltam és napoztam.Ja,milyen érdekes!Soha nem gondoltam volna,de olyan hulla sápadt vagyok.Nem annyira zavaró ez a fény.Pár nap után hozzá szoktam.A bikinim szép kék színű.Nagyon tetszett.

Loren koktélt ivott és újságot olvasott.Frost bent tevékenykedett valamit.Nem tudom mit csinál.Biztos papírmunka és miegymás...

-Loren..-suttogtam.-Loren!-már kicsit hangosabban.

Felnézett rám az olvasmányaiból és kérdőn nézett rám.-Mi van?

-Nem morbid ez egy kicsit?-kérdeztem.

-Mi?-kérdezte,persze honnan tudná mitől félek.A kis agyas...

-Az,hogy te és Frost ugyanúgy vonzodtok hozzám.Nem zavar téged ha hozzám ér?

-Miért zavarna ha megvéd?Akkor hozzád kell érnie...

-Nem úgy értem!-vágtam rá.-Tudod hogyan!Én nem bírnám elviselni ha más hozzád érne.

-Bellissima...-tette le az újságot és nagyokat kortyolgatott.-Én megbízom Frost-ban.

-Hát én nem igazán...

-Inkább élvezd a helyzetet.-jött elő Frost.

-Te mióta hallgatozol?-vontam kérdőre.

-Ne legyenek már titkaink.-nézett cukin.-Már kis milliószor átbeszéltük.

-Jah,persze.Bocs,hogy félek.

-Nem kell.-nyugtatot.-Inkább örülj neki,két fickó aki engedi.Nem csalod meg a másikat mert elfogadtuk ezt a helyzetet.

-Ez nem normális.Mintha pénzért megvetettek volna.

-Ugyanmár!-nevetett Loren.

-Elég hamar megbarátkoztatok!-álltam fel.

-Miattad igen...ohh az a gyönyörű fenék...-mondta Loren.

-Héj!-fordultam meg.

-Igazad van.-mondta Frost.-Nehéz ellenállni neki.

-Jaj,istenem!Két ilyen idiotával vagyok megáldva!-téptem a hajam.Aztán leindultam a kabinba.

-Ne,cica!Modellkedj!-kiáltott utánam Loren.

Lementem a sötét kis helyiségbe és előkerestem a telefont.Tárcsáztam Bianca-át és pár másodperc alatt fel is vette.

-Szia!-köszönt bele a barátnőm.

-Szia!Huh,mi ez a zaj?Hol vagytok?-kérdeztem.

-Firenzében.Épp egy felvonulás van vagy mi...

-És mi van a sulival?-kérdeztem.

-Halasztunk egy évet.Lili meg akarta tudni milyen is Olaszország.Én meg hát...megadom neki.Ugyis van időnk.

-Szia Bells!-köszönt bel Lili.

-Szia!-köszöntem vissza.

-És te veled mizu?-kérdezte Bia.

-Valahol a Fölközi-tengeren evickélünk...-dörzsöltem meg a fejem.

-Már sikerült hozzá szokni?-kérdezte.

-Nem igazán...nem engedtem közelembe még Frost-ot.

-Bells,én a helyedben kiasználnám a helyzetet.Milyen jó már?Kettővel van dolgod,ráadásul mindkettő egy adonisz!-nevetett.

-Ja,persze.-mosolyogtam a telefonba.

-Nem jöttök Firenzébe?Összehívom a csapatot.James is itt van valahol,és Maria-ék sem lehetnek a föld túloldalán.Lehet ez kell neked.Majd mi segítünk.

-Hát...fogalmam sincs merre akartunk letelepedni,de Firenze...-kezdtem bele.

-Jól hallottam,Firenzét mondtál?-jött be hozzám Frost.

-Áhh,Frost!Hangosíts ki!-kért barátnőm és megtettem.-Szia drága,remélem gondoskodtok Bells-ről,hogy jól érezze magát.Gyertek Firenzébe!

-Szia,persze megyünk.-felelt Frost.

-Oké!Szuper!-lelkendezett bartáném.Komolyan mindenki ilyen könnyen elfogadja ezt a dolgot?Csak én nem?Mármint,hogy Frost,Loren és én...lehalkitottam a telefont.

-Hívlak amint megérkeztünk!-szóltam a készülékbe.

-Rendben!-felelt és letettem.

Letettem a telefont az ágyra és gorombán néztem Frost-ra.

-Mi az?-kérdezett.

-Mindig hallgatozol!-vetettem oda neki.

-Pont lejöttem,hogy megnézzem mit csinálsz drágám.-közelitett felém.

-Frost,kérlek ne gyere közelebb.Ne érj hozzám...-hátráltam.

-Bells,mikor hagysz fel a lázadással?Vagy a kerüléssel?Olyan rossz nekem...nem érted,hogy minden erőmmel azon vagyok,hogy segítsek neked,hogy vigyázzak rád és legfőkébb gondoskodjak a hangulatodról?Minden procikám azt kéri,sőt ordibálja,hogy kényeztesselek téged.-nézett öszintén.-Már megbeszéltem négyszemközt Loren-nel.Már neked is elmondtuk sokszor,hogy vágjuk a témát.És nem haragszunk a másikra.Sőt,örülünk.Legalább ennyit megtehetünk érted...két napja hagytuk el a szigetet.Vágom,hogy minden gyorsan történik.Csak értsd meg.-előttem állt alig pár centire és lenézett rám.

-Akkor megérted,hogy ehhez nekem idő kell?-kérdeztem.

-Mutatni akarok valamit.-mondta.-Ne gondolj rosszra,de ha megtapasztalod,tudni fogod.Érted majd...-lehajolt és megcsókolt lágyan.Az érzés felért egy aktussal vagy vérszívással.Huh,ez észbontó.Abbahagyta,de nem akartam,hogy vége legyen.-Na?-nézett a szemembe.-Nem akarod befejezni.Látom.Tudom és érzem.És ezt érzem folyton.Erős a vágy.Hogyan tűrtöztessem magam Bellissima?

-Én,őőő...-nem jutottam szóhoz.

Frost felkapott és bevitt a kis fürdőbe,becsukta az ajtót és a falnak támasztott miközbe vad csókolázba kezdtünk.Már engedtem neki.Hiszen...olyan jó.Felrobban bennem minden érzés,az egész testem kéj táncot jár.Ez maga a mennyország!

-Na,befejezzem?-lihegte.

-Ne...nem.-motyogtam,arcunk egymáshoz ért.-Kérlek...folytassuk!

-Meddig?-kérdezte rekettesen.

-Van időnk,nem?-kérdeztem.

-Igen...-suttogta és megcsókolt.

Ezekután az idő nagyon eltörpült.Amikor elindult a keze felfedző útra,és izgatni kezdett...amikor megszabadultunk minden ruhától (csak fürdőruha volt mindkettönkön) amikor belém nyomta férfiasságát...hát,hogy is mondjam?Minden félelmem elilant.És probáltam felfogni ezt az egészet.

Frost csak nézett a szemembe én az övébe,már ahogy tudtam...csak most kezdtem felfogni,milyen mázlista is vagyok!

 

Csend.Nyugalom.Éjszaka.A hajó most csak egy helyben állt.A levegőn voltam egyedül és néztem a csillagokat.Emésztettem a dolgokat.Frost és Loren,Loren és Frost.Elképesztő.2 napja mentem el Bells szigetéről,és már itt tartok.2 napja még nem is mertem belegondolni ebbe.Most pedig...hát ez hihetetlen!Elmosolyodtam.Vicces és morbid.De mégis jó.

Jolanda vezeti az iskolát,de hivatalosan ott én vagyok a vezető.Gondoskodtam róla,hogy ott továbbra is legyenek tanítások.Bármikor visszamehetek,de Jolanda-val beszélgettem,hogy most muszáj világot látnom.Elég veszélyes egy kaland lesz,mert vannak még biztos olyanok,akiket érdeklek.

Apám meghalt.A gondolat...olyan mintha kést szúrnának sötét lelkembe.De...nem bánkodom.Anyuval van.Jó helyen vannak és csak ez számít.Tudom miket mondott Frost.Hiszek neki.De apa és anya miért nem mondta soha?Miért titkoloztak?Mire volt ez jó?Frost-ot is kicsináltam volna.Ha Loren is így gondolja,akkor hiszek ebben.De azért még utána járok ennek.Be kell mennem majd egy templomba.Olaszországban úgy is sok van.Nem lesz gond.Beszélek majd velük.De egyelőre most feldolgozom ezeket a dolgokat.Hiszen nem olyan egyszerű.Főleg,hogy ez a jóslat (már ha igaz) a nyakunkon van.Biztos nem viccel,csak nem értem miért kettő.Én ha valakit szeretek,azon nem osztozom.De úgy látszik ebben az esetben más.Loren elfogadta.Frost elfogadja.Én már nagy nehezen de el elfogadom.

Szóval akárhogyan is nézem hagyni fogom,hogy a dolgok maguktól történjenek.Talán így nem fogok agyalni folyton.Most Firenze,aztán a többit majd megtudjuk.A dolgok csak annyira bonyolultak,amennyire mi bonyolitjuk őket. Jutott eszembe Bianca szavai.Nemsokára találkozok velük!Ez jó érzéssel tölt el.

-Mi a helyzet?-támaszkodott mellettem a korlátra Loren.

-Csak gondolkodok.-mosolyogtam rá.

-Gondolkodj.Ne gondolkodj!Éldd az életed.-vigyorgot rám.

A hajó feléledt.Valaki beinditotta és lassan,de biztosan elindult.Már megyünk.Földet érek és az nem Bells szigete lesz.Némi újdonság.Örömömben én is vigyorogtam.

-Mi az?-kérdezett Loren.

-Végre látni fogom a világot!-örvendeztem.

-Ez így igaz.-lépett a másik oldalamra Frost.-Sokmindent megmutatunk neked.Nem csak egy földrészt.Nem maradsz le semmiről.

-Kezdve Firenzével.-motyogtam és néztem a messzi földrészt.Hamarosan ott vagyunk.

-Jó,hogy a barátaid ott vannak.Mert én ott lakok.-jegyezte meg Frost.

-Nem mondod?

-De.-fogta meg a kezem.-Minden olyan tökéletes ott,tetszeni fog.Meglátod.

Nagyban mosolyogtam,hisz mi mást tehetnék?Néztem a közelgő földrészt és izgultam.A nap lassan felkelt.Hajnal van.És ez a csodás látvány...

 

-Igen,megengedtem,hogy elhozd a kocsit.De azt nem,hogy csak ti ketten menjetek el.-morgot Frost Loren-re.

Már megérkeztünk és reggel volt.A hajó a kikötőben állt,már indulásra készen álltunk,erre ez a két barom neki áll veszekedni.

-Hagyjátok már abba!-mondtam,de mintha meg sem hallottak volna.

-3 napja először nem értek veled egyet.-mondta Frost.

-Én szeretném bevinni őt!-mondta Loren.

-Azt se tudod hová kell menned!

-Komolyan,ha nem fejezitek be,elmegyek taxival!-mondtam.

-Hogyisne!-ragadta meg a kezem Frost.-Van limuzinom.Abba beleférnek a csomagok és mi hárman is.Itt leszünk egy jó ideig,majd viheted kocsikázni Bells-t.

-Oké,ez jó ötlet,ugye Loren?Ő megmutatja hol is lakik és találkozunk a barátaimmal.Utána oda viszel,ahova akarsz kérlek!Már látni akarom a helyet!-néztem a szemébe.

-Jó.-hagyott fel a vitával.

-Remek!Csak induljunk már!-mentem és kiléptem a fénybe.Az emberek már javában mozgásba voltak.Van itt egy halpiac.Szinte megtorpantam.Olyan csodás látvány!Élők között vagyok!

-Tetszik Bellissima?-kérdezte Frost.

-Hát ez...erre nem találok szavakat!

-Gyere,menjünk.-elindultak velem és földet értem.

Minden olyan...varázsos...az első kontinens és én itt vagyok,teljesen önmagam.HI-HE-TET-LEN!Előttünk megállt egy limo,fehér volt.Frost kinyitotta az ajtaját nekem és behuppantam a kényelmes ülésbe.Ők gyorsan bepakoltak,majd beültek mellém és pezsgőt nyitottunk.Koccintottunk és ittunk.Végig mentünk a városon,mindent láttam.Fantasztikus az egész város!Körübelül 1 órás volt az út,mire valójában Firenzébe értünk.Mikor megérkeztünk szájtátva szálltam ki a limoból.

-Ez...ez a tiéd?-böktem ki.

-Igen.-szállt ki Frost.-Hotel Villa Aurora néven futott,míg meg nem vettem magamnak lakásnak.-mosolygot büszkén.-Fel van újítva,és minden sokkal jobb benne.Jakuzzi,szolárium,medence és egyéb jó dolgok vannak bent.A firenzei Santa Maria Novella pályaudvarral szemben fekvő,felújított,modern stílusú szálláshelyem a katedrálistól mindössze 850 méterre,kellemes kerttel,ingyenes Wi-Fi-hozzáféréssel,légkondicionált szobákkal van ellátva.

-De frost,minek neked ekkora...kastély?Meg ennyi mindennel...?

-Van pénzem,megtehetem.-vigyorgot.-Gyertek be.A csomagokat majd hozzák.

-Te jó ég...-suttogtam.

Követtük Frost-ot.A kert tényleg nagy volt.Tele virágokkal,mindenféle növényekkel.Volt egy gondozó is,aki köszöntött minket.Bementünk a hallba.Hatalmas az egész...fent lógot egy nagy csillár.Minden szép volt és modern.Lifttel mentünk fel a szobákhoz.Frost tényleg gazdag.

Nem tudnám elmondani a ház minden egyes részletét.Sok szoba volt.És tényleg volt bent medence és jakuzzi.No meg szolárium is.Persze,mivel hotel volt annak idején.Vagy mikor.A szobák szépek voltak,sárgás falak.De amikor Frost szobájába értünk,neki már fekete és fehér színek uralkodtak.Az ő szobája hatalmas volt.Volt saját fürdője.

-Én el fogok tévedni.-mondtam idegesen.

-Majd megtalálunk.-kacsintott Loren.

-Egyébként neked akarok mutatni egy szobát.Imádni fogod.Gyere!-mondta Frost és követtük.Benyitott egy szobába,ami inkább ruhatár volt.

-Te jó ég!-léptem be és néztem körbe.

-Mind a tiéd.

-De hogyan?Meg hát a méretem...meg...

-Tudom és kész.-vigyorgot.-Remélem tetszenek.S-es a méreted,nem?

-Az.-mosolyogtam rá.-Köszi.Ez...fantasztikus.Juj,de szép ez a piros.-kivettem a fogasról egy ruhát.Pánt nélküli és combközépig érthetett.

-Vedd fel azt.Ugyis étterembe megyünk.Hívd Bianca-t,hogy találkozunk a Piazza del Mercato Centrale-nél 2 óra múlva.

-Rendben.-vigyorogtam.Hívtam is.Megmondtam neki,felsikított örömében.A fiúk forgatták a szemüket.Letettem.

-Ja,neked is kéne szerezni pár ruhát.-nézett Loren-re.

-Nem kell.Kösz.Van nálam minden.

-Oké,te tudod.-hagyta rá.-Megmutatom a fürdőt.Aztán igyunk egy kis vért és mehetünk is..ment kifelé Frost,mi a nyomába.

Lefürödtem és a tükörben nézegettem magam.Felvettem a ruhát,egy kis smink és már kész is.Nem leszek feltünő ezzel a hajjal és szemmel?Tök jó lenne,ha barna hajam lenne és kék szemem.Hirtelen...így is lett.

-Uramatyám...-suttogtam.-Azta rohadt életbe!-már inkább hangosan mondtam.Kivetettem magam a fürdőből és megkerestem Lorenéket,akik pont öltöztek és néztek engem,mi bajom lehet.-Ide nézzetek!

-Mi van?-jöttek közel és már látták is.

-Ez hogyan csináltad?-kérdezte Loren.

-Nem tudom...-zagyváltam.

-Befestetted?-kérdezte Frost.

-Mégis mivel?-kérdeztem.-Szimplán arra gondoltam,milyen jó lenne,ha barna hajam lenne és tengerkék szemem.És tessék!

-Nagyon jól áll neked a csokoládé barna.-jegyezte meg Frost.

-Megmutatod magad fekete hajjal?-kérdezte Loren.Arra gondoltam és úgy is lett.-Áhh,ez sápaszt.Szőkén?

-Mi vagyok én?Kisérleti patkány?-kérdeztem.

-Kérlek!Erre én is kíváncsi vagyok.-mondta Frost.

-Jó.-gondoltam a szőkére és olyan lettem.

-Hát ez is jó.De barna inkább.-mondta Frost.

Visszajött a barna.A tükörben megnéztem magam.

-Ez nagyon...-kezdtem bele.

-Találó.-mondta Frost.-Rendkívüli.

-Nem mindennapi,szokatlan.-mondta Loren.-De ez a természetes az emberek között.

-Tudom.Csak bámulatos mire vagyok képes...-néztem az új énemet.

-Szerintem jól áll.-mosolygot Loren.

-Csinos.-jegyezte meg Frost.

Hát igen,most bármilyen színűre meg tudom változtatni a hajamat.Tisztára izgalmas!